Takarékosan gázenergiával...

Gáz energiahordozóval üzemelő központi fűtéses lakóépületek tulajdonosai részéről sajnálatosan gyakori kérdés: "miért fogyaszt az én házam másfélszer-kétszer annyi gázt, mint a szomszédé, pedig ugyanolyan méretű"? Bizony ilyen nagymértékű túlfogyasztás soha nem véletlen. Számos oka lehet, amik közül gyakran egyszerre több is közrejátszik a gázfelhasználás kedvezőtlen alakulásában. A felesleges gáz, vagy akár más tüzelőanyag felhasználás az energiahordozók árának növekedésével egyre inkább zsebre menő kérdés. Érdemes ezért foglalkoznunk azzal, hogy mit is kell tennünk fűtésünk energiatakarékos üzeme érdekében.

A létesítésnél már sok minden eldől 

Akár új épületről van szó, akár meglévő épületben központi fűtés létesítéséről: a kialakított fűtési rendszernek, a felhasznált anyagok, berendezések minőségének döntő kihatása van a későbbiekben az üzem során felmerülő kiadásokra, elsősorban a tüzelőanyag költségeire. Ebből a szempontból az első lépést nem is a fűtőberendezésnél, hanem az épületszerkezet minőségénél kell megtenni. A lehető legnagyobb mértékben törekedni kell a hőveszteség csökkentésére: megfelelő hőszigetelő képességű fal- és födémszerkezetek, jó minőségű nyílászárók választásával.
A hőtechnikailag gyenge minőségű épületszerkezet egyrészt nagyobb teljesítményű fűtőberendezést (nagyobb radiátorok és kazán, vastagabb csövek), tehát nagyobb beruházási költséget jelent, másrészt az évek során folyamatosan jelentkező üzemköltségek is jelentősebbek. Az épületszerkezetekre vonatkozó minimális hővédelmi követelményeket előírás rögzíti (MSZ 04-140/2), amit saját érdekünkben érdemes betartani. (Meg kell jegyezni, a gazdaságilag kedvezőbb helyzetben lévő országokban ennél már szigorúbb előírások vannak érvényben.) Mindez nem csak új építkezésekre vonatkozik, meglévő épületek központi fűtéssel való ellátására is. Általános tanácsként lehet kimondani, hogy kedvezőtlen hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkező épületeknél először a hővédelmet kell növelni hőszigeteléssel, a nyílászárók cseréjével, és csak utána szabad a központi fűtés létesítésével foglalkozni. Ha hőtechnikailag megfelelő épületszerkezet áll rendelkezésre, akkor sem mindegy, hogy milyen fűtési rendszert választunk, és azt milyen minőségben valósítjuk meg. Nincs ugyanis a világon olyan intelligens fűtésszabályozó, amely egy alapjaiban elrontott fűtési rendszert gazdaságos működésre tudna bírni.

Mik is egy jó fűtési rendszer létesítésének legalapvetőbb feltételei? 

