A mennyezet mankója

A faszerkezet az előnyei ellenére, teherbírás tekintetében hátrányban van a modern betonszerkezetekkel szemben. Azaz kisebb távolságot lehet velük áthidalni, kevesebb terhet lehet rájuk rakni. Az eredeti födémekre csak a padlásról származó terhek jutottak. Ha a tetőteret is lakhatóvá kívánjuk tenni jelentősen, megnőhet az igénybevételük. Erre pedig megereszkedéssel, az alsó szintről szemmel is érzékelhető belógással fognak reagálni.
Az új, de rusztikus stílusú épületeknél sokszor túl nagy fesztávot szándékozunk áthidalni ezekkel a fafödémekkel, amit az építéskor látszólag vidáman elviselnek. Ám ha a végleges hang- és hőszigetelt födém súlyát a berendezéssel együtt kell hordaniuk, úgyszintén csak belógással, megereszkedéssel tudnak reagálni.
A régi fafödémeknél elődeink, az ún. mestergerenda alkalmazásával, megerősítették a szerkezetet, így lehetőség nyílt szélesebb szobák építésére, a födém nagyobb megterhelésére. Ahol nem került eredetileg beépítésre a mestergerenda, ott utólag csak a falszerkezet jelentős átalakításával, magyarán az épületnek az eredeti fal tetejéig való megbontásával lehet azt elhelyezni.
Az új épületeknél, amennyiben utólag merül fel a fafödém mestergerendával történő megerősítése, ott is bontani kéne. Könnyen belátható, hogy ez túl nagy felfordulást, és költségnövekedést jelent. Ám, ha a mestergerenda megtámasztására egy oszlopot is beleképzelünk az adott szobába, ugyan jelentősen megváltoztatjuk a belső teret, de egy könnyen kivitelezhető végleges födém-megerősítési módot választhatunk. Ezt a módszert régi és új épületek esetében is alkalmazhatjuk. A bontási munkák elmaradnak, beltéri ács vagy asztalos munkával a problémát házilagosan magunk is elvégezhetjük. A költségek házilagos kivitel esetén, lényegében a beépített anyagköltséggel azonosak. Az alábbiakban egy konkrét gerendás fafödém mestergerendás, faoszlopos megerősítési munkáit ismertetjük a hasonló gondokkal küzdő olvasóink részére.

