Aki a technikai korszerűsítéseket követni akarja, annak újabb és újabb fogalmakat kell megtanulnia. Nem kivétel ez alól az épületvillamosság sem, ahol a hagyományos villanyszerelés, elektromos kiépítés mellett egy új rendszer tűnt fel Európában - és természetesen nálunk is - az EIB. A három betű jelentése: Európai Installációs Busz, a számítástechnika iránt érdeklődőknek már sejteti, hogy a dologhoz valamilyen köze lehet a számítógépnek is. Ahhoz, hogy az EIB-rendszer lényegét megértsük, vázolnunk kell egy épület - egyébként ma is korszerűnek mondható - elektromos kiépítését. A 230 V-os váltakozó feszültség egy főbiztosítóból a szektorbiztosítókba megy, majd azokból minden egyes fogyasztóhoz, csatlakozóaljzathoz. Minden kapcsolt áramkörben a fázisvezetéket megszakítja egy kapcsoló, vagyis a kapcsolt fogyasztóhoz a kapcsolón keresztül jut el a 230 V-os feszültség. Ebből az is következik, hogy a kapcsolónál jelen van a hálózati feszültség. Az elektromos kiépítésnél előre meg kell terveznünk, hogy a kapcsolt fogyasztók és kapcsolóik hol legyenek, hiszen őket közvetlen vezeték köti össze, kétkapcsolós lámpához alternatív kapcsolókat kell beépítenünk, többkapcsolóshoz relés lépcsőház-világítási kapcsolórendszert stb. Nagyobb gond akkor van, ha változnak a különböző fogyasztók funkciói, a gyakorlatban nem válik be az eredeti elgondolás, a kapcsolók, fogyasztók elhelyezése. Ilyenkor bizony át kell húzni a vezetékeket a kábelcsatornákban, cserélni kell a szerelvényeket.Installációs busz
Az EIB-rendszer elvében másképp épül fel. Úgy képzeljük el, hogy a megfelelő főbiztosítón és szektorbiztosítókon keresztül most is el kell juttatnunk a 230 V-os hálózati feszültséget minden egyes csatlakozó aljzatba és minden fogyasztóhoz. A kapcsolt fogyasztók elé egy-egy speciális kapcsolórelé (aktor) kerül beépítésre. A hálózati kiépítés mellé egy 24 V-os adatbusz rendszert is ki kell építenünk, amely minimálisan is tartalmaz egy 24 V-os tápegységet, egy ún. RS 232-es csatoló modult és egy csatoló egységet, valamint az előbb már említett kapcsoló reléket (aktorokat) és a 24 V-os kapcsolókat (szenzorokat). Ez utóbbiakból annyi kell, amennyi kapcsolt fogyasztó lesz a lakásba beépítve.
A 24 V-os buszrendszerre az előbb említett elemek sorra fel vannak fűzve. A buszon lévő aktorok és szenzorok azonban nem közönséges relék és kapcsolók, mert mindegyikbe mikrokontrollert építettek. Ezek a mikrokontrollerek - a rájuk töltött program segítségével - összerendelik a kapcsolókat és a reléket. A szenzor "processzora" a programból pontosan tudja, hogy a buszrendszerre neki milyen információt kell küldenie, amit az aktor "processzora" megért, kiválasztja a rá vonatkozó utasítást, és a saját reléjét kapcsolja. Ha a program szerint a szenzor kapcsolójának egy sor kapcsolási utasítást kell végrehajtania, akkor ez semmi problémát nem jelent. A buszrendszeren lévő bármelyik és akárhány aktort kapcsolhatja, függetlenül attól, hogy az hol van. Mindebből már kezdjük sejteni, hogy az EIB-rendszer rendkívüli előnyöket kínál a hagyományos elektromos kiépítéshez képest.
Az EIB igen hasonló a számítógép adatbusz rendszeréhez, de nem egy központi számítógép vezérli, hanem ez egy ún. decentralizált rendszer, ahol a busz minden elemében önálló mikrokontroller található. A hagyományos PC csak addig jelenik meg, amíg az EIB kiépítést megtervezik, majd a szerelés után beüzemelik. A tervezéshez a leendő lakó elmondja az igényeit; hová milyen elektromos szerelvényt képzelt el, és azokat honnan kívánja kapcsolni. Itt a fantáziáját meglehetősen szabadjára engedheti, hiszen az EIB-vel vezérelheti a világítást, a fűtést, a szellőztetést, a redőnyt, a riasztót. Bármit, ami árammal működtethető. Az igények alapján a kivitelező számítógépén elkészíti a huzalozási tervet (logikailag öszszehuzalozza a kapcsolókat és reléket), beszerzi a szükséges szerelvényeket és elkészíti a szerelést. Ezután elkészül a kapcsolási program (az egységek alkalmazási szoftvereinek segítségével) a felhasználó igényeinek megfelelően, majd a kivitelező ezt a programot a notebookjáról az RS 232-es csatolómodulon keresztül feltölti a buszra. Ettől kezdve minden egyes mikrokontroller tudja a saját dolgát.
Korlátlan lehetőségek
Ezek után vegyük sorra az EIB-rendszer gyakorlati előnyeit. Kezdjük a biztonsággal. A sematikus ábrán is látszik, hogy az EIB-nél a kapcsolók a buszon vannak, tehát mindegyiken csak 24V-os feszültség van jelen. Az áramütés veszélye kizárt.
