A barkácsáruházakban
és szupermarketekben már 3-4 ezer forint körül kaphatók komplett mozgásérzékelős
lámpák. A PIR (passzív infrarot) érzékelővel szerelt fényvető különösen a téli
időszakban nagyon praktikus. Bejárati kaput, ház körüli teret figyelve biztonsági
funkciója is lehet. A lámpákhoz viszonylag egyértelmű szerelési- és használati
utasítást is kapunk, mégis a szerelési munkának nekifogva néhány problémának
ütközhetünk. Mi az utóbbiakat gyűjtöttük össze, és a használati utasításokban
szereplő instrukciókat nem ismételjük meg, azt úgy is megkapjuk a lámpával együtt.
Először is
találjuk ki a lámpa rögzítési pozícióját. Ha függőleges falra, erősen előre
döntött helyzetben kell felszerelnünk, akkor egyes típusoknál rövid lehet a
tartókonzol. A konzol felfúrása előtt mindig győződjünk meg arról, hogy a fényvető
a kívánt helyzetbe fordítható-e.
A szerelés helyes sorrendje;
1. A konzol felfúrása és felcsavarozása.
2. A lámpa szakszerű bekötése (mert csak ilyenkor férünk hozzá a bekötési pontokhoz).
3. A lámpatest felcsavarozása konzolra.
A helyes bekötésre a kezelési utasítás egyértelmű utasítást ad, de külön figyeljünk
arra, hogy a fázis és a 0 vezeték nem cserélhető fel. A lámpa ugyan fordított
helyzetben is világít, de a szenzor nem fog működni. Ne hagyatkozzunk önmagában
a vezetékek színére, mert ha a szenzoros lámpát egy hagyományost kiváltva tesszük
fel, az ilyen helyeken gyakran nem tartják be a szabvány előírásait. Fáziskeresővel
ellenőrizzük a fázis és a 0 vezetéket.
Egyes olcsóbb
szenzoros lámpák (egyébként nincs semmi baj a működésükkel) az első bekapcsolás
után 4-5 percig nem hajlandók kikapcsolni. Akkor sem, ha az időkapcsolót a minimumra
- 5-10 mp-re - állítjuk. Nincs mit tennünk, ki kell várnunk azt a pár percet.
Ha ezután nem vesszük el tőle az áramot, akkor nem jelentkezik többet a probléma.
Emiatt azonban a szenzoros lámpákat jó mindig áram alatt hagyni. Ha kapcsolóról
is kapja az áramot, csak akkor kapcsoljuk le, ha napokig, hetekig nem kívánjuk
használni a lámpát.
Az alkonykapcsoló érzékenységét, a működési (világítási) időtartamot, illetve
egyes típusoknál az érzékenységet a leírások alapján nem túl nehéz beszabályozni.
Itt csak egy gond szokott jelentkezni; a szerelést 
természetesen
napközben, világosban végezzük, a szenzor viszont ilyenkor nem kapcsol, a lámpa
is csak akkor világít, ha az alkonykapcsolóját folyton világító állásba forgatjuk.
(Ennek meg nem sok értelme van.) A megoldás; egy kicsit be kell csapnunk a szenzort.
Tenyerünkkel, vagy még inkább egy fekete ronggyal takarjuk le teljesen az érzékelőt.
Az alkonykapcsoló működésbe lép, és a szenzor elengedésének pillanatában a lámpa
bekapcsolódik. Ettől kezdve a működési idő pontosan beszabályozható, általában
néhány másodperc és 5 perc között.
Az alkonykapcsoló egyik szélső állása az, amikor a lámpa csak teljes sötétben
kapcsol be. Ebből a szélső állásból kiindulva egy kissé forgassuk el a szabályozó
gombját. Azt majd sötétedéskor ellenőrizzük, és szükség esetén módosítsuk, hogy
milyen értéket sikerült beállítanunk. A szenzor érzékelésének irányát, és az
érzékelési tartományt szintén csak gyakorlati kísérletezgetéssel tudjuk beállítani.
A kísérletezés időszakában célszerű az időkapcsolót a legrövidebb kapcsolási
időre állítani, hogy ne kelljen sokat várni a lámpa kikapcsolódásáig.