Rézminiatűrök galériája

Sokan kedvelik az apró csecsebecséket, közöttük az igényesen megmunkált, sárgarézből készült miniatűr tárgyakat. Érthető, hiszen a nem is olcsó kis dísztárgyaknak különös bájuk van. Formailag leegyszerűsített változatai a valóságos tárgyaknak, szépen kidolgozott apró kis mesterdarabok, és e mellett talmi csillogásuk is vonzó. Aki pedig ilyen míves apróságokat gyűjt, előbb-utóbb méltó környezetet, gyűjteményes kiállítóhelyet szeretne nekik biztosítani, különben nem érvényesülhetnek kellően a parányi műtárgyak. Nos, most e téren szeretnénk segíteni a gyűjtőknek egy polcgaléria elkészítésével.

rez_02.jpg (34896 bytes)A mintadarab méretei természetesen megváltoztathatók, de nem érdemes túlzásokba esnünk. Inkább készítsünk belőle több darabot, amelyek, mint a képek, egymás mellé akasztva attraktívabbak, mint egy megnövelt tárolópolc, és a kis miniatűrök is jobban érvényesülnek bennük. A lényeg az, hogy mindegyik polc a tartalmához illőn kecses és finoman kidolgozott legyen. Az anyag színét is gondosan érdemes megválasztanunk, gondolva arra, hogy a csillogó miniatűrök minél jobban érvényesülhessenek rajtuk, és a kis polc a szoba berendezéséhez is megfelelően illeszkedjen.
Erre legalkalmasabbak a sötét tónusú faanyagok, vagy laminátbevonatok. Ez utóbbiaknál a mélyen erezett, rusztikusabb felületűeket részesítsük előnyben. Az erezetrajz azonban ne legyen túlságosan hangsúlyos, mert az már leronthatja a réztárgyak és a tárolóhelyük ellentétességét. A színt illetően a fekete laminátum, vagy pácolt, selyemfényűre lakkozott, esetleg viaszolt faanyag a másik lehetséges tippünk. A különféle sötét, vörösesbarna színű anyagok és laminátumok is jól érvényre juttatják a réz csillogását, és a legtöbb bútorhoz is jól illenek. A polchoz - natúr színében hagyott - fenyőfát, vagy más hasonló színű anyagot azonban ne válasszunk, mert nem emelik ki eléggé a miniatűröket.
Rajzunk ajánlott méretei alapján szinte gyerekjáték a polcot alkotó darabok kiszabása. A két oldallapot 15-16 mm vastag anyagból szabjuk le, a polcokhoz azonban csak 8-10 mm vastagságút használjunk.
Ha laminált faforgácslapot választunk alapanyagul, akkor a polcokhoz, pl. vékony falburkoló-elemeket használhatunk fel. Élfedésként felvasalható fóliacsíkot, vagy lapos Multiprofil élfedő-idomot használjunk. A vékony polclapok élére pedig fóliázott felületű, 10-12 mm széles, félkerek díszlécet válasszunk. Hátlapként 3,2 mm vastag laminált farostlemezt szerezzünk be, mégpedig lehetőleg sötét tölgy, vagy mahagóni utánzatút.
Valódi faalapanyagokat használva tágabbak a lehetőségeink, viszont a felületkikészítés miatt az ilyen polcok kialakítása több munkával jár. Az oldallapokhoz használhatunk bármilyen lombos keményfát, sőt fenyőt is, hiszen ezeket könnyű a kívánt színűre pácolnunk. Hátlapként 3-5 mm-es, polclapként meg 8 mm vastag rétegelt lemezt válasszunk. Élfedéshez felvasalható, de valódi színfurnérból készült anyagot használjunk. A polcok élfedéséhez félkerek szegélyléceket szerezzünk be, mégpedig 10 mm szélességűt. Ezen kívül a natúr anyagok színezéséhez megfelelő a pác, a bevonáshoz pedig selyemfényű színtelen lakkra lesz még szükségünk.
A polc elkészítését a két oldallap kiszabásával kezdjük el. A kivágott darabokat összefogva munkáljuk teljesen egyformára. A polclapok beerősítéséhez pontosan kimunkált, a lapokhoz illő szélességű és 5 mm mély hornyokat marjunk egymástól 120 mm-re az oldalakba, vagy két-két 4 mm-es köldökcsappal, hornyolás nélkül fogassuk a belső oldalak közé. Ez utóbbi esetben a polclapok hajszálpontosan egybevágók legyenek! Ha lapszabászatban vágatjuk le az alkatrészeket, ez a kritérium biztosított. Ha pedig magunk vágjuk le a polclapokat, akkor fogjuk össze az összest, és egyszerre szabjuk méretre.
