Muskátli megújítása

Az átteleltetett muskátlik télen rendszerint csak kevés fényhez jutnak, ezért tavaszra leveleik nagy részét elvesztik, a megmaradtak pedig megsárgulnak. Az időközben kifejlődött új hajtások megnyurgulnak, végeik kifehérednek, csak ritkán virágosak. A kerti vagy övös muskátlik még a szakszerű téli tárolás után is - kötegelve, gyökérzetüket papírba vagy műanyag fóliába csomagolva, fagymentes helyen tartva - teljesen élettelennek tűnnek, valósággal összeaszalódnak. Kiültetésük első lépése ezért mindig több órás vízben áztatás legyen.

Ezután egy kis kozmetikázás következzen. Elsőként éles késsel azokat a hajtásokat kell levágni a még élő részről, amelyek tönkrementek vagy pusztulásnak indultak. A nyurga, csak a csúcsukon leveles hajtásokat is legjobb a tőrészük közelében visszavágni. A fényszegénységben nőtt cérnavékony, sápadt, kis levelű hajtásokat is ajánlatos megkurtítani, az elsárgult vagy sárguló leveleket le kell szedni, és a kifejlődött virágbimbókat sem érdemes megtartani. A levelesen maradt töveket a tőrészüktől néhány centiméterre vágjuk vissza, ezzel késztethetők arra, hogy a rejtett rügyekből kihajtva újra szép bokros, formás alakúra fejlődjenek, dúsan virágozzanak. A visszavágás biztonságosabb akkor, mikor már újra hajtani kezdenek. Minél fiatalabbak a tövek, annál gazdagabban virágoznak majd visszavágásukat követően.
Sokan a borostyánlevelű, ill. a futómuskátlit a gyökérnyaktól 5-6 cm-re visszavágják, mondván; így jobban fejlődik. Mások tapasztalata szerint - a közönséges vagy kerti muskátlival szemben - a futómuskátli akkor virágzik igazán dúsan, ha az idős hajtások csaknem egészét sikerül átteleltetni. A megkurtított muskátlitöveket legjobb kivenni a tartóedényükből, hogy az abban lévő földet legalább részben ki tudjuk cserélni. A cserépben nevelteket viszont csak akkor érdemes átültetni friss földbe, ha beültetésükkor nem jó földet használtunk. Ellenkező esetben legfeljebb csak a felső - rendszerint már cserepesedett, zöld mohokkal ellepett - földrétegüket elegendő lehántani, és helyébe friss, tápdús földet vagy földszerűvé érett trágyát teríteni.
A megújítással egyidejűleg elvégezhető bujtás a legbiztonságosabb szaporítási mód. Legegyszerűbb a nagyon hosszúra nyúlt rugalmas hajtások lehajlítása közvetlenül a cserépben. A szakszerűen feltöltött cserépbe előbb vízgyűjtő sóderréteget öntsünk, majd erre enyhén nyirkos, tőzeges földet terítsünk. A cserép egyharmad mélységéig lebujtatott hajtásról a felesleges leveleket, a levélnyél tövében lévő pálhalevelekkel együtt távolítsuk el, nehogy rothadást idézzenek elő. A hajtás csúcsának szabadon kell maradnia. A hajtásképződés megindulása és annak gyorsasága elsősorban a hőmérsékleti viszonyoktól függ. A bújtatással létrehozott új növény önállósító hajtáslevágásával meg kell várni a jó gyökeresedést.
A borostyánlevelű, illetve a futó muskátli levágott zömök, egészséges hajtásdarabjai is meggyökereztethetők. A hosszabb hajtásokat csúcsuktól legfeljebb kis arasznyi hosszúra hagyjuk, ezek még fel is darabolhatók két-három ízes részre. Egy napos fonnyadás után dugványozzuk el, esetleg egyszerűen csak állítsuk tiszta csapvízbe, ahol három-négy hét alatt meggyökeresedik, feltéve, hogy nincs túl hűvös vagy fényszegény helyen. 
A futómuskátli dugványok áttört falú, rácsos kis műanyag cserépben gyökeresednek igazán jól. Ezt rostos tőzeg és homok egyenlő arányú keverékével, vagy kevés homokkal kevert, nem trágyás kerti földdel célszerű feltölteni. A meggyökeresedett dugványok a rácscseréppel együtt kerülhetnek két mérettel nagyobb cserépbe, megfelelő földkeverékbe. A házi készítésű muskátliföld legjobb kiindulási alapja a fekete tőzeg és a jó kerti föld egyenlő arányú keveréke. Ehhez lazítóként egy tized arányban homok vagy perlit keverhető, és literenként fél deka tartós hatású műtrágya is kerüljön bele, jól elkeverve. A túlzott savasság Futorral, vagyis takarmánymésszel, literenként két-három grammnyi bekeverésével ellensúlyozható, a túl sok mész pedig savanyú kémhatású rostos tőzeggel (amilyen pl. kertészeti hansági tőzeg).
A megújított muskátli tövek minél világosabb, de ne erősen tűző napos, meleg helyre kerüljenek. A fokozatosan melegedő időjárásban egyre bőségesebb szellőzést kapjanak; legjobb közvetlenül az ablak előtt vagy az ablakközben elhelyezni őket. A déli erős naptól árnyékolással védjük őket. Ha földjük kiszáradna, langyos vízzel addig öntözzük, amíg teljesen át nem nyirkosodik. Öntözésnél a levelek lehetőleg maradjanak szárazon, a levelekre kerülő víz ugyanis pusztulást idézhet elő, akárcsak a cserépben meggyűlt víz is.
