Koszorúfutóka

Eredete, formája

A koszorúfutóka, tudományos nevén Stephanotis floribunda, a németeknél nagyon kedvelt anyák napi virág, de gyakran menyasszonyi csokrot is kötnek belőle. Madagaszkárról származik, és az ismertebb viaszvirággal egy családba tartozik.
Alakja és formája az eredeti örökzöld kúszócserje jellegéhez hasonlít, mely különféle alakzatokban hosszan felfutó is lehet. Magassága eléri a több métert, szélességének kiterjedése viszont a nevelés módjától függ. Hajtásai hengeresek, sokáig zöldek, melyek hosszúra megnyúlnak, és támasztékra felcsavarodnak. Levelei kissé kihegyesedő, ovális alakúak és fénylő haragoszöld színűek. Virágai hófehérek, viaszosnak tűnő, csillag alakú forrt szirmúak, melyek tízesével látványos bogernyős virágzatot alkotnak. Illata a jázminéhoz hasonlítható. Virágzási ideje eredetileg májustól szeptemberig tart, azonban a mesterséges hőmérséklet és fényellátás szabályozásával a virágzása kitolódott, ezért télen is virulhat.

Elhelyezés, ápolás

Önállóan, szoliterként érvényesítheti leginkább sajátos szépségét és virágai csodálatos illatát. Rendkívül fényigényes, de a déli tűző napsütést nem kedveli. Öntözése lehetőleg mindig lágy, langyos vízzel történjen; tavasztól nyár végéig bőségesen, ősz felé mérsékelten, télen pedig csak annyi vizet kapjon, hogy éppen nyirkos legyen a földje. Tápanyag ellátását márciustól augusztusig kéthetente tápoldatozással oldhatjuk meg. Ehhez alkalmas a közepes töménységű (literenként 5 ml vagy 5 g tápsó) oldat. Páraigényének kielégítése érdekében, nyáron rendszeresen permetezzük tiszta vízzel, amely egyben portalanítja is.

Szaporítás, károsítók

Átültetése fiatalon évente, idősebb korában ritkábban is elegendő, persze csak a kora tavaszi időszakban. Felfuttatásához támaszték szükséges, ami egy stabil lécrács is lehet. Hajtáscsúcsainak visszacsípésével sűríteni lehet a hajtásállományt.
Túlságosan meleg helyen – különösen télen – gyakran ellephetik a levéltetvek és a pajzstetvek. Ha sárgulni kezd, valószínűleg kemény, lúgos vízzel öntöztük, és nem kap elegendő fényt. Óvni kell a hely- és helyzetváltoztatástól, főként a bimbóképződés után, ezért ha szükséges a mozgatása, jelöljük meg az irányt, ahonnan a fény eddig érte, és próbáljuk meg ugyanígy visszaállítani, különben teljes virág vagy lombvesztés is bekövetkezhet. Akárcsak akkor, ha hideg huzatban áll.