A fűtési rendszert megfelelően méretezni kell. Adott épületet ellátó kazán, vagy egy helyiségben szükséges fűtőtest nagyságát még gyakorlott szakember is csak számítással tudja meghatározni. A számítás alapja nem a fűtött térfogat, hanem az épület határoló szerkezeteinek mérete és azok hőtechnikai tulajdonságai. A legtöbb bajt fűtési rendszerek vonatkozásában azok a túlzott önbizalommal rendelkező "mesterek" okozzák, akik azt mondják: ők számítások nélkül is meg tudják csinálni a fűtést. Kétségtelen: meg lehet, és ha kész van még fűt is. Viszont az, hogy az így méretezés nélkül készült központi fűtőberendezés beruházási és üzemköltségeiben valóban gazdaságos lesz, az már kérdéses.Ne válasszunk nagyobb kazánt vagy fali fűtőkészüléket, mint amekkora szükséges. A túlméretezett hőtermelő nem csak a beruházási költségeket növeli feleslegesen, hanem - főleg a hagyományos készülékek esetében - folyamatos energiapocsékolás forrása is.Válasszunk pénzügyi lehetőségeinktől függően jó minőségű anyagokat, berendezéseket. Főleg a hőtermelő (kazán, cirkó) kiválasztására fordítsunk gondot. Általában a minőség beleértve a gazdaságos üzemet, tartósságot, az egyéb szolgáltatásokat (pl. szerviz) arányban van az árral.
Lehetőség szerint olyan berendezést vásároljunk, amelyhez a gyártó megfelelő szabályozó berendezést is ajánl. A korszerű, gazdaságos üzemű állókazánok általában kétfokozatúak, fali készülékek, ún. lángmodulációs szabályozással vannak ellátva. Ezek a kisláng-nagyláng állítást vagy modulációs rendszernél a láng nagyságát a mindenkori külső hőmérséklet szerint tudják szabályozni a gazdaságos működés érdekében. (A legkorszerűbb és leggazdaságosabb üzemű kondenzációs készülékekről 2001 februári számunkban írtunk.)
Feltétlenül alacsonyhőmérsékletű fűtést létesítsünk. Az évtizedeken keresztül elfogadott 90/70 °C hőmérséklettel üzemelő fűtések ma már korszerűtlenek. (A 90/70 °C jelölés 90 °C előremenő fűtővíz és 70 °C visszatérő, lehűlt vízhőmérsékletet jelent.) Az alacsonyhőmérsékletű radiátoros fűtés legfeljebb 60-65 °C, a padló- és falfűtések 40-45 °C előremenő vízhőmérséklettel működnek. Ezt a hőmérsékletet is csak a leghidegebb téli időben - méretezési állapotban - érik el, a fűtési szezon nagy részében ennél alacsonyabb hőmérséklettel üzemelnek. Az alacsonyhőmérsékletű fűtésnek közvetlen energia-megtakarítást eredményező hatása is van. Az alacsonyabb radiátor hőmérséklet esetén az általában külső falra szerelt radiátor mögötti falfelületen jelentkező hőveszteség kisebb.
Alacsonyabb a radiátoron felmelegedő és felszálló légáram hőmérséklete. Ezáltal kevesebb a radiátor fölötti határoló szerkezet - általában ablak - hővesztesége. Kevésbé erős továbbá a levegő "rétegeződése" a helyiségben. Ez alatt azt értjük, hogy a padlónál hidegebb, a mennyezetnél pedig melegebb a levegő hőmérséklete. A kevésbé erős rétegeződés miatt az alacsonyhőmérsékletű fűtéseknél a mennyezeten és annak közelében jelentkező hőveszteség kisebb.
Padló- vagy falfűtés esetében további energiamegtakarítást jelent, hogy a nagy meleg felületek sugárzó hőhatása miatt általában 2 °C-kal alacsonyabb helyiséghőmérsékletet érzünk kellemesnek, mint a radiátoros fűtésnél.
Az alacsonyhőmérsékletű fűtések közvetett hatása a hőtermelőnél jelentkezik. A legkorszerűbb kondenzációs fűtőkészülékek akkor működnek leghatékonyabban, ha a fűtővíz hőmérséklete egész évben a földgáz égéstermék kondenzációs hőmérséklete, kb. 55 °C alatt van.
Az egyéb, megújuló energiaforrásokra épülő hőtermelők (napenergia hasznosító berendezések, hőszivattyúk) hatékonysága is annál nagyobb minél alacsonyabb hőmérsékletű fűtővizet kell előállítani.
Egy korszerű anyagokkal szerelt, jól tervezett fűtőberendezés élettartama 50 év. Ha ma még nem is építünk be kondenzációs kazánt, hőszivattyút vagy napenergia hasznosító berendezést, akkor is célszerű a fűtést úgy elkészíteni, hogy esetleg a későbbiekben ezekhez való csatlakoztatásra alkalmas legyen.
Szereljünk fel valamennyi helyiség egyedi hőmérséklet szabályozását lehetővé tevő termosztatikus radiátor szelepeket. Ezzel megakadályozhatjuk a túlfűtést, a nem használt helyiségek hőmérséklete kívánt mértékben csökkenthető, hőnyereség esetén (pl. napsütés hatása) a radiátor hőleadását automatikusan csökkenti.
Fontos: ha a központi fűtőkészüléket, kazánt valamelyik helyiségből helyiség-termosztáttal vezéreljük akkor ebben a helyiségben nem szabad termosztatikus radiátor szelepet felszerelni.
A fűtőberendezés zárt gumimembrános tágulási tartálylyal legyen ellátva. A nyitott tágulási tartályoknál a víz folyamatosan érintkezik a levegővel, belőle oxigént vesz fel, ami a fűtési rendszer idő előtti tönkremenetelének részese lehet. A fali fűtőkészülékek nagy része már gyárilag beépített zárt tágulási tartályt tartalmaz. Ide tartozik az is, hogy a műanyag csövek a levegő oxigénjét átengedik, ezáltal a fűtővíz a korróziós folyamatokhoz szükséges oxigénben feldúsulhat. Célszerű tehát oxigéndiffúzió ellen védett csőanyagot választani, melynél a védelmet egy vékony fém (alumínium) betétréteg vagy külső filmréteg biztosítja.