A sárguló leveleket szedjük le, különben ezek is további fertőzések kiindulóhelyei lehetnek. A kifejlődő virágbimbók legalább egy részét is a legjobb még kezdetekben kitörni. A virágok ebben a stádiumban ugyanis csak a kívánatos növekedést gyengítenék a tápanyagelvonásukkal. Amikor az idő melegebbre fordul, nyugodtan kirakhatjuk az előkezelt muskátlis töveket a szabadba. Először csak nappalra, majd a melegedés erősödésével már éjszakára is kint hagyhatjuk a virágosládákat. Ha végleges helyére került, őszig kertünk díszévé válik.
A tartóedény kiválasztásakor nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a muskátlik nem kedvelik az edényben megrekedt ún. pangó vizet. Ezért a legfontosabb, hogy az edény alján legyen egy kifolyónyílás, ahol a felesleges öntözővíz távozhat. Ha műanyag ládákat választunk nekik, inkább a szélesebb, 20 cm-est javasoljuk. Ennek oka, hogy ha a ládába több virágföld kerül, így jobban táplálja a gyökereket, valamint védi a növényt a túlzott felhevüléstől is nagy nyári melegek idején. A kiválasztott tárolóedény színe és formája önkényesen választható, a kiselejtezett talicskától a fa dézsán át egészen a régi vasalókig. Egyetlen tényezőre kell csak odafigyelni: a tárolóedény ne legyen a növényre ártalmas bevonatú: pl. réz, ón, cink stb.
Gondoljunk a stabilitásra is: ha a muskátli terebélyesedik, egy erősebb széllökés könnyedén felboríthatja a gyenge lábakon álló kaspónkat. Ha virágosládáinkat az erkélykorlátra szeretnénk elhelyezni, legjobb megoldásnak az állítható virágláda-konzolokat tudjuk javasolni. Az újonnan használatbavételre kerülő cserepeket még a beleültetés előtt vízbe kell állítani addig, amíg légbuborékok már nem szállnak fel a vízből. Ezzel eltávolíthatók az esetleges gázalakú és pórusokban megragadt szennyezőanyagok, valamint megakadályozzuk, hogy a száraz agyagcserép vízszívó hatása értékes nedvességet vonjon el a muskátli tövektől. Régi cserép felhasználásánál szintén legyünk körültekintőek: mindenképp bő, tiszta vízzel öblítsük ki. Ha csak a lehetősége is fennáll, hogy előzőleg beteg növény lehetett benne - pajzstetűvel fertőzött -, ne felejtsük el kifertőtleníteni (mondjuk hypóval), majd ezt is alaposan kiöblíteni.
A helyválasztás legfőbb szempontja, hogy a muskátlik szubtrópusi származásuk miatt sok napfényt és meleget igényelnek. Lakásunkban a legjobb hely számára a déli fekvésű ablak vagy erkély. Levelei jól bírják a szikrázó napsütést, ám gyökerei a nagy hőségre kifejezetten érzékenyek. Ennek orvoslására a ládának legalább a napos falát fa vagy hungarocell-lemezzel burkoljuk be, a földfelszín kéregborításával pedig megakadályozhatjuk a virágföld idő előtti kiszáradását.
Nagyon fontos, hogy megfelelő típusú virágföldet válasszunk a muskátliknak: leginkább a gazdag humusztartalmú, 1/3 részben agyagot is tartalmazó, finom morzsás szerkezetű földet kedvelik. Azért szükséges agyagos talajba ültetni, mert ez jobban megköti a tápanyagot, valamint a vizet is jobban raktározza. Az ideális földkémhatás 7,0-7,2 Ph közötti. Ha már használt virágföldet szeretnénk újrahasznosítani, minden 10 liter virágföldhöz legfeljebb 70 gramm mennyiségű érett szerves trágya hozzákeverése szükséges. Ajánlott fajták a Terra-Vita, a Szuperkomposzt vagy szárított istállótrágya készítmények egyike.
Amíg a virág fiatal, legalább 6 hétig fontos, hogy megfelelő mennyiségben kapjon nitrogénes szerves trágyát: ez segíti a szár és a levél növekedését. A virágok növekedését ezután foszfortartalmú teljes trágyával serkenthetjük, pl. Vitaflorával vagy Muskátli-táppal. Szerves trágyapótlók lehetnek műtrágyák is, mint például az Osmocote készítménycsalád. Ezek nagy tápanyagkészlete víz vagy hő hatására válik fokozatosan felvehetővé. Ennek ajánlott mennyisége tövenként egy evőkanálnyi, vagy egy 80 cm-es ládára számítva 5-6 ugyanekkora adag.
A virágok cserépbe ültetésekor fontos a vízelvezetés biztosítása. A láda aljára célszerű agyaggranulátumot vagy cserépdarabokat helyezni, mert így biztos, hogy nem tömítődik el a láda alján lévő lyuk. Erre kerülhet egy felmosórongy-szerű textildarab, ami megakadályozza, hogy a virágföld összekeveredjen az alulra elhelyezett réteggel, valamint hogy segítse a felesleges víz lefolyását. A földet mindig nyirkosan rakjuk a cserépbe, legfeljebb enyhén tömítve. A beültetésre kerülő földlabdát az áthelyezés előtt jól locsoljuk meg, mert a kiszáradt tő csak nehezen tud az új környezetbe illeszkedni. Oda kell figyelni, nehogy megsérüljenek a muskátli hajszálgyökerei: átültetéskor nem szabad eltávolítani a fiatalkori (már benőtt) rácsos cserepet. Az új cserépbe helyezvén ügyeljünk arra, hogy se mélyebbre, se magasabbra ne kerüljön, mint előző tartójában volt. A legfelső, elhasználódott földréteget óvatosan, a felszíni gyökerek megsértése nélkül cserélhetjük le.
Egy folyóméteren belül ötnél több tövet ne ültessünk. Függőtartóba (25 centiméteresbe) max. 3 tő futó- vagy félfutómuskátli szükséges. Ha más növényekkel akarjuk összeültetni, fokozottan érvényes a túl sűrű ültetés tiltása. Társai lehetnek: futó-csüngő petúnia, vasvirág és lobélia.

