Komód-fia, avagy fiókos kisszekrény

Úgy véljük, nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy ezek a szinte már klasszikusnak mondható bútordarabok soha nem mennek ki a divatból, legfeljebb a stílusuk változik. Hasznosságuk vitathatatlan, szinte minden lakásban "otthon" vannak. Időnként háttérbe vonulnak, máskor meg nagyon is keresettek lesznek, mint pl. mostanság. Szerkezetük egyszerű, ezért bárki saját kezűleg is elkészítheti a magáét. Önálló bútordarabként is kedvelt, ám az egyszerűbb adottságú franciaágyak, s egyéb fekhelyek kiegészítőjeként is jól használható. Most egy ilyen - régiesen éjjeliszekrénynek mondható - darab elkészítését ismertetjük a megszokott részletességgel.

Anyagok, szerszámok 

A mintadarab eredetileg mahagóni furnérral borított, 19 mm vastag lécezett bútorlapból, fafurnér élfedésekkel készült. A lábak bükkfából kialakítottak, és ugyancsak mahagóni furnérral borítottak. A fiókok kávája 15 mm-es bükk rétegeltlemezből készült, fenéklapjai pedig furnérral borított farostlemezből leszabottak. A bútordarab keményviaszszal felületkezelt, ami meleg vörösesbarna színt, kellemes tapintást és szép, selymes fényt biztosít a látszólag nemes fából készült fiókos szekrénynek.
Ám ha valaki laminált anyagból kívánja elkészíteni, akkor erre is mód van, csupán a fedőlap szegélylécét kell jól megválasztani. A lábak fenyő-staflijai széles élfólia felvasalásával változtathatók laminált felületű anyaggá, ám ajánlatos a fautánzatú anyagok között alaposabban körülnéznünk, mert a megközelítőbb színazonosság érdekében esetleg lehet, hogy több azonos színű, de más és más gyártótól származó élfóliát is meg kell vizsgálnunk.
4 A szekrényke összeállítása különösebb szerszámozottságot nem igényel, legfeljebb a lapos csapok fészekmarója kevesek számára elérhető szerszámgép, ám a darabok kötéseihez a hagyományos köldökcsap is tökéletesen megfelel, és ezekhez esetleg csak csapfészek-fúró helyezősablonra lesz annak szüksége, aki nem bízik fúrógépének pontosságában. A darabok összeragasztásához természetesen a nagyobb fesztávok befogására alkalmas csavaros szorítók helyett megfelelnek az egyszerűbb hevederes szorítók is, de a leleményesen összeütött kalodába helyezett darabokat egyszerű faékekkel is összepréselhetjük. A felületek finomításához célszerű finom, 220-as szemcséjű csiszolóanyagot, műanyag vagy acél csiszolószivacsot, illetve gyapotot is beszereznünk, mert igényesen sima felületet csak ezek alkalmazásával alakíthatunk ki, ha az eredeti mintadarab alapján furnérozott bútorlapból kívánjuk elkészíteni a szekrénykét.
5

