Állványos fúrócsavarozó

Első dolgunk az legyen, hogy a gép burkolatának körvonaláról pontos rajzot készítünk. A gépet fektessük oldalával egy nagyobb kartonra, majd vékony ceruzát ragszalaggal rögzítsünk egy kisebb, merőleges oldalú fahasáb csúcsára, és a gép burkolatához illesztve rajzoljuk meg a kontúrját. A kartonból éles késsel vágjuk ki a körberajzolt részt, majd a negatív forma alapján rajzoljuk át a formát egy másik kartonlapra. A második kontúrrajz így azonos méretű lesz a gép burkolatával.
A csavarbehajtót rögzítő fészek kialakításához a burkolat felülnézetére, illetve a főbb méreteire is szükségünk lesz, ezért erről is készítsünk egy mérethelyes rajzot. A befogótömböt úgy kell megalkotnunk, hogy a gépet elmozdulásmentesen rögzítse, a kapcsoló gomb is elérhető legyen, és szükség esetén a gépet könnyen kiemelhessük a fészkéből. A gép tengelye természetesen függőleges legyen, ezért a fészek megrajzolásakor ez a kiindulási alap. Ezt könnyen megállapíthatjuk, csak a tokmányba egy hosszabb, 6 mm-es egyenes rudat kell szorítanunk, amelynek egyenességét a tokmány megforgatásával ellenőrizhetjük. A befogott rúd palástjára szorított derékszög segítségével húzzuk be a befogótömb alapsíkját és a gép tengelyvonalát, majd a kontúrrajzot úgy helyezzük el fölötte, hogy a gép tengelye a függőleges tengelyvonalba essen. Erre merőlegesen jelöljük fel a befogótömb alaplapjának alsó síkját, majd jelöljük be a kialakításához szükséges 20 mm-es deszkák vastagságát is. A kontúrrajzot másoljuk át a tervrajzra, és ezzel kijelöltük a tömbből kivésendő részeket. Az állvány oszlopának a helyét a gép közepére, a súlypontjába helyezve rajzoljuk be. A gép markolata és az oszlop furata között legalább 10 mm köz legyen. A ravasz benyomásához szükséges nyílást pedig akkorára tervezzük, hogy középső ujjunkkal majd kényelmesen elérjük, és be is tudjuk majd nyomni. A mintaként szolgáló állvány befogóját ugyan lendületesen áramvonalasra formálta Jean Beurrier, ám ennek nincs különösebb jelentősége, inkább a könnyű kialakíthatóság legyen az elsődleges tervezési szempont, amit már rajzunkon is érvényesítsünk.
Az állványhoz szükséges faanyag 20 mm-es sűrűerezetű fenyődeszka, az állványcső krómozott fémcső, porszívóhoz való, de bármilyen simára csiszolt egyenes palástú fémcső is megfelel erre a célra. Az alumíniumból készülteket azonban csak akkor használjuk, ha ötvözött az anyaguk. A megvezető hüvelyek lehetnek ugyan ebből az anyagból valók, ám mivel átmérőjük kisebb a kelleténél, a leszabott darabok csak felréselt palást esetén húzhatók rá az állványcsőre. Hosszuk legalább 100 mm legyen. Ugyanez vonatkozik az állítható tárgyasztal hüvelyére is. Ilyen módon ugyanis elkerülhetjük a drága esztergályos munkát igénylő hüvelyek elkészíttetését, és állványunk így már nem is kerül majd sokba. Ami viszont feltétlenül szükséges a darabok kialakításához, az egy jó állványos asztali fúrógép, amellyel az alapsíkokra merőleges furatokat pontosan ki tudjuk alakítani.
A terveink alapján először a gép befogótömbjét (A) készítsük el. Rajzunk szerint egymás után vágjuk ki az öt deszkadarabot. Ezeket 6 mm-es köldökcsaprudakkal összefogva fúrjuk ki; előbb az oszlophoz szükséges (1), majd a gép nyakát befogadó nyílást. A vezetőcső furatát központfúróval, a gépnyakat közrefogó nyílást pedig koronafűrésszel alakítsuk ki. Ha a gép burkolatának eleje enyhén kúpos, akkor a legkisebb átmérőjéhez igazodó legyen a nyílás. A rétegeket számozzuk be, majd szedjük szét a darabokat, és az egyéb nyílásokat nagyoljuk ki lyukfűrésszel. A kivágásokat ezt követően ráspollyal igazítsuk méretre, mégpedig úgy, hogy mindenhol szorosan fogják körül a fúrócsavarozó burkolatát. A pontos megvezetést az egész fészek kíméletes szorítása adja, ami alatt ne a gép fészekbe préselését értsük. Ha a befogóban szilárdan beillesztett gépet kis erővel is ki tudjuk emelni a fészkéből, akkor már csak finomító csiszolással simítsuk le a fészek oldalait, majd a rúd furatába rövid cső, vagy fémrudat nyomva ragasszuk össze a tömböt adó lamellákat, és a köldökcsaprudakat is ragasszuk a helyükre.
