Varródoboz - vagy amit akartok!

Szükséges anyagok

A dobozok kávájához választhatunk egységesen 10 mm vastag, sűrű erezetű, gyalult, 15, 35 és 50 mm széles fenyőléceket, vagy 10 mm vastag rétegeltlemezből ugyanilyen szélességűre leszabott csíkokat. A fenéklapokhoz, a felső két doboz oldalsó helyező lapjához és a fedél két fedőlapjához 5 mm vastag rétegeltlemez szükséges. Aki pedig nem szívesen bajlódik a dobozok kialakításával, az a Hobbyművész üzletben (Bp. V., Üllői út 63.) beszerezhető kész tároló elemekből állíthatja össze a saját kinyitható ládáját. Igaz a ládák méretre nem azonosak a leírásunkban bemutatottakkal, ám hat egyforma kész dobozból - az összeszerelési elvet követve - elkészíthető a léckaros tárolódoboz együttes. Természetesen ez esetben a felül levő tárolókat fedéllel kell lezárni.

Kötési módok

Ezek megválasztása azért is fontos szempont, mert eleve meghatározzák a kávát alkotó lécdarabok hosszméretét. Mivel a rekeszeket alulról a kávák élére felragasztott fenéklapok fogják össze, a kávadarabokat egyszerű él-lap kötésben is egymáshoz erősíthetjük. Szilárdabb sarokkötést eredményeznek a félig egymásba eresztett kötések, viszont a fogazott sarokkötések nemcsak kiváló szilárdságot adnak a kereteknek, hanem mívesen szépek is. Ám csak akkor, ha a darabok fogai pontosan illeszkednek egymásba. Ezt pedig jószerivel csak marva lehet kialakítanunk, amihez többnyire fogazó készülék és felsőmaró szükséges. (A mintadarab sarokkötései pl. "Clarke" fogazóval készültek.) Az él-lap, valamint a félig egymásba eresztett kötések előkészítéséhez jó szolgálatot tesz az előző számunkban bemutatott golyósoros lyukfűrészgép vezeték, jelentősen meggyorsítja a pontos darabolást és az aljazások kialakítását is.

Rekesz készítése

Miután eldöntöttük, hogy milyen sarokkötést alkalmazunk, ennek megfelelően számítsuk ki a kávákat alkotó darabok hosszát. Az egyforma hosszúságú elemek leszabásához használjunk sablont, és a vágott bütük merőlegesek legyenek a lécek élére és lapjára. A már említett fűrészvezetővel ez a kettős követelmény könnyen teljesíthető, az azonos hosszúságú darabok leszabását a fűrészvezető használata esetén állítható ütközőléccel oldjuk meg. A vágáshoz finomfogazású fűrészlapot használjunk, és minden beállítást még a sorozatvágások előtt alaposan ellenőrizzünk. A lécalapanyagokat még darabolás előtt célszerű benedvesíteni, és megszáradásuk után simára csiszolni. Ha 10 mm vastag rétegeltlemezből levágott csíkokból készítjük el az oldallapokat, akkor az éleiket is csiszoljuk síkra és teljesen simára. A kávaanyagokhoz akár lécet, akár rétegeltlemezt használtunk, s azokat a sarkoknál félig egymásba eresztve kívánjuk összeerősíteni, akkor az aljazásokat felsőmaróval alakítsuk ki, vagy az anyagvastagság feléig bevágva vésve készítsük el. A felső két fedél 10x10 mm-es keretét is hasonló módon formáljuk meg.
Az így előkészített kávaelemeket sík lapon kialakított léckeret, vagy sarokszorítók segítségével ragasszuk össze keretekké. Ha pontosan dolgoztunk, akkor az alsó, dupla hosszúságú keretre két-két azonos szélességű, ám fele hosszúságú keretet helyezhetünk rá, amelyeknek teljesen azonos méretűeknek kell lenniük. Ezt az elemek pontos leszabásával és a ragasztott sarkok összepréselésével, merőlegesbe állításával biztosíthatjuk. A sarokkötéseket esetenként egy felülről beütött tűzőgép kapoccsal is megerősíthetjük.
Következhet a fenéklapok méretre szabása. Anyagként 5 mm vastag rétegeltlemezt válasszunk, és a jelölő vonalon kívül haladva vágjuk ki a 160x160 mm illetve a 160x320 mm-es fenéklapokat. A ráhagyás azért szükséges, hogy a lapok felragasztása után éleiket megfelelően össze tudjuk csiszolni a kávaoldalakkal. A lapok felragasztásakor oldalanként három-három apró szeggel is rögzítsük egymáshoz a darabokat. A felesleges anyagot síkban csiszolva munkáljuk le a dobozok alsó éléről, illetve a két fedél széléről. A két felső rekeszhez szabjunk le 40 mm széles, pontosan a belsejükbe illő rétegeltlemez csíkot, és ragasszuk a két szemközti belső oldalra. Erre illesszük rá a fedelet, majd jelöljük fel a 10x35-ös kazettapánt helyét. A szükséges fészkeket véssük ki, és ezt követően apró facsavarokkal erősítsük is fel. A fedelek felnyitását egy-egy apró fagomb felerősítésével tegyük lehetővé.