A környezet kímélése 

Gazdaságos, alacsony energiafogyasztású fűtőberendezés létesítésével nem csupán pénztárcánkat kíméljük a hónapról, hónapra jelentkező gázszámlával szemben, hanem környezetünk érdekében is fontosat tettünk. Valamennyi tüzelőanyag elégetése során keletkeznek szennyező anyagok, melyek az emberi szervezetre, illetve a környezetre káros hatással vannak. Ebből a szempontból kétségtelenül a gáz és elsősorban a földgáz a legkedvezőbb tüzelőanyag. Összetevőik: a szén és a hidrogén atomok közül többségben vannak a hidrogén atomok, melyek az égés során a levegő oxigénjével egyesülve környezetet nem károsító vízzé alakulnak.
A szén atomok tökéletes égése során szén-dioxid, valamely okból tökéletlen égés esetén pedig erősen mérgező szénmonoxid keletkezik. A korszerű gázkészülékek kialakítása olyan, hogy az előírásoknak megfelelően felszerelt, jól karbantartott készülék szén-monoxid kibocsátása igen alacsony. Az égés során keletkező széndioxid mennyisége azonban igen jelentős: földgáz elégetése esetén minden kWh megtermelt hőenergia 0,2 kg szén-dioxid képződéssel jár! Tehát egy átlagos 24 kW-os fűtőkészülék folyamatos üzem esetén óránként kb. 5,0 kg szén-dioxidot bocsát ki Földünk légkörébe. Egy hagyományos építőanyagokból készült 100 m2 alapterületű családi ház éves fűtési energia igénye 20-25000 kWh, ami kb. 2000-2500 m3/év földgáz eltüzelésének felel meg. Ezen gázmennyiség eltüzelése során 4000-5000 kg/év szén-dioxid keletkezik és jut a légkörbe. Próbáljunk meg egy község, egy város vagy egy ország léptékével gondolkodni: milyen óriási mennyiségeket engedünk ki a fűtés során a légkörbe az üvegházhatásért elsősorban felelős széndioxidból.
A kibocsátott szén-dioxid mennyiségét csökkenteni pedig csak a felhasznált tüzelőanyag mennyiségének csökkentésével tudjuk: energiatakarékossággal, hőszigeteléssel, jobb hatásfokú berendezéssel. Tudnunk kell azt is, hogy a magasabb hőmérsékletű lángban a levegő nitrogénje és oxigénje is egyesülni tud, így keletkeznek az emberi szervezetre és környezetre egyaránt rendkívül veszélyes nitrogénoxidok. A korszerű gázkészülékek konstrukciójánál már komoly eredményeket értek el a nitrogénoxid képződés mérséklésére is.

Az épületszerkezet minőségének hatása 

Az épületszerkezetek legfontosabb hőtechnikai jellemzője az ún. "k" érték, azaz hőátbocsátási tényező. Ez mutatja meg, hogy abban az esetben, ha a szerkezet külső és belső oldalán (a szabadban és a helyiségen belül) 1 °C, vagy 1 K (Kelvin fok) a hőmérséklet differencia, a szerkezet 1 m2 falfelületén mennyi hőenergia jut át, mekkora hőveszteség keletkezik. A korábbi és mai építőanyagokat összehasonlítva igen jelentős eltérést tapasztalhatunk.

Például:

B30 blokktégla fal, kétoldalt vakolva: 1,5 W/m2K
30 cm vastag pórusbeton fal: 0,5 W/m2K

vagy
kettős üvegezésű kapcsolt szárnyú fa ablak: 4,6 W/m2K
hőszigetelő üvegezésű tömített műanyag ablak: 1,8 W/m2K

A differencia jelentős: több mint kétszeres. Ez eredményezi azt, hogy a korábban épült B30 blokktégla házak minden négyzetméterére 20-25 m3/év gázfelhasználással számolhatunk, még gazdaságosan működő fűtőberendezés esetében is, viszont a korszerű anyagokból épült házak 6-8 m3/m2 évi gázfelhasználással is megelégszenek. Természetesen régi épületek utólagos hőszigetelésével és nyílászáróik cseréjével is hasonló csökkenés érhető el.

