Egy anyag vagy anyagpár ragasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Fontos szempont lehet - amit nem mindig tartunk szem előtt - hogy nem kell mindig a maximális kötésszilárdságra törekedni, figyelembe kell venni, hogy mik a ragasztással szemben támasztott követelmények. Milyen szilárdsági és élettartam igényeknek kell megfeleljen, ill. mik a felhasználási követelmények. A megfelelő ragasztó alkalmazásával akár költségeink is "barátságosabbak" lehetnek. A megfelelő ragasztó kiválasztásához ismerni kell a ragasztó és a ragasztandó anyag jellemzőit, fizikai, kémiai tulajdonságait. A ragasztó kiválasztása és a ragasztandó anyagok felületének előkészítése után a ragasztás első fázisa a ragasztó előkészítése, ezt követően a ragasztó felhordása. A gyártók ma már "testre szabott", vagyis a szükséges adalékokkal, töltőanyaggal ellátott, felhasználásra kész ragasztókat forgalmaznak. A kétkomponensű ragasztókat a szükséges keverési aránynak megfelelően csomagolják. Az egykomponensű ragasztókat csak fel kell hordani, kétkomponensűek esetén ki kell mérni, összekeverni, és ezután lehet felhasználni.Fém-fém ragasztás
Szerszámok, gépelemek, csatlakozások ragasztással való összekötése sok esetben előnyösebb, mint fém kötőelemekkel. A jó ragaszthatóság biztosítása érdekében a fémfelületeket minden esetben elő kell készíteni. Ennek célja a tisztítás, a fajlagos felület és a felületi energia növelése. Néha elég a fémfelület tisztítása, zsírtalanítása, ami történhet mosószerrel vagy oldószerrel. A szilárd felületi szennyeződések (rozsda, festék stb.) eltávolítása csiszolással, keféléssel, esetleg homokszórással végezhető. A fém-fém ragasztásokban legnagyobb szerepe az epoxigyanta alapú ragasztóknak van - Uverapid, Epokitt, Pattex Power-Mix Universal, -Rapid - , de kisebb munkákhoz gyakran használnak ciano-akrilát (pillanat) ragasztókat is.
Műanyag-műanyag ragasztása
Műanyagok egymáshoz való ragasztása szinte minden területen előfordul. Történhet azonos ill. különböző kémiai felépítésű anyagok egymáshoz ragasztása. Azonos felépítésű anyagok ragasztásakor a hasonlót a hasonlóval elvet célszerű alkalmazni, vagyis a saját oldatával ragasztani. Különböző műanyagok egymáshoz ragasztásakor az anyagpár tulajdonságai szerint kell az optimális ragasztót kiválasztani. A műanyagok - sztatikus feltöltődési hajlamuk révén - sok idegen anyagot kötnek meg, amitől ragasztás előtt meg kell tisztítani, ami történhet vizes vagy oldószeres tisztítással.
Oldószeres tisztításnál vigyázni kell arra, hogy a kiválasztott oldószer semmilyen negatív változást ne okozzon. Természetesen itt is fontos a felület érdesítése, a fajlagos felület növelése, ami történhet csiszolással, keféléssel, de homokszórással is. Lehetséges a műanyagok felületének kémiai előkezelése is, mely után látványos tapadásnövekedés érhető el. A kezelőfürdők sav vagy lúg alapúak (sósav, nátronlúg), melyet minden esetben öblítés és szárítás kell hogy kövessen. Ragasztásuk történhet (ha lehetséges) saját oldatukkal, de jól használhatók az epoxigyanták is.
Fém-műanyag ragasztása
Ezekre a ragasztásokra két alapvető módszer kínálkozik. Egyszerűbb esetben a ragasztó megfelelő adhéziót ad a fémhez és a műanyaghoz is. Ha azonban a fémhez a kívántnál gyengébben tapad a ragasztó, akkor egy jól tapadó réteget kell közbeiktatni. Természetesen a felületek itt is előkészítést igényelnek.