Az oldallapok fészkeit az egymás mellé fektetett darabokon ugyancsak egyszerre marjuk ki. A köldökcsapozás több pontatlanságot rejt magában, de kellő figyelemmel ez a megoldás is eredményezhet kellő pontosságot. Az oldallapok hátsó élét lehetőleg aljazzuk ki, hogy a hátlap egy síkba kerüljön majd a hátsó éllel. Ha erre nincs módunk, akkor majd a hátlap élét gyaluljuk körben, 30 fokban ferdére, hogy felerősítését követően ne legyen szem előtt.
rez_01.jpg (4149 bytes)A hátlap maga 3-5 mm-es laminált farost-, vagy rétegeltlemezből kivágott darab. Alsó és felső éle azonban ívelt formájú, és e részekre még egy-egy betétet is fel kell majd erősítenünk. A laminált hátlapokat csak méretre kell vágnunk, a rétegelt lemezekből leszabottak felületét pedig még felületkezelnünk is kell. Ezt megelőzően csiszoláskor nem szükséges üvegsimaságú felületre törekednünk, a felület esetleges durvaságát csak annyira koptassuk simára, hogy az erezetek kiálló rostjai finoman lekerekítetté váljanak. Az alsó és felső betétlapok élben a polclapokra csatlakoznak. Élük íve követi a hátlapét, de a magasságuk annál kb. 5-8 mm-rel kisebbek. A betétdarabok akkor igazán mutatósak, ha ívelt élük lekerekített, amit fazonmarással, vagy kézi csiszolással valósíthatunk meg. Ha laminált lap az alapanyag, akkor a lekerekített éleket mindenképpen célszerű tapaszolnunk, hogy a lemunkált felületek teljesen simává váljanak. A tapaszolt éleket fessük a laminált bevonathoz hasonló színűre, majd a felületüket polírozzuk selyemfényűre. A valódi fából, vagy rétegeltlemezből leszabott betétlapok élét nem kell tapaszolni, simára csiszolásuk után azonnal pácolhatók, lakkozhatók.
Miután minden alkatrészt kialakítottunk, a laminált felületű darabok élét fedjük le felvasalható fóliával, élüket pedig azon nyomban finoman kerekítsük le. A polclapok külső élére ragasszuk fel a félkerek, dekorfóliás díszléceket, majd fogjunk hozzá a polc végleges összeállításához. A két oldallapra előbb erősítsük fel a polclapokat. A legfelsőre és a legalsóra fogassuk fel a két betétlapot, és a hátlap beragasztásával tegyük szilárd egységgé az eddig összeállított vázat. Ezt követően a polc hátuljára csavarozzunk két masszív képakasztó karikát, és a polcot máris a kiszemelt helyére akaszthatjuk.
A valódi fából készített polcalkatrészeket összeállításuk előtt még csiszolnunk, színre pácolnunk, majd újból csiszolnunk kell, mielőtt a darabok felületét befújnánk selyemfényű színtelen lakkal. A további műveletek már azonosak az előbb leírtakkal. Végül már csak a kis réz miniatűröket kell a polcokon szépen sorba raknunk, és máris gyönyörködhetünk gyűjteményünk elbűvölő formáiban, csillogásában, amelynek megfelelő keretet ad saját kezűleg készített polcunk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Rózsák szaporítása egyszerűen

A rózsa az egyik legkedveltebb vágott virág, de kertbe ültetve is sokféleképpen használható, sokféle fajtacsoportjának és fajtaválasztékának köszönhetően. Bár a köztudatban az van benne inkább,...


Milyen csővel szereljünk?

Sokan állítják a fejlett nyugati országokban, hogy volt már kőkorszak, bronzkorszak, fémkorszak, de ma már elértük a műanyagok korszakának kezdetét. Vajon igaz ez hazánkban is? A kérdés...