A kazán hatásfoka és a valóság 

A hőtermelő (kazán, cirkó) megvásárlásnál nem árt, ha tudjuk a hatásfok és az éves hatásfok közötti különbséget. Amíg a hatásfok a kazán vagy cirkó névleges terhelésénél mért érték, az éves hatásfok a fűtési üzemviszonyok figyelembe vételével mért éves átlag. Egy jól méretezett - az épület hőveszteségéhez illesztett - kazán a fűtési szezonban csak igen rövid ideig, általában egy-két napig működik teljes terheléssel. A fűtési időszak nagyobb részében a fűtőberendezés és a hőtermelő is csak fél, vagy annál kisebb terhelésen üzemel. A hagyományos kazánok csökkentett terhelés mellett - ún. részleges kiterheltségnél - alacsonyabb, sőt gyakran lényegesen alacsonyabb hatásfokkal működnek, mint teljes terhelésnél. A részterheléshez tartozó hatásfok, más néven hasznosítási fok a részterhelés mértékétől függően változik.
Az 1. grafikonon sok éves meteorológiai mérések statisztikai adatai alapján egy átlagosnak tekinthető fűtési szezon fűtőberendezés kiterheltségi (részterhelési) értékei láthatók. A fűtési szezon 210 - 240 napjából alig néhány napig kell a berendezésnek 100% közelében lévő terheléssel dolgoznia, a szezon nagy része 50% kiterheltség alatti üzemelést kíván. A következő 2. grafikonon három különböző kazán hatásfokának - amit a teljes terheléshez tartozó hatásfoktól megkülönböztetésül hasznosítási foknak nevezünk - változása látható a részterhelés, vagyis a kiterheltség függvényében.
Az előző két görbe segítségével képezhetjük az éves hatásfokot: a fűtési szezon valamennyi napjához tartozó kazán kiterheltség értékének kazán hasznosítási fokát összeadva, majd osztva a fűtési napok számával az éves (átlagos) hatásfokot kapjuk eredményül. Ez a szám tehát nem egyetlen üzemállapothoz tartozó érték, hanem a fűtési szezon sajátosságait, nagyobb részt csökkentett terhelésen történő üzemelést figyelembe vevő éves átlagérték, ami a teljes terhelésen mért hatásfoktól jelentősen eltérhet. Ha egy kazánra gyárilag megadott hatásfok érték például 92% (ami egy jó értéknek tekinthető), még lehet, hogy éves átlagos hatásfoka mindössze 70% vagy még annál is kevesebb. Sajnos ide tartozik a korábbi hazai gyártású kazánok nagy része. A valóban minőségi kazánok katalógusaiban, gépkönyveiben már nem hatásfok, hanem éves hatásfok adatot adnak meg.

Túlméretezett kazán hatása 

Sajnos igen elterjedt szokás a fűtőberendezésbe beépített hőtermelő kazán hamisan értelmezett biztonságra való törekvés miatti túlméretezése. Különösen a hagyományos hőtermelők esetében a szükségesnél nagyobb kazán jelentős veszteségek forrása lehet. Példaként gondoljuk végig: egy szükségesnél kétszer nagyobb kazán - ami nem ritka eset - a leghidegebb időben sem fog teljes terheléssel üzemelni, hanem csak 50%-os kiterheltséggel, amihez az 2. grafikon szerint csak 81% hasznosítási fok tartozik. Az év többi napjain a kiterheltség 50% alatt van, ahol a hasznosítási fok még az előbbi 81%-nál is alacsonyabb.
A túlméretezett hőtermelőnél tehát az eredmény: igen alacsony éves hatásfok, ennek megfelelően jelentős energiahordozó túlfogyasztás. Csak hangsúlyozni tudjuk: nem szabad nagyobb kazánt venni a szükségesnél; ezt pedig csak gondos számítással lehet meghatározni. Vegyük észre mekkora kárt okoz itt is az, aki számítás nélkül, vagy az épület térfogata alapján beteszi a "jó nagy kazánt", azzal, hogy "azért mert a kazán nagy, még soha nem szóltak..."

