Üveges munkák

Mit tehet ilyenkor az ember, felüti a telefonkönyvet, keres egy közeli üvegest és megrendeli a javítást. Az ablaküveg nem olcsó, a szolgáltatás még úgyse, úgyhogy ez elég drága mulatság, és nem is feltétlenül biztosít gyors megoldást. Ha van a közelünkben üveges, akkor a sérült nyílászáró keretével elballaghatunk hozzá, így legalább a kiszállás díját megtakaríthatjuk. A legkifizetőbb azonban, ha az üvegcserét magunk végezzük el. Kisebb ablakok és ajtóüvegek esetében ez nem is ördöngösség, a nagyobb felületű ablakoknál azonban - a nagy, leszabott üveg szállítása miatt - erre nem célszerű magunknak vállalkozni, ilyenkor inkább a keretet szállítsuk el az üvegeshez.
Vannak határesetek is, pl. mikor üvegtisztítás közben egy erőteljesebb törlő mozdulatra váratlanul behasad az üveg. Általában ez a sarkoknál szokott bekövetkezni. Feltehetően a már elöregedett, meglazult gitt mögötti üveg szokott így "megsértődni" az energikusabb mozdulatra. Ha az üvegtábla egyébként épen maradt, nem szükséges azonnali cseréje, viszont a hasadás vonalában ajánlatos rögzíteni az üveget. E célra a híg pillanatragasztó, pl. Ferrobond, Super Glue stb. felel meg legjobban, mert a folyós ragasztó a kapilláris elv alapján beszivárog a törés vonalába, és megszilárdulva rögzíti a sérült üveget. Előtte csak annyit kell tennünk, hogy a hasadás vonalában óvatosan megnyomva állítsuk szintbe az üveg széleit, a ragasztót pedig ellapított végű szegről adagoljuk a törésvonalra (1). Néhány perc múlva a sérült üvegrészeket már összefogja a ragasztó, amelynek a feleslegét kés élével távolíthatjuk el. A szintbeállítás azért szükséges, hogy ezzel lecsökkentsük az ablaktisztításkor bekövetkezhető baleseteket. A törött üveg széle ugyanis borotvaéles, az alattomosan kiálló élbe pedig az üveg lemosása, szárazra törlésekor könnyű beleakadnunk, ami kézsérüléseket okozhat. A repedt üveget meg ráérünk majd nyáron kicserélni. Ha azonban a sérülés nem jelentős, és a saroktól csak 8-10 cm-re van, akkor akár évekig is elodázhatjuk a cserét, mivel nem túlságosan szembeötlő, s megragasztva nem is túlságosan veszélyes.
A szilánkosra tört üveget, különösen ha az a külső ablakon, vagy valamelyik ajtón van, ajánlatos mielőbb kicserélni. Ilyen esetekben előbb a törött üvegdarabokat távolítsuk el a nyílászárókból. Ezt lehetőleg csomagolópapírra fektetett kereten vagy szemetes kukára fektetett kereten végezzük el. Ha már kieset néhány darab a felületéből, akkor vastag bőrkesztyűs kézzel próbáljuk helyükből kimozgatni a nagyobb darabokat (2). Kalapácsot csak akkor és ott használjunk, ahol még egyben van az üveg, vagy az üvegdarabokat szilárdan fogják az üveges szegek, illetve a megkeményedett gitt. Vigyázzunk, mert az erős ütések szilánkosan törik össze az üveget, az apróbb szilánkok röppályája meg igencsak kiszámíthatatlan. Ezért e műveletnél nem árt az üvegre rongyot teríteni.
A széleken helyén maradó üvegcsonkokat a gitteléssel ellentétes oldalról, lécalátétet használva, és közvetlenül a keret széle mellett haladva próbáljuk meg kiütni az aljazásból (3). Az üveges szegekkel sűrűn lefogatott üvegeket azonban helyenként elég nehéz kiütni a horonyból. Ilyenkor jobb, ha erőszakosabb módon, vésőhöz, kalapácshoz folyamodva a hornyot vésve tisztítjuk meg az üveg és a gitt maradékától (4). Lehetőleg régi vésőt használjunk, mert e művelet kicsorbítja a szerszám élét. Megkönnyíti a dolgunkat, ha a kőkemény kittet Dremel Multi fúrógépre szerelt csempemaró feltéttel marjuk ki. Előbb a horony közelében marjunk a kemény masszába, majd kiemelése után a horony mindkét oldaláról marjuk le a tömítő massza maradékát (5).
Következő lépésként mérjük meg a keret horony széleinek a távolságát, és ezt a méretet oldalanként 2-2 mm-rel csökkenve vágassuk, vagy vágjuk magunk méretre az új üveget. Szerencsés esetben azonnal levágják a kívánt méretű darabot, sőt, jó esetben a gittet és a szükséges üveges szegeket is megvásárolhatjuk az üvegesnél. (Az új, 3,2 mm vastag, méretre vágott ablaküveg négyzetmétere 3500 Ft-ba, 1 kg üveges kitt 245 Ft-ba, az üvegszegek pedig legfeljebb 50 Ft-ba kerülnek.) Az új üveg hazaszállításához vigyünk magunkkal több lepedőnyi újságpapírt, mert a vágott üveget nem csomagolják. Vastag bőrkesztyű viselete ajánlott.
