Sugárarália

A sugáraráliának nálunk két elterjedt faja ismert, közülük az egyik a kis levelű ún. lakklevél, tudományos nevén Schefflera arboricola. Többféle sárgatarka levélváltozatban is megtalálható. A termetesebb S. actionophylla, valamint a hosszabb levélnyelű, sötétzöld levélkéjű Brassia ugyancsak elterjedt. Ez utóbbi levelei hegyes lefutásúak, míg az előbbi levélvégei lekerekítettek, olykor világos foltosak. Alakja jellegzetesen karcsú, fa jellegű. Származási helye délkelet-Ázsia, Tajvan, a Formosa-sziget, továbbá Északnyugat-Ausztrália és Új-Guinea.

Ahogy korosodik, egyre jobban elágazik. Az eredeti lelőhelyein messziről világító piros színű virágokat fejleszt, de sajnos szobai körülmények között ez nem várható. Ehelyett felfelé törő, elágazó, hosszú levélnyélen ülő levelei díszítenek. A magasabban lévők általában kisebbek az alacsonyan ülőknél. Jellegzetesen ujjasan tagoltak, vagyis a kéz ujjaira emlékeztetően fiatal korban öt-hét, később viszont már hét-tizenöt, fényes, bőrszerű, 10-30 cm hosszú levélkéből állnak össze.
Viszonylag állandó körülményeket igényel; 16-18 °C-os, világos vagy félárnyékos, nyáron levegős, naptól és széltől védett helyet. Nyáron szabadban is tartható. A zöld lombszín egészen alacsony, mindössze 12-16 °C-os hőigénnyel jár együtt, míg a tarka levelűek némileg magasabb, legalább 18 °C-os hőmérsékleten érzik jól magukat, de a 22-24 fokot is elviselik.
Vízigénye télen egészen alacsony. Hűvös telelőhelyen csak nagyon keveset kell öntözni, sőt a túlöntözésre nagyon is érzékeny. Tulajdonképpen csak egy folyamatos nedvesen tartást igényel, de azért véletlenül se száradjon ki. Melegben nagyon kedveli a gyakori vízpermetezést, és leveleinek a letörölgetését nedves, puha szivaccsal. Így a rájuk rakodó port is eltávolítjuk. Tápanyagigényét jól kielégíti a kéthetenkénti tápoldatozás, legfeljebb másfél százalékos töménységű tápoldattal.
Túl magasra felnyúlását metszéssel, visszavágással előzhetjük meg. A hajtáscsúcsok kicsípése különösen szép tömött termetet eredményez. Metszés nélkül hamar felnyurgul. Ha viszont éppen magasra kívánjuk növeszteni, akkor mohaborítású rúdtámra kötözve neveljük úgy, hogy az idővel kifejlődő léggyökereit belenöveszthesse a mohába. Fiatal korban évente át kell ültetni, később ezt két három évente is elegendő elvégeznünk. Az átültetéshez közepesen kötött, közel semleges kémhatású föld, földkeverék a legmegfelelőbb; pl. Florasca B típusföld.
Szaporítása, augusztus-szeptember, vagy december-február között magról, vagy fejdugványozással lehetséges, de ez annyira nehéz feladat, hogy rendszerint nem szokott sikerrel járni otthoni körülmények között. Legfeljebb a légbujtásával érdemes próbálkozni. Ehhez a néhány leveles hajtáscsúcs részt egy levélnyél kiágazásnál, vagy ennek a helyén lévő íznél nyirkos mohacsomóval vagy tőzeggel kell körülvenni. Előtte ajánlatos kissé behasítani. Ezt fóliába burkolva tartsuk nedvesen egy ideig, amíg bekövetkezik a járulékos gyökérfejlesztés, ami után a már meggyökeresedett hajtáscsúcs levágható, és önálló növényként elültethető.
Károsítói leginkább a pajzstetvek, de száraz körülmények között levéltetvek és takácsatkák is megtámadhatják. Levelei a hőmérsékletingadozás és a huzat miatt is lehullhatnak, akárcsak a túl nedves talaj hatására. Ez utóbbi elkerülésére ajánlatos hagyni, hogy két öntözés között a földfelszín kiszáradjon.
Elhelyezése - már csak tekintélyes mérete miatt is - egyedi, vagyis szoliter formában a legkedvezőbb, még kis helyiségben is. Vezérnövényként történő alkalmazása is bevált, nagyobb növénycsoportban, padozaton elhelyezve. Ehhez legalkalmasabb egy kettős tartóedényben, tápoldatban létesített ún. hidrokultúra, ahol a kezelése is a legegyszerűbb.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: sugárarália, arália

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.