Mélysugárzó dohányzóasztalban

A hangtechnikában ma már köztudott, hogy az emberi fül a különböző frekvenciatartományokban másképpen hall. A sztereo és Dolby Surround hangzásban az ún. irányhallás elsősorban a közepes frekvenciájú hangokból származik. 500 és 5000 hertzes frekvenciatartományban a két fülünkbe érkező hangok közötti eltérés eredményezi azt, hogy a hangokat a térben el tudjuk helyezni. Az ún. szub-basszus hangok - 150 Hz alatt - iránya gyakorlatilag egyáltalán nem határozható meg fülünk számára, és így van ez a nagyobb frekvenciájú, 5000-20 000 Hz-es frekvenciatartománnyal is, amely a berendezés tárgyairól olyan nagy mértékben szóródik, hogy szinte minden irányból hallhatjuk.
A mostani - érdekes formájú - hangsugárzó rendszer szempontjából a szub-basszus hangok irányérzéketlenségét kívánjuk felhasználni. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy általában a megfelelő teljesítményű, jó mélysugárzók még mindig tekintélyes méretűek, és nem könnyű a szoba berendezésébe illeszteni. Ugyanakkor, mint az előzőekből kiderült, felesleges két mélysugárzót használnunk, ha ezek úgy sem járulnak hozzá az irányérzet kialakulásához. Erre elegendő egyetlen szub-basszus sugárzó, és hogy még ez se foglaljon feleslegesen helyet, funkciót adtunk neki; egy dohányzóasztalba építve szinte láthatatlanul ontja a mély hangokat.
A csonka gúla formájú hangszóróházat legalább 19 mm vastag MDF lapokból állítsuk össze a I. robbantott rajz és az anyaglista alapján, de még jobb, ha rétegeltlemezt használunk az oldallapokhoz. Az élek kötésénél fontos az erős és hézagmentes kapcsolódás, ezért a pontosan összecsiszolt éleket faragasztóval bekenve, hosszú pozdorjacsavarokkal húzassuk össze (1). A gúla szilárdságát két belső keresztmerevítő is fokozza (2). Ezeknek azonban más funkciója is van. Az egyik a hangszóró felerősítésére szolgál, és a hangszóró nyílását dekopírfűrésszel vághatjuk ki rajta. A beerősítéséhez a ragasztás mellett kívülről behajtott pozdorjacsavarokat is használjunk. A másik keresztmerevítőre egy hangterelő rekesz támaszkodik (3), amely a megfelelő hangzás létrejöttét segíti. Tulajdonképpen a két keresztmerevítő közötti tér funkcionál szub-basszus sugárzóként, a hangolónyílások pedig azok a rések, amelyek a fedőlap alatt, a 10 mm vastag távtartó lécek között létrejönnek (4).
A csonka gúla alján egy zárt rekeszt alakítunk ki a csatlakozó vezetékek számára. A szabványos hangszóró csatlakozókat a gúla alsó talplemezébe építsük be, a fedősapka csak a csatlakozók eltüntetésére szolgál (5). Miután a hangszóróházban elegendő hely van a szub-basszus alul-áteresztő szűrője számára, célszerű ezt az egységet itt elhelyezni, és a két hangcsatorna számára szükséges négy csatlakozóvezetéket beépíteni. A célra megfelelő alul-áteresztő szűrő kapcsolási rajzát - korábbi lapszámunkból átemelve - 6. ábránkon mutatjuk. A leválasztásra lehetőséget ad két hangváltó beépítése is, de az előbbi megoldás célszerűbb.
Meg kell még oldanunk új "bútordarabunk" alátámasztását. Ábráink készen kapható, krómozott cső lábakra mutatnak példát, melyeket a fedőlap aljára lehet felcsavarozni (7), de hasonló kész megoldásokhoz többféle elem kapható a barkácsáruházakban és a barkácsboltokban.
Az asztalt összeállítás után alaposan csiszoljuk át, és matt feketére fújjuk le. Igazi díszét majd az a fedőlap adja, mellyel a felületét leborítjuk. Pénztárcánk és ízlésünk szabja meg, hogy erre milyen anyagot használunk. Nem olcsó megoldás, de gyönyörű egy vastag műmárvány vagy gránit lap, de a fedő készülhet sötét üvegből, vagy különböző természetes anyagokat utánzó pozdorjából is. Ez utóbbit ajánlatos méretre vágatni és ugyanott élfóliáztatni. Kivételesen most nem árt, ha vastag, nehéz anyagot használunk, mert az a mélynyomó káros rezonanciáit csökkenti. Rögzítésére elegendő néhány csík, két oldalán tapadó padlószőnyeg ragasztó.
Még egy szó a mélysugárzóról. A méretek szerint akár 180 mm átmérőjű mélynyomót is beépíthetnénk, de ekkorára nincs szükség. Mindenesetre előbb a mérethatárokon belül szerezzük be a megfelelő hangszórót, és ehhez vágjuk ki a kereszttartóban a szükséges hangszórónyílást.
Új mélynyomónkhoz most már méreteiben és teljesítményben lényegesen kisebb szatellit-sugárzókat készíthetünk (8). Mint tudjuk, ezek elhelyezése viszont fontos, mert az igazi sztereo hangképet, térhatást a belőlük sugárzott közepes hangfrekvenciák adják majd. Erre a célra kitűnően megfelel majd két, zárt rendszerű, kétutas hangszóró, melyekbe egy-egy közép- és magas-sugárzót építünk be. Az ehhez szükséges hangváltó kapcsolási rajza 9. ábránkon látható.
A hangdobozt II. rajzunk és az anyaglista alapján készíthetjük el. A doboz falait él-lap kötésben illeszthetjük, majd ragasztva és csavarozva köthetjük össze. A választott hangszóróktól függően a szerelésüket elölről is végezhetjük, de az sem gond, ha belülről szereljük a hangszórókat, és utána zárjuk le a dobozt a hátfallal (10). A viszonylag kis méretű közép- és magassugárzóknál nagy hangnyomás nem alakul ki, de azért a szilárd illesztésre ügyeljünk.
A szatellit-sugárzók külső formáját az érdekesen kimunkált előlap adja meg (11). A keretét 16 mm-es MDF lapból, vagy fenyőlécből szúrófűrésszel vágjuk ki (12). Ezzel egyből kialakíthatjuk az ívelt formákat, legfeljebb egy alapos utáncsiszolást igényel. Az oldalsó keretléceket - ha akarjuk - még egy-egy ívelt keretidommal díszíthetjük. Ezt csak akkor valósítsuk meg, ha számára horonymaróval megfelelő süllyesztéket tudunk készíteni. A keret belső falára szereljünk műanyag patentidomot (13), hogy a hangdobozra utólag fel lehessen pattintani. Az előlap keretét hangszóró selyemmel vonjuk be (14), és azt tűzőgéppel rögzítsük. A feketére fújt doboztesthez jól mutat a sötétkék selyemanyag.
A szatellit sugárzókat legpraktikusabb a falra akasztani. Így nem foglal külön helyet, és a legoptimálisabb magasságba helyezhető. A vezetékek elrejtése ilyenkor persze nem egyszerű, de ez már lakberendezési kérdés.

Mélysugárzó

Márvány, vagy gránitlap

850x850x30 mm

Szatellit sugárzók