Faanyagok ragasztása
Az otthoni munkák során talán a fa a leggyakrabban használt anyag. Ragasztásához igen sokféle ragasztót használhatunk, a hagyományos glutinenyvtől kezdve a szintetikus ragasztókon át az ásványi eredetű ragasztókig (ásványi kötésű farostlemez). A fa felülete a feldolgozás során gyakran szennyeződhet, egyes fafajok olajokkal, gyantákkal telítettek. Mindezek akadályozzák a jó kötésszilárdság kialakulását. Megfelelő előkészítéssel - gyalulás, csiszolás - növelhető a tapadás. Zavaró tényező lehet a csiszoláskor visszamaradó por is, de a túl száraz vagy túl nedves anyag is. Kitűnő kötésszilárdságot adnak a diszperziós ragasztók, így a Palma Fa Normál, Palma Fa Expressz és a Palma Fa Vízálló.
Papír ragasztása
A papírok életünk minden területén használatosak, így felhasználásuk során más-más igényeket elégítenek ki, ezáltal más-más eljárást kell alkalmaznunk ragasztásukhoz. Az ezermester munkái során egyik leggyakoribb munka a tapétázás. Ragasztásukhoz kitűnően alkalmazható speciális ragasztóanyagok használhatók. A papírhordozós faltapétákat általában CMC kb. 10 %-os vizes oldatával ragasztják. A felület előkészítése itt is fontos: a falfelület egyenetlenségeit glettelni kell. Különböző anyagú, ezáltal különböző súlyú tapétákhoz többféle ragasztót használhatunk.
Más jellegű papír ragasztására érdemes beszerezni egy tubus általános ragasztót, pl. Pritt Mindentragasztót vagy Technokolt.
Bőrragasztás
Bőrfeldolgozás során az oldószeres poliuretán ragasztók a legelterjedtebbek. Bőrök ragasztásánál a felületeket elég felhorzsolni, melyet csiszolópapírral végezhetünk. A borzolt felület portalanítása után a ragasztót egyenletesen, nem vastagon kell felhordani, úgy, hogy a bolyhok közé behatoljon. Rövid idejű - 15-20 perc - száradás után a felületek illesztését el lehet végezni. Nagy szilárdságú, erős kötést érhetünk el Palmatex használatával.
| RAGASZTÓTÍPUS | TAPADÁSI IGÉNY | TARTÓSSÁG | SZILÁRDSÁG | RUGALMASSÁG |
| SZILIKONOK | nem | jó | csekély | nagyon jó |
| EPOXIGYANTÁK | igen | jó | jó | csekély |
| AKRILÁTOK | nem | jó | jó | jó |
| POLIURETÁN | igen | csekély | csekély | nagyon jó |
Építőipari ragasztások
Az építőipar legfontosabb "ragasztói", kötőanyagai a mész, a cement és a gipsz. Szigetelőlemezek rögzítésére a bitument használják. Szintén nagymértékű a hézagkitöltő tömítőanyagok felhasználása, melyek lehetnek szilikon, poliszulfid, poliuretán vagy poliakrilát-diszperziós rendszerek. Beltéri fal, padlóburkolásra használt csempék, mozaikok, márványlapok hagyományos ragasztóanyaga a cementhabarcs. Gyorsabb és esztétikusabb a polimer vizes diszperziók használata, melyek nem csak szervetlen, hanem műanyag csempék és burkolóelemek ragasztására is használhatók.