A főváros közelében falusi műemléki környezetben két éve megépült lakóépület eredetileg is fagerendás áthidalókra elhelyezett teljesen faszerkezetű födémmel került kialakításra. A földszinti 5x6 m-es szobákat a rövidebb oldallal párhuzamosan a vasbeton koszorúkba betonozott szelemencsavarokkal rögzített, 7-7 db, 15x15 cm keresztmetszetű 5 m szabad fesztávú fagerenda hidalja át. Ezekre a gerendákra szegezett 5x20 cm keresztmetszetű fapadlók, majd erre a hő és hangszigetelésekkel együtt párnafákra szerelt hajópadló alkotja a födémszerkezetet. Alulról a gerendák közét hangszigetelési célból kitöltő 5 cm vastag üveggyapot paplant tartó lambéria került felszegezésre.
Az első téli fűtési szezon során száradt ki teljesen a beépített faszerkezet. A száradás során a szerkezet folyamatos alakváltozással követte a terhelést. A tetőtéri szobák bebútorozása után a fagerendák megereszkedése, „lógása” a középső gerendáknál, a szoba közepén mérve 4-5 cm volt. A födémszerkezet egyébként is a fafödémre jellemző kisebb lengésekkel, dobogással reagált a felső szinten lakó fiatal családtagok „túlzott mozgásigényére”.
A reakció a födém mielőbbi megerősítésének igénye lett. Mivel a mestergerendás megerősítést választották, annak alkalmazási lehetőségét meg kellett vizsgálni. A mestergerendát utólag a vasbeton koszorúba nem lehetett beépíteni, tehát a mestergerendát oszlopokkal alátámasztva lehetett csak utólag elhelyezni. Így a szobát 6 m hosszú mestergerendával kellett volna áthidalni. Mivel a födém belógása középen volt a legnagyobb, ezért ott kellett a legjobban megemelni a szerkezetet, emiatt a mestergerenda kettévágásával oldották meg a helyzetet. A két 3 m hosszú gerendát középen és a falaknál oszlopokkal alátámasztották, majd az egész szerkezet megemelését a középső oszlop alá szerelt csavarorsós szerkezettel oldották meg (lásd a rajzot).
A mestergerenda anyagául az építkezéshez beszerzett 15x15 cm keresztmetszetű 4-5 m hosszú fenyőgerendákkal megegyező anyagú gerendákat választottunk. Az oldaloszlopokat a megmaradt 7,5x15 cm-es keresztmetszetű, hasonló hosszúságú szarufákból alakították ki. Ezeket a fenyő fűrészárukat mintegy fél évig fedett helyen szárították. Ezt lényeges, ugyanis a faanyag ezután már keveset fog vetemedni. A kiválasztott gerendákat 14x14 cm-es, a szarufákat 7x14 cm-es keresztmetszetre gyalultatták egy környékbeli faüzemben. A pontos méretre gyalulás az egyedüli munkafázis, amihez komolyabb famegmunkálási technológia szükséges, ezért ezt célszerű előre elkészíttetni.
A méretre gyalult faanyagon kinek-kinek ízlése és kedve szerint díszítő faragást, bemarásokat már házilagosan, vonókéssel, vagy marófejekkel lehet kialakítani. Ezt előre a munkaasztalra rögzített faanyagon célszerű elkészíteni. Az így előkészített faanyagot lenolajjal, félolajjal, vagy valamilyen korszerű fakonzerválóval egy rétegben beereszthetjük. A faanyag színe sötétebbre, sárgábbra fog ettől változni. Ha fehéres natúr színűnek akarjuk hagyni, akkor ne eresszük be előre, hanem az összeállítás után selyemfényű színtelen lakkal kezeljük le a szerkezetet.
A tényleges munkát a mennyezet pontos felmérésével kezdjük. Megjelöljük az oldalfalaknál az oszlopok pontos helyét, ami, ha derékszögűek a falak, akkor az oldalfalak közepére esik, de öreg épületeknél ez szinte sohasem áll fenn. Ezért az egyik fal közepétől a gerendákra merőlegesen a szemközti falra vetítsük át a középvonalat. Így a mestergerenda a födémgerendákra merőlegesen helyezkedik majd el. Amennyiben ezek nem merőlegesek egymásra, akkor szembeötlően torz lesz a szoba mennyezete. Amikor kijelöltük a falakon a mestergerenda középvonalát, akkor függő segítségével vetítsük le a padlóra az oldaloszlopok helyét, majd azt a falon egy egyenes élű gyalult deszka segítségével, ácsceruzával rajzoljuk meg.
Az oldaloszlopok tengelyvonalában két helyen fúrjunk a falba Ć10 mm-es furatot, majd abba üssünk be egy-egy köldökcsapot (dübelt, vagy puhább falanyag esetén fatiplit). Az oldaloszlopokba a köldökcsapoknak megfelelő helyen készítsünk előre egy-egy Ć8 mm-es furatot, a furatok első 5 mm-es szakaszát bővítsük fel Ć10 mm-esre. Erre az oldaloszlopok falhoz rögzítésénél lesz szükségünk.
Ezután az oldaloszlopok és a szélső födémgerendák metszéspontjaiba ütött kis szegek segítségével feszítsük ki a jelölő zsinórt, majd a gerendákon rajzoljuk meg a mestergerenda tengelyvonalát. Ezt követően a fenti vonal mentén pontosan megmérjük az oldalfalak közötti távolságot, azaz a mestergerenda hosszát. A távolságot elfelezve szerencsés esetben pont egy gerenda alá esik a felezőpont. Ha nem így van, akkor a távolságot úgy osszuk meg, hogy a legközelebbi gerenda felé eltoljuk a „felezőpont” helyét. A mestergerenda kétfelé vágásával, lehetőség nyílik, hogy a középoszlop segítségével csuklósan megemeljük a két darabból álló mestergerendát, és ezzel együtt a megereszkedett fafödémet a tervezett szintre emelhetjük. Így, mintegy mankót teszünk a mennyezet alá, segítve annak teherviselését.
