Ötletek öntözéshez

A jó nyári vízellátás a kerti növényeknél is a kedvező fejlődés, a virágzás és a termésképzés feltétele. Az ehhez rendelkezésre álló víz minél jobb hasznosulása is nagyon fontos, kiváltképpen vízszűkében.

Az ötletszerű öntözés, a gyakori és kis vízadagú öntözgetésekkel egyetemben rendszerint még hátránnyal is jár, ugyanis a gyakran, de kevés vízzel végzett öntözgetés hatására a gyökerek sűrűn, de sekélyen, a talajfelszín alatt fejlődnek ki, és emiatt még az esetenkénti átmeneti szárazságot is hamar megsínylik. Ez egyben a gombás betegségeknek és a házatlan - meztelen - csigáknak is kedvez. Az ilyen öntözéskor szokott a legtöbb víz feleslegesen elpárologni.
A mikor kell öntözni? A szokásosan felvetődő kérdésre legfeljebb az az általános érvényű válasz adható, hogy a talaj - a föld - teljes kiszáradását sohasem jó megvárni. Általában akkor szükséges öntözni, amikor a talajból elfogyott az úgynevezett könnyen felvehető víz, ami az összesen felvehető víznek mintegy a fele. Ennek a bekövetkezését, illetve azt, hogy van e még elégséges víz a talajban, szokás a talaj tapintásával is vizsgálni. A tapintásra nedves és még golyóvá formálható, de határozott ujjnyomásra széteső talaj (1), tartalmazhat még annyi vizet, hogy a növények ne szomjazzanak.
A növények vízigényének figyelembevételével történő öntözés a legcélravezetőbb. Ehhez viszont a növények jellemző vízigényét ismerni kell, de a csapadékviszonyok sem hagyhatók figyelmen kívül, mint ahogy a hőmérséklet alakulása és a széljárás se közömbös e tekintetben.
Az öntözővíz szükséglet meghatározója az is, hogy egyszeri öntözéssel legalább annyi víz kerüljön kijuttatásra, amennyi felér egy kiadós esővel. Ez pedig mintegy 25-30 mm-nek megfelelő vízmennyiség. Mivel 1 mm víz 1m2-en 1 litert jelent, az előbbieknek megfelelően egy négyzetméternyi területre 25-30 liter vizet kell öntözni alkalmanként.
Rendszeres öntözés esetén 1 cm-es talajréteg átnedvesedéséhez nagyjából éppen 1 mm víz szükséges (2). A lágyszárú növények gyökérzetének zöme a felületi 25-30 cm-es talajsávban helyezkedik el. Így a korábbiaknak megfelelően, az alkalmankénti öntözővíz igényük legalább 20-30 mm, illetve 20-30 liter négyzetméterenként. Ez egyharmaddal is több lehet, az elfolyási veszteségek miatt. A legnagyobb nyári szárazság idején és csapadék hiányában, hozzávetőleg kéthetenként szükséges az ilyen vízadagú öntözés megismétlése. Átlagos időjárású nyarakon és az egyébként is szokásos feltételek mellett, összesen 6-8 ilyen öntözés válhat szükségessé. A szőlő, a gyümölcsfák és díszrokonaik, vagyis a mélyebben gyökeresedő, fás kerti növények ritkább, de alkalmanként 50-80 mm-es öntözése a célszerűbb. Ez érvényes a fenyőfákra és más örökzöld növényekre is. A gyümölcstermőknél az érés előtti öntözés fontos. A kerti pázsit vagy gyep alkalmanként megelégszik 15-20 mm-nyi víz kijuttatásával, mintegy órányi időtartam alatt, de homokon legalább egytizeddel több a vízigénye. Összesen pedig átlagban, az év során, körülbelül 400-500 mm esőnek megfelelő öntözővíz igénnyel lehet számolni.
Kisebb vízadagú öntözések csupán frissítő hatásúak, ami csak két-három napra szól. Ez is indokolt azonban fokozott vízigény és vízhiány esetén.
A vízhiány tipikus jele a lankadás a legfiatalabb és csúcsrészektől kiindulóan. Ezt megvárni nem szabad, sőt legjobb megelőzni utánpótló öntözéssel. A fűfelületek vízhiánya könnyen felismerhető arról, hogy a különben üde zöld fűlevelek kékesszürkék lesznek. Az ilyen fűfelületen a lábnyom sokáig meglátszik, ellentétben a víztől duzzadt gyeppel, amely ruganyos, és a lábnyom helyén a fűszálak néhány órán belül újra kiegyenesednek.
Még biztosabban megállapítható az öntözés szükségessége, ha a felületükből kiemelünk egy 10 cm vastagságú kis kockát. Ennek a világosabb színű földrétege mutatja a kiszáradás mértékét. Ha a felső harmada száraz (3) és a többi nyirkos, az öntözést tovább halogatni már nem célszerű. Amikor pedig már a fele száraz, csak bőven adagolt vízmennyiséggel állítható újra helyre a kívánt nyirkosság.
Kivételes növény vízellátás szempontjából az uborka, mivel sekélyen gyökeresedik. Emiatt öntözés nélkül, még csapadékos nyarakon is kevesebb termést hoz, mint rendszeres öntözés mellett. Ugyanakkor a gyökerei a levegőtlen talajt sem tűrik. Ezért esetében kivételesen a kis vízadagokkal való gyakori öntözés a jobb.
Az öntözővíz mennyisége egy-egy alkalommal legfeljebb annyi lehet, hogy a talajba lefelé szivárogva, még a mélyen gyökeresedő gyümölcstermő vagy díszfáknál se menjen 60-80 cm alá. Az összetömörített vagy erre hajlamos talaj esetében gyakori, hogy az öntözések során víz jelenik meg a talajfelszínen. Akkor le kell állni az öntözéssel. Még jobb, ha öntözés előtt a tömődött talajt előzetesen fellazítjuk és az öntözővizet apró cseppekben, finom porlasztással, lassú adagolással juttatjuk ki.
