Csempeintarzia

Intarzián általában faberakást kell érteni, ám esetenként még a bútorokon is előfordul, hogy a berakott minták gyöngyházból, fémből készült darabok. Ezért aztán ne lepődjünk meg, hogy mi most csempét használunk - és ajánlunk - alapanyagként. A mázas burkolólapok azonban kemények, ezért a különböző minták kivágásához speciális gép és szerszám is szükséges. Nos, a gép egy Dremel Multi, a vágószerszám pedig egy külön tartozékként beszerezhető csempevágó, ami kimondottan kerámialapok szabálytalan kontúrú darabolásához való.

Mint már előző számainkban bemutattuk, a Dremel univerzális kisgép igen sokoldalúan használható, különösen akkor, ha egyéb tartozékokkal is kiegészítjük. A csempeburkolatokba - akár utólag is - vágható nyílásokhoz szinte elengedhetetlen a csempevágó készlet, amely a gép nyakára erősíthető talpból és a kerámialapok marásához szükséges marószerszámból áll (1). Ami pedig az alapanyagot illeti, céljainknak bármilyen csempelap megfelel, amelyeknek a máza színes, de nem mintás. Felületük lehet matt, finoman rücskös, vagy tükörsima, de színüket tekintve homogének legyenek. Padlókerámiák azonban ilyen célra nem megfelelők, mert anyaguk esetenként vastagabb és főként keményebb a csempéknél, darabolásuk pedig csak vágókészülékkel lehetséges.
1 A berakott mintázatról is ejtsünk néhány szót, mert ez is lényeges. Az ilyen képek lehetőleg ne legyenek túl bonyolultak, sok apró képelemből állók, mert ezek hosszadalmas és nagyon precíz munkát igényelnek. Kellő rutin híján aligha lennénk képesek végigcsinálni, ráadásul a minőségük sem lenne megfelelő. Az egyszerű motívumokkal dekorált kép elkészítése könnyebb, és ha a színeit jól választjuk meg, szinte biztos a siker. Mintaként ajánljuk a négy különböző színű csempéből összeállítható képet, amelynek kontúrrajza egyben "szabásmintaként" is szolgál. A stilizált kompozíció egy dohányzóasztal lapjának kerámiaburkolatához készült (címképünk ezt a verziót mutatja be), ám keretezett faliképként, vagy a fürdőszoba csempeburkolatába illesztve is jól mutat. Ha saját kompozíciót kívánunk kialakítani, akkor e minta alapján igyekezzünk a saját változatunkat megtervezni, kiválasztani. A harsány színek alkalmazását azonban ajánlatos elkerülni, mert ez nem hat előnyösen sem az asztalon, sem a falon.
A csempeintarzia készítésének két módja közül választhatunk. Az egyik követi a 3 mm széles fugákhoz hasonló kontúrozást a képelemek körül is, így mozaikszerűen egységesnek tűnik az összeállított és kifugázott kép. A képelemeket azonban szorosan egymásba illesztve is kialakíthatjuk, akkor mintás lapokból kirakott képhez lesz hasonlatos a felület. Mindegyik verziónak megvan a maga előnye, és természetesen a hátrányait is ajánlatos figyelembe vennünk.
4 A fugás illesztésű darabokat ugyanis az egymásra helyezett, eltérő színű lapokból egyszerre kell kimarnunk. A marószár 3 mm átmérőjű, és a jobbra forgó szerszám ebben az irányban hajlamos a "kitörésre", azaz a kijelölt vonaltól való kitérésre. Kis előtolással, a gépet 3. fokozatba kapcsolva, lassan haladva marjunk, és a kúpos marótalp oldalsó nyílásán átnézve, a talpat szorosan a felületre nyomva marjuk át a lapokat. A fugaközzel illesztett darabokat nem árt kettős kontúrral megrajzolni, maráskor pedig a szerszámot e két vonal között kell vezetni (2). E megoldás előnye, hogy könnyű tartani a darabok közötti fugaszélességet, a hátránya pedig, hogy egyszerre két lapot kell átvágnunk, ami jelentősen lassítja a kivágások menetét, maga a kép pedig mozaikszerű lesz.
A másik megoldás, ha előbb a képelemet nagyolva, azaz némi ráhagyással marjuk ki a csempéből. A darabok pontos kontúrjait ezt követően csapos köszörűkővel koptatjuk teljesen simára és alakhűre (3). Ezt a darabot helyezzük a másik színű csempelapra, és a kontúrját vékony alkoholos filctollal másoljuk át az alatta levő lap felületére (4). A marást most úgy kell elvégeznünk, hogy a marószerszámmal a darab kontúrján kívül haladjunk, és csiszolás után a két elem között alig keletkezzen hézag. Az ilyen módon kialakított kép csempelapjai egységesek lesznek, szinte csak a fugaháló osztja meg a kép felültét. Hátránya, hogy nagyon pontos munkát igényel, ezért hosszadalmas a kép elkészítése. A marási művelet minden esetben nagy porral jár, amelynek elszívásáról ajánlatos a műveletek közben is gondoskodnunk, különben nem tudjuk kellő pontossággal vezetni a szerszámot. E célra a porszívó is megfelel, amelynek szívócsövét legalább 20 mm átmérőjű műanyagcsővel kiegészítve szűkítsük le.