A befogótömböt nagyobb satuba, gyalupadba, vagy barkács munkapadba szorítva, munkáljuk le kívülről is a felesleges anyagrészeket. A munkához ráspolyt és csiszolóanyagokat használjunk (2). Mint már említettük, célszerű az eredetinél egyszerűbb formára munkálnunk a befogótömböt. Az elejét félkerekre, a hátulját pedig egyenes oldalúan, lekerekített élekkel határoltra ráspolyozzuk. Az éleket csak finoman kerekítsük le. A hüvelyét (B) szabjuk le, majd hosszában fémfűrésszel réseljük fel. A csődarab palástját csiszolással borzoljuk fel, és az élek lesorjázása után húzzuk rá az állványcső (C) végére. A befogótömböt finoman ütögetve húzzuk rá a hüvelyre, majd a fémhüvely köré - alul felül - adagoljunk bőségesen híg pillanatragasztót. Arra azonban vigyázzunk, hogy a hüvely réselt részénél ne szivárogjon ki pillanatragasztó, mert az az állványcsövet is a hüvelyhez ragasztja. Várjuk meg a ragasztó teljes kötését, addig az állvány talpát (G) és tárgyasztalát (D) készítsük el.
Mivel egy síkot három pont határoz meg, ezért állványunknak háromágú talpat ajánlatos készíteni. Anyaga 10 mm vastagságú, három rétegben összeragasztott rétegeltlemez, vagy 6-8 mm vastag rétegeltlemez és 20x50 mm-es léc. A vastag, egymásra ragasztott rétegeltlemezből a ragasztó megkötése után lyukfűrésszel vágjuk ki a háromágú, csillag alakú talpat. A lábak végeit kerekítsük le, majd a közepébe fúrjunk az állványoszlop átmérőjével azonos lyukat. E fészek merőlegessége nagyon fontos, ezért ezt is feltétlenül állványos fúrógéppel és központfúróval készítsük el. A fémrúd végébe üssünk szorosan a belsejébe illő keményfa dugót (H), majd a rúd talpba ütése után egy átmenő facsappal és pillanatragasztóval körbefolyatva rögzítsük. A rúd merőlegességét - az állványt sík lapra állítva - egy nagy talpas derékszöggel, három oldalról ellenőrizzük. Amennyiben kis eltérést észlelnénk, akkor a lábak valamelyike alá ragasztott vékony falemezekkel korrigáljuk azt.
A lécbetétes talp két külső rétegeltlemez fedőrétegét két összefogott lapból vágjuk ki, majd ezt követően ragasszunk közéjük 120 fokos csúcsszögűre vágott léceket. A talpat csavaros szorítókkal - két nagyobb faforgácslap darab közé helyezve - szorítsuk össze, végeiket csak a ragasztó teljes kötése után kerekítsük le. A központi furatot és az állványcsövet az előbb leírtak alapján készítsük el.
Az állítható magasságú tárgyasztal (D) anyaga 20 mm vastag lécezett bútorlap, vagy két rétegben összeragasztott, 10 mm vastag rétegeltlemez. Az állványcső számára fúrjunk az egyik végébe lyukat, és a darab sarkait kerekítsük le. A asztal konzoljába itt is felréselt csőhüvelyt (B) kell majd erősítenünk. A konzolt ennek megfelelően két 10 mm-es rétegeltlemezből kiszabott támlap és a hüvellyel azonos vastagságú - a támlapok közé ragasztott - fenyőlécek alkotják. Ezt úgy készítsük el, hogy a felréselt hüvelyt az állványcsőre húzva mérjük meg a külső átmérőjét, s e méretre szabjunk le két fenyőlécet, vagy staflidarabot. A betétfák élét ráspolyozzuk homorúra, majd a hüvelyhez illesztve ragasszuk a két támfa közé, és az így kialakított furat palástját is igazítsuk ki. A vége felől a betétfát - a hüvely réselésének folytatásaként - fűrészeljük át, a konzol végéből pedig közvetlenül a hüvely mögött ráspolyozzunk le 1-2 mm-nyi anyagot. A konzolt húzzuk az állványcsőre, ragasszuk a fészkébe, majd húzzuk fölé a csőre a tárgyasztalt is. A lapot állítsuk a konzol középvonalába, majd műgyanta ragasztóval bekenve, préselve szorítsuk össze, amíg a ragasztó anyaga teljesen megköt. Utána húzzuk le az egész tárgyasztalt, és a hüvely mögött fúrjuk át az asztaltámot, majd nyomjunk a lyukba egy M6-os kapupántcsavart. A szorítóanyát (F) szárnyasanyából és egy nagyobb átmérőjű keményfa henger levágott darabjából készítsük el. A szárnyasanya számára fúrjunk fészket, a szárnyak számára pedig véssünk menesztőfészket a fatömbbe, majd az anyát műgyanta ragasztóval rögzítsük a helyére. Az anya alá ragasszunk még egy 5 mm-es rétegeltlemezből kivágott korongot, ami megakadályozza az anya kiesését a fagombból.
Ezt követően már csak a fa részeket kell színtelenlakkal felületkezelnünk, és száradásuk után már össze is szerelhetjük a fúrócsavarozó állványát. A gépbefogó a saját súlya miatt nem csúszhat le az állványcsövön, ám kézzel nyomva már könnyen mozgatható (3). A terjedelmesebb munkadarabokat azonban célszerű asztalra szorítanunk, állványunkról pedig nem árt a tárgyasztalt eltávolítani. Az állvány lábát azonban ilyen esetekben feltétlenül egy csavaros szorítóval rögzítsük a munkaasztalhoz, hogy fúrás közben ne mozduljon el a helyéről. Az állványba erősített fúrócsavarozót mindenkor úgy helyezzük az asztalra, hogy közvetlenül mellé állhassunk, és a gépbefogót a géppel együtt kényelmesen tudjuk lenyomni. A gép vízszintes irányú kifordulás ellen nincs biztosítva, ezért ajánlatos előbb a befogott szerszámot a furat középpontjába állítani, és csak ezt követően kezdjük el a fúrást. A fúrócsavarozónkat így nemcsak kézben tartva használhatjuk, hanem pontosabb lyukfúrásra is alkalmas lesz.