Üveg és kerámia ragasztása
A ragasztásnak az üvegnél nagyobb jelentősége van, mint egyéb anyagoknál, mert ridegsége miatt a mechanikai kötések (csavarozás, szegecselés) nem vagy csak ritkán alkalmazhatók. Az üveg ragasztása során rendkívül körültekintően kell eljárni, mert felületén kémiai felépítéséből adódóan - normál esetben eltávolíthatatlanul - egy láthatatlan vízfilm található, melyben kis töménységben a légkörből elnyelt szerves molekulák is vannak. Általános ragasztásokhoz a felületet oldószerrel zsírtalanítják. Szerencsére ma már a ragasztó kiválasztásánál a bőség zavarával küszködünk. Kisebb munkákhoz kis kiszerelésű ragasztók állnak rendelkezésünkre. Sima felületekhez a folyékony, porózushoz a gél állapotú ragasztók ajánlatosak. Így a Loctite Glass bond, Super Attak, Super Attak gél, Super Attak Control, Palma Super Bond a HENKEL-től. Ugyancsak HENKEL termék a Power-Mix Universál ill. Rapid kétkomponensű epoxi ragasztó, de eredményesen használhatók a Ceresit [37] szilikonok, valamint a SZILOR Kft. Szilorel E, N és Szilorfix elnevezésű szilikongumijai is. Az üvegragasztókról és tulajdonságaikról a táblázatból tájékozódhatunk. 
Feltétlenül meg kell említenünk a hőre lágyuló műanyag patronnal, rúddal "működő" ragasztópisztolyt, mely egyre elterjedtebb, mondhatni "univerzális" ragasztóanyag ill. eszköz. Ragasztóanyaga különböző színű ömledékragasztó-rúd formájában kerül forgalomba: más-más célra más színű. A rudak különböző olvadáspontú változatainak a színe is eltérő, a csomagoláson részletes ismertetőt találunk a felhasználás lehetőségeiről [EM '95/5; 2000/9]. Ezek előnyeit barkácsolás során is feltétlenül "értékelni" fogjuk, mert javító vagy szerelő munkáknál szinte azonnal, különösebb előkészület nélkül használhatók. Az így készített kötések szilárdak, gyorsan kialakíthatók. A pisztollyal a ragasztóanyagot oda juttathatjuk, ahová kell, és perceken belül megszilárdul, így nincs várakozás: munkánkat folyamatosan végezhetjük. Jó tulajdonsága még, hogy nagyobb hézagokat is áthidalhatunk, "betömhetünk" vele.
Különösen kényelmesek az állványos töltőkészülékkel ellátott ragasztópisztolyok, pl. a Steinel Gluematic 5000, mert ezzel vezeték nélkül is dolgozhatunk. Az állvány áramcsatlakozóval van kiépítve, ami azt jelenti, hogy amikor felvesszük a ragasztópisztolyt az áramcsatlakozás megszűnik, hiszen az áramvezeték csak a töltőhöz csatlakozik. A hőtároló olvasztókamra viszont 5-10 percig folyékonyan tartja a ragasztót, így zavaró kábel nélkül dolgozhatunk. Ha a készüléket újra a töltőre helyezzük, az olvasztókamra pillanatok alatt újra felmelegszik, de a készüléket közvetlenül hálózatra is csatlakoztathatjuk. De ugyancsak szakszerű és gyors ragasztás érhető el a HENKEL Pattex ragasztópisztolyaival és patronjaival. 
Életünk szinte minden területén használunk ragasztószalagot. Ez kezdetben papírra vizesen felhordott és rászárított enyv volt. Később, a technika fejlődésével a választék egyre bővült. Ma már a háztartástól kezdve az építőiparon át a gyógyászatig általánosan elterjedtek a ragasztószalagok. Ilyen szalagok a Beidersdorf Tesa márkanevű termékei, melyekkel pl. szőnyegek biztos ragasztása végezhető, de ők gyártják a közismert Leukoplastot is. A kétoldalas ragasztószalagot az építőipar is használja, üvegek, tükrök rögzítésére, ahol az egyenletes, torzulásmentes felület elérése fontos. Ezzel kiküszöbölhetők a látható, mechanikus rögzítőelemek, és sima, kellemes megjelenésű felületet eredményez. Ahhoz, hogy a ragasztással elérjük a kívánt célt, gondosan meg kell választani, hogy mit mivel és hogyan ragasszunk. Előző lapszámunkban táblázatos formában mutattuk be a piacot uraló HENKEL ragasztóit, most pedig más gyártók termékeiből mutatunk be néhányat.