A szekrénykáva 

A bútordarab váza igen egyszerű szerkezetű. Négy láb fogja közre a két oldal-, a hát- és a fenéklapot. A lécekkel szegélyezett fedőlap e váz felső élére csapokkal van felerősítve.
Első teendőnk a négy láb (D) kialakítása. A fenyő-, vagy bükkfa stafliból pontosan méretre vágott elemek két szomszédos oldalából előbb fűrészeljünk le ék alakú darabokat (1). Az így elvékonyított oldalakon a fűrészelés nyomait gyaluval tüntessük el (2). Következhet a lábak furnér vagy műanyag élfóliával történő bevonása. Ezt oldalanként, pontosan élre csiszolva, majd a bevonást a szomszédos oldalakon folytatva, végezzük el. A faanyagú élfedéseket - finom csiszolóanyaggal, előbb nedvesen, majd száradás után megismételve - koptassuk teljesen simára. Ha majd viasszal felületkezeljük a bútordarabot, akkor az alapozó olaj felhordását követően a felületet acélgyapotos csiszolással tehetjük teljesen pórustömítetten simává.
7 A lábak kialakítása után a lapszabászatokban levágatott oldal- (A), hát- (B), és fenéklapját (C) a lábakhoz, illetve egymáshoz kapcsolódó köldökcsapok fészkét fúrjuk ki. Ezek középvonala az anyagvastagság középén fusson. Ha van lamelló marónk (3), akkor lapos csapokat használjunk. A furnérral borított darabok oldalait az előzőkhöz hasonlóan csiszoljuk simára, majd a lábakba is készítsük el a csapfészkeket (4), amelyeknek a középvonala a belső éltől 8,5 mm-re legyen. A csapok középpontja pedig az oldal-, és hátlapokéba martakkal azonos helyre kerüljön. A pontosság érdekében érdemes a csapfészkek helyének bejelöléséhez sablont használni. Az oldal- és hátlapok felső éle pontosan a lábak felső bütüjével egy síkba kerüljön.
A csapokat ezt követően ragasszuk a lábakba, majd a két oldallap függőleges élére és a csapfészkekbe ragasztót kenve üssük össze az oldalkereteket, majd az alkatrészeket szorosan egymáshoz préselve hagyjuk a ragasztót megkötni (5). A kitüremkedő kötőanyagot vizes ronggyal azonnal töröljük le a faanyagok felületéről, mert ezt később már nem tehetjük meg.
9 Amíg az oldalkeretek száradnak, a hátlapot a fenéklappal csapozzuk össze. A fenéklap élével csatlakozik a hátlaphoz, tehát a facsapok fészkét is ennek megfelelően alakítsuk ki. Ezek a darabok azonban a két oldalkeretre is csapozva kapcsolódnak, ezért e csapoknak a fészkét is most marjuk ki, mégpedig az oldalkeretek csapfészkeivel együtt. A fészkek az oldallapok alján, annak alsó élétől 8,5 mm-re, a lábakon pedig azok külső élétől 31,5 mm-re legyenek. Ha pontosan dolgoztunk, akkor a lefektetett oldallapra könnyen felüthetjük a derékszögben már előzőleg összeragasztott fenék-és hátlapot (6), arra meg a másik oldalkeretet. Ügyeljünk rá, hogy a káva felső éle a lábakkal egy síkba kerüljön. Ennek pedig a pontos csapozás az alapfeltétele. A kisebb hibákat a csapok leráspolyozásával, illetve a csapfészek helyének a korrigálásával orvosoljuk, jelentősebb eltérések esetén azonban a fészkekbe ragasszunk félcsapokat, majd jobban ügyelve készítsünk újabb és pontosan csatlakozó csapozást. A kávát alkotó darabokat csak ezt követően ragasszuk össze, és szorítókkal (7), vagy kiékelt léckalodába fogva préseljük egymáshoz. Az ennek következtében kitüremkedő ragasztót pedig még frissiben nedves ronggyal innen is töröljük le, hogy a ragasztónak nyoma se maradjon.

A fedőlap kialakítása 

10 Mivel ez a szekrényke nagyon is szem előtt levő darabja lakásunknak (E1), felületét nagyon gondosan készítsük el. Akár valódi fa, akár laminált faforgácslap az alapanyaga, élét mindenképpen szegélyléccel (E1, E2) igyekezzünk védetté, s egyben mívesebbé tenni. A fából készültet pedig még ezt megelőzően, előnedvesítés után nagyon gondosan csiszoljuk simára, s csak utána vonjuk be keményviasszal, vagy más felületkezelő anyaggal. Az éleire természetesen anyagában azonos szegélylécet ragasszunk, mégpedig a sarkokon gérbevágva (8). Az illesztések nagyon pontosan kivitelezettek, résmentesek legyenek. E cél érdekében ezeket a ferde éleket lehetőleg síkcsiszolóval koptassuk a megfelelő méretre. Ez vonatkozik a laminált fedőlap élére ragasztandó szegélylécek gérbevágott oldalaira is, amelyek fóliázott MDF maganyagú idomlécekből leszabottak legyenek. A fedőlapot is csapozva erősítsük a káva felső élére, de még ne ragasszuk fixen a helyére, mert különben nehéz lesz majd a fiókok görgős vezetékét (K) a belső oldalukra csavaroznunk.

