Egy hosszabb nyári szabadság ideje alatt a lakásban, a hétégi házban bőségesen akad tennivalónk. Itt az ideje, pl. hogy az elkopott PVC-padlót, padlószőnyeget kicseréljük. A kérdés csak az, mi kerüljön a helyére, különösen, ha már nem kérünk az előző burkolóanyag "előnyeiből". Hosszútávon a kerámialap burkolat lenne megfelelő, ám a lerakásától sokan ódzkodnak, ha meg szakember rakja le, akkor túl sokba kerülne. Tény, hogy a burkolómunka fárasztó, ám kerámialapokat közel sem olyan nehéz szépen és síkfelületűre lerakni, mint azt gondolnánk. A kétkedőket fázisfotókkal illusztrált leírásunkkal, és tanácsainkkal igyekszünk erről meggyőzni. Hogyan fogjunk hozzá?Először is több kerámialapot árusító üzlet és a barkácsáruházak kínálatát ismerjük meg. Alapvetően a nagyobb 30x30, 33x33 cm-es, vagy annál is nagyobb méretű lapokat vegyük szemügyre. A kisebbek lerakása ugyanis hosszabb ideig tart, és a szabályosságával is több gondunk akadhat. A lapok összhatását lehetőleg a kirakott mintafelületek alapján mérjük fel. A homogén, egyszínű, vagy finom erezetmintás lapok nagy felületen kissé unalmasak lehetnek, ám egy mozgalmasan berendezett belső térben mégis jó hatású lehet a belőlük kirakott egyöntetű padló. A mintázat tehát fontos, és ha nagyobb szabad felület is található a helyiségben, akkor a különféle felületi anyagutánzatokkal, szegélyekkel díszített lapok közül válasszunk burkolóanyagot. Kellő képzelőerővel bírók még kombinált mintázatú padló lerakását is sikerrel oldhatják meg, ám ebben az esetben célszerű ragaszkodni az eltérő mintázatú és színű kerámialapok azonos méretéhez, mert ez jelentősen megkönnyíti a tervezést és magát a burkolómunkát is. Az ilyen kombinált mintázatú padlóról azonban érdemes előtervet készítenünk, mert ez később a lapok lerakását is megkönnyíti. A kerámia lapokat ún. hálóba szokás lerakni, ez alól csak a nyújtott hatszögű burkolólapok kivételek, amelyeket csak speciális kiegészítő elemekkel lehet hálóban leragasztani.
Szükséges anyagok, számítások
A lapok felülete ne legyen üvegsimaságú, mert az ugyan nagyon szép, de egyrészt csúszásveszélyes, másrészről pedig mázuk idővel helyenként felkopik, és piszkos hatást kelthet. Különösen az állandóan igénybe vett részeken számíthatunk ilyen kopásokra, pl. ajtók, konyhai pultok környezetében. A tompább fényű, kissé rücskös felületű lapok kevésbé sérülékeny felületűek, a régies terméskövet utánzó matt felületű kerámialapokon pedig a kopás egyáltalán nem észrevehető, s ha lesz is, az e fajtánál "természetes" jelenség.
A szükséges lapmennyiséget a helyiség méretei, és az alkalmazni kívánt fugaszélességek alapján, könnyű kiszámítani. A helyiség szélességét osszuk el a lapok méretével. Ez ritkán ad ki egész számot, ezért a tizedes értéket kerekítsük fel. Ez a szám jelöli az egy sor felrakásához szükséges burkolólapok számát. Így számítsuk ki a helyiség hosszába kirakható lapok számát, és a két eredményt szorzata adja meg a burkoláshoz szükséges kerámialapok számát. Ehhez adjunk még hozzá 5-8 darabot "biztonsági tartalékként". A lábazati szegélyről se feledkezzünk el, ha van a burkolólaphoz illő szegélyelem, akkor azt válasszuk, ha pedig nincs, akkor a lapokból képezhetünk majd adott szélességűre vágott 
szegélylapokat a lábazathoz. Ezek mérete legalább 8 cm magas legyen, de fél lapszélességnél ne legyen magasabb. A szegélylapoknak azonban csak az egyik hosszanti oldala legyen vágott, a vásárolandó lapmennyiséget pedig e szempontok figyelembevételével összesítsük. Az egyenletes fugaközök megtartásához alapvetően szükséges az adott szélességű hézagoló keresztek használata, a csemperagasztóról nem is beszélve. Ez utóbbi szükséges mennyiségét a helyiség alapterülete és a felterített réteg vastagsága alapján határozzuk meg, amelyhez a csomagoláson találunk megfelelő útmutatást.
