Extra(vagáns) járgányok

Legutóbbi számainkban (EM 99/6, 7, 9) számos nagy motorkerékpár adottságait taglaltam, és az 1/6-os Yamaha bemutatásában utaltam arra, hogy kiváló részletességét működő világítással, alapjárati motorhang imitálásával "plusszoltam" meg. Erre az adott lehetőséget, hogy volt hozzá néhány apró izzóm, és tönkrement sétálómagnóból kiszerelt apró meghajtó motorom. Az ötletet egyébként a Revell kamion elektronikája és az AMT '57-es, világítással ellátott modellje adta. Ez utóbbit az eredeti megoldásnál valóságosabban oldottam meg, és még az LED-es irányjelzőket is a kormányoszlopra szerelt váltókarral lehetett bekapcsolni, a féklámpát pedig az eredeti fékpedál hozta működésbe. Egyszóval számomra nem volt ez járatlan út, csak megtapasztaltan rázós. Nem is soroltam be az "alaptuningolási" lehetőségek közé.
A Tamiya nagy motorja viszont tálcán kínálta ilyen jellegű kiegészítését, aminek már nem tudtam ellenállni. Az összes világítótestbe - beleértve a műszereket és a rendszámtábla lámpáját is - párhuzamosan kötött izzókat lehetett beerősíteni, és ezt a poént nem lehetett kihagynom. A gyújtáskapcsoló egy parányi mikrokapcsoló lett, ami áramtalanít mindent. Az áramforrás két 1,5 V-os tartós elem, a nyereg alá rejtve. A féklámpa dugattyúja egyébként is mozgatható volt, ennek csak a csapját kellet fémre cserélnem, csatlakozóérintkezője pedig a fékdugattyúba ragasztott vékony rézcsövecske. A belül oly tágas motorblokkba került az excenteres hangimitátor: a kis villanymotor tengelyére ragasztott, sűrű poliuretán habból levágott csík, amely egy lufidarabbal lefedett részt püföl a blokkon belül. Sajnos a hangolására alig van mód, de a tompa, közepesen mély dobolás hasonlít az alapjárati motorhangra. A motort a gázkar elfordításával lehet bekapcsolni, de csak a slusszkulcs elfordítása után.
Az irányjelzők működését azonban nem tudtam megoldani, mert nem találtam kellően kicsi méretű villogó LED-eket, és a kapcsolásuk sem volt megoldható a kormányon. Az elvi kapcsolási rajzot percek alatt elkészítettem, és utána gyorsan megvizsgáltam több modellt is, hogy azok milyen lehetőségeket adnak az ilyen extrák beépítésére.
A nagyobb léptékű járműveknél ez alig okoz gondot, és még az 1:24-es kamionokon, teherautókon sem nehéz a megvalósításuk. A Revell Opel Blitz-ébe, a Büssing-jébe, Krupp Titánjába és az összes 1:9-es városi motorjába, beleértve a legutóbbi 1200-as BMW cirkálójukat is, simán beépíthető a világítás. Az Italeri kamionjaiba még a helyzetjelző lámpák is beköthetők, sőt még az 1:12-es motorkerékpár modellek is elől-hátul "kivilágíthatók". A személyautó modelleknél azonban csak az 1:16-os, és az ennél nagyobbaknál lehet a világítást megoldani. A telepek elhelyezésére a legtöbb maketten található kellő üreges rész, a kapcsoló pedig lehet egy primitív, csúszó-érintkezővel megoldott szerkezet is. A kis modelleken azonban a lehető legvékonyabb bekötő vezetékeket kell használni, mert akármilyen furcsa, de ezek elég sok helyet igényelnek. Azt is már jó előre be kell kalkulálni, hogy a modell mely építési stádiumába lehet az ilyen szerelési munkákat elvégezni.
