A szegezést, mint kötésmódot sok barkácsoló kissé lenézi, lebecsüli. Ellentétben a profikkal, akik tisztelik és ma is alkalmazzák ezt a régi módszert. Ők ugyanis jól ismerik az "ütött kötés" minden előnyét, lehetőségét, de korlátait is. Aligha van gyorsabb és ésszerűbb módszer két fa munkadarab egymáshoz rögzítésére, de természetesen az ilyen "durva" technikának megvannak a hátrányai is. A szegezett kötés tartóssága előre nehezen kiszámítható. A faanyag nagyon egyenetlen, és a szeg behatolási irányát nehéz kontrollálni. Ráadásul a szeg tartóereje az acél és a fa közötti súrlódáson alapszik, ezért mindig jobb, ha eggyel több szeget üt be az ember.
Mivel a szegezett kötések csak nehezen takarhatók, ezért a bútorok látható felületein csak ritkán alkalmazzák. A látómezőn kívüli alkatrészek rögzítésekor azonban - például szekrények hátlapjának felszereléséhez - ahol a várható terhelés is kisebb, jól bevált kötőelem a szeg. Díszlécek felszerelésekor is gyakran az egyetlen alternatíva a szegelés. Nemritkán a szükségből kovácsolnak erényt, és a szeget díszítésre használják. Így például a bútorok huzatait vagy vasalatait gyakran rögzítik kárpitosszeggel. Elterjedten használják a szegezést kevésbé igényes munkadarabok elkészítésekor; például raktárpolcokhoz, raklapokhoz, állványzatokhoz, amikor a precízen kivitelezett, szép felületekre nincs szükség.
1 laposfejű, cinkezett - általános használatra
2 laposfejű, fényes - általános használatra beltérben
3 süllyesztettfejű, fényes - bútorkészítéshez
4 acélszög - kemény építőanyagokhoz
5 ankerszög - bordázással növelt tartóerejű
6 csavarszög, cinkezett - profilírozott szárú, növelt tartóerejű
7 hornyolt, cinkezett - csavarás és kihúzás ellen védett
8 kárpitosszög - eloxált
9 szegélyszög - díszlécekhez
10 szigetelőanyag szög - gipszkartonhoz
11 tetőfedőszög
12 kárpitosszög - fényes
13 színezett szög - láthatatlan kötésekhez
14 kerekfejű, cinkezett
15 ékszerszög
16 kovácsolt díszítőszög
17 U-szög
18 csillagszög - falazási munkákhoz
19 hullámszög - sarokkötésekhez
Néhány apró trükk
A szeg megfelelő hosszúsága nagyon fontos; legalább a rögzítendő faanyag vastagságának 2,5-szerese legyen. Mivel a szeg keresztben lényegesen rosszabbul tart a fában, mint hosszában, ezért sarokkötéskor a lemezeket ne közvetlenül, hanem egy sarokvas segítségével erősítsük össze. Még tartósabb kötést tudunk elérni a saroknál, ha a szeget teljesen átütjük, egy laposvas segítségével visszahajtjuk, és a hegyét, mint egy ellenkampót beütjük a fába.
Ha falemezbe kell szeget verni, előfordul, hogy a szeg hegyes vége széthasítja a fát. Ha ilyen helyre több szeget kell beütnünk, ezeket mindig egymáshoz képest eltolva helyezzük el. Még a szeg beverése előtt a hegyét kissé üssük meg kalapáccsal. A tompa hegy szétnyomja a farostokat, ahelyett, hogy ékszerűen széthasítaná azokat.
A szegelést ideiglenes gyorskötésekhez is alkalmazhatjuk, például munkadarabok ragasztásánál a száradás alatti rögzítéshez. Bútoroknál ilyenkor süllyesztettfejű szegeket használjunk, mert ez bemélyed az anyagba, és a nyomokat később fakittel el lehet tüntetni.
További lehetőség az elkerülhetetlen szegezések elfedésére az úgynevezett fedett szögelés. Ilyenkor a szögelés helyén óvatosan felszedjük a lemez borítását, majd a keletkezett mélyedésben elrejtjük a szeget, végül visszaragasztjuk a borítást.
A sima szárú szegeket a hossztengelyük irányában könnyedén kihúzhatjuk. Ha viszont növelni akarjuk a kötés tartósságát, erősségét, akkor a szegeket ferdén, fecskefark szerűen üssük be. A két anyagfelületet össze is ragaszthatjuk szegelés előtt, így még tartósabb kötést tudunk létrehozni.
Duit (Bosch kiadványból)