Szerszámok
A burkoláshoz szerszámok is szükségesek, ezek közül legfontosabb a csempevágó készülék, amely akkora legyen, hogy a vásárolandó kerámialapokat gond nélkül méretre tudjuk vele szabni. A másik fontos kellék a vízmérték, amely a lapok szintbe állításához nélkülözhetetlen. A ragasztóanyag padlóra terítését 5-8 mm-es fogazatú kenőlappal végezhetjük el gyorsan, a fugák tömítéséhez gumilapos-, a fugamassza feleslegének az eltávolításához pedig szivacslapos simítót célszerű használnunk. A többi kellékről, így a hosszú, egyenes élű deszkáról, a bekevert ragasztóanyag tárolásához szükséges nagy műanyag edényről sem szabad elfeledkeznünk.
Új burkolat lerakása
A burkolási munkát a régi padló eltávolításával kezdjük el. Ha csak a széleken és középen volt leragasztva a padló, akkor könnyű a dolgunk, a PVC padlót feltépve csak a ragasztócsíkokat kell az aljzatról eltávolítanunk éles spatulyával. A ragszalag maradványokat könnyebb felszedni, ha hőlégfúvóval felmelegítjük a ragasztóanyagát. A teljes felületén leragasztott PVC padlót már nehezebb eltávolítanunk. Ezt előbb fel kell tépnünk, majd a letapadt, szakadt darabokat spatulya élével alányúlva távolítsuk el.
Az erősen letapadt darabok levéséséhez nagyon előnyös, pl. a Bosch elektromos hántoló használata (1). Az ilyen darabokat próbáljuk meg hőlégfúvóval meglágyítani, és utána spatulyával letolni az aljzat felületéről. Az a lényeg, hogy laza és kiálló részek ne maradjanak az aljzatbetonon. Ajánlatos az aljzat egysíkúságát hosszú, egyenes élű deszkával ellenőriznünk.
Mégpedig nemcsak széltében és hosszában, hanem átlósan is. Ha 1 m-en 1-2 mm-nél nagyobb rés mutatkozik a léc alatt, akkor ajánlatos aljzatkiegyenlítővel felöntve megszüntetni az aljzat egyenetlenségeit.
Következő fontos mozzanat, hogy ellenőrizzük a szomszédos falak merőlegességét. Ezt egy nagyobb fémderékszöggel (2), vagy lécekből pontosan összeszegezettel is megtehetjük. Ez már csak azért is fontos, mert az eltéréshez igazodóra vágott szélű lappal kell ilyen esetben a burkolást elkezdenünk. A másik sarokba is helyezzünk egy kerámialapot, és a szintezőlécre tett vízmértékkel ellenőrizzük, nem lejt-e a deszka a jobb, vagy a bal sarok felé. Ha igen, akkor a leragasztott lapok egyikét gumikalapáccsal megütve kell lesüllyesztenünk, a másikat pedig vastagabb rétegben felterített ragasztóanyaggal emelhetjük a kívánt szintre. A nagyobb műanyag edényben vízzel bekevert ragasztó ezért ne legyen se túl híg, se túl sűrű (3), mert különben a lerakott lapokat nem tudjuk majd kellően szintbe állítani. A sarokból kiindulva kb. 1 m2-nyi felületre fogazott simítólappal terítsünk fel egyenletes vastagságban ragasztót (4). Ügyeljünk arra, hogy az acéllapot közben ne nagyon döntsük oldalra, mert ezzel a felterített réteg vastagságát csökkentjük.
A kezdőlapot - amely a bejárattal szembeni oldalra kerüljön - bő anyagvastagságnyi hézagot hagyva kiékelve ütköztessük a falnak (5). A lefektetett lap síkját vízmértékkel oldalirányban és átlósan is ellenőrizzük, és ha szükséges, gumikalapáccsal megütögetve állítsuk pontosan vízszintbe (6). A lap falhoz viszonyított merőlegességét is ellenőrizzük. A következő lapot már hézagoló keresztek közbeiktatásával helyezzük a ragasztórétegre (7), és most már a két lap síkját együtt ellenőrizve állítsuk a másodikat az előző lap felszínével azonos magasságba. A fugakereszt sor, illetve a második kerámialap e közben ne mozduljon el vízszintesen. A következő lapokat is az előzők szerint, mindig vízmértékkel szintbe állítva és élük merőlegességének ellenőrzése mellett rakjuk le. A fal mellé kerülőket mindig ékeljük ki, és a burkolt felületeket vízmértékkel átlósan is alaposan ellenőrizzük (8). Az esetleg kiálló lapokat a rájuk fektetett deszka ütögetésével süllyesszük a többi lappal azonos szintre (9). A fal mellé rakott lapok alkotják a vezetősort, a következőkben leragasztott lapokat már ezek éléhez merőlegesen igazodóan kell lefektetnünk.