A lehetőségek vizsgálata után most azt néztem meg, hogy milyen szerelési anyagok használhatók az elektromos kiegészítésekhez. A fényforrások közül az 1,4x4,7 mm-es 1,2 V-os és a 2,2x6,5 mm-es 3-12 V-os mikro-izzókat, továbbá a nagy fényerejű 3x5 mm-es színes, illetve fehér, 3,5 V-os LED-eket célszerű alkalmazni. Kapcsolóként a 6x6 mm-es mini impulzus-kapcsolókat, bekötővezetékként pedig mini fejhallgatókból kifejtett nagyon vékony szigetelt kábelereket használtam. E célra egyébként a hajlékony telefonvezetékből kifejtettek is szóba jöhetnek. Áramforrásként pedig a ceruzaelemnél kisebb tartós elemek bármelyike használható, de teleptartóba erősítve. A nagyobb teherautókba, pl. készen vásárolt hangkeltő modul is beépíthető, a mérete nem túl nagy, s az ülés alatt, vagy az üzemanyagtankba is elhelyezhető.
A parányi izzólámpák kivezetései csupaszok, ezekre műanyagcső darabkákat ragasztottam. Ez nemcsak a rövidzárlatot, de a kivezetések letörését is megakadályozza. A burkolócsöveket az üvegbúra aljához és egymáshoz is egy kevés pillanatragasztóval rögzítettem. Az adott lámpatestbe rögzítésük esetenként egy nagyobb átmérőjű műanyagcső darab búrára ragasztásával könnyíthető meg. Más esetekben meg csupán a kivezetések szigetelése alá cseppentett ragasztó is elég az izzó rögzítéséhez. Ezek elég strapabírók, ám ha mégis kiégnek a beépítésük során, így még könnyen kicserélhettem bármelyiket.
Azt is tudomásul kellett vennem, hogy az ilyen modell nem állólámpa, a világítás tehát csak rövid ideig lesz bekapcsolva, ám ha szűk helyre kerül az izzó, és teljes feszültséggel működik, akkor felmelegíti a környezetét. Ahol tehát nem szükséges erős fény, ott sorbakapcsoltam az izzókat. Így nemcsak a keletkező hő csökken, hanem az izzók is tovább tartanak. Mint minden izzólámpának, úgy ennek is a gyakori kapcsolgatás lerövidíti az élettartamát. Túlfeszültség hatására azonnal kiégnek.
A LED-ek búráját óvatosan a gyári méretük alá lehet reszelni, így készült, pl. a Corvett irányjelzője. Sajnos ezek fénye nappal elég sápadt, a nagy fényerejűek viszont maguktól nem villognak. Irányjelzőként csak LED-ek jöhetnek számításba, mert a nagyon apró miniatűr izzók hamar tönkremehetnek, és ezek cseréje irányjelzőkben szinte lehetetlen. Irányjelzőt ezért csak azon a járművön érdemes kidolgozni, amelyen a karosszériába vannak süllyesztve, bekötésük viszonylag könnyű, és az esetleges villogtató áramkör elhelyezésére is van kellő hely a karosszériában, pl. a csomagtérben, ahol az elemek is elférnek. A villogó LED-ek üzemfeszültsége min. 3,5 V, ami viszont bonyolítja az 1,2 ill. 3 V-os izzók kötésmódjait. Az elvi rajzon még alig, a beszerelésnél viszont annál jelentősebb káosz alakulhat ki.
A kapcsolók mindig a legkritikusabb részei a rendszernek. A legtöbb esetben mikró-kapcsolót használtam, de esetenként ki kellett egészítenem apró kis rögzítő elemekkel tartóbakokkal. Mivel impulzuskapcsolók, üzemkapcsolóként csak arretáló-elemmel kiegészítve lehet használni. Hogy ez mikor, miként oldható meg, azt mindig a helyi adottságok alapján döntöm el. A felsorolt alkatrészeket elektronikai szaküzletekben lehet beszerezni, beszerelésük trükkjeit pedig a következő ismertetésben mutatom be, már elkészült illetve a készülő modellek fotóival illusztrálva.