Az előkészített mestergerenda darabokat ezután a mérés szerinti méretekre szabjuk minél pontosabb vágással. Célszerűen körfűrésszel mind a négy oldalát bevágjuk a gerendának, mintegy 3-4 cm mélyen, majd a középső részt rókafarkú fűrésszel, kézzel átvágjuk. A két gerendafél 1-2 mm-es hézaggal érintkezzen, ennél pontosabb méret esetén nehezen lehet majd összeilleszteni, illetve túlemelni azokat.
A mestergerenda részeket egyenként tesszük a pontosan kijelölt helyükre a faltól kiindulva. A pontos illesztés elősegítésére a gerenda alá a szükségesnél 3-4 cm-rel hosszabb tetőléceket feszíthetünk, ezzel magunkat tehermentesítve a gerenda tartásától, csak a pontos beállításra koncentrálhatunk (1). Ehhez a művelethez minimum ketten legyünk, és nagyon megkönnyíti a munkánkat, ha egy stabil állást készítünk elő magunknak. Amikor a gerendafél a helyére kerül, egyikünk kézzel rögzítse azt addig, amíg a társ az oldalfalnál a mestergerendát 6 mm-es, minimum 150 mm hosszú fafúróval átfúrja. A furatba 5x180 mm-es kadmiumozott farostcsavart behajtva rögzítjük a mestergerendarészt a födémgerendához (2). Ugyanezt elvégezzük a gerenda középrészénél is. Ezután a másik gerendafelet hasonlóképpen rögzítjük ideiglenesen a helyére.
Miután a mestergerenda két darabból áll, azt középen és a két szélén ún. nyeregfával támasztjuk alá, így biztosítva az oszlopok csatlakozását (3). A nyeregfa középen 80-100 cm, a falaknál ennek fele hosszúságában kerül leszabásra a mestergerendával megegyező méretű, ahhoz hasonlóan megmunkált fenyő fűrészáruból. A nyeregfákat Ć10 mm-es fafúróval átfúrjuk az oldaloszlopok alátámasztásának középvonalában. A furatot 3-4 cm mélységben a mestergerendában és az oszlopokban is kiképezzük, úgy, hogy azok tengelyvonala egybe essen. A középoszlopnál csak 5-5 cm hosszú furatot készítünk az oszlop középvonalában a nyeregfába és az oszlopba. Ezekbe a furatokba Ć8 mm-es betonacél tüskéket ütünk be, majd az oldaloszlopoknál kezdve a szerkezetet a helyére toljuk. Nagyon egyenetlen padlónál vékony keményfa éket célszerű az oldaloszlopok alá tenni.
Ezután – az előre a falazatba helyezett – köldökcsapokba hajtunk egy-egy 7x120 mm-es kadmiumozott hatlapfejű facsavart, az oszlopon előkészített fészekbe illeszkedő lapos alátéttel szerelve. Az oldaloszlopok ezzel a helyükre kerültek. A felettük lévő nyeregfákat a mestergerendához utólagosan ferdén fúrt furatba helyezett 5x180 mm-es farostcsavarral rögzítjük, úgy, hogy a csavar vége 1-2 mm mélyen a fába süllyedjen (4).
Ezután jutunk el a legfontosabb művelethez, a középoszlop beszereléséhez. Ahhoz, hogy a középoszlopot a szükséges mértékben megemelve a mestergerendát és ezzel az egész megereszkedett födémszerkezetet felemelhessük, segédeszközre lesz szükségünk. Ez a segédeszköz egy 4 mm vastag acéllemezből kivágott 10x10 cm-es lemezdarab közepére merőlegesen hegesztett, 25-30 cm hosszú M12-es menetes-szárdarabból, egy az alaplemezzel megegyező méretű alátétdarabból és egy M12-es hatlapfejű anyából van összeállítva (5).
A középoszlop helyén a padlóban 12x12 cm-es lukat vágunk, melyet az aljzatbetonig kimélyítünk. Ebbe a lyukba 15-20 mm vastag rétegeltlemezből kivágott 10x10 cm-es alátétet teszünk. A rétegeltlemez nem hasad el a terhelés hatására. Az alátétlemezre helyezzük az emelőszerkezetet, teljesen letekert anyával, erre helyezzük a szegletes fémalátétet. A menetes szár darabra ráemeljük a középoszlopot. A középoszlop hosszát 1-2 cm-el rövidebbre vágjuk a nyeregfa és a padlószint távolságánál. Az oszlop talpának közepére pedig ~20 cm hosszban előre befúrunk egy Ć14 mm-es furatot a menetes szár részére.
Ezután a középső nyeregfa darabot a két mestergerenda-félhez erősítjük a betonacél-csapok és a két ferdén befúrt 5x180 mm-es farostcsavarral, majd a középoszlopot az emelőszerkezettel együtt lazán a helyére tesszük (6). A hatlapfejű anyát lassan meghúzzuk. Amikor az anya feszíteni, emelni kezdi az egész födémszerkezetet, akkor még óvatosabban húzzuk tovább, ügyelve arra, hogy ne feszítsük túl a födémszerkezetet. Ezzel gyakorlatilag elkészültünk a födém merevítésével, azaz mankót tettünk a mennyezet alá (7).
A középoszlop alsó részét, az emelőszerkezetet utólag eltakarhatjuk tetszés szerint díszített deszka- vagy lambériaburkolattal. Ugyanígy az oldaloszlopokat is beboríthatjuk. Persze amennyiben az oszlopok a bútorok takarásába kerülnek, a díszítések elmaradhatnak (8). Az elkészült szerkezeten a szegezések, csavarfészkek helyét folyékonyfával takarjuk el, ezután tetszés szerint festhetjük, lakkozhatjuk a fafelületet.
A födém felemelése miatt a födémgerendák és a falsík találkozásánál repedések, vakolatelválás keletkezhet. Ezeket a hibákat a fafelület festése előtt javítsuk ki vakolatjavítóval, festhető szilikonos kitöltéssel. Szűcs J. László

