Falszigetelés előre és utólag

Olvasóink gyakran fordulnak tanácsért hozzánk, hogy nedvesednek, penészesednek, salétromosodnak a falak, a festék leválik a falról, a tapéta is feljön, leesik.

Mit lehet ilyenkor tenni?

A nedvesség elleni utólagos fal- és pinceszigetelés rendkívül összetett, bonyolult feladat. Ma már sok technológia van használatban hazánkban is, de az eligazodás nem könnyű. Segítségül egy olyan szakcéghez fordultunk, amelyik komplexen foglalkozik az épületszigeteléssel. Nem egy anyagot, módszert alkalmaznak, hanem a diagnosztikától a tervezésig, az utólagos szigetelési munkákig végigkísérnek egy szigetelési folyamatot, és mindig az adott esetben legcélszerűbb, leggazdaságosabb megoldásokat ajánlják. A MÉHES RENOSZIG Kft. ügyvezetője, Héra Gábor segítségével megpróbáljuk áttekinteni ezt a témakört. Azt már most előre bocsátjuk, hogy cikkünk csak az általános tájékozódásra alkalmas, a szakértő helyettesítésére nem.
A nedvesedés problémájával általában három okból találkozunk. Régi épületeknél, eleve rossz minőségű szigetelés készült,(30-50 év után a korhadó betétes szigetelések elöregednek), a mai igényeknek már nem felel meg. Előfordul, hogy az akkori kor technika szintjén megfelelő szigeteléssel építették meg az épületet, de a hibás tervezés, vagy hibás anyagminőség megválasztása, társulva a hibás kivitelezéssel nedvesedési problémákat okoz. A legfájóbb a harmadik eset, amikor hatalmas költséggel új épület készül, s bár jelenleg már minden ismeret rendelkezésre áll a szakszerű épületszigetelés megvalósításához, sajnos azonban a szigetelési szakmérnököket nem vonják bele a tervezésbe és a kivitelezésbe, így a több tízmillió forintos épület, "hála" a kontár kivitelezőknek, elkészülte után 4-5 évvel komoly problémákat mutathat. Az utólagos javítás pedig sokkal többe kerül - talán nem is lesz olyan hatékony -, mintha eleve a szigeteléshez is szaktervezővel kivitelezési tervet készítettek volna. (A szigetelés bekerülési költsége a épület értékének 5-10%-a, az utólagos szigetelési költség viszont többszöröse az új szigetelés árának.)
A falnedvesedés alapesete, amikor a pince nélküli főfal a kapilláris hatás "segítségével" szívja fel a talaj nedvességét, (ennél is nehezebb a feladat, amikor a magas talajvíz miatt a víz nyomással jelenik meg). A falon salétrom lerakódás látható, ami annak következménye, hogy a folyamatosan felfelé áramló nedvesség elpárolog, a vízben oldott sók pedig lerakódnak. A probléma megoldásában az első lépés mindig a pontos diagnosztika. A falban nedvességmérést kell végezni, mégpedig nem a felszínén, hanem a belsejében, mert lehet, hogy az kívülről száraznak tűnik, de a nedvességtartalom pontos és hiteles megállapítása mindig csak a fal középső rétegeiben lehetséges.
Különböző magasságokban, lassú fordulatú fúróval fúrnak be a falazat közepébe, nehogy a felmelegedett fúró kiszárítsa a furatot, és eltorzítsa a mérést. A furatban a nedvességen kívül a sótartalmat is mérik, mert ebből is következtetni lehet a nedvesedésre. A nedvességmérő a fal (vízben) telítettségét is méri, ami a különböző anyagszerkezetű falaknál más és más tényleges nedvesség tartalmat jelent. Három tényező, a telítettség, a nedvesség és a fal porozitása együttesen már elárulja a tényleges nedvesedés mértékét.
A cél tehát először is az, hogy a falban felfelé áramló nedvesség útját elzárjuk. A vízszintes szigetelés önmagában csak akkor hatásos, ha a falazat mindkét oldala szabad, a nedvesség nem tudja megkerülni a szigetelést. (Ellenkező esetben a vízszintes szigetelést függőleges szigeteléssel kell kiegészíteni, amihez kívülről körbe kell ásni a falazatot, vagy egyéb módon biztosítani kell a függőleges falsíkon a vízzárást.) Vegyük sorra, hogy milyen módszerek állnak ehhez rendelkezésre ma Magyarországon.