Igen fontos előny a flexibilitás, rugalmas változtathatóság és a korlátlan szabadság. Utólag alakítható ki, hogy melyik kapcsoló mit vagy miket kapcsoljon. Ennek segítségével az élet funkcióinak megfelelően akár kész "jeleneteket" rendezhetünk meg; pl. a "tévézés" kapcsolóval egyszerre lehúzhatjuk a redőnyt, leolthatjuk az általános világítást, és bekapcsolhatjuk a TV-készülék háttérvilágítását. Megint hangsúlyozzuk; bármelyik kapcsoló bármit kapcsolhat ki és be. A "világítási jelenetek" a korszerű lakásvilágításban nagyon hasznosak lehetnek. A pillanatnyi igényeknek, hangulatnak, funkciónak megfelelően váltogathatunk az előre gondosan megtervezett jelenetek között. A rendszerbe épített kapcsolórelék teljesítményszabályozós relék is lehetnek, amelyek elsősorban a világító egységek fényerejének szabályozására valók.
A világítási jelenetek váltogatása természetesen lehet automatikus is, egy előre megírt program szerint. Az Ezermester februári számában, pl. ismertettünk egy ún. jelenlét szimulátort, amelynél egy áramkör különböző elektromos fogyasztókat - lámpákat, rádiót stb. - kapcsolgat, azt a látszatot keltve, hogy a lakásban tartózkodnak. Az EIB ugyanezt "szoftverből" tudja, de mindezt sokkal magasabb színvonalon is megoldhatjuk segítségével. A buszrendszerbe ugyanis telefonos csatolómodult (modemet) is beiktathatunk, amelynek segítségével távvezérelhetjük az elektromos hálózatot, információkat kérhetünk róla, a kapcsolók állapotáról, ily módon, pl. biztonsági kapcsolók működéséről. A telefonunk felhívásával, és a megfelelő titkos kód megadásával bárhonnan beléphetünk az EIB-rendszerünkbe, és telefonunk nyomógombjai segítségével indíthatjuk a kapcsolási utasításokat; beindíthatjuk a fűtést, bekapcsolhatjuk a mikrosütőt, vagy bármit, aminek a távvezérlése egyáltalán logikusnak látszik.
Távriasztás GSM-en
A modemes kapcsolat GSM-modem segítségével is megteremthető, melyet a legkülönbözőbb riasztási funkciókkal köthetünk össze. A GSM-modem SMS üzenetet küldhet, vagy hívást kezdeményezhet a füst- vagy tűzérzékelő állapota miatt, vagy a riasztási céllal (ajtókba, ablakokba) beépített relék, mozgásérzékelők kapcsolása miatt. Mobiltelefonunkra érkező riasztási jelzésre módunk van további kapcsoló-állapotok lekérdezésére, és szükség esetén a rendőrség, szomszédok, ismerősök segítségét hívni. Mint tudjuk: mindenféle riasztórendszernek az a titka, hogy a riasztási információ eljusson arra a megfelelő helyre, ahonnan segítséget várhatunk. Nyilván saját magunknak van a legtöbb lehetőségünk arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyük, és mindezért még havi átalánydíjat sem kell fizetnünk.
Az EIB-rendszer egyik fontos vezérlési területe a fűtésszabályozás. Itt nem csak az elektromos fűtésnél van korlátlan szabályozási lehetőségünk, hanem speciális radiátorszelepek segítségével a melegvizes radiátoros fűtésnél is. A speciális szelepeket úgy képzeljük el, mintha egy termosztatikus szelepről levennénk a termosztátot, és azt egy elektronikus vezérlővel helyettesítenénk. Ez a vezérlő közvetlen jelét a helyiségben elhelyezett termosztátról kapja, amely már természetesen be van építve a buszrendszerbe. Mindezek segítségével nem csak nagyon finoman (gyakorlatilag fokozatmentesen) szabályozható a fűtés, hanem helyiségenként külön is választható, és természetesen programozható, távvezérelhető.
TV-képernyőn is követhetjük
Ha egy kissé a luxus irányába megyünk el, akkor meg kell említenünk a buszrendszerbe épített "Home-Managert". Ez tulajdonképpen egy információs megjelenítő (display) egység, amelynek segítségével láthatjuk, nyomon követhetjük az elektromos készülékek adatait. A készüléken keresztül beavatkozhatunk, elháríthatjuk a hibákat, zavarokat - akár telefonon keresztül is. Az igazi fényűzés pedig az, amikor mindezt egy infra-vevőn keresztül televíziónk képernyőjére is kivetítjük, ahol a távirányító segítségével lépegethetünk a menürendszerben, és adhatjuk a megfelelő utasításokat. Itt a TV-nek csak a megjelenítés a funkciója (adjunk valamit a szemnek is!), a tényleges beavatkozás az infra-vevőn és a Home-Manageren keresztül történik.
Egy ilyen korszerű rendszer természetesen pénzbe kerül, de nem akarjuk megkerülni ezt a kérdést sem. Ez az összeg nem kevés; egy teljes EIB-kiépítés esetén négyzetméterenként 10-15 ezer forinttal kell számolnunk, a hagyományos rendszer 1-2 ezer forintos árával szemben. Ez bizony luxus, bár nagyon sokat kapunk érte. Egy családi ház építésekor nyilván azok fogják mérlegelni ezt a korszerű lehetőséget, akik másban is megadják a módját; az épület egészét igényesen tervezik meg és valósítják meg. A jövő villanyszerelése valószínűleg efelé halad (hasonló elven működő elektromos kiépítéssel már a korszerű személygépkocsikban is találkozhatunk), de ez a jövő már a jelenben is elérhető.