Korszerű hőtermelők 

A fűtési üzemnek az a sajátossága, hogy az év nagy részében nincs szükség a teljes teljesítményre. Az energiahordozók árának növekedése, a gyártók részéről fejlesztéseket eredményezett: létrejöttek az ún. alacsonyhőmérsékletű kazánok, és teret hódít a kondenzációs technika. Az alacsonyhőmérsékletű kazánok és a kondenzációs készülékek olyan kialakításúak, hogy a kiterheltség csökkenésével nem, vagy csak nagyon kis mértékben csökken a hasznosítási fok, így az éves átlagos hatásfok közel azonos a teljes terheléshez tartozó hatásfok értékkel. Ezt számos technikai újítás teszi lehetővé, ezért ezeknek a hőtermelőknek az ára is magasabb a hagyományos készülékek árainál. Ha azonban utána számolunk, a megtakarítható energiahordozó költségekben ez az árdifferencia néhány év alatt visszatérül.

Helyiség hőmérséklet hatása 

A megkívánt és fenntartott helyiséghőmérséklet is jelentősen befolyásolja a fűtési energia felhasználást. A lakás belső hőmérsékletében 1 °C hőmérsékletkülönbség kb. 8%-kal változtatja meg az éves energia felhasználást. Tehát aki +20 °C belső hőmérséklet helyett folyamatosan +24 °C-ot kíván a lakásban, annak ebből eredően közel 30%-kal nagyobb energiaszámlát kell kifizetnie. Hasonló mértékben jelentkezik az energia megtakarítása a belső hőmérséklet csökkenésénél. Természetesen a helyiséghőmérsékletet egy határon túl csökkenteni már csak a komfortérzet rovására lehet. Annak, hogy a lakásban kellemesen érezzük magunkat, de energiapazarló túlfűtés se alakuljon ki, nélkülözhetetlen a bevezetőben már említett szabályozás: termosztatikus radiátorszelepek alkalmazása a helyiségek-, és lehetőleg külső hőmérsékletfüggő szabályozó a hőtermelő szabályozására.
A külső hőmérsékletfüggő szabályozók mindig el vannak látva programórával, mellyel az éjszakai üzemcsökkentés vagy a lakásból való távollét tartamára üzemszünet beprogramozható. Az időszakos üzemcsökkentés vagy teljes üzemszünet mindig eredményez energiamegtakarítást. Amegtakarított energia azonban nem teljesen arányos az üzemszünet időtartamával, hiszen a fűtés újraindításakor alehűlt épületet fel kell fűteni. Az újraindításkor a felfűtéshez felhasznált energia azonban mindig kevesebb, mint az üzemszünet során megtakarított energia; érdemes tehát a távollét időtartamára, az éjszakai órákra üzemszünetet vagy hőmérséklet-csökkentést programozni.
Megjegyezzük, hogy a termosztatikus radiátorszelepeknek van ún. fagyvédelmi állása is. Az időszakosan használaton kívül helyezett helyiségben a radiátor szelepet erre - az általában csillaggal jelölt - állásra forgatva, a helyiséghőmérséklet 3-5 °C alá csökkenésekor a szelepet kinyitja, a radiátorban a fűtővíz áramlását lehetővé téve. Fagyvédelmi állással a külső hőmérsékletfüggő szabályozók is rendelkeznek, ezek fűtetlenül hagyott épületek erősebb lehűlése esetén indítják el a fűtést. Fontos azonban tudni, és számítani arra, hogy bizonyos esetekben a gázkészülékek biztonsági okokból nem indulhatnak újra. Így például nem lehet újraindulás időszakos gázkimaradás után. Ezért télen gyakrabban vagy tartósan felügyelet nélkül hagyott épületek esetében célszerű az épület biztonsági riasztó hálózatára a fagyveszély érzékelő jelzésadást is bekötni. Vagy esetleg egy megbízható szomszédot megkérni a fűtés időszakos ellenőrzésére...