Mechanikai módszerek

Legeredményesebbek a mechanikai módszerek, amiknél gyakorlatilag - a felszívódó vízzel szemben - 100%-os eredményre lehet számítani. Ilyen a krómacéllemez besajtolás. Az eljárás lényege, hogy téglából vagy kőből készült főfalakba, átmenő fugák esetén - egy arra alkalmas célgép segítségével - a fugákba bordázott, 1,2 mm vastag krómacél-lemezt sajtolnak be. A lemezek általános szélessége 31,5 cm, hosszuk minden esetben a szigetelendő falazat vastagságával megegyező. A lemezeket úgy helyezik egymás mellé, hogy legalább egy borda átfedés biztosítsa a folytonosságot.
A lemezeket felmérés alapján gyártja le a licenc osztrák tulajdonosa. Anyaga az agresszív talajnedvességnek is ellenáll, élettartama több mint 150 év. Ezzel az eljárással a szigetelhető fal vastagsága 25 cm-től 100 cm-ig terjedhet. Az utóbbi években több helyütt felbukkantak olyan vállalkozók, akik saját maguk által készített beverő gépekkel kísérleteznek, kisipari leleménnyel, horganyzott vaslemezből inercianövelő hajtogatással próbálják a nagyüzemi módszerekkel elért koracél minőséget utánozni. Sajnos számtalan esetben a munkát elvégezni nem tudják, de a megrendelő ezen utólagos szigetelési módszerbe vetett hitét megingatják.
Egy-két esetben előfordul, hogy a koracél lemez besajtolása egyes falszakaszokon műszaki okokból nem lehetséges: az átmenő fuga folytonossága megszakad, gépészeti vezeték akadályozza a szigetelést, túl szűk az átmenő fuga, idegen test akadályozza a falban a fémlemez bejutását.
Ilyenkor fordulhatunk a falátvágásos technológiához. Az eljárás az építőiparban már ötven évvel ezelőtt is alkalmazott szakaszos falkibontás és bitumenes lemez befűzésének fejlett változata. A falazatot szakaszosan, egy arra alkalmas gép segítségével, átvágják, a szigetelő réteget befűzik (ami lehet modifikált bitumenes lemez vagy Polietilén műanyag lemez), majd erre a célra gyártott, statikailag nagy teherbírású, minősített műanyag ékekkel a falazatot ideiglenesen kiékelik, hogy a fal állékonyságát biztosítsák. Kellő mennyiségű falazat átvágása után (kb. 10 folyóméter) zsugorodásmentes cement alapú injektáló habarccsal a mintegy 1 cm vastag rést kiinjektálják.
A falátvágó gépek tekintetében kétféle megoldásról beszélhetünk: gyémántköteles falátvágó gépről és gyémántfogú falátvágó fűrészről. Ez utóbbi láncfűrész vagy körfűrész lehet (mindegyik eljárásnak van vídiaszemcsés változata is). A gyémántköteles eljárással nagy vastagságú falak (1 m felett) átvágása is megoldható, míg a falátvágó fűrészekkel maximum 1 m falvastagságig gazdaságos a művelet.
Mint a krómacéllemeznél, ennél az eljárásnál is felmerülhet olyan műszaki akadály, ami a falátvágást ellehetetleníti. A vegyes falazatban szórványosan vagy tömegesen olyan kőzetek is előfordulhatnak, melyekben az erős súrlódás és hőtágulás következtében a gyémántkötél vagy a fűrész gyémánt betétei leválnak. Ezért a falátvágás módszerének választása előtt ajánlatos a kőzetet geológussal megvizsgáltatni.
A másik buktató az lehet, hogy 80-100 évvel ezelőtt nagy vastagságú falaknál a falazat belső magjába az építőanyagot kötőanyag nélkül, mintegy kitöltésként, szárazon rakták be. Ez a megoldás 1 m vastagságú falaknál, földszintes épületeknél az állékonyságot nem igazán befolyásolta, de manapság, mikor ilyen falazatok átvágását kellene elvégezni, a faltest közepén lehulló kődarabok gyakran ellehetetlenítik a szigetelőlemez befűzését. Ezekben az esetekben egyéb szigetelési eljárások alkalmazhatók.

