Medencék vízkezelése, karbantartása

Bár a nagy többség számára egy saját medence a kertben még az álmok kategóriája, egyre több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb kerti medencékkel, olykor már sportolásra is alkalmas házi uszodával. Ilyenkor nyáron aztán igazán itt van az idénye. A tehetősebbek biztosan beüzemeltetik medencéjüket; szakemberhez fordulnak, mindent vele csináltatnak meg; vagy valamilyen szinten kitanulják a teendőket, és legalább egy részét maguk végzik el. Pap János uszodatechnikai szakértőtől egy kis eligazítást kértünk ebben az új keletű tudományban, hogy az érintettek és a tervezgetők tisztában legyenek a legfontosabb műveletekkel, mérlegelni tudják, mit végeznek el maguk, és mivel bíznak meg szakembert, szakcéget.

Bár a nyár közepén a medence beüzemelésén valószínűleg már túl vagyunk, a precízség kedvéért kezdjük onnan a folyamatokat, mintha most következne az első feltöltés. Medencénk a téli, tavaszi idényt téliesített állapotban töltötte. Ez alatt valószínűleg fel volt töltve, felszíne letakarva, gépészeti berendezései közül a szivattyúmotor leszerelve. A munkákat tehát a téli víz leengedésével, és egy igen alapos tisztítással kell kezdenünk. Vízkőoldó, zsíroldó szereket használva, autómosó kefével dörzsöljük át a medence falának minden négyzetcentiméterét. Szemcsés súrolószert sohase használjunk, csak folyékony, karcmentes fajtát, ami nem sérti a felületet. Műanyag medencénél még óvatosabbak legyünk. Nagynyomású mosók használata erre a célra nem praktikus, a medence oldalán lévő lerakódásokat nem képes eltávolítani. A szükséges lúgos és savas takarítószerek (pl. Desalcit) az uszodatechnikai szakboltokban beszerezhetők. A súrolás után a medencét alaposan mossuk át, a szeres, koszos vizet engedjük le.
A medence gépháza általában a medence mellett, a földbe besüllyesztve található. A télire leszerelt szivattyút szereljük vissza. Gondosan ellenőrizzünk minden tömítést, csatlakozást, hogy a feltöltés után sehol se szivárogjon. Természetesen a gépházban végzett minden művelet áramtalanított helyzetben történjen. Arra is figyeljünk, hogy víz nélkül a medence víz alatti világítása ne legyen bekapcsolva, mert hűtés nélkül ezek az égők hamar kiégnek. Az égőcsere házilag nehezen kivitelezhető, jobb, ha szakember cseréli.
A medence kitisztítása után láthatóvá válnak a korábban keletkezett hibák. Csempézett medencéknél igen veszélyesek lehetnek a törött, repedt darabok, ezeket feltétlenül cserélni kell. Fóliás medencéknél is láthatóvá válnak a hasadások, ezek javítása valamivel egyszerűbb. A szakboltokban komplett javító szettek kaphatók a megfelelő foltanyaggal és ragasztóval együtt. A mellékelt technológia szerint házilag is kivitelezhető. Szakembert akkor kell hívnunk, ha az összeillesztéseknél elválásokat tapasztalunk. Műanyag medencék az üvegszálas, műgyantás anyagok technológiájával (lásd csónakjavításról szóló cikkünket) javíthatók.
Amikor végeztünk a tisztítással és javítással, mindent gondosan összeszereltünk, feltölthetjük a medencét. Aki új medencénél ezt először teszi meg, és a feltöltéshez nem csapvizet, hanem saját kút vizét használja, annak feltétlenül javasoljuk a víz bevizsgálását. A túlságosan kemény vizek, magas vastartalmú, szemcsés anyag tartalmú vizek sok gondot okozhatnak. Reakcióba léphetnek az alkalmazott vegyszerekkel, kiválásokat, elszíneződéseket okozhatnak, tönkretehetik a gépészeti berendezéseket, még az egészségre is károsak lehetnek.
Nagyon fontos a megfelelő vízmagasság beállítása; az első feltöltéskor és a későbbi használat során is. Ha a vízszint túl magas, akkor az ún. szkimeren (elfolyón) keresztül nem tudnak a felszínen lebegő szennyeződések elfolyni, a víz tetején maradnak. Ha túl alacsony, akkor a keringtető szivattyú levegőt szív, kezdetben romlik a hatásfoka, ha pedig víz nélkül marad, előbb-utóbb leég. A megfelelő vízszint az ablak fele környékén van. Figyeljünk arra, hogy az intenzív használat és a párolgás csökkenti, az erős eső növelheti a vízszintet.
A vízforgató berendezés működtetéséhez egy kicsit meg kell ismerkednünk annak felépítésével. A medencékhez általában homokszűrőt használnak, ami egy zárt tartályba helyezett speciális homokból, kvarckristályból áll. A szivattyú a medence felszínéről a szkimeren keresztül leszívott vizet a homok felső részére folyatja, alul pedig a szűrőből távozik a leszűrt víz, és visszakerül a medencébe. A túlságosan apró lebegő szennyeződések átmennének a szűrőn, ezek kiszűrésére ún. pelyhesítő adalékokat alkalmazunk. A pelyhesítő tasakot a szkimer kosarába helyezzük, ahonnan folyamatosan belemosódik a vízbe az adalék. A szer rárakódik az apró szennyeződésekre, megnöveli azok felületét, és így már fennakadnak a szűrőn.