Rejtett veszteségforrások 

A túlzott energiafogyasztás legfőbb okai: a nem megfelelő hőszigetelésű épület, a rossz minőségű kazán, a túl magas belső hőmérséklet - általában még nem szakember számára is észrevehetőek. Vannak azonban olyan veszteségforrások, amelyek okait szakember is csak hosszasabb vizsgálódás, esetleg műszeres mérés alapján tudja feltárni. Teljesség igénye nélkül sorolunk fel ezek közül néhány gyakrabban előfordulót:

  • Hőtermelő berendezés karbantartásának hiánya (ezzel a közelmúltban külön cikkben foglalkoztunk). Az elszennyeződött égő, égéstermék lerakódásokkal szennyezett hőcserélő, elvízkövesedett hőátadó felület, mind hatásfok csökkenés és ezáltal felesleges többletenergia felhasználás forrása.
  • A nem tökéletes, oxigénhiányos égés nem csak gazdaságtalan, hanem gyakran balesetveszélyes is! Ez a probléma leggyakrabban új, vagy felújított épületekben, ahol jó hőszigetelő képességű, fokozott légzárású nyílászárókat építettek be. Ezek annyira tömören zárnak, hogy a tüzelő berendezés megfelelő légellátáshoz szüksége levegőt sem engedik be. A megfelelő légellátás híján oxigénhiányos égés rossz hatásfokú, és mérgező szén-monoxidot termel. Az ilyen állapot tartós vagy időszakos előfordulását szakember tudja műszeres méréssel kimutatni. Nem árt azonban tudni, hogy korszerű ionizációs lángőrzésű gázkészülékeknél a gyakori "zavarra állás" és a készülék érinthetetlenül magas hőmérsékletű burkolata a nem kellő légellátás gyakori tünete.
  • A hőtermelő készülék túl gyakori ki-be kapcsolása, leállása és indulása szintén veszteségforrás. Az égő teljes végiggyulladásáig elégetlen gáz áramlik a kéménybe, továbbá a készülék az üzemi hőmérséklet eléréséig optimálisnál kedvezőtlenebb hatásfokkal dolgozik. Ez az indulási vesztség annál nagyobb, minél többször kell a hőtermelő égőjének begyulladnia. Általában azt lehet mondani, hogy átmeneti őszi-tavaszi időben, 0...+5 °C körüli külső hőmérséklet mellett a hőtermelő óránkénti 5-6 kapcsolása jónak mondható. Ha az óránkénti kapcsolások száma 10 fölött van, akkor azt valamilyen - leggyakrabban fűtés rendszertechnikai - hiba okozza, aminek felderítését szakemberre kell bízni. (A korszerű kétfokozatú kazánoknál és lángmodulációs készülékeknél általában a kapcsolási gyakoriság még kisebb értéke tekinthető elfogadhatónak.)
  • Az energia túlfogyasztás rejtett okai között még számosat fel lehetne sorolni. Túl nagy kéményhuzat, az épület túlzott légforgalma stb. A lényeg: ha a leírtak alapján úgy érezzük, hogy fűtőberendezésünk nem működik gazdaságosan, több energiát fogyaszt a szükségesnél - ne törődjünk bele, a hiba okának feltárása és kijavítása rendszerint rövid időn belül visszatérülő beruházás.

Mindez együttesen 

Az előzőekben részletesen elemeztük a központifűtések energia felhasználását befolyásoló legfontosabb tényezőket és azok hatásait. Láthattuk, hogy egy jó hővédelemmel ellátott épület fűtési energiafogyasztása akár harmada is lehet egy hagyományos építésűnek (70 kW/m2 év - 200 kW/m2 év). Egy régebbi gyártású hagyományos kazán éves hatásfoka fűtési üzemben 70% körüli, viszont egy korszerű alacsonyhőmérsékletű kazán éves hatásfoka 93% nagyságú. Ez a hagyományos kazán vonatkozásában 32%-kal több energia felhasználását jelenti. A szabályozatlan vagy túlzottan magas helyiséghőmérséklet hatásáról is szóltunk. A méretezés nélkül készülő fűtőberendezések mindezeket a hibákat - akár együttesen is - magukban hordhatják.
Mivel az energiatúlfogyasztást okozó tényezők mintegy "egymásra rakódnak" csak a fűtőberendezés hibás kialakítása vagy helytelen üzemállapota is okozhat - teljesen egyforma épületeknél is - akár két-kétésfélszeres energiafogyasztást. Ha még a hőszigetelés hatását is figyelembe vesszük: egy hagyományos épület rossz fűtőberendezéssel ellátva ötször-hatszor annyi energiát fogyaszthat, mint egy jó fűtőberendezéssel felszerelt hőszigetelt épület! Az energia egyre drágul: érdemes előre gondolkodni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

dr. Meszlényi Zoltán

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1512/Takarekosan_gazenergiaval___