Vegyi eljárások

A nyomás alatti injek tálás talajvíznyomás és felszívódó talajnedvesség ellen is alkalmazható. Az eljárás mindkét esetben azonos, csupán a beinjektált anyagok minősége különbözik. Talajvíznyomás esetén olyan injektáló anyagra van szükség, amely biztosítja a kapillárisok tömítését, és ezáltal a talajvíznyomásnak is ellenáll. Ezek az anyagok a többnyire kétkomponensű akril-, akrilát- vagy zárt cellás poliuretán alapú műgyanták és gélek.
Felszivárgó talajnedvesség esetén az injektáló anyag a kapillárisok felületét impregnálja, ezáltal a felületi feszültség nem képes a kapillárisban a víz részecskéit felfelé mozgatni, így a felszívódás megszűnik. Az erre alkalmas anyagok legelterjedtebb fajtái a viszonylag hosszú múltra visszatekintő szilikonos mikroemulziók és kovásító szerek. Felhasználásuk - felszivárgó talajnedvesség esetén - főleg vegyes falazatokban indokolt.
Talajvíznyomás esetén - az arra alkalmas műgyanták és gélek - a tapasztalatok szerint kedvező tulajdonsággal bírnak tégla és kő falazatokban, pillérekben egyaránt. Az eljárás során a szigetelendő faltest felületére merőlegesen egy vagy két sorban, szükség esetén raszterban furatokat készítenek, amelyekbe erre a célra gyártott speciális fém - vagy műanyag szelepeket helyeznek el. A hatóanyagot ezeken keresztül juttatják a falazatba. Felszivárgó talajnedvesség esetén általában - a gyártó előírása és tapasztalati eredmények szerint, az anyag minőségétől függően - átlagosan 15 liter hatóanyag szükséges négyzetméterenként.
Talajvíznyomás esetén a falazóanyag porozitása határozza meg a mennyiséget, vízbetörés esetén pedig addig kell az eljárást ismételni, az anyag mennyiségét növelni, amíg a vízbetörés meg nem szűnik.

Szigetelő bevonatok

A vegyi eljárások alkalmazása során gyakran felmerül az igény a falazat felületének vízzáróvá tételére. Sok esetben a fal túlsó oldalát nem lehet megközelíteni, és a külső függőleges szigetelést megoldani, ezért rákényszerülünk, hogy a falazat szigetelését a belső oldalon valósítsuk meg. Így a faltest szárazsága nem biztosított, de lehetővé válik a fal belső felületének szárazzá tétele. A leginkább hatékonynak tartott eljárás azon az elven alapul, hogy a bejuttatott hatóanyag a falazat kapillárisaiban kikristályosodik, oldhatatlan sókká alakul, majd a nedvesség támadása esetén beduzzad, így a kapillárisokban a nedvesség útját elzárja, az nem jelenik meg a fal belső felületén. Gyakorlatilag egy cement bázisú szuszpenziót kell a szerkezettisztaságú falra felhordani, a technológia szigorú betartása mellett. Ezek az anyagok tartós talajvíznyomás esetén csak olyan szerkezeteken alkalmazhatók, amelyek repedés nélkül képesek a talajvíznyomásból fakadó erők elviselésére.
A 0,1 mm repedéstágasság elviselésére alkalmas, belső oldali vízzáró szigetelőanyagok az utóbbi öt évben egyre intenzívebben tért hódító kenhető szigetelések, amelyek többnyire cementbázisú, kétkomponensű rugalmas habarcsok. Nagyon lényeges, hogy a szigetelőanyag és a szerkezet között kialakuló tapadás a szerkezeten átjutó víz nyomásával összhangban legyen, annak a víznyomásból keletkező nyomóerő elviselésére képesnek kell lennie. A kétkomponensű habarcsok egy diszperzió és a hozzá tartozó, megfelelő arányban bekevert por alakú, cement bázisú adalékból állnak, előírás szerinti megkeverésük után, tapadóhíd közbeiktatásával hordhatók fel a szerkezetre.
Talajvíznyomás esetén üveg- vagy polipropilén háló hordozóréteg beépítése szükséges két réteg szigetelőhabarcs közé, a hajlatokban pedig külön hajlaterősítés van előírva.
A vízzáróság azonban nem vízhatlanságot jelent! A szigetelésen keresztül - annak rétegeitől és minőségétől függően - bejutó nedvesség miatt a falazat belső felületének szárazon tartása érdekében min. 3,5 cm vastagságú WTA rendszerű légpórusos vakolat elkészítésére lehet szükség. A helyiség relatív páratartalmának szabályozása érdekében gépi szellőztetés klimatizálás vagy párakondenzálás szükséges.