A kifordító lécek

Ezeket 10x15 mm-es, lehetőleg keményfa lécből, vagy rétegeltlemezből vágjuk le. A puha faanyag ugyanis a gyakori használat során könnyen behasadhat a rekeszek mozgatásakor. A lécekbe fúrjunk lyukakat a felfogó 3-as facsavarok számára, majd a dobozokba is készítsünk előfúrt lyukakat a csavarok számára. Ezek helye nagyon lényeges, ezért a helyüket pontosan jelöljük be. Lényeges az is, hogy facsavarokat csak a 10 mm falvastagságú dobozokhoz használjunk, az 5 mm vastag rétegeltlemezből összeállított rekeszeknél a lécek felfogását M3x22-es csavarokkal és anyákkal oldjuk meg. A csavarszárat két anyával rögzítsük szilárdan a dobozok oldalára. A fordítólécbe dugott csavarok szárára húzzunk alátétet, hajtsuk fel az első anyát, majd pontos beállításuk után az anyákat egy-egy csepp pillanatragasztóval biztosítsuk kilazulás ellen. A csavarszárakat ezután dugjuk a dobozok furatába, és újabb anyákkal rögzítsük véglegesen. A csavarok helyét vagy rajzunk alapján határozzuk meg, vagy más dobozméret esetén a léceket 45 fokban beállítva jelöljük fel, s a lyukakat fúrjuk elő.
A doboz fogantyúja eredetileg egy régi fejesvonalzó szárából gőzöléssel alakra hajlított darab, ám ez módszer nagyon időrabló, helyette célszerű egyszerűbb megoldást választani. A függőleges szárakat 5 mm vastag rétegeltlemez csíkok alkossák, közéjük 20x30x170 mm-es, lekerekített élű lécet rögzítsünk ragasztva, csavarokkal is megerősítve. A fogantyú szárainak a végét - egy-egy 5x30x40 mm-es alátétlap közbeiktatásával - két-két M3-as anyás csavarral fogassuk az alsó doboz oldalának a középfelezőjére. A láda-együttest ajánlott 10 mm magas lábakkal is ellátnunk, amelyekhez 10x30 mm-es, lécekből leszabott darabokat használjunk, és ragasztva - továbbá egy-egy facsavarral is megerősítve - rögzítsük a legalsó doboz fenéklapjának a sarkaira.

Felületkezelés

Az összeszerelt dobozt végezetül egységeire szétszerelve lássuk el megfelelő felületvédelemmel. A felületeket újfent csiszoljuk simára, és ha úgy találjuk, lazúrozással változtassuk meg a színtónusát. A natúr, vagy a lazúrozott faanyagot ezt követően színtelen akrillakkal kétszer vékonyan fújjunk be, majd száradás után a doboz-együttest újból szereljük össze, és utána már semmi akadálya a "beköltözésnek", azaz a dobozokba kerülhetnek eddig szerteszét tartott apró holmijaink.