A barkácsoló ember számára a munkapad legalább olyan fontos, mint a háziasszonyoknak a konyhai előkészítő asztal. Sok esetben azonban mindkét célra - jobb híján - a konyhaasztalt vagyunk kénytelenek használni. Ez persze kényszer szülte, s távolról sem ideális megoldás, mert ettől hamar megrokkanhat az asztal. A megoldás egy jó erős munkaasztal lenne, ám kialakítása az igényes kivitelű sarokkötések miatt nem igazán vonzó az ezermesterek számára. Egy angol cég azonban ötletes, lapra, pontosabban "staflira" szerelt munkapadot (1) dobott piacra, amelynek elemeiből alig egy óra alatt összeállítható egy masszív munkapad (2). A beeresztett kötések helyett speciális sarokvasalatok gondoskodnak a váz szilárdságáról, és az összeállításhoz való kötőelemek sem hiányoznak az egységcsomagból. A szellemes ötletet hasonló formában bárki megvalósíthatja, ha a speciális sarokvasak helyett kész, ún. szegező lemezeket használ. Így csak a 60x60 mm-es staflikat kell a szükséges méretűekre vágni, az összeállított váz szilárdságát pedig - az eredeti ötlethez hasonlóan - szegező lemezek fogják biztosítani.Anyagszükséglet
A sarokkötésekhez 2 mm vastagságú, 125x125 mm-es szárhosszúságú sarokvasakat (3), 90x90x45 mm-es hajlított palástú sarokmerevítő idomot (4), továbbá 2x60x140 mm-es kötőlemezt (5) célszerű használnunk. Az asztallap és az alsó tárolópolc rögzítéséhez nem szükséges saroklemezeket használnunk, ha a keretek élére ragasztva és csavarokkal megerősítve szereljük fel. Kötőelemként használhatunk bordázott palástú kötőszeget, vagy süllyesztettfejű, 3,5x40 mm-es, illetve a sarkoknál 4x60-as facsavart. Az egységesen 60x60 mm-es fenyőstafliból kialakítandó asztal vázához a táblázatban látható méretű darabokra lesz szükségünk.
A váz összeállítása előtt a staflikból vágjuk le a megfelelő méretű darabokat. Az alkatrészek bütüi merőlegesek legyenek az oldalélekre. A darabokat itassuk át alaposan fakonzerváló szerrel, pl. Xilamonnal, vagy falazúrral. Az összeállítási munkát a két oldalsó lábkeret kialakításával kezdjük el. A lábelemekre felül fogassunk fel egy-egy egyenlőszárú saroklemezt. A vasalat helyén a falábak sarokélét előzőleg kerekítsük le. Két lábelemre alulról mérjünk fel 210 mm-t, majd e jel fölé is szereljünk fel egy-egy saroklemezt. E két lábra a sarokvasalatok segítségével fogassuk fel a kereszthevedereket, és ezt követően a másik két lábat szorosan a szabad végük bütüjéhez illesztve rögzítsük az oldalélekre.
Az alsó hevedereket egy-egy kötőlemez párral fogassuk a lábak alsó részéhez. E hevederek belső élére, a hátsó lábaktól 350 mm-re szereljünk fel újabb két saroklemezt, majd a lábkereteket a felső-, ezt követően pedig az alsó hossztartók beerősítésével fogjuk össze. Az alsó hossztartók közül az egyiket a kereszthevederek közé hajlított palástú sarokmerevítővel kell beerősítenünk. A vázat ajánlatos még az alsó rakodórész alatt, és felül az első lábak mögött egy-egy hajlított palástú, derékszögű sarokmerevítővel is megerősíteni.
Most már csak az asztal- és polclapot kell a vázra erősítenünk. A polclapba a hátsó lábak számára fűrészeljünk fészket, majd 100 mm-enként behajtott 3x50 mm-es facsavarokkal fogassuk a léckáva élére. A tartós szilárdság érdekében ajánlatos a lapot ragasztással is a keret éleire rögzíteni. Mivel az asztallap sérülékeny élét ajánlatos védeni, ezt ragasztva, csavarozva felerősített éllécekkel, vagy legalábbis 2-3 mm vastagságú, a lapszabászatok által felragasztott műanyag élvédő szegélyekkel. Az asztallap 
felerősítésekor a váz hátsó éléhez illesszük a lapot, majd a polclaphoz hasonlóan ragasztva, csavarozva rögzítsük a vázra. A lábak bütüibe az asztallap felől 4x60-as facsavarokat hajtsunk be, a többi helyre megfelelnek az eddig használt 3x40-es facsavarok is.
Ha a vasalatokat szilárdan erősítettük fel az elemekre, akkor a munkaasztalunkon ezt követően nyugodtan dolgozhatunk, kötései nem fognak kilazulni, és a túlnyúló részére még egy nagyobb satut is felfogathatunk. Ha pedig kicsinek találnánk az asztal felületét, erős pántokkal felhajtható pótasztallapot is szerelhetünk a hátsó oldalára. Ez azonban 400 mm-nél ne legyen szélesebb, és alátámasztását kihajtható, a hátsó lábakra felerősíthető átlós léckonzolokkal oldhatjuk meg. Ez a felület csak a terjedelmesebb munkadarabok alátámasztását szolgálja, a munkát az eredeti asztallapon végezzük.