6 A mintakép kialakításakor első teendőnk legyen, hogy a rajzot akkorára nagyítsuk fel, amekkora a képmező teljes csempelapokból álló felületét letakarja. Mintánk négyzet alakú lapokra készült, de ez módosítható. Ennek alapján az egyes lapokra másoljuk át kartonpapír segítségével a megfelelő képelemeket, majd filctollal - az alkalmazandó módszer szerint - határozott vonalakkal húzzuk át a kontúrokat. Mivel itt pasztell középkék csempék alkotják a kép alapszínét, ezekre kerüljön fel az összes kontúrvonal. A továbbiakban a képelemeket ezekből a csempékből kell kivágnunk. Célszerű laponként és soronként egymásután haladva kimarni a mintákat. A buborékokat azonban majd utólag, a fugák besimítása előtt marjuk a csempékbe.
A csempék kivágásához egy faforgácslapra szegezzünk csempelap nagyságú léckeretet, és ebbe helyezve fogjunk a képelem darabok kimarásához. A marószár mélységét úgy állítsuk be, hogy a vége még teljesen vágja át a lapo(ka)t. A kivágott darabok élét mindenképpen ajánlatos csiszolással lesimítani. Ha két lapot összefogva, egyszerre vágtuk ki belőlük a képelemet, akkor csak a széleket kell csiszolással elsimítani. A szoros illeszkedésű lapmintáknál a kivágott darab alapján másoljuk át a minta kontúrját egy megfelelő színű csempére. A mintát 1 mm-es ráhagyással vágjuk ki, majd a bejelölt kontúrig csiszolással munkáljuk le a felesleges anyagot. A darabot gyakori beillesztéssel (5) ellenőrizzük, és egyszerre ne csiszoljunk le róla túl sok anyagot. Ha olyan csempelaphoz érünk, amely több színű mintát tartalmaz, akkor előbb az alapszínűből a közvetlenül hozzá kapcsolódó, majd a mintához csatlakozó darabokat vágjuk ki, és illesszük a helyükre.
7 Miután az összes képelemet az alapszínű lapokba illesztettük, következhet a lapok, minták rögzítése. E célra csemperagasztót használjunk. A ragasztóanyagot közepes sűrűségű fogazott lappal terítsük fel az alaplapra. Ez lehet faforgács, vagy MDF-lap is, de mindenképpen léckeret szegélyezze. A csempelapokat egymás után, a képelemekkel együtt illesszük egymás mellé, és nyomjuk jól a ragasztóanyagba. Minden lapot és képelemet egyenes vonalzó élével ellenőrizve állítsunk egy szintbe. A kiemelkedő felületű darabokat gumikalapáccsal, vastag posztóval fedett vaskos léc segítségével, óvatos ütögetéssel nyomjunk a ragasztórétegbe. Az összes darabot hozzuk egy szintbe, és ezt átlós irányban rájuk fektetett léccel is ellenőrizzük.
Ha viszont csempeburkolatba illesztett faliképet készítünk, akkor a darabok felragasztása csupán annyiban tér el az előzőktől, hogy a ragasztóanyagot vastagabban és ritkább fogú kenőlappal célszerű a falra kenni. A darabok egymás mellé illesztését követően a szintezésüket is gyakoribb ellenőrzés, szintbe állítás mellett kell megejtenünk. A kép minden darabját most is apró és lágy ütögetéssel, fokozatosan nyomjuk a többi burkolólap szintjéig, hogy a burkolat egységes maradjon, és csak a mintázatában váljon el a többi laptól.
Amint a ragasztó megkötött, a képre öntsünk, vagy gumilappal simítsunk sűrű fugázóanyagot, majd a feleslegét lehúzva távolítsuk el. A fugázó anyag maradékát tiszta textíliával töröljük tisztára (6), majd a csempemarót 2 mm mélységre állítva marjuk ki a buborékokat, illetve a halak szemének kontúrját (7). E mélyedésekbe is simítsunk megfelelő színű fugamasszát. Amint a massza kezd kikeményedni, ajánlatos a fugák tetejét teljesen simára húzni. Fugasimítóként legömbölyített végű, 5-7 mm átmérőjű műanyag, vagy fémpálcát használjunk, és a masszával feltöltött fugák felületét erősen lenyomva, húzva tegyük teljesen simává. A kitüremlő felesleges anyagot töröljük le, és a fugákat még egyszer, benedvesítésük után, simítsuk le. Ha nem ezt tesszük, akkor a por hamar lerakódik a felületükre, és a pórusokba tapadt szennyeződést már később nem lehet teljesen eltávolítani. Csempe intarziánk ezzel készen van, és ha asztalunk lapját díszíti, nedvesen letörölve ugyanolyan könnyen tisztántartható, mint az esetleg fali csempék közé illesztett fürdőszobai változata.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Falicsempe a konyhába

Egy lakás felújítása nem kerül sokkal többe akkor sem, ha a színeket és mintákat megtervezzük, egységes stílust alakítunk ki, hiszen az mesterember ugyanannyi pénzért rakja fel a csempét a...


Bosch RotoZip spirálfűrész X-Cores(tm) betéttel

A RotoZip spirálfűrészek hatékony megoldást kínálnak az összes kemény járólap szabadkézi, bonyolult, száraz vágásához. Az új vákuumos keményforrasztású technológiának köszönhetően egyetlen X-Core...