Toronyórák lánc nélkül

Ha valakinek túl nagyok az igényei, erre egy régi mondással - ...és toronyóra lánccal nem kéne? - szokás tréfásan figyelmeztetni. Ám vannak esetek, amikor bizony egy otthoni toronyóra lánc nélkül is megfelelne, s az sem baj, ha nem is olyan toronymagas. Csak óra legyen benne! S az az igazi, ha ezt a vágyunkat a saját kezünk munkájának gyümölcsével teljesítjük. Az ilyen komótosan ketyegő állóórák a lakás díszei, bárhol jól mutatnak, szerencsés esetben valóban olyanok, mint a régi toronyórák; zengőjükkel figyelmeztetnek az idő múlására. Most két különböző jellegű otthoni toronyórát mutatunk be; a puritánabb (1) Amerikából, a klasszikus formájú (2) pedig Frankhonból való, ám mindegyik igényes barkácsoló keze munkáját dicséri. Ezek valamelyikét leírásunk, rajzaink és anyagjegyzékünk alapján elég könnyen reprodukálhatjuk. Elkészítésük valójában csak akkor nem nehéz, ha a főbb darabokat leszabatjuk, és magunk csak az összeállításukhoz szükséges járulékos munkákat végezzük el.

Milyen óraművet válasszunk?

Mivel a bemutatott állóórák csak neoantik jellegűek, célszerű a nehezen beszerezhető, drága mechanikus óraművek helyett elemes kvarcórát szerelni a számlapjuk mögé. Ezek nem drágák, s különféle kivitelben kaphatók (pl. a Conrad Electronik Szaküzletében). Az óralap nélküli óraművek 1200 Ft, a zenélő- és ütő werkek 2000 Ft, az ingás óraművek pedig 4000 Ft feletti árért vásárolhatók meg. A számlapot sem kell magunknak elkészítenünk, ha a készen kaphatók mérete megfelelő. Különféle mutató- és számkészletek közül válogathatunk, ezáltal leendő óránkat e tekintetben is antik jellegűvé tehetjük.

A tokokhoz választható faanyagok

Az órák tokja kimondottan bútorszerű, ezért ajánlott a többi berendezési tárgyunk színtónusához és fafajtájához nagyon hasonló anyagot keresnünk.
Lehetőleg fát, de az egyszerűbbhöz erezetnyomott felületű, laminált faforgácslapot is használhatunk. Arra azonban ügyeljünk, hogy ez esetben az élek lefedéséhez mindig az anyagában és színében azonos élfóliát is szerezzük be. Ragasztóként gyorsan kötő diszperziós faragasztót, a kötésekhez pedig 8 mm-es köldökcsapokat használjunk. A valódi faanyagok felületkikészítéséhez bútoripari lakkot, esetleg keményviaszt válasszunk, a pántok pedig - stílusosan - sárgarézből készültek legyenek.

A tokok kialakítása

Mivel mindkét óratok hasonló részekből, óra-, ingaszekrényből és lábazatból áll, e fő egységek kialakításához egységes műveleti sor szerint kell eljárnunk. A külső jegyeik ugyan eltérőek, de nem jelentősen, ezekre a különbözőségekre menet közben kitérünk. Feltehetően előre leszabott méretű alapanyagokkal az összeállítási rajzok szerint fogunk dolgozni, ezért csak a főbb műveletekhez szolgálunk tanácsokkal, egymást követő feladatsorral.

Az óraszekrény

E szerkezeti részbe kerül az óramű. Káváját élfóliázott lapokból, illetve lécekből összecsapozott keretekkel él-lap kötésben közrefogva állítsuk össze. A francia óránál két oldalon fazonírozott élű, pántolt tele ajtók záródnak a léckeretekre! Az üvegezett ajtókat aljazott léckeretből állítsuk össze. Az ívelt részt deszkából lyukfűrésszel vágjuk ki, és ezt a darabot csapozzuk a függőleges lécek belső oldalára (3). Az aljazás mérete 10x10 mm legyen, az üvegfogó léceket pedig 5x5 mm-es lécekből vágjuk le. Az ajtók üvege méretre vágott 3,2 mm-es ablaküveg, amelyet szegezett lécekkel rögzítsünk az ajtókeretekbe.
Az óraszerkezetet számlappal ellátott 4 mm-es rétegeltlemez darabra csavarozzuk fel. A számlap lehet készen vásárolt, vagy az amerikai óra esetében szürkés fehér, selyemfényű festékkel lefújt felület (4), amelyre saját kezűleg rajzoljuk fel - fóliára is író tussal, csőtollal - a fekete római számokat, az azokat körbefogó köröket és az 1840-es évszámot. A francia órához fényes fehér festékkel lefújt óralapot és fekete számozást, esetleg sárgarézből készült domborított előlapot is készítsünk. A számlapokkal ellátott óralapot 20x30 mm-es támlécekre csavarozva rögzítsük az óraszekrény belsejébe (5), mégpedig úgy, hogy az üvegtől 30 mm-re kerüljön. Ezt követően ragasszuk helyére a szekrény fedőlapját. Az amerikainak fenéklapja is van, ezt az oldallapok közé illesztve ragasszuk a helyére. Az ingaóránál erre nincs szükség, hiszen ez az inga mozgását akadályozná.

