Nagy motor show 2.

Az előző számban az 1:9-es léptékű motorkerékpárok közül az Imai gyártmányúakat, azok közül is egy HD építése közben szerzett tapasztalataimról szóltam, most pedig a másik neves modellgyártó, a Revell nagymotorjai között néztem szét. A Revell 1:9-es szériája pillanatnyilag nyolctagú, egy BMW, két Ducatti, és öt Harley Davidson motormodellből áll a csapat. Kellemes meglepetés a HD-k szerelmeseinek, hogy ez utóbbi motorok és az Imai HD-i remekül kiegészítik egymást, így szinte teljes a HD típusválaszték. A Revell motorok kerékfelfüggesztései is rugózottak. A részletesen kidolgozott váz és motor mellett szemenként összeállított igazi meghajtólánccal dicsekedhetnek, ami még ebben a méretarányban is egyedülálló.

Ducatti 996 Superbike (Revell/Protar)

A Ducatti váza és motorja elég nehezen építhető össze, de nagyon szilárd egységet alkot, és látványként is impozánsTesztmodellként a Ducatti modellre esett a választásom. A nagy, dekoratív dobozban, jól követhető, korrekt építési leírás társaságában 170 alkatrész és egy remek matricakészlet lapult. A szemenként összeállítható meghajtólánc azonban nagyon ismerősnek tűnt, és nem véletlenül; az öntőkereten fellelt Protar felirat rögvest útbaigazított. No, akkor kellemetlen meglepetés nem érhet senkit, már ami a részletességet illeti. A panelek és az építési útmutató átvizsgálását követően egyértelművé vált, hogy a működő részegységekre tekintettel, bonyolult munka áll előttem. Az is gyorsan kiderült, hogy a kit a 916-os széria változat megépítésére is módot ad, csak sajnos a leírás erre nem utal, feltehetően azért, mert az már egy "másik" kit. Az összeállítást megelőzően nagyon lényeges feladat volt az alkatrészek igényes sorjátlanítása, és esetenként a felületek finomítása. A kelleténél talán egy árnyalatnyival vaskosabb volt néhány alkatrész, pl. a burkolatnál, de ez nem olyan lényeges. Az első villa teleszkópjánál a villaszárakat - kifúrásuk után - most is huzallal tettem merevvé, a rugókat pedig - okulva a HD-n tapasztaltakból - lágyabbra és 4 mm átmérőjűre cseréltem. A féktárcsák jól megfogottak, a krómozásuk azonban lehetne jobb is. A gumik néhol sorjásak voltak, ezt csiszolással tüntettem el, koptattam "használtra". A bonyolult motorblokk és más részegységet alkotó darabok illeszkedésével nem volt gond, de minden lyukszél élét finoman le kellett sorjáznom. A kéthengeres V-motor igen részletes, jól szerelhető és meggyőző hatású. A kipufogódobok nyitott, belső oldalát sztirolfóliával fedtem le, mert bizony furcsa látvány volt.
Az alkatrészeket ajánlatos még az összeragasztásuk előtt színre festeni, mert e műveletek során több kikevert színt kell alkalmazni, a lefestett darabokból pedig már gyorsan összeállítható az egész motor. Nehezen összeragasztható a hosszában osztott váz és a motor, valamint az igazi láncot sem könnyű kialakítani. Ez utóbbi a lánchajtású Revell-Protar motorok egyedülálló különlegessége, de csak akkor, ha gondosan összeállított. Ha a csapok kiálló végeit M2-es, pillanatpákába fogott csavar enyhén felmelegített végével meglágyítva lapítjuk el, majdnem biztos a siker. A lánccsapok ellapított végei azonban se túl lazán, se túl szorosan ne fogják közre a láncszemeket.
A hátsó villa látványosan rugózik, a kerék pedig igazi lánccal meghajtottA hátsó villa - természetesen valóságos és működő - teleszkópjánál pórul jártam; a himba támrúdja elpattant a villa mozgatása közben. A hibát rézhuzalból hajlított támrúd beépítésével küszöböltem ki. A továbbiakban csak a matricák felragasztása okozott némi fennakadást, mert ezek kissé merevek voltak. A domború felületekre külön beszabásokkal érdemes felragasztani. Egyéb nehézségem a motor összeépítése során nem akadt.
Összegezve ez - és a többi nagy Revell motor is - jól részletezett, de fokozott figyelmet, igényes munkát és nagy türelmet igényel az összeállítójától. Ezek sem kezdőknek való modellek, ahhoz a bonyolultságukon túl drágák is. Az ár/teljesítmény arányuk viszont a kategóriájukon belül jónak mondható. Építésük közben akadnak ugyan neuralgikus részek, pl. a vázakon, vagy nagyobb darabokon tapasztalható elhúzódások, de ragasztáskor apró rugós csipeszekkel összefogva ennek nyoma sem lesz. A részletek kidolgozása jó, bár igaz, hogy a sorják lemunkálása és az áramvonal burkolatok felületi finomítása plusz munkát igényel. A működő első és hátsó teleszkópok viszont nagyon attraktívak, a körbeforgó meghajtólánc pedig valódi modellezői kuriózum. Ezekért a "pluszszolgáltatásokért" pedig már érdemes egyszer-egyszer a szokásosnál többet áldozni kedvelt hobbinkra.
Következő számunkban a Tamiya 1:6-osai közül egy igazi "nagyágyú", a Yamaha Midnight Speciál kerül majd a tesztasztalra.
A Revell tesztmotorért a Kék Kobra Kft.-t illeti köszönet.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Egyéni dísztárgyak

Az otthonát mindenki igyekszik különféle dísztárgyakkal sajátosan egyedivé tenni. A készen vásároltak persze igényes darabok, ám ezek mellett a saját személyes élményeinkre utaló tárgyakkal is...


3D nyomtatás

A 3D, vagyis háromdimenziós nyomtatás ma már nem egy elképzelés, vagy létező, de csak a gazdagok számára elérhető lehetőség. A technika itt van a mindennapjainkban, és sok helyen használják is,...