Szekrénymodulok tetőtérbe

A tetőtéri lakások adottságai egyediek, ám többnyire közös jellemzőjük, hogy a lakóhelyiségek oldalfalai közül egy, vagy több a tető síkját követve ferde. Ez pedig annyit jelent, hogy e falak mellé különlegesen kialakított bútordarabokat lehet csak állítani. Ezek egyrészt hasznossá teszik az egyébként nehezen kihasználható, esetenként kellemetlenül szűk zugokat, másrészt viszonylagosan növelik is a helyiségek szabad terét. Számos ötletes tetőtéri bútor leírása forog közkézen, ezért itt most a kialakításukhoz adunk hasznos tanácsokat, és az elkészítéséhez is közlünk néhány általános érvényű fogást.

A ferde hátú bútordarabok egyrészt tárolóhelyek, e feladatot a lehető legideálisabban kell ellátniuk, másrészt esztétikailag vonzóknak és változatosaknak kell lenniük. Egy kellően megválasztott méretű korpuszmodul e kívánalmaknak nagyon is megfelel, és saját kezű elkészítésüket is lehetővé teszi. A frontlapok tetszés szerinti megválasztásával a küllemüket is változatossá tehetjük, a korszerű pl. görgős tolóajtók alkalmazásával pedig még helytakarékosságukat is növelhetjük.
Az első szempont, hogy a szekrények milyen mélyek legyenek. Ezt a helyiség ferde falának a dőlésszöge, valamint a függőleges alsó falrész magassága alapján dönthetjük el. Egy biztos, hogy e szekrények általában nem lesznek mélyebbek egy szokványos szekrénynél, hacsak a tető szöge nem túl lapos, és az oldalfal túl alacsony, pl. 400 mm. Mivel azonban a tetők általában 30-45 fok közötti dőlésszögűek, az alattuk levő oldalfal pedig 90-150 cm magasságú, egy gyors vázlat alapján meghatározhatjuk, hogy milyen magas legyen a szekrény, amelyekhez még kissé lehajolva ugyan de kényelmesen hozzáférünk.
1Ezt egy lécekből összeütött és állítható ideiglenes kerettel is célszerű ellenőrizni. A gyakorlat azt igazolja, hogy a 60 cm-nél mélyebb szekrényeket nehéz jól kihasználni, mert a mélye már nehezen áttekinthető.
A következő lépésben a szekrény modulok méretét döntsük el. Egybeépített, hosszú darabot ugyanis nem érdemes készítenünk, mert nehézkes a mozgatása pl. festéskor, tapétázáskor. A kb. 1,2 m széles bútordarabokat még elég könnyű elkészíteni is, és később mozgatni sem nehéz, ám ezt a méretet végső soron a helyiség mérete dönti el. A modulok ne legyenek túl rövidek sem, mert ez meg az anyagigényüket növeli. Célszerű ilyenkor, ha a fal hosszát három-négy egyenlő távolságra osztjuk, és ennyi szekrényt is tervezünk a szoba falára.
Következő lépésként a szekrények méretétől függően a funkciójukat határozzuk meg. Az alacsony, polcos szekrények inkább fehérnemű, összehajtható felsőruházat, továbbá egyéb használati tárgyak tárolására alkalmasak, az 1,5 m magasak már felsőruhák tárolására is megfelelőek lehetnek, de csak a ferde, lecsapott terük alatti részen. Ezek mélysége legalább 60 cm legyen.
A falhoz idomuló szekrények kialakításakor három fő egységre törekedjünk. Első legyen a lábazat. Erre kerüljön a szekrénykorpusz, végül az ezeket lezáró frontfelület adja meg a bútordarabokból összeállított szekrénysor küllemét. Ha saját kezűleg készítünk ilyen berendezést, akkor egyszerű szerkezeti kötéseket alkalmazzunk, amelyek szilárd kávaszerkezetet biztosítanak. A frontfelületet úgy tervezzük meg, hogy a funkcionalitásuk mellett egyszerű és e mellett mutatós is legyen. Ezt egyrészt keretes, táblabetétes ajtókkal érhetjük el, amelyek kialakításához különféle dekorbevonatú, idomos MDF keretidomokat és lapanyagokat használhatunk fel.
3A tolóajtókhoz kész görgős szerelőegységeket célszerű használni, pl. Roll 22 típusút (1), amely alsó görgőkerekes, káva közé, és kis ötletességgel káva elé is felszerelhető (2). Figyelem, a tolóajtóknál az oldal és válaszfallapokat a fenéklap élétől 8 mm-rel beljebb kell felszerelni, különben nem férnek el a szerelt ajtók az oldalfalak éle előtt. A szekrénykorpusz élei és az ajtó belső felülete között legalább 2 mm hézagnak kell maradnia. A másik szóba jöhető görgős készlet a K-20-as típusú, ez azonban csak káva közé illesztett ajtókhoz megfelelő (3).