Az inga szekrénye

Ennek a szerkezeti egységnek csak a francia változatnál van eredeti funkciója, feltéve, hogy inga szerkezettel ellátott werket szereltünk az óraházba. Az ingaszekrény káváját két oldallap, azok hátsó, aljazott élébe illeszkedő 6-8 mm vastag rétegeltlemezből leszabott hátlap és az elöl levő frontkeret alkotja. Kialakításuk szinte azonos, csak a méretük eltérő. Az ajtóknál már más a helyzet. Az amerikai változat ajtaja sima ajtólap, a frank óra középső, mart fazonú ajtaját viszont a felhasznált anyag szerint különféle módon célszerű kialakítanunk. Tömör keményfa deszka esetében felsőmaróval történő fazonos hornyolással alakítsuk ki a táblás részeket. Furnérozott bútorlapból, vagy faforgácslapból viszont előbb készítsünk ajtókeretet, középen csapozott hevederrel kiegészítve, majd a keret belső éleit marjuk 45 fokban ferdére, hátulról pedig a nyílásokat 10x10 mm-es aljazással lássuk el. A vízszintes heveder helyét az inga hosszához igazodva határozzuk meg. Ezután szabjunk ki a 6-8 mm vastag, nemesfa borítású rétegeltlemez táblákat, és az oldalanként 50 mm-rel kisebb táblabetéteket is vágjuk méretre. Élüket marjuk 45 fokosra, majd az ajtókeret élfurnérozását követően az ajtótáblákat és táblabetéteket is ragasszuk a helyükre. Az ajtókeret középső hevederébe azonban csak akkor marjunk nyílást, ha az óraszerkezet ingás. A kész ajtó a szekrénykávára, illetve a káva élei közé záródik.

Az óraház lábazata

Az amerikai óránál ez nem más, mint három, 45 fokban összevágott élű falap, amelyek az ingaszekrény oldalainak az aljára csavarozva alkotják az óratok lábazatát (6).
A másik óra lábazatának kávája hasonló kialakítású az óraházhoz, csak az előlapja az oldallapok közé szilárdan beerősített, fazonra mart szélű tábla, amelyet rétegeltlemezből is kialakíthatunk, az ingaház ajtóbetétjéhez hasonló módon.
A lábazatot e változatnál az ingaszekrény és a lábazat kávájának a belsejébe erősített léckeretek összecsavarozásával fogassuk az ingaszekrény alsó élére. Hátlapra egyik lábazat esetében sincs szükség.

Összeállítás és felületkikészítés

Miután mind a három részegységet elkészítettük (7), s pontosan a hosszanti felezőtengelyükre tájolva össze is erősítettük (8), az ajtók pontos záródását ellenőriztük, és a még hiányzó párkányléceket is a helyükre erősítettük, a faalapanyagú óraszekrényt újból szereljük szét fő részeire. Az ajtókat is szereljük le, mert így könnyebb a felületeket teljesen simára csiszolni. E művelethez finom csiszoló papírt, "000"-s acélgyapotot használjunk. Szükség esetén a fa eredeti színtónusát pácolva módosítsuk. Száradás után minden darabot vékonyan, több rétegben, finom szőrű ecsettel kenjük át bútoripari lakkal. A sarkokba rakódott festéket kinyomkodott ecsettel itassuk fel.
Ha az óratok darabjait keményviaszolással kívánjuk felületkezelni, akkor a fő egységeket kenjük be előbb keményolajjal, majd finom acélgyapottal szálirányba átdörzsölve, tegyük teljesen simává. A felesleges olajat töröljük le mindenhonnan. Ezt követően már csak a keményviaszt kell puha ronggyal a felületekre dörzsölnünk, átkefélve egyenletesebb eloszlásúvá tennünk, és a viasz kikeményedése után ezt még egyszer meg kell ismételnünk. Ezt követően a felületeket lágyan át kell dörzsölnünk, hogy a fa melegtónusú, kellemes tapintású és selymesen fénylő legyen. Óránknak ez adja meg az igazi bútorjellegét. Végül már csak az óraszerkezetet kell újból a helyére szerelnünk, majd a helyére állíthatjuk. Az ingaszekrények üres alsó részét hasznosíthatjuk is, pl. ritkán szükséges iratok, okmányok stb. tárolására, ha az ajtóra zárat is szerelünk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: toronyóra, lánc, óra

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Bőrbútorok

Köztudottan a bőr a legrégebben és széles körben felhasznált természetes anyagunk. Közkedveltségét előnyös tulajdonságai indokolják, többek között a tartóssága, természetes szépsége és kellemes...


Üvegajtók

Az üveg sosem veszített népszerűségéből. A tervezők is szeretik, és szívesen dolgoznak vele. Bármi legyen is az aktuális trend, használják és alkalmazzák, és még a műanyagok elterjedése sem...