A fiókok 

A nagyításhoz KLIKK IDE! Ezek kialakítása nagyon egyszerű, két-két aljazott oldallapból (F1, F2, F3) és a közéjük erősített elő-, és hátlapból (G1, G2, G3) áll a káva, amelyekbe a méretre szabott fenéklapokat (J) a betolásuk után néhány csavarral rögzíthetünk véglegesen. A frontlapok (H1, H2, H3) különálló darabok, amelyeket két facsavar rögzít a fióktestekre. A fenéklapokat 6, a fióktestek darabjait pedig 15-16 mm vastag anyagból szabjuk le. Az oldallapokba alul fűrészeljünk a fenéklap számára hornyokat, majd végeikbe készítsünk fél anyagvastagságnyi aljazásokat. A kereteket felületkezeljük, majd ragasztva állítsuk össze. A sarokillesztéseket két-három vékony szeggel is erősítsük meg. A fenéklapokat szabjuk méretre, felületüket csiszoljuk simára, és lássuk el védőbevonattal, majd a már szilárd fióktestek hornyaiba illesztve mindegyiket csúsztassuk a helyére (9). A hornyokba előzőleg célszerű ragasztót is kenni, de szoros illeszkedés esetén ezt el is hagyhatjuk. A fenéklapokat végül kis facsavarokkal fogassuk a hátlapok élére.
Az oldallapokra csavarozzuk fel a görgős fiókvezetékeket, ezek középvonala az oldallapok élétől 44 mm-re legyen. A frontlapok (H1, H2, H3) darabjainak élére vasaljuk fel az élfedéseket.
Az élek finom letörése, továbbá az esetleges felületkezelést követően, csavarozzuk fel a fióktestek elejére. A felfogócsavarokat a fiókok belseje felől hajtsuk be (10), de előtte pontosan úgy állítsuk be valamennyi frontlapot, hogy mindkét oldalukon 9 mm-nyire nyúljanak túl a fióktesteken. Vigyázzunk, az alsó fiók frontlapja a fióktest alsó élén 21 mm-rel nyúljon túl, a többinél ezek az alkatrészek a fiókkáva aljával kerüljenek egy vonalba.
Mindegyik frontlap közepére szereljünk egy-egy szép bútorgombot, vagy fogantyút, majd ezt követően a fiókvezetékek ellendarabjainak felszerelésére kerítsük a sort. Ezeket a darabokat mindig egymást követve, páronként csavarozzuk fel a szekrénykáva belső oldalára. Minden vezeték magasságát a káva felső élétől mérve jelöljük fel, és magasságukat a fiók betolásával ellenőrizzük. Célszerű, ha az alsóval kezdünk, majd felfelé haladva csavarozzuk fel a többi fiókvezetéket a káva belsejébe. Ha pedig már az összes fiók a helyén van, a szekrénykét fordítsuk meg, és lábainak az aljára ragasszunk 2-3 mm vastag filctalpat.
A bútordarabot töröljük át bútorápolós törlőronggyal, és berendezésünk új darabját mindjárt a helyére is állíthatjuk (11). Fiókjaiba a kép és hangkazettáinkat is nyugodtan berámolhatjuk, mert azokat még megterhelve is könnyen kihúzhatjuk, de természetesen bármi másnak is pormentes helyet biztosit a három fiók.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: komód, fiók, szekrény

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szekrénybe zárt ágyak

A kis alapterületű lakásokban egy kényelmes fekhely elhelyezése mindig gondot okoz. Ez még a kinyitható kanapékkal vagy hálóhellyé alakítható ülősarkokkal is csak kompromisszumok árán oldható...


Korszerű fiókok, tárolók

Bútoraink fiókjai a korukra és a kivitelükre jellemző módon működnek. Az "idősebb generációsak" még akadoznak, néha nehezen nyithatók, és az egymáson csúszó fiókvezetékek kopása miatt mozgatásuk...