A homokszűrőt - a medence igénybevételének függvényében - hetente egyszer-kétszer tisztítani kell, különben annyira elszennyeződik, hogy az egész szűrőanyag tömör masszává áll össze, és akkor már a szűrőházból sem lehet eltávolítani, az egész szűrőt cserélni kell. A szűrőtisztítás (visszamosatás) művelete viszont egyszerű. Fizikailag az történik, hogy a szűrőben megfordítjuk a keringés irányát; a medencéből leszívott vizet a szűrő alján nyomjuk be, és a homokszűrőből kimosott anyagokkal szennyezett vizet felülről a csatornába ürítjük. Ehhez egy több állásos szelepet kell a szűrőtisztítás helyzetbe forgatni, majd a szűrés alatt egy kis átlátszó csőszakaszon ellenőrizzük, hogy mikor válik tisztává a szűrőből kifolyó víz. A hiányzó vizet pótolni kell. Ha a rendszeres szűrőtisztítást nem mulasztjuk el, akkor a homokszűrő igen hosszú ideig betölti feladatát. Léteznek automatikusan működő berendezések is, persze tekintélyes áron.
A víz állagát az ún. PH érték, vagyis a sav-lúg aránya erősen befolyásolja. Ezeket az uszodatechnikai szakboltokban és nagyobb áruházakban kapható vegyszerekkel állíthatjuk be. Kaphatók olyan kétoldalas teszterek is, amelyeknek egyik oldala a PH értéket (ideálisan 7,2-7,6 között), a másik oldala a klórtartalmat (0,3 és 0,6 között legyen) méri. Az elszíneződések pontosan mutatják a PH értéket és a szabad klór tartalmat, a fentitől eltérő értékeknél vegyszeres kezelés szükséges. A szükséges vegyszerek folyékony állapotban és tablettában is kaphatók. A tablettás vegyszert folyamatosan kell feloldanunk, amelyhez kaphatók úszó adagolók, de sokkal jobb, ha a tablettát a szkimer előszűrőjébe tesszük, és a vízforgató berendezésen keresztül fokozatosan oldjuk bele a medence vizébe. Fóliás medencék falán különösen csúnya elszíneződéseket, sőt megmarásokat okozhat a rosszul feloldott tabletta. Mindig először a PH értéket állítjuk be, és ehhez állítjuk a klórtartalmat. A vegyszerek használati utasításában megtaláljuk, hogy egy adott egysége, mondjuk 10 m3 vízben mennyivel változtatja meg a PH értéket és a klórtartalmat. A mennyiségeket medencénk méretének mértékében kell arányosítani. A teljes vegyszermennyiség feloldásáig a vízforgatót folyamatosan kell működtetni. Természetesen automatikus vegyszeradagolók is vannak.
A vásárolt klór granulátumra sokszor ráírják, hogy külön feloldott állapotban kell a medencébe adagolni. Ezt azonban nem ajánljuk, mert a feloldás művelete kellemetlen és veszélyes is. Erős, maró gázok szabadulnak fel, zárt térben egyáltalán nem lehet elvégezni a feladatot, de még a szabadban is csak úgy, hogy a granulátum beszórása után azonnal arrébb megyünk.
Vegyszeres kezelés szükséges az algaképződés megelőzésére is. Az ehhez szükséges algaképződés-gátló folyadék ugyancsak az uszodatechnikai szakboltokban kapható. A használati utasításban megtaláljuk a szükséges adagolást. Ha egy medencében már megindult az algásodás, akkor kissé drasztikusabb beavatkozásra van szükség. A fertőtlenítő "gyors klór" tablettával "sokkoljuk" a vizet, vagyis elpusztítjuk a már létrejött algát.
Fontos napi művelet a fenéktisztítás, köznyelven porszívózás. Ebben is van automatikus megoldás, de lényegesen olcsóbb a kézi porszívózás. Ehhez a vízforgató szivattyúját használjuk fel. A porszívó csöve a szkimerben lévő csatlakozó csonkra kapcsolható rá, és a hosszú cső másik végére szerelt szívófejjel felszívjuk a medence aljára lesülylyedt szennyeződéseket, illetve ezeket rászívjuk a tisztítószűrőre. A kefét, a csövet és a rudazatot használat előtt a medencébe téve fel kell tölteni vízzel. Porszívózás után mindig visszamosatásos szűrőtisztítást kell tartanunk (eközben a szűrőnél ellenőrizhetjük a víz színét), majd be kell állítani a megfelelő vízmagasságot. Újra hangsúlyozzuk, hogy a gépházban végzett minden művelethez (szelepállításokhoz is) előbb az egész rendszert áramtalanítani kell.
A víz tetején lebegő nagyobb szenynyeződéseket, faleveleket a porszívó rúdjára szerelhető hálóval le kell vadásznunk. Ez utóbbihoz biztosan nem fogunk szakembert hívni, de a fenti műveletek javarésze is megtanulható. Akinek pedig további kérdései merülnek fel vagy segítségre szorul, az bátran hívhatja szakemberünket, Pap Jánost a 06-30-9605-227-es telefonszámon.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: medence, vízkezelés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Családi medencék szellőztetése és fűtése

Egy családi kismedencés helyiség - ugyanúgy, mint a közösségi uszodáknál is - szellőztetésének célja a tökéletes és egyenletes szellőztetés biztosítása az egész medence térségében, elkerülve a...


Medencefedések rögzítése

A medence téliesítése a víz tisztításával kezdődik és a medence lefedésével végződik. Utóbbival - bár nem olcsó mulatság - sok pénzt spórolhatunk az évek során, és gyerekeinket, háziállatainkat is...