Elektrokinetikus, elektroozmotikus eljárások

Manapság egyre nagyobb tért hódítanak az elektromosság elvein alapuló szigetelési-, illetve falszárítási megoldások is. Ezekben az eljárásokban az a közös jellemző, hogy a nedves falat, a benne oldott sókkal egyetemben elektrolitként használják fel, mely - vezetőképessége révén - a közölt elektromosság segítségével az elektromos töltéssel rendelkező részecskék kedvező irányú mozgását idézi elő. Egyszerűen fogalmazva: a víz részecskék áramlási iránya megváltozik, a részecskék lefelé vándorolnak, ezáltal a kapilláris felszívódás megszűnik.
Ahhoz, hogy a fent leírt fizikai folyamat megvalósuljon, csupán annyi kell, hogy a falazat magas sávjában egy pozitív pólusú karbon bevonatú háló és arra szerelt vezetőképes kontaktvezeték, a fal tövében pedig negatív pólusú grafit elektródák biztosítsák az áramkör záródását. A rendszerhez tervezett vezérlő készülék biztosítja a működéshez szükséges váltakozó egyenáram előállítását. A rendszer áramfogyasztása minimális, karbantartást nem igényel, gyorsan kivitelezhető, nagy falvastagságok (1 m felett) esetén gazdaságosan alkalmazható.
Itt kell megemlíteni a sótalanítási eljárásokat, amelyek elektromos elven is működhetnek. Az áram irányának szabályozása révén elérhető, hogy a falazatban lévő oldott sók az elektródák felé vándoroljanak, és ott kiváljanak, így a falazat összes só-mennyisége csökkenthető. Ehhez az eljáráshoz nagy mennyiségű víz falazatba juttatása szükséges, hogy a sók oldott állapotba kerüljenek. Ez a technológia hosszú időt vesz igénybe, a mai épület felújításokkal szembeni gyors átfutási igénnyel nehezen egyeztethető össze.
Hellyel-közzel szakmai körökben elterjed egy-egy új eljárás (mikrohullámú falszárítás, nyomás alatti injektálást helyettesítő fagyott állapotú hatóanyag falba helyezése, majd a lassú olvadás során történő telítés stb.) alkalmazásáról szóló hír, de igazi áttörés még nem következett be ezen a téren.

