Fúrósablon köldökcsapozáshoz

A különféle faszerkezeti kötések közül még ma is sok barkácsoló a köldökcsapozást alkalmazza legtöbbször. Különösen kisebb-nagyobb bútordaraboknál nagyon előnyös ez a módszer, mert a kötőelemként használt csapok kellő szilárdságot biztosítanak a többnyire él-lap kötésben összeragasztott elemek között, a csapok pedig láthatatlanok maradnak.

2A kötésekhez szükséges csapfészkek kialakítása azonban csak látszólag egyszerű. Adott mélységű és egymásra merőleges, egymás tengelyvonalában levő vakfuratok szükségesek hozzá. Nos, ez utóbbi két feltétel teljesítése szokott a leginkább gondokat okozni. A lyukak bejelölésével még nincs gond, a kifúrásuk alkalmával viszont eltérhetünk a merőlegestől, és a lyukak sem mindig esnek egy vonalba. A pontos csapfészek kialakításához ezért célszerű olyan segédeszközt készítenünk, amely pontossá teszi a fészkek kifúrását. Mivel ritkán kapható készen, most két ilyen sablon elkészítéséhez adunk tanácsokat.
Nagyon egyszerűen kialakítható az első helyezősablon (A), csupán egy 85 mm hosszú, 30x30 mm-es szögacél, és egy azonos hosszúságú, 5x8-10 mm-es laposvas szükséges hozzá. Hátránya, hogy ez magát a fúrót csak helyezi, de nem vezeti meg. A csapfészkek így pontosan egymás felett lesznek ugyan, de ügyességünktől függ, hogy mennyire lesznek egytengelyűek. Ha bízunk a jó szemünkben és szakmai rutinunkban, akkor ez is megfelel a céljainknak. A szögvasat szabjuk le, merőleges oldallapjait pedig csiszoljuk simára.
Mivel munkáinkhoz általában 19 mm vastag anyagokat, de különféle vastagságú, 6, 8, és 10 mm-es köldökcsapokat használunk a kötésekhez, a szükséges furatok sarokéltől számított magasságát is ennek megfelelően jelöljük fel mindkét oldallapra. Pontosabban az egyikre kénytelenek vagyunk pontosan 9,5 illetve 10,5 mm magasságba feljelölni a lyukak helyező vonalát, mert ezekkel az anyagok élébe fúrandó csapfészkek helyét határozzuk meg. A lyukak így nagyon közel kerülnek a szomszédos szár alkotta belső sarokhoz. A másik szárnál ettől kissé eltérhetünk, a lyukak középvonala itt a külső éltől 11,5 illetve 12,5 mm legyen. A lyukak középpontját egymástól 20 mm-re, az oldalélektől pedig 11 mm-re jelöljük fel talpas derékszög és pontozó segítségével. A szükséges lyukakat állványos fúrógéppel fúrjuk ki, a szögvasat pedig csiszolt lapjával felfelé fogjuk gépsatuba.
4A lyukhelyező sablon aljára még célszerű egy ütközővasat is felerősítenünk, hogy könnyebb legyen a használata. Ezt lehetőleg 5x8-10 mm-es laposvasból szabjuk le, majd két M3-as csavarral fogassuk a fúrósablon aljára. A kész sablont próbaként szorítsuk fel egy faforgácslapra, egy csavaros szorítóval, és jelöljük fel néhány csap helyét. Fektessünk mögéje egy másik hulladék darabot, és fúrjuk ki a kellő mélységű csapfuratokat. Ha megfelelő méretű köldökcsapot ütünk a lyukakba, akkor - feltételezve, hogy pontosan fúrtuk ki a sablon lyukait - az összeillesztett alkatrészeknek is pontosan egy síkba kell kerülniük. A sablon használatakor természetesen mindig meg kell jegyeznünk, hogy 8-as, vagy 10-es lyukat, ill. 19, vagy 21 mm vastag anyagot használunk e. A helyezősablont válaszlapok beillesztéséhez is használhatjuk, ám e művelethez szereljük le róla az ütközővasat.
6A másik csaplyukfúró-sablon gyakorlatlanabbaknak való, mert ez már a fúrót is megvezeti, és a kifúrt csapfészkek ezzel már biztosan merőlegesek lesznek. Az elkészítése viszont elég fogós feladat, mivel egy 60x60x85 mm-es, jobb esetben két 25x60 mm-es alumínium tömböt kell nagyon pontosan megmunkálni. Ehhez feltétlenül marós munka szükséges, különben nem lesz kellően pontos maga a sablon. Az eredeti mintadarab betéthüvelyes, a cserélhető betétek furatai azonban 8 és 10 mm-es csapfészkek kialakítását is lehetővé teszik (1). A gépi megmunkálás költségei némileg csökkenthetők, ha 25x60 mm-es alumínium idomrudakból állítjuk össze a csapozó sablont, mert így csak a tömbök két lapját és egy-egy élét kell merőlegesre maratnunk, a többi feladatot magunk is elvégezhetjük. A betétcsöveket is mellőzhetjük, ha kétféle méretű lyukkal is ellátjuk a sablont (B), és munka közben nem tartjuk ferdén magát a fúrógépet. Mi ez utóbbi elkészítéséhez adunk rövid leírást.