Előfordulhat, hogy az egyik fal mellé csak vágott kerámialapokat tudunk lerakni. Ez a nem teljes mintázatot adó sáv azonban olyan helyre kerüljön, ahol a berendezési tárgyak jórészt elfedik e csonka sort. A lapok méretre szabását csempevágó készülékkel könnyű elvégezni (10), a bekarcolt felületű lapokat pedig szinte kockázatmentesen törhetjük ketté. A lényeg az, hogy a vágóéllel jó mélyen, egyenletes nyomással karcoljuk be az üvegkeménységű mázréteget, különben a lap kettétörésekor nem lesz egyenes a darabok éle. A nagyobb felületen frissen lerakott lapok felületét ne feledjük gyakorta egyenes élű deszkával ellenőrizni. S ne csak soronként, hanem átlósan is. A kiálló lapokat mindig gumikalapáccsal megütögetve állítsuk szintbe (11), de ennek híján a posztóval bevont fejű fakalapács is megteszi.
Befejező műveletek
Ha már az egész padlófelületet új kerámialapok borítják, következhet a lapok közötti fugák feltöltése. Erre viszont csak a ragasztó megkötése után keríthetünk sort. A ragasztóanyagtól függően a friss burkolat általában 4-6 óra elteltével már járható. Ez idő alatt egy nagyobb vödörben, vagy festékes kannában keverjük be a burkolat tónusához illő színű fugázó anyagot (12). Csak a gyártó által megadott mennyiségű vizet adagoljuk a fugázó masszához. A padlóra kiöntött, viszonylag híg anyagot gumilapos simítóval terítsük szét a padlón, s eközben a masszával fokozatosan töltsük fel a lapok közötti hézagokat (13). Hagyjuk kissé szikkadni az anyagot, majd enyhén vizes szivacslapos simító körkörös mozgatásával tömörítsük a résekbe került anyagot. Közben a felesleges fugázó anyag egy részét is eltávolítjuk a lapok felszínéről (14). Az eltömített fugamasszát hagyjuk kissé "meghúzni", majd a lapok felületén maradt anyagot benedvesített, kinyomkodott szivacsos simítóval töröljük le a burkolatról (15). A szivacslapot gyakran mossuk ki, a víz feleslegét pedig az edény peremén vagy görgőjén nyomjuk ki (16).
A burkolás befejező művelete a szegély felragasztása. A készen vett, vagy megfelelő szélességűre vágott kerámialap darabok hátoldalára fogas kenőlappal terítsünk fel ragasztóanyagot (17), majd a padlóra illesztve ragasszuk a fal aljára (18). A lapokból levágott szegélylapok vágott élükkel érjenek a padlóra. A lábazati- és a burkolólapok fugái lehetőleg egybe essenek. Most is várjuk meg a ragasztóanyag kötését, és csak ezt követően fogjunk hozzá a lábazati szegély fugázásához. Ezt is az előzők szerint végezzük el, ám arra ügyeljünk, hogy a sarkokba is jól simítsuk be a színes masszát, és azt a szegély felső éle mentén is hézagmentesen simítsuk el.
Ha esetleg nem lenne elég sima a fugatömítések felszíne, akkor még frissiben egy nagyobb, lekerekített végű, kb. 8 mm átmérőjű acélrúddal végighúzva tehetjük felületüket teljesen simává. Ezzel jelentősen megakadályozhatjuk a szennyeződések fugába rakodását, elpiszkolódását, ami különösen a sötét masszával feltöltött fugáknál lehet szemmel látható hiba.
A friss burkolatot víz csak a hézagolás után érheti, és csak 2-3 nap elteltével ajánlatos használatba venni. Ezzel elkerülhetjük, hogy a lapok némelyike kilazuljon. Ha mégis laza lapokra bukkannánk, akkor a fugázó anyag kivésése után a lapot emeljük ki, az aljzatról véssük le a ragasztóréteget, és újból szintezve ragasszuk le a mozgó lapo(ka)t. Ha mindezek szerint járunk el, akkor a lerakott kerámialapos padlónk szép és tartós lesz, feltéve, ha nem ejtünk rá súlyos, éles sarkú tárgyakat.