Az új üveg behelyezése előtt a keretet fektessük le vízszintesen, és az aljazásába nyomjunk kittből sodort hurkát. Ezt kézzel sodorjuk meg, közben a tömítőanyag meglágyul, és jól alakíthatóvá válik. A tömítő hurka kb.15 mm átmérőjű legyen, és a sarkokba nyomva rögzítsük az első fázisban, majd egy lécdarabbal egyengessük el a horony oldalai felé (6). Az üveget egyik oldala felől illesszük a gittel kibélelt horony sarkába, majd lefektetve a szélei mentén lágyan megnyomkodva, kicsit oldalirányba megmozgatva úgy állítsuk be, hogy a szélei mentén mindenhol egyforma hézag keletkezzen, és mindenhol felfeküdjön a kittbe. A felesleges tömítés a másik oldalon a széleken, felül pedig az élei mentén türemkedik ki. Ekkor a felületére helyezett üveges szegekkel rögzítsük ebben az állapotában. Az üveges szegeknek a középső, kidomborodó része legyen felül, a kalapács fokával így már könnyen mindegyiket a keretbe üthetjük (7). A szegek a sarkok közelébe, középen pedig 200 mm távolságra kerüljenek. Az üveg alól a túloldalon kitüremkedett tömítőanyagot spatulával felszedve távolítsuk el.
Ezt követően a keretbe erősített üveg fölé újabb kitt réteget kell nyomkodnunk. A kittből most vastagabb hurkákat sodorjunk, majd folyamatosan nyomkodjuk az üveg és az aljazás alkotta sarkokba. Az anyag tömörítését spatula lapjával végezzük el. A lágy tömítőanyagot kittelő kés híján keskeny spatulával is elsimíthatjuk. A művelet során arra ügyeljünk, hogy a szerszámot mindig azonos szögben ferdén tartva lassan húzzuk végig. A penge lapját tartsuk laposan, a sarkát pedig nyomjuk szorosan az üveghez (8). Így a kitüremkedő masszát tovább tömörítve préselhetjük a horonyba, a szerszám üveg felőli sarka pedig leválasztja az oldalra türemkedő felesleges kittet.
A simítószerszám éle lehetőleg egy vonalban legyen a keret aljazásának a túloldalon levő szélével. Ezt és a keret szélére préselődött anyagfelesleget a szerszámmal könnyű felszedni, s hurkába gyúrva a következő részen használjuk fel. A régebbi külső ablakoknál a kereten túlnyúló vízvető léc mentén nehezebb a kittet egyenletesen elsimítanunk, mert a spatula ehhez túl széles. Egy 17-20 mm széles, erős lemezcsíkkal viszont ezt is könnyen simára és egyenletesen ferdére húzhatjuk le. A felesleges tömítőanyagot mindenhonnan spatulával szedjük fel, és a nyílászáró keretét a helyére akasztva hagyjuk a kittet megszilárdulni. Az üveget természetesen megtisztíthatjuk, de arra nagyon ügyeljünk, hogy a frissen elsimított kittet sehol ne érintsük, ne nyomjuk meg. Néhány hét múlva a kitt felülete már megszilárdul annyira, hogy befestésével eltüntethetjük az üvegcsere utolsó, látható nyomát is.
Szoba- és szekrényajtóknál kissé másként, a keret hornyába szegezett üvegfogó lécek rögzítik az üveget. A törött üveg cseréje ezeknél sokkal könnyebb, csak a szegezett léceket kell kifeszítenünk, és az üveglapot máris kicserélhetjük. Megemlítjük azonban, hogy különösen a nagyobb felületű üvegeket ajánlatos lágy szilikongumiba ágyazva is rögzíteni. Különösen a mintás katedrálüvegeknél. Ezzel elkerülhetjük, hogy a lécek visszaszegezésekor feszültség keletkezzen a felületükön, vagy lazán legyenek a keretbe fogva.
A színtelen szilikonos tömítőanyagot nyomjuk vékonyan a horony belső sarkaiba, fektessük rá az üveglapot, majd a széleire is nyomjunk vékonyan tömítőanyagot. A lécekből húzzuk ki félig a rögzítő szegeket, mindegyiket erősen megnyomva ágyazzuk a tömítőmasszába, majd a szegeket üssük vissza a helyükre. Az esetleg kitüremkedő tömítőt hagyjuk megszilárdulni, majd éles késsel átvágva távolítsuk el az üveg felületeiről. E módon az esetleg lazán beerősített üvegek zizegését is megelőztük, és a befeszülésből adódó törés veszélye is minimális lesz.