A szekrénytestekhez (4) olyan anyagot válasszunk, amelyhez megfelelő színtónusú és hasonló erezetű élfóliát, esetleg idomos szegélyléceket is be tudunk szerezni. A laminált felületű bútorlapok ehhez bőséges választékot adnak. Valódi fa látszatát is könnyű keltenünk, ha furnérborítású faforgácslapot vagy lécbetétes bútorlapot, esetleg lécekből összeragasztott építőlapot választunk alapanyagul. Ez utóbbiaknak azonban a felületkezelése jelentős többletmunkával jár.
A szekrénytesteknek szilárd lábazatot kell készítenünk. Ezt legalább 20x50 mm-es lécekből kialakított keret alkossa. A sarkok lehetnek a szokásos él-lap kötésűek (5), melyeket a facsapokon kívül nem árt két-két facsavarral is megerősíteni. Alkalmazhatunk félig egymásba eresztett sarokkötést is, facsavarokkal megerősítve.
Az összeállított keretet középen egy összekötő hevederléc beerősítésével szilárdítsuk meg. A lábkáva alsó élére 10x20x200 mm-es magasító léceket is szegezzünk fel (6), hogy a padló esetleges egyenetlenségeit könnyebb legyen kiegyenlíteni. Takarólécként 5 mm-rel keskenyebb, tehát 65 mm széles anyagra lesz szükségünk, amit majd a korpusz lábra erősítése után a láb belső oldala felől behajtott facsavarokkal fogatunk fel a szekrénytest fenéklapja elé. Ha a szekrények mögé hálózati dugaszoló aljzat kerülne, azt gégecsőben vezetett kábellel a szekrénysor mellé vezessük ki.
5A szekrénykorpuszok kialakításakor az oldal- és válaszfalakat, a fenéklapot, továbbá a polclapokat és a felső takarólécet szabassuk le 19 mm vastag anyagból. A hátlap lehet 10 mm vastag, vékony fehér bevonóréteggel ellátott, vagy akár natúr MDF lapból is. Ez utóbbi esetben még a beépítésüket megelőzően kétszer hengereljük le fehér műgyanta alapú festékkel. Az oldallapokra jelöljük fel a felső polc csapjainak a helyét, majd a polclapok élébe is fúrjunk lyukakat a 10 mm-es facsapok számára. A polclapok hátsó, ferdeszögű élét a lapszabászattal vágassuk a fal ferdeségével azonos szögűre, mert utólag ezt már csak rosszabb minőségben tudjuk lefűrészelni. Ez vonatkozik a felső, keskeny összekötő lécre is.
6Az oldallapokat is csapozzuk össze a fenéklappal, majd üssük helyükre a felső fix polcokat, és amíg a ragasztó köt hevederes szorítóval, vagy ideiglenesen az élekre szegezett lécekkel biztosítsuk elmozdulás ellen az alkatrészeket. Amint a ragasztó megszilárdult, csavarozzuk helyükre a függőleges hátlapot, majd fölé illesztve a szögben álló hátlapot is fogassuk az oldallapok hátsó élére. A pontosan méretre vágott darabokat könnyű síkban illesztve felerősíteni, és ettől kezdve a szekrénykorpusz már szilárd egységgé válik. A két hátlap közül a függőlegesen álló felső éle legyen ferdére vágott, erre feküdjön fel a ferdén álló hátlap alsó széle (7), amit néhány függőlegesen behajtott facsavarral is erősítsünk meg.
7A szekrénykorpusz tetejét egy keskeny, 60 mm széles, egyik élén ferdeszögűre vágott heveder zárja le. E darab első élébe középen marjunk 5 mm széles, kb. 15 mm mély hornyot a rétegeltlemezből leszabott, 25 mm széles idegencsap számára. A csapot ragasszuk a horonyba, a hevedert pedig ragasztva és egy-egy facsavarral fogassuk a válaszfal és az oldallapok tetejére (8). A felső takaróléc 100 mm széles-, egyik élén ferdére vágott darab, amelybe a rögzítőcsap számára hosszú hornyot kell marnunk, de csak az élfóliázás után.
