Vagyonvédelem elektronikával

1Az Ezermester decemberi számában részletesen írtunk a vagyonvédelem mechanikus eszközeiről; megerősített ajtókról, biztonságos zárakról, rácsokról, a biztosítók által megadott és elvárt védelmi fokozatokról. Már akkor előrebocsátottuk, hogy a mechanikus vagyonvédelem csak az egyik fele biztonságunknak. A megfelelő eszközök mérlegeléséhez és kiválasztásához feltétlenül ismernünk kell a korszerű elektronika által felkínált lehetőségeket is. A két terület szétválasztásának inkább terjedelmi okai voltak, így mostani írásunkat érdemes a múltkorival együtt kezelni.

Le kell rögzítenünk, hogy egy lakás védelmének, a betörés megakadályozásának elsődleges eszköze a megfelelő mechanikus védelem. Az elektronika szerepe sokkal inkább a figyelem felkeltése, illetve a riasztás. Ez utóbbi több értelemben is; riasztani a lakás tulajdonosát, ha nem veszi észre a betörési kísérletet. De távollétében a szomszédok, a járókelők, a rendőrség, vagy megfelelő biztonsági szervezet riasztása, a segítség kérés is az elektronika feladata lehet, sőt a rossz szándékú elriasztását is elérheti a jól átgondolt és kivitelezett elektronikus védelem.
10A szakértők egyértelműen állítják, hogy a mechanikus és elektronikus vagyonvédelem együttes alkalmazása a leghatásosabb. Még a legerősebb zár, a legvastagabb, legkeményebb ajtó is kinyitható, ha a betörőnek elegendő idő áll a rendelkezésére. Akár az egész lakást kiürítheti, ha egyszer már bejutott, és tevékenységében nem zavarja senki. Egészen más viszont a helyzet, ha már tevékenységének megkezdése pillanatában megkezdődik a riasztás, bármelyik pillanatban megjelenhet a tulajdonos, a szomszéd értesítheti a rendőrséget, vagy más segítséget hívhat. A riasztó a legfontosabb "munkaeszközt", az időt veszi el a betörőtől; esetleg azonnali megfutamodásra késztetve, vagy akár az elfogásához is hozzájárulva.
Riasztóberendezés felszerelését kell még mérlegelnünk egyes esetekben a biztosítók elvárásai miatt is. Ahogyan decemberi lapszámunkban leírtuk a mechanikai védelemmel kapcsolatban, ugyanúgy a biztosítók országos szövetsége az elektronikában is kiadta a minimális, a részleges és a teljes körű elektronikai jelzőrendszerrel szemben elvárt követelményeket, de a magánlakások biztosításánál ezt csak ritkán írják elő. A különböző megoldások mérlegelésénél inkább a saját szempontjainkat és anyagi lehetőségeinket vegyük figyelembe.
Bármilyen szintű riasztóberendezést is megvizsgálunk, az a következő fő egységekből épül fel. Kell minimálisan egy érzékelő szenzor (természetesen minél összetettebb a rendszer, annál több ilyen van), amely az illetéktelen behatolást észleli. A szenzor jelzése befut egy központba, amely elvégzi a kiértékelést, és beindítja a riasztást. A harmadik fő egység maga a riasztás jelző; a legegyszerűbb fény és hangjelzőktől egészen a rendőrséghez bekötött készülékekig igen széles lehet a választék. Végül ne feledkezzünk meg az apró kiegészítőkről; a központhoz és az érzékelőkhöz is tápegység kell, és meg kell teremtenünk a kapcsolatot minden egyes egység között.
11A továbbgondoláshoz még egy technikai részletben kell előre ugranunk. El kell döntenünk, hogy adott esetben a riasztó hol fog megszólalni. Két lehetőségünk van, az ún. helyi riasztás és a távriasztás (rendőrségnél, biztonsági szolgálatoknál stb.). A helyi riasztásról azonnal tudomást szerez a betörő is, ami esetleg megfutamodásra készteti, de az is lehet, hogy bőven lesz ideje a berendezést elnémítani, és utána már biztonságban "dolgozhat". Mérlegeljük tehát, hogy milyen segítségre számíthatunk helyi riasztás esetén a szomszédoktól, a járókelőktől, hívja-e valaki a rendőrséget, vagy sajnos inkább az emberek közömbösségével kell számolnunk. A helyi jelzésnek csak akkor van értelme, ha a riasztó elnémítása időigényes, és vannak olyan személyek, akik tudnak és akarnak is reagálni rá. A távriasztás akár telefonvonalon, rádióhullámokon (1), vagy más módon történik, feltételezi, hogy a jelzés olyan helyen szólal meg, ahol ugyancsak reagálni tudnak rá. Ehhez több időre van szükség, viszont ha a betörő nem szerez tudomást a riasztás beindulásáról, akkor a tettenérésére is van lehetőség.