Napos időben, a déli órákban, 25 °C léghőmérséklet felett, a nagy és puha levelű növények felülről öntözését nem tanácsos elkezdeni, legfeljebb csak azokét, amelyek árnyékban vannak. A késő délutáni, még inkább az esti öntözés azért is célszerűbb, mert a léghőmérsékletnél rendszerint jóval alacsonyabb hőmérsékletű öntözővíz ilyenkor a már lehűlő növényeket éri, és reggelre ez be is szívódhat jól a talajba, így viszonylag kevés a párolgási veszteség. A palánták vagy a gombafertőzésre érzékeny rózsa kivételéve, nyáron legjobb az éjszakai öntözés, feltéve, hogy ellenőrizhető vagy automatizálható.
Egy kétszáz négyszögöles kert egyszeri öntözése, legalább 12 órát vesz igénybe, a kellő mértékű megöntözéshez, a szokásos félcolos vízvezetéki csőről. Ennek ugyanis a percenkénti vízszállítása hozzávetőleg éppen 25 liter. Legjobb, ha a még fiatal és megfelelő távolságú növények töve körül pár centiméteres földréteget kapával körben elhúzunk, vagyis kiképezünk körülöttük egy kis földbetöltést. Ugyanez akár egy-egy ágyásnyi növény esetében, együtt is jól megoldható. Az így kialakuló kisebb-nagyobb mélyedés, földtányér azután alkalmanként egyszer-kétszer tölthető fel közel színültig vízzel, szórórózsa nélküli öntözőkannából vagy tömlővégből csurgatva bele a vizet. Ha a víz maradéktalanul beszívódott, el is bontható a földgát.
Felszínt takaró, vízvisszatartó céllal a szétfolyást gátló földtöltés még száraz oldalsó földjét is érdemes visszahúzni a nedves földfelszínre. Ugyanígy takarónak elteríthető a kaszált fű vagy kiszedett, még fel nem magzott gyomnövények, még inkább apróra vágott lombos és fertőzésmentes nyesedék, de akár a részben érett komposzt is. Az efféle takarásra megfelel még a műanyag fólia, akár darabokban is. Ez a növények töve köré vagy a sorokba elfektetve, illetve a sorközökbe elterítve, a szélén földtakarással jól rögzíthető. Az ilyen fóliatakarás, vékony földborítással teljesen el is fedhető. Mindez különösen indokolt lejtős területen, és ahol kevés a víz, mert jól mérsékli az öntözővíz, valamint a csapadék elkerülhetetlen elfolyását, amellett, hogy egyidejűleg a gyomosodást is gátolja, és kedvezőbb talajállapotot biztosít.
Egyedi öntözés céljára, a paradicsom, a dália vagy más kiváló vízhasznosítású és egyben nagy vízigényű, termetessé váló növények töve közelében, a talajba műanyag kanna vagy vödör ásható (4) le. Ennek alján előzetesen ejtett legfeljebb pár darab tűszúrásnyi nyíláson át szivároghat a talajba a beleöntött víz, megközelítőleg a növény vízfogyasztásának ütemében (4/a). Közben a víz kellő hőmérsékletűre melegedhet, és az esetleges klórtartalmától is mentesül. A továbbiakban pedig már csak a víz utánpótlásáról kell gondoskodni.
A díszítő vagy gyümölcstermő fák, a régóta helyben lévő és elterebélyesedett cserjék, rózsatövek, valamint a gyümölcstermő bokrok és a szőlőtőkék vagy más hasonlóan mélyre hatoló gyökérzetű kerti növényeknél legkedvezőbb a mély öntözés. A tövük környékén talajfúróval vagy hegyes végű rúddal legalább fél méter mélyen vízlevezető nyílások mélyíthetők a talajba, hogy a mélyen lévő gyökereikhez is eljusson a víz. Legalább fél méteres, alsó harmadukban több sorban is átlyukasztott, 20-30 mm belső átmérőjű műanyag csődarabok is süllyeszthetők a talajba, lyukfúró segítségével, fél-egy méteres közökkel, ügyelve arra, hogy ez ne járjon számottevő gyökérsérüléssel. A csaknem talajszintig lesüllyesztett csődarabok tölthetők fel azután öntözővízzel, szükség szerint, általában a nyár második feléig. Tiszta víz helyett kellő hígítású műtrágyaoldat bejuttatására is sor kerülhet ilyen módon. Kanna vagy vizesvödör, de akár gégecső (5) vagy több, fejjel lefelé fordított és a zárókupakján tűszúrással vízszivárgóvá tett műanyag palack is megfelel a célnak. Az alját vágjuk le (4/b), hogy könnyen feltölthessük vízzel. Ha a felhasználható öntöző palackok, vödrök nagyobb lyukkal készülnek, úgy azokat szivacs darabok behúzásával tegyük szivárgóvá.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: öntözés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Esőztető öntözés

Az esőztető öntözés a legtermészetesebb, csapadékot utánzó öntözési mód. Ebből adódóan előnyei és hátrányai is vannak más öntözési módokkal szemben. Ám ez a legegyszerűbben kivitelezhető...


Locsolási vízmérővel gazdaságosabb a kertöntözés

Egy szépen gondozott kert ápolása a nyári, száraz időszakban sok vizet igényel. Ahhoz, hogy növényeink valóban kertünk díszei legyenek, s pázsitunk még a nyár legmelegebb napjain is üde zöld...