Szaniterrögzítések

Lakásszépítési és felújítási „hullámainknak” gyakori célpontja a fürdőszoba és a WC. Nem véletlenül, hiszen ezek a kis helyiségek az egész lakás nívóját befolyásolják, sajnos nem kis költségek árán. Anélkül, hogy ezt a területet átfogóan elemezni akarnánk, megkockáztatjuk, hogy a leggyorsabban a leglátványosabb eredményt a régi, megcsúnyult, divatjamúlt, esetleg hibás szaniterek cseréjével érhetjük el. Az újracsempézés, padlóburkolás bizony már nagyobb falat, de talán a WC csésze, a mosdókagyló kicserélésére előbb futja a költségvetésből.

A régi mosdókagylók rendszerint külön fémkonzolra támaszkodtak, a WC-csésze pedig kivétel nélkül a talajon állt. A mostani divat (és persze a helykihasználás praktikus szempontjai) mindkét szaniternél inkább a konzolos rögzítést helyezi előtérbe (1). Ez viszont a rögzítőelemek különleges átgondolását igényli, hiszen ilyen rögzítés mellett jelentős húzó- és nyíróerők ébrednek, melyet minden alkatrésznek biztonsággal el kell viselnie. A rögzítőelem kiválasztásánál a falazat anyagát is bele kell kalkulálnunk, hiszen egész más a megoldás egy betonfalnál, mint üreges falazóelemnél, porózus anyagnál vagy könnyűszerkezetes szerelvényfalnál.
Egy jól terhelhető betonpanelnál viszonylag egyszerű a dolgunk. A hagyományos nylondübeles megoldással – de természetesen csak az erre a célra kifejlesztett szaniterrögzítő garnitúra elemeivel – megfelelő szilárdságú rögzítést tudunk létrehozni. Ennek része a dübelen kívül az ahhoz való sárgaréz csavar, a lágy illeszkedést biztosító peremes hüvely és a hatlapú anya, vagy peremes anya (2). A peremes műanyaghüvely áthidalja a furat kisebb-nagyobb átmérő eltéréseit, sőt azt is, ha a csavar és a szaniter furata nem egytengelyű. A szerelés itt csak fúrásból és csavarozásból áll, és arra kell vigyáznunk, hogy a csavar túlhúzásával meg ne roppantsuk a porcelánt.
2 Az üreges falazóanyagok terhelhetősége a betonénál lényegesen kisebb, ezért ide nylondübelt ne használjunk. Helyette injekciós rögzítési rendszert javaslunk (3), amelyhez a szükséges szitahüvely és a kinyomóhengerbe töltött kétkomponensű műgyanta (legújabban sztirolmentes vinilészter) kis kiszerelésben kapható (erről a múlt évben már írtunk). Újabban szép és elegáns megoldásnak azt tekintjük, amikor a vizes szerelvényeket egy szerelvényfal mögé rejtjük, és a szaniterek látszólag erre a szerelvényfalra vannak erősítve (4, 5). Egy ilyen fal praktikusan fémszerkezetes vázból, nedvességtűrő gipszkarton borításból és csempeburkolatból épül fel. 2 Természetesen a gipszkarton a mosdótál, vagy méginkább egy konzolos felfüggesztésű modern WC-csésze felerősítésére nem alkalmas. A teherhordó „fal” ebben az esetben a fém vázszerkezet, illetve az abba beépített tartóelem. Ezekhez átmenő rögzítőelemeket kell használnunk, pl. fischer billenőhorgot (6) vagy a speciális WDP „mosdótálrögzítő” elemet (7).
2 A kiválasztott szaniter szilárd rögzítéséhez még néhány általános irányelvet adunk. A legnagyobb terhelésnek mindenképpen a konzolos felfüggesztésű, függő WC-csésze és bidé van kitéve. Ezeknek egy ember súlyát kell viselniük, ami a felső rögzítőelemekre ható kihúzóerőben akár a testsúly két-háromszorosát is jelentheti. Itt mindenképpen ezek a felső rögzítési pontok tekintendők kritikusnak, ennél nem szabad 8 tévednünk. A menetes szárra ezekre a helyekre ne peremes (és menetes) nylon anyát, hanem peremes hüvely és hatlapú fém anya kombinációt használjunk. Az előbbi viszont jó a konzolos rögzítések alsó rögzítési pontjaihoz (8), vagy a talpas szaniterek padlóra rögzítéséhez (9). Egy mosdókagyló terhelése elvileg kisebb, a gyakorlatban viszont nem. Sajnos számtalan baleset igazolja, hogy a mosdótálra néha szinte teljes testsúllyal támaszkodnak, ráadásul a kisebb felfekvési felületen nagyobb nyomaték ébred, és mégnagyobb kihúzóerő terheli a felső rögzítőelemeket. (Ilyen helytelen használat még gyengébb pontja maga a porcelán.)
A szaniterek rögzítésekor gondolnunk kell a fokozott korróziós igénybevételre is, ezért is ajánljuk a speciálisan ehhez kifejlesztett sárgaréz vagy galvanikusan cinkezett és műanyag rögzítő-garnitúrákat. Ezekkel nem csak felszerelni lehet a használati tárgyakat, hanem bármikor leszerelni, lecsavarozni is, anélkül, hogy le kéne fúrni a tönkrerozsdásodott csavarfejeket. Végül gondoljunk a jól látható csavarfejekre is, amelyeket esztétikus kivitelű fedősapkákkal (10, 11) takarhatunk el.

fischer Magyarországi Képviselet:

1097 Budapest, Gubacsi út 28., tel.: 280-1000, fax: 280-8329
Tisztelettel meghívjuk házi vásárunkra és szakmai bemutatónkra 2002. május 10-én pénteken 9.00-18.00 óra között.

Rappai Csavar Kft.
6724 Szeged, Bakay Nándor u. 29. l Telefon: (62) 424-208

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fúrni tudni kell

Nem lehet minden munkához mestert hívni! Akár lakásban, akár kertes házban lakik valaki, számtalan rögzítési feladat válik szükségessé számára az idők folyamán. Képet kell rakni a szobába,...


Függesztés, rögzítés mennyezetre

Szerencsére általában csak kisebb súlyú tárgyak rögzítésére van szükség egy átlag lakásban. Jellemzően a mennyezeti világítás elemei jönnek szóba, de ezek között azért találunk már tekintélyesebb...