Csempézett asztal

"Szakállas ötlet", mondhatná bárki, igaza lenne. Ám az is lényeges, hogy egy közismert megoldást milyen formában használunk fel. A bemutatott asztalnál a mostanság oly divatos fenyőfa szerkezet a lényeg. Ám az asztallap csempeburkolata mégis meghatározó jellegű, és a divatkövető "körítéssel" együtt lesz belőle a mai ízlésnek megfelelő bútordarab. Elkészítése aligha okoz problémát a gyakorlottabb barkácsolóknak.

Először is az asztal anyagát, formáját, méretét mindenkor a kiválasztott csempelapok alapján határozzuk meg. Az asztal kerámialapos felületét 120 mm széles, 20 mm vastag deszkákból összeállított keret övezi, ez alatt pedig akár faforgácslapból leszabott lap fogja egységbe az asztal teljes lapját. A keretsarkok gérbevágottak, és a keret darabjait alulról behajtott csavarokkal megerősítve ragasszuk az alaplapra. A keretanyag vastagsága alapján határozzuk meg a csempelapok alá erősítendő szintezőlap vastagságát, mivel ennek az a feladata, hogy a kerámialapok egy szintbe kerüljenek a keret felső oldalával. Ez lehet MDF, vagy kisebb vastagság esetén rétegeltlemez is. A keretdarabok által határolt rész méretének meghatározásakor azonban azt is vegyük számításba, hogy a lapok között, és a keret mentén 2-5 mm-es fugákat célszerű hagynunk, tehát ezek összeadódó értékével kell a keretek, az alaplap, továbbá a betétlap méretét meghatároznunk.
Az asztal alap- és betétlapját szabjuk ki, majd egymásra illesztés után ragasztva, rövid facsavarokkal is megerősítve szereljük össze. Ezt követően a keret darabjait is szabjuk le, mégpedig nagyon pontosan, különös tekintettel a 45 fokban egymás mellé illesztett oldalaikra. A keretléceket az alaplap felől behajtott facsavarokkal fogassuk a helyükre (1). Az alkatrészek elmozdulása ellen, csavaros szorítókkal ajánlatos védekezni. Ezt követően az asztal lábait állítsuk össze. E célra is fenyődeszkát használjunk, amelyeket előbb szabjunk fel 150 mm széles darabokra. A lábak hossza 480-550 mm közötti lehet. A lábakat alkotó darabok éle merőleges legyen a lapjukra.
3Következő lépésben él-lap kötésben ragasszuk össze és hosszú, vékony szegekkel erősítsük is meg a négyzetszelvényű lábidomokat. Szegek helyett természetesen használhatunk rejtetten beerősített facsapokat, illetve lamelló-csapozást is. Ennek előnye, hogy a pontosan összeillesztett deszkadarabok összeillesztési vonala alig észrevehető, így szinte tömör anyagnak látszik a négy egyébként üreges asztalláb. Ezután két-két lábat csavarokkal fogassunk egy-egy 150 mm széles, és az asztallappal azonos hosszúságú hevederdeszkára, majd e párosított lábakat csavarozzuk szilárdan az alaplap aljára (2), mégpedig annak éléhez igazítva. A rétegelten összeerősített asztallap éleit csiszoljuk teljesen egyenesre, majd ragasszunk az élére olyan széles domború fenyőfa idomlécet, amely teljesen takarja az egymásra ragasztott rétegeket. Ha e keretszegély léce netán 4-8 mm-rel szélesebb a kelleténél, az nem akadály, csak a keskenyebb nem jó e célra. Az élszegély darabjait ugyancsak gérbevágva ragasszuk egymáshoz és az asztallap élére, majd az öszszes felületet benedvesítés és száradás után csiszolással koptassuk teljesen simára. A portalanítást követően színtelen lakkal, vagy viaszolva adjuk meg a bútordarab végső felületét.
4Végső munkafázisban ragasszuk fel asztalunk kerámialapos burkolatát. Előbb a szélső darabokat ragasszuk a helyükre, majd soronként haladva, az azonos fugaszélesség érdekében hézagoló idomokat használva, az összes csempelapot ragasszuk a helyére (3). A csemperagasztó elterítésére fogazott kenőlappal a kerámialapokat azonos magasságba ragaszthatjuk le. Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy a lapok felszíne egy szintbe kerüljön a kerettel.
Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy ilyen burkolatok csak első osztályú, válogatott csempékből készíthetők. A válogatásra azért is van szükség, mert még az első osztályúak között is adódhatnak méretkülönbségek. Ez pedig befolyásolja az azonos fugaszélességet. Válogatással ez kiküszöbölhető, és végeredményben nem igényel sok időt. Most már csak a finálé következik, mégpedig a megfelelő színű fugázó anyaggal történő réskitöltés. Ez az anyag résbe simítását követően még egy elsimító műveletet is igényel, amelynek során a fugatömítő felületét egy 2-3 mm-es sima huzal, vagy 6-7 mm átmérőjű PVC-cső palástjával húzzuk hosszirányban simára. Így a por és az egyéb szennyeződések jóval kevésbé koszolják be a színüket, és a tisztítás is eredményesebb lesz. A fugasimítás után előbb nedves, majd száraz textíliával töröljük le a kerámialapok felületéről a fugázás nyomait (4), majd másnap már a helyére állíthatjuk új kerámia felületű asztalunkat, amely bizonyára jól beilleszkedik a többi bútordarab közé.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: csempe, asztal

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Irodák és asztalok

Az iroda berendezésénél nagyon sok szó esik a székek fontosságáról, és jóval kevesebb a megfelelő asztalokról. Pedig a munka hatékonysága és a munkavégző egészsége szempontjából ez is ugyanolyan...


Gördülő tálalók

A közelgő karácsony, majd a szilveszter minden bizonnyal megnöveli a vendéglátások és vendégeskedések számát. De nincs már messze a farsangi időszak sem, így a praktikus tálalás talán még többször...