Járulékos munkák

Az adott épület megkívánt szárazsági követelményei csak a fenti módszerek kombinálásával, és minden részletre vonatkozó gondos munkavégzéssel érhetők el. A szigetelés utáni járulékos munkák elvégzése azonban minden esetben szükséges, mert a legfejlettebb utólagos szigetelési technológia sem képes önmagában a falazatok szárazságát biztosítani és az esztétikai követelményeket kielégíteni. Külön figyelmet kell fordítani a festékek, homlokzati bevonatok páraáteresztő minőségének biztosítására, hogy az épületek rendeltetésszerű használata hosszú távra biztosítható legyen.
A járulékos munkák lényege, hogy a szigetelés elvégzése után - amikor is megakadályozzuk a fal további nedvesedését, elvágjuk a nedvesség útját - biztosítani kell a fal kiszáradását, a száradás folyamata alatt gondoskodnunk kell a vízben oldott sókról kezeléséről, és közben az esztétikai követelményeknek is meg kell felelni. Mindezek nagy vonalakban a következő műveleteket igénylik.
Először is a szigetelés sávjától minimum 50 cm magasságig egy vízzáró bevonatot kell készíteni. Ebben a sávban lecsökken a kipárolgás, így a sók nagy intenzítású megjelenésével nem kell számolnunk. A vízzáróság azonban nem vízhatlanságot jelent. A bevonat a párát bizonyos mértékig átengedi, a fal párologni fog.
A vízzáró bevonatra olyan alapréteget kell felvinnünk, ami a sókat tárolni tudja. Ezek az ún. sólekötő gúzok szilikát alapú anyagok, a páradiffúziót biztosítják. A sólekötő alaprétegre olyan légpórusus vakolatot kell felhordanunk, ami az esetlegesen kicsapódó nedvességet és a lerakódó kis mennyiségű sót tárolni tudja. Ezeket az ún. szaniter vakolatokat a legtöbb gyártó előre gyártott (szárazon előre megkevert) formában, zsákos kiszerelésben árusítja. A keverési technológia pontos betartásával lehet a helyszínen is keverni adalékolt légpórusos habarcsokat, nagyobb mennyiségeknél ez jelentősen olcsóbb, de nagy gondosságot igényel.
Végül az elkészült légpórusos, páraáteresztő vakolatot le kell festeni, de a felhasznált festék sem lehet párazáró, hiszen ezzel is megakadályoznánk a fal kiszáradását. Páraáteresztő festéket több hazai gyártó és forgalmazó kínál a magyarországi piacon.
Végezetül még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a szigetelési szakmérnök tevékenysége jelentős megtakarítást eredményezhet, nem érdemes kihagyni sem egy szigetelési probléma megoldásából, sem egy új épület tervezéséből, építéséből. Sokszor el sem tudjuk dönteni, hogy a falnedvesedést, salétromosodást, a festék vagy tapéta leválását nedvesedési vagy hőszigetelési probléma okozza. Sok esetben a kettő szorosan összefügg; a nedves fal hőszigetelési tulajdonságai is leromlanak. Nedvesedést okozhatnak építési hibák (pl. hőhidak, de megjelenhet a probléma egy felújítás után is; pl. kicseréljük a régi nyílászárókat újra, ezek azonban annyira jól zárnak, hogy megszűnik a lakás átszellőzése, és megindul a falak penészedése. Ilyenkor persze nem az új nyílászáró a hibás, csak a belső páratartalom növekedése a rosszul hőszigetelt falazatban páralecsapódást okoz, majd a kapillárisokban megjelenő víz táptalajt szolgáltat a penészgombák spóráinak a gombák kifejlődéséhez és táplálásához.
Új épület tervezése esetén, az építtetőnek is tudnia kell, hogy szükség van talajmechanikai vizsgálatra, ismerni kell a környéken a rétegvíz és talajvíz viszonyokat. A szigetelés is épp olyan szerkezet, mint az alap, vagy a fal, ráadásul eltakart szerkezet, ezért a kiviteli terv készítésekor a szigetelési szaktervezőt be kell vonni a tervezési munkába. Az így elkészült szigetelési kiviteli terv egy önmagával szemben jó szándékú építtető és jól képzett kivitelezői gárda kezében csodákra képes, mi több, talán megérjük egyszer, hogy az épület átadása után 50 évig nem kell a szigeteléssel bajlódni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Lakótérszellőzés

A szellőzés leggyakrabban a penész vagy a CO-balesetek kapcsán kerül reflektorfénybe, pedig számos olyan szennyezőanyag van, ami a levegőminőségen keresztül hatással van az egészségünkre. A...


A cserépkályha penészölő!

Egy jól pozícionált cserépkályha a helyiségben megoldást jelenthet a penészesedés megszüntetésére!