Fontos!

  • Futómuskátlikat látványosságuk fokozása érdekében kissé ferdén, előredöntve kell ültetni,
  • Az ültetés közben esetleg letört leveleket, virágokat mindenféleképp el kell távolítani.
  • Az ültetést másnap óvatos beöntözés kövesse; hogy az esetleg megsérült hajszálgyökerek beszáradjanak, mire az öntözővízzel érintkeznek.
  • Óvjuk a muskátlikat a nagy esőktől, viszontagságos időjárástól: készítsünk előtetőt, ahol szükségét érezzük.

Ezt tudta?
Régen a falusi házak ablakai roskadásig voltak muskátlival. Ennek oka nem csupán az, hogy széppé varázsolja házunkat. A muskátlinak van egy olyan speciális illata, amit a legyek (amiből a disznótartással foglalkozóknál elég sok van) nem szeretnek. Így az esztétikus virágosláda egyfajta szúnyoghálóként is viselkedik.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: muskátli

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Cserép az ablakpárkányon

Egy elég mély ablakpárkányon amuskátlis láda tulajdonképpen jól elfér, mégsem lehet rögzítés nélkül odarakni. Bármikor támadhat egy erős szélvihar, vagy öntözéskor tehetünk egy óvatlan...


Dísznövény újdonságok

Mint mindenben, a dísznövények piacán is nagy szerepet kap a divat, hiszen évről-évre jelennek meg új fajták, melyekkel a termesztők és a nemesítők próbálják meghódítani a növényeket szerető...