Miután a lehetőleg ötvözött alumínium tömbök oldalát és egy-egy rövidebb lapját simára és merőlegesre marattuk, ezen felületeiket kell majd nekünk egymásra erősítenünk. Először is a tömböket összefogó csavarok számára fúrjunk mély süllyesztékű lyukakat, illetve a másik darabba M4-es meneteket. Ezt követően a 8, és ha szükségesnek véljük, a 10 mm-es csapfuratok helyét jelöljük fel a tömbökre. Ha csak egyféle méretű lyukakkal kívánjuk sablonunkat elkészíteni, akkor e lyukak a hosszanti középfelezőre kerüljenek.
Csavarozzuk össze a két darabot, majd fémderékszög segítségével pontosan karcoljuk fel a mart oldalaira a lyuksor(ok) hosszanti középvonalát, amelyek a szélektől 30, ill. 20-20 mm-re legyenek. Következhet a lyukközepek pontos kijelölése. Kiindulási alapunk a mart felületű oldallapok alkotta sarok legyen. A saroktól kiindulva mérjünk fel a rövidebb darabra 9,5 mm-t, míg a mellette lévő felületre ugyancsak 9,5, majd 28,5 mm-t. A lyukak kifúrását állványos fúrógéppel végezzük el, és az egyik lyuksor 8, a másik pedig 10 mm átmérőjű legyen. A pontosság érdekében az előfúrt lyukakat bővítsük a kívánt méretűre, és a munkadarabokat gépsatuba szorítva fúrjuk ki. (Eredetileg lágyacélból esztergált szűkítő hüvelyek oldották meg a csapfészkek méretváltoztatását, ez azonban kissé költséges megoldásnak bizonyult.) A sablon szárait rögzítő, lehetőleg belső kulcsnyílású, csavarokat lazítsuk fel, cseppentsünk közéjük kevés pillanatragasztót, majd újból húzzuk szorosra.
Következhet a csavaros szorítógyám és fészkének a kialakítása. Anyaga 8x40 mm-es laposvas, amelybe előbb fűrésszel, majd reszelővel munkáljunk 20x25 mm-es nyílást. A darab átellenes végét kerekítsük le, és fúrjunk bele M8-as menetet. A csavaros szorító M8-as menetes rúdból leszabott, 60-80 mm hosszú darab, amelyet műgyanta ragasztóval rögzítsünk egy szerszámnyélbe. A szorítógyám számára azonban a sablon alsó részébe is fészket kell készítenünk. Az oldalélek felől, 16 mm-re, fúrjunk egy-egy 8 mm-es lyukat, majd befűrészelve nagyoljuk elő a két nyílást, amelyeket reszelve alakítsunk pontos méretre. A szorítógyám szárainak szorosan kell illeszkedni a kimunkált fészekbe. Most már csak a szorító csavarorsójára kell egy fa, vagy műanyaghüvelyt húznunk, és máris kipróbálhatjuk a csapozó sablonunkat.
Él-lap kötésnél a két alkatrészt fektessük egymásra, és csavaros szorítókkal fogassuk is össze. A fúrósablont a szorítógyámmal rögzítsük a megadott csaphelyekre, majd az alsó lap élébe, a másiknak pedig a lapjába fúrjunk csapfészkeket (2). A gépet könnyű egyenesbe tartani, mert a sablon lyukai jól megvezetik a fúrót. Ha a furatok mélysége megfelelő, a darabok tökéletesen merőlegesek és egysíkúak lesznek (3). Válaszfalak beépítéséhez előbb jelöljük be a csapok középvonalát, mögé pedig 53,5 mm-re a válaszlapot, lefektetve, csavaros szorítókkal összefogva. A sablon segítségével most is gyorsan kifúrhatjuk a csapfészkeket (4), legfeljebb az élbe fúrtakhoz kell hosszú szárú csigafúrót használnunk. A csapozás most is tökéletesen merőleges (5), a csapfészkek pedig pontosan egytengelyűek lesznek (6).
E két fúrósablon leírásával remélhetően megkönnyítettük azon olvasóink munkáját, akik eddig ódzkodtak a köldökcsapos kötésektől, amelyek viszont alapvetően szükségesek a bútoralkatrészek korrekt összeerősítéséhez.
 
 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: fúró, sablon, csapozás

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1953/FUrosablon_koldokcsapozashoz