A példában leírtakhoz felhasznált anyagok a követezőek:

• 1 – 2 db 15x15 cm keresztmetszetű, 300 cm hosszú fenyőgerenda
  a mestergerenda felekhez;
• 2 – 1 db 15x15 cm keresztmetszetű, 250 cm hosszú fenyőgerenda
  a középoszlophoz;
• 3 – 1 db 15x15 cm keresztmetszetű, 100 cm hosszú fenyőgerenda
  a középső nyeregfához;
• 4 – 2 db 15x15 cm keresztmetszetű, 50 cm hosszú fenyőgerenda,
  az oldal nyeregfákhoz;
• 5 – 2 db 7,5x15 cm keresztmetszetű, 250 cm hosszú fenyőszarufa,
  az oldaloszlopokhoz;
• 6 – 1 db M12 mm-es, 30 cm hosszú menetes szár, az emelő-
  szerkezethez;
• 7 – 2 db 4,0 mm vastag, 10x10 cm-es felületű acéllemez,
  az emelőszerkezethez;
• 8 – 1 db M12-es hatlapfejű anya, az emelőszerkezethez.
• 9 – 1 db 20 mm vastag, 10x10 cm területű rétegeltlemez, az emelő-
  szerkezet alátámasztására;
• 10 – 8 db 5x180 mm-es kadmiumozott farostcsavar, a mestergerenda
  rögzítésére;
• 11 – 4 db 7x120 mm-es kadmiumozott hatlapfejű facsavar, az oldalfal
  oszlopok rögzítésére;

továbbá

4 db átm. 10 mm-es dübel, az oldaloszlopok falhoz erősítésénél;

3 db átm. 10 mm-es, 20 cm hosszú betonacél; a gerendáz illesztésénél;

8 db 2,5x20 cm keresztmetszetű, 100 cm hosszú fenyődeszka,
az oszlopborításokhoz;

és 40-es bognárfejű szegek, lenolajkence, folyékony fatapasz.