A szekrénytest ezzel készen van, az egymás mellé helyezett nyers lábazati keretekre állíthatjuk, és néhány átmenő facsavarral össze is erősíthetjük a két részegységet. Ha a szekrénytestek alkatrészei pontosan azonos méretűek, akkor pontosan egymásmellé szerelhetők lesznek. Összefogásukat felül és alul egy-egy átmenő facsavarral oldjuk meg (9). A szorosan egymás mellé állított és összefogott szekrénytestekre ragasszuk fel az aljzat felerősítésére szolgáló szélső takarólécet, amelyet a felső párkányléchez hasonlóan, idegencsappal kapcsoljunk a szekrénytest fal felőli oldalának élére (10). Üssük helyére a felső takaró párkányokat is, majd ragasszuk fel a lábazat takaróléceit. Ha a padlószegély ezt szükségessé teszi, akkor a lábazati takaróléc végét a szegélyhez igazodóan vágjuk alakosra (11).
8Ezután az állítható magasságú polcokat erősítsük a szekrények belsejébe. Helyüket tetszés szerint lehet meghatározni, ám az egyvonalban futó polcok jelentősen erősítik a rend látszatát. Különös tekintettel arra a körülményre, hogy az egysoros tolóajtók miatt mindig lesznek nyitott részei a szekrénysornak.
Végül a szekrények ajtóit erősítsük fel. Mint említettük, a tolóajtóknak nagy előnyük, hogy előttük nincs kihasználatlan holt tér, és tologatásukkal némi változatosságot is biztosítanak még a legegyszerűbb küllemű szekrénysornak is. Mivel az ajtók aligha haladják meg a 22 kg-ot, a legegyszerűbb, ún. alsó görgős, felső vezetőcsapos készletet használni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az alsó és felső takarólécek élében megfelelő méretű hornyok legyenek. A hornyok az ajtók megvezetéséhez szükségesek, és műanyag vezetőlapok mozognak ezen árkokban. A hornyok oldala ezért sima legyen, és nem árt viaszozással tovább csökkenteni a koptató hatásukat.
9A Roll 22-es görgőket és vezetőéleket káva között elhelyezkedő ajtóknál mart fészkekbe szereljük fel. Ha viszont az ajtók a szekrénytest elé kerülnek, akkor megfordítva, felfogó lapjukkal az ajtólapok belső oldalára csavarozzuk fel. Ezt főként 16 mm vastag anyagból leszabott ajtóknál célszerű alkalmaznunk. A vezetőhornyok ebben az esetben a lábazati és felső takarólécek élétől beljebb kerüljenek. A görgőkhöz műanyag vezetősínre esetünkben nincs szükség, csak 7 mm széles és 10 mm mély folyamatos hornyot kell a takarólapok élébe marnunk. Az alsó horony felső éleit finoman kerekítsük le, oldalait pedig csiszoljuk simára, majd viaszoljuk be.
A görgős elemek vezetőélét az ajtó helyére illesztése után, a szerelvény elfordításával süllyeszthetjük a horonyba. A görgők magassága ezzel nem változik. A felső vezetőélek rugalmasan lehúzhatók, ám a fordítva felszerelt 10vezetőelemek vezetőélének a lehúzását egy csavarhúzó lapjával végezhetjük el. A Roll 22-es készlettel szerelt ajtókat a szekrénykorpusz közepére állítva előbb a felső vezetőcsapokat illesszük a hornyukba, majd a görgős szerelvény elforgatásával ezek vezetékcsapjait is állítsuk ideális mélységbe.
A K-20-as szerelvény esetén felső vezetősínre van szükségünk, melyet a káva takaró párkányának az alsó élére kell felcsavaroznunk. Az ajtónként két görgős szerelvény vasalatát 10x30-as lécbetéttel megemelve csavarozzuk fel az ajtó belső oldalára, a vezetőélt pedig ugyancsak léc élére erősítsük fel. A felső görgőket az ajtóra csavarozva lazán fogassuk fel, majd egyenesbe állításuk után határozzuk meg az alsó vezetőélek helyét is. Ezek ne érjenek le a horony aljára. Az ajtók alsó éle alá helyezett hézagoló 11betétekkel célszerű megkönnyíteni az ajtók magasságának a beállítását. Ha a szekrénytesteket pontosan állítjuk be, az ajtókat a szomszédos szekrényre is áttolhatjuk (12). Ezt követően már csak a szekrények fogantyúinak a felszerelése, majd a "berendezésük" van hátra, amit igényeink szerint végezhetünk el. A nyitott részekbe azonban nem csak dísztárgyakat helyezhetünk el, a különféle kivitelű zárt tárolódobozok is mutatósak lehetnek.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: szekrény, tetőtér

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1009/Szekrenymodulok_tetoterbe