A szenzorok és a központ kapcsolatának megteremtésére elvben két lehetőség van. Az ún. nyitott áramkörű jelzővonalban nyugalmi állapotban párhuzamosan kapcsolt, nyitott érzékelők vannak, és az érzékelők bármelyikének zárása zárja az áramkört (2), jelzést ad a központnak. Ez a rendszer működésében megbízható, de a jelzővonal átvágásával viszonylag könnyű hatástalanítani. A zárt áramkörű jelzővonal érzékelő kapcsolói sorba vannak kapcsolva, és nyugalmi állapotban az áramkörben áram folyik (3). A központ számára a jelzést bármelyik kapcsoló nyitásakor az áramkör megszakadása jelenti. Ez viszont az áramkör rövidre zárásával hatástalanítható. A gyakorlatban mindkét megoldást egy ellenállás beépítésével teszik megbízhatóvá. A differenciál áramkörben (4, 5) az ellenálláson keresztül meghatározott áram folyik, és a központ számára ez a nyugalmi állapot. Az áramerősség bármilyen irányú megváltozása - a szenzoros kapcsolók nyitásakor, illetve zárásakor - a központból riasztást vált ki. Ezek a jelzőáramkörök tehát sem rövidre zárással, sem átvágással nem hatástalaníthatók. Természetesen egy központhoz zárt és nyitott differenciál jelzőkörök is kapcsolódhatnak.
15A következőkben tekintsük át, hogy milyen kapcsolók és érzékelők (szenzorok) építhetők be a jelzőáramkörökbe, amelyek a betörőt vagy az illetéktelen behatolást érzékelik, és hová milyen érzékelőt ajánlott beépíteni. A megfelelő megoldások megtalálásához először járjuk végig lakásunkat, házunkat a betörő szemével, gondoljuk végig, hogy ha mondjuk, elvesztenénk a kulcsunkat, és más lehetőségünk nem lenne, hogyan juthatnánk be lakásunkba kulcs nélkül. Vegyük sorra az ajtókat, ablakokat, szellőzőnyílásokat, pinceablakokat, a szomszédos lakásokból való átjutás lehetőségét, talán még a tetőszerkezet gyenge pontjait is. Gondoljunk arra is, hogy a betörő nem lesz olyan kíméletes, mint mi magunk; ha kell, feszít, üveget tör, nem zavarja a rombolás. Ahol ilyen gyenge pontokat találunk, azokat mind érzékelő szenzorokkal kell levédenünk. Nézzük mivel!
A legegyszerűbbek az elektronikus kapcsolók, amelyek az ablakokra és ajtókra szerelve nyitásra kapcsolnak (6). Egyszerű és viszonylag olcsó szerkezetek, de elég hamar elhasználódnak, korrodálódnak. Sokkal megbízhatóbbak a mágneses reed-kapcsolók (7), amelyeknél a mechanikus érintkező-pár gázzal töltött zárt üvegházban található, így élettartamuk gyakorlatilag korlátlan. Az állandó mágnest a nyíló ajtószárnyra, a reed-relét az ajtótokra kell felszerelni. Az ajtó megnyitásakor - a mágnes eltávolodásakor - az áramkör záródik, vagy bekötéstől függően nyitódik.
Rezgésérzékelő kapcsolót ragaszthatunk az ablak üvegére (8), vagy akár a fal egy kritikus pontjára. Ha a kapcsoló egy előre beállított értéknél erősebb rezgést érzékel, zárja az áramkört. Nyomásra működő kapcsolót a padlószőnyeg alá rejthetünk; ez rálépésre kapcsol. Az elektronikai alkatrészeket árusító szaküzletekben (pl. Conrad Electronic) és a biztonságtechnikai szaküzletekben egyaránt sokféle kapcsoló kapható, igazán bőséges a választék.
