Szerkezeti rögzítőrendszerek csőszereléshez

Rögzítőrendszerek igen széles palettáját vonultatja fel a fischerhez tartozó SaMontec márka. A különböző elemekből úgy lehet építkezni, mintha csak egy Merklin-szerkezetet raknánk össze. Minden feladathoz, akár a legspeciálisabb csővezeték szereléshez is, megtalálhatók azok a szerelőelemek, amelyekből pillanatok alatt kialakítható a legmegfelelőbb csőrögzítés. Akár oldalfalon, vagy menynyezeten, akár fém- vagy műanyagcsövet, akár kisebb vagy nagyobb hőtágulásra számítva kívánunk rögzíteni, kiválaszthatjuk az ahhoz szükséges rögzítőelemeket. Úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb alapelemek, és néhány alkalmazási példa ismertetése után olvasóink számára is követhetővé válik a SaMontec szerkezeti rögzítőrendszer, és ha családi házukban, nyaralójukban gáz, fűtés- vagy vízszereléshez fognak, már alkalmazni tudják ismereteiket.

Legelőször is a csövek megfogására szolgáló gumibetétes bilincseket mutatjuk meg. Egy kis önkényes csoportosítással azt mondhatjuk, hogy egyrészes (1) és kétrészes (2) változataik vannak. Ma már a gumibetét valamennyi típusnál közös, ami részben puha, lágy, sérülésmentes megfogást, a dilatáció számára a megfelelő rugalmasságot, valamint a kellemetlen csőhangok zajszigetelését szolgálja. Az egyrészes változatok egy csuklós pánt körül elforgatva nyithatók ki, a kétrészeseket szimmetrikus elrendezésben csavarok rögzítik, így az alsó féldarab teljesen eltávolítható. Minden változat közös újdonsága az a gyors-zár, amelynek segítségével egy kézzel is könnyű szerelni ezeket a csőbilincseket. A bilincs akár fej fölött könnyen felcsavarozható, majd a cső behelyezése után a csavarfej beakasztható, és a rögzítőcsavar meghúzható (3). Kissé eltérő kialakítású bilincset fejlesztettek ki a műanyag csövekhez (4). Tulajdonképpen ez is egyrészes, de kinyitni a rugalmas pánt kihajlításával lehet. Speciális gumibetéte kifejezetten a műanyag csövekhez lett kifejlesztve; lágyabb, rugalmasabb megfogást biztosít, az egy kézzel szerelhető (5) rögzítőcsavar pedig olyan kialakítású, hogy a cső túlszorítását, megroppantását megakadályozza.
Speciális, kétrészes bilincs alkalmazható az ún. légvezetékekhez (elszívók, klímaberendezések stb.), amelyek nem elvükben, hanem inkább a nagy befogási átmérőkben térnek el az előbbiektől (6).
A csőbilincsek csatlakozóeleme egy M8-as vagy M10-es csavaranya. Ezen keresztül tudjuk a bilincset a megfelelő tartószerkezethez rögzíteni. A leguniverzálisabban használható tartószerkezetek az ún. C-profilú szerelősínek, melyek vagy közvetlenül felcsavarozhatók a falfelületre - akár mennyezetre, akár oldalfalra, padlóra (7) - vagy konzolosan rögzíthetők (8). Az összekötő elem a sín és a csőbilincs között a speciális kialakítású kalapácsfejű csavar (9), mely igen egyszerűen bedugható a sín vályújába, majd elfordítás után a rajta lévő anyacsavarral rögzíthető (10).
A csőbilincs megfogására még vagy húszféle speciális megoldás létezik, közülük néhány egyszerűbbet megmutatunk. Talán a legegyszerűbb az egyik oldalán metrikus menetes, a másikon dübelbe hajtható lemezmenetes tőcsavar (11), vagy a fába, fugába beüthető menetes beütőszeg (12). Metrikus anyához metrikus menetes csap (13) felhasználásával kapcsolható a csőbilincs. Léteznek ezen kívül különféle elosztó, toldó, magasságállító elemek, sőt mozgó felfüggesztést biztosító elemek (14) is, amelyekből a csőrögzítések egész hálózatát lehet felépíteni (15). Mindezeket már terjedelmi okokból nem tudjuk bemutatni, de egy fischer rögzítéstechnikai centrumban (az országban 12 ilyen van), vagy szaküzletben mindezekről még részletesebb eligazítást kaphatnak olvasóink.