A kapcsolók tehát elsősorban a bejárati ajtók, ablakok védelmére alkalmasak. Más a helyzet a különböző mozgásérzékelőkkel, amelyek részben már külső védelemről is gondoskodhatnak, illetve a behatolás után lépnek működésbe. A kívülre elhelyezett mozgásérzékelő észleli az ajtóval machináló betörőt (9), az erkélyre felmászó, vagy a kerítésen átmászó rossz-szándékút. Egy jól kiépített mozgásérzékelő rendszer a lakás valamennyi frekventált helyiségének teljes terét képes megfigyelni, és a központnak jelzést küldeni. Ritkábban használnak ultrahangos mozgásérzékelőt, amelynél a jeladó hanghullámot bocsát ki, és a vevő a doppler elv alapján érzékeli azt. Létezik radarhullámokkal és mikrohullámokkal működő szenzor is.
17A legelterjedtebbek azonban az infravörös érzékelők (10). Ezek egyik előnye az egyszerűség, hiszen nincs szükség külön adóra és vevőre, mert az érzékelő a környezetből érkező hősugarakat, illetve azok hirtelen változását érzékelik. Ha egy meleget kisugárzó tárgy, test az érzékelési tartományban mozog, azt a szenzor biztosan felismeri, és megkülönbözteti más hőforrásoktól, pl. a napsugárzástól, vagy a hőmérséklet változásától. Az infravörös szenzorok nagyon megbízhatóak, és az érzékelési tartomány árnyékolásával igen jól beszabályozhatók. Lehetőség van akár arra is, hogy egy meghatározott magasság alatt - a kutyák és macskák mozgási tartományában - ne jelezzenek, de az emberi mozgást biztonsággal felismerjék. Az érzékelő jól álcázható, így a betörő nem is veszi észre, hogy honnan mérték be. Infraérzékelő kapcsolhat a központtól függetlenül világítást még a bejárat előtt (11), ami eleve elriasztó hatású lehet, hiszen a betörő nem tudhatja, hogy a hirtelen világosságban honnan láthatják meg. Mindezen jó tulajdonságok miatt nem csoda, hogy a legtöbb riasztórendszerben felhasználják az infravörös érzékelőket (12).
A szenzorok tehát érzékelik az illetéktelen mozgást, rezgést, ablaktörést, ajtónyitást stb., megváltoztatják a jelzőkörben folyó áramot, és ezzel aktiválják a központot (13). A legegyszerűbb betörésjelző központnak is tudnia kell néhány alapvető követelményt. A központ fogadja a különböző érzékelőktől beérkező jeleket, felügyeli az egész rendszer és az egyes érzékelők működését, szükség esetén indítja a riasztást, ha kell tartalék áramforrásról is képes működni. Lehetőség szerint áttekinthető képet ad a riasztórendszer felépítéséről és kijelzi, hogy melyik szenzor hozta működésbe a riasztót.
A központ feladata a megfelelő késleltetési időt létrehozni a lakás elhagyásakor, a rendszer beélesítése után, illetve hazaérkezéskor a riasztó kikapcsolásához. Mivel a központ az egész rendszer lelke, azt olyan helyen kell elhelyeznünk, hogy nehéz legyen felfedezni, és esetleg hatástalanítani, ugyanakkor nem dughatjuk el annyira, hogy magunk se férhessünk hozzá, a riasztórendszer kapcsolása ugyanis legtöbbször magán a központon történik. A fenti - kissé ellentmondó - szempontok miatt praktikusabb, ha a beélesítés és kikapcsolás külön kapcsolóegységen történik.
Ilyen célra is a legkülönbözőbb megoldások állnak rendelkezésre. Legelterjedtebbek a kulcsos kapcsolók (14) és a nyomógombos kapcsolók (15). Ez utóbbiaknál rendszerint 4 számjegy beütésével lehet a riasztót élesíteni, illetve hatástalanítani. A kapcsolót belülre, a bejárati ajtóhoz viszonylag közel, hamar elérhető, de nem nagyon feltűnő helyre praktikus felszerelni, hogy ne kelljen túlságosan nagy késleltetési időt beállítani a központon. Lehetőség van a központ beélesítésére infravörös, vagy rádióhullámos jeladó segítségével is. Ez nem is különösebben költséges.
A kapcsoló lehet a lakáson kívül is. Ennek a megoldásnak előnye, hogy egyáltalán nem kell késleltetési időt beállítani, viszont gondoskodni kell magának a kapcsolónak a megfelelő védelméről. Létezik ún. blokkzár, amelynél a riasztó ki-be kapcsolását maga a zárnyelv végzi. Ennél biztosan nem lehet elfelejtkezni a beélesítésről, vagy kikapcsolásról, viszont az ajtózár erőszakos kinyitásakor maga a riasztó is kikapcsolódik.
20A következőkben tekintsük át a riasztók jelzésadóit. Helyi riasztásra alapvetően két lehetőségünk van; hang- és fényjelzés. Hangjelzésre legalkalmasabbak az elektronikus szirénák (16), amelyek a központtól kapják a 12 V-os egyenáramot, és nagy hatásfok jellemző rájuk. Az optikai jelzésadóknak (17) inkább kiegészítő szerepe van a hangjelzés mellett. A hangjelzésnek ugyanis - a téves riasztások miatt a szomszédok védelmében - csak 3 percig szabad szólni, a fényjelzésre viszont ilyen előírás nincs. A fényjelzés feladata az is, hogy beazonosítsa a riasztás helyét. A két egységet gyakran egybeépítik (18).
A jelzésadót úgy kell elhelyezni, hogy nehezen lehessen elérni, ne lehessen hatástalanítani, ugyanakkor sokak, vagy a megfelelő személyek számára adjanak jelzést. Ezért rendszerint a lakáson illetve a házon kívülre, magasra, az időjárástól lehetőleg védett helyre kell felszerelnünk. A jól látható helyre szerelt jelzésadó esetleg elriasztó hatású lehet (a betörő nem vállalja a nagyobb kockázatot), ugyanakkor ellenkező hatást is elérhetünk. A riasztós védelem nagyobb fogást sejtet, és arra ösztönöz, hogy magát a jelzésadót hatástalanítsák (elvágják vezetékét, poliuretánnal fújják ki a szirénát stb.). Éppen ezért a jelzésadókat érdemes kiegészíteni valamilyen berendezéssel, ami már a riasztóberendezés hatástalanításának kísérletére beriaszt. Ez lehet egy másik jelzésadó, egészen máshól elhelyezve, vagy a jobb központokba beépített telefonhívó rendszer, amely működésbe lépve automatikusan sorra hívja a beletáplált telefonszámokat, és magnószalagról segélyhívást ad le. Természetesen fontos, hogy a hívott számokon intézkedésre képes személy álljon rendelkezésre.
Természetesen a legjobb, és legbiztonságosabb megoldás az, amikor a riasztójelzés a rendőrségen, vagy megfelelően leinformált biztonsági szakcégnél szólal meg. Ez mindenképpen pénzbe kerül, de bizalmat is igényel, mert a biztonsági embereknek rendszerint kulcsot kell adni a lakáshoz, ha téves riasztásra szállnak ki, és a lakást ellenőrizniük kell.
Külön kell foglalkoznunk az otthontartózkodáskor szolgáló védelmi berendezéseket. Erre rendszerint alkalmasak a komplett riasztórendszerek is a megfelelő jeladók kiiktatásával (belső infravörös érzékelők stb.). Olcsó és praktikus ún. kompakt megoldásokat is alkalmazhatunk ugyanerre a célra. Jók az üvegre ragasztható, saját telepes törésjelzők, a saját telepes ajtónyitás jelzők (19), vagy az infra érzékelős kompakt riasztók (20). Ez utóbbiakat jóformán csak be kell dugni a konnektorba, és megfelelően elhelyezni, hogy a bejárati ajtó vagy a terasz védelméről gondoskodjanak. Az erőszakos behatolás ellen véd a riasztó ajtóütköző (21).
Nem volt és nem is lehetett célunk egy néhány oldalas cikkben a riasztórendszerek részleteibe belemenni. Alapvető elektronikai ismeretek nélkül egy barkácsoló, segítség nélkül elsősorban a kompakt riasztók beszerelésére képes, némi elektronikai ismerettel viszont már a készen megvásárolható rendszerelemekből (központ, érzékelők, jelzésadók) segítségével egyszerűbb, működő riasztórendszert is összeállítható. A szakcégek tanácsadóinak segítségét ebben az esetben már valószínűleg el kell fogadnunk, de a tapasztalatok szerint már az alkatrészek megvásárlásakor erre találhatunk szolgálatkész szakembert. Komolyabb rendszerek kiépítését mindenképpen bízzuk megbízható, leinformált, engedélyekkel rendelkező szakemberre.
 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tűzgátló nyílászárók

A megelőző tűzvédelem nem merülhet ki a törvényes előírások teljesítésében, hanem ki kell terjednie az aktív biztonságtervezésre is. A tűzgátló nyílászárók kialakítása szakemberek dolga, mivel itt...


Egyszerű riasztó rendszerek

Elmúlt időbetöbb ízben is foglalkoztunk a lakások mechanikus védelmével, zárakkal, zárrendszerekkel. A szakemberek mindig is azt vallották, hogy a legmegbízhatóbb védelmet a mechanikus és...