Kerekes pad

A régi, vasabroncsos kocsikerekek vidéki portákon némi szerencsével még fellelhetők. Többnyire eredeti funkciójukra már nem alkalmasak, összeszáradtak, sérültek - ezért kerültek a házi lomok közé - de hétvégi házakban más célokra még jól felhasználhatók. A kisebbekből láncra függesztett virágtartót, vagy szobai csillárt szokás készíteni, a nagyobbak meg kerti pihenő- paddá alakíthatók.

E célra a régi parasztszekerek, vagy csézák, homokfutók kerekei alkalmasak. Az a lényeg, hogy a két kerék egyforma, átmérőjük pedig legalább 70 cm legyen. Ha sérültek, javítsuk ki a hibáikat, esetlegesen hiányzó részeiket fenyőfából kivágva pótoljuk. Az abroncsukat acélkefével szabadítsuk meg a rozsdától, majd ha a kerekek már kellően szilárdak, agyaikat középen ideiglenesen fogjuk össze, és valamelyik küllőjüket állítsuk vízszintbe, illetve attól kb. 5 foknyival felfelé eltérő helyzetbe. A kerekek alá 4 mm vastag laposacélból hajlítsunk egy-egy talpat, amely a ráffal, azaz a kerékabronccsal azonos szélességű és kerékátmérőnyi hosszúságú legyen. Végeiket visszahajlítva hegesszük a vasabroncsokra.
Ha jól állítottuk be a kerekeket, akkor a kiszemelt küllőre már ráhelyezhetjük az ülésdeszkát. Ez legalább másfél coll vastagságú legyen, szélessége pedig akár 400 mm is lehet. Ha két keskenyebb pallóból készítjük az ülésdeszkát, akkor alájuk csavarokkal fogassunk fel néhány hevederlécet. A két legszélsőt közvetlenül a kerékküllők mellé csavarozzuk fel. Az ülés hossza legalább 100 mm-rel nyúljon túl a kerekeken, végüket pedig úgy alakítsuk ki, hogy kinyúló részük pontosan az agy, és a fa kerékabroncs közé férjen. A kerti pad lábai ugyanis a kocsikerekek lesznek.
Ám, hogy a pad szilárdan álljon a kerekein, ezeket egy tengellyel is össze kell kapcsolnunk. Anyagául 80x80 mm-es staflit, vagy 2"-os, vastagfalú acélcsövet válasszunk. A fatengely végére az agyaknál hosszabb hengeres csapokat készítsünk, ezekre húzzuk az agyak furatába pontosan illő csőpalástot. A csapokra csapszegekkel fogathatjuk fel a két kereket. Ha a tengely acélcső, akkor pedig nagy lemezalátétek felhegesztésével és egy-egy tengelyvég-csapszeggel rögzíthetjük a kerekekre.
Következhet a pad háttámlájának a kialakítása, amelyet az üléshez hasonlóan formáljunk ki, és erősítsünk meg hevederlécekkel, viszont a szélessége kb. 50 cm legyen. Ha szerencsénk van, akkor találunk olyan küllőt, amely az ülésre kb. 100 fokos szögben áll, és akkor közvetlenül erre csavarozhatjuk fel a fatámlát. Ellenkező esetben a háttámla két kerékküllő közé kerül, és laposvasból hajlított szegletekkel lehet a kívánt dőléssel a kerekekre erősíteni. Ha már minden szilárdan a helyére került, akkor szedjük szét a padot elemeire, a kerekek fa alkatrészét mázoljuk be zöld olajfestékkel, a vasabroncsok felületét pedig - azok ferropasszitos lekezelése után - fessük feketére, mégpedig az agy vasalataival és a fém tengellyel egyetemben. Az ülő- és hátlap élét kerekítsük le, majd simára csiszolását követően enyhén nedvesítsük be, és hagyjuk teljesen kiszáradni. Csiszoljuk újból simára, majd többször alaposan itassuk át kültéri faimpregnáló anyaggal. Ha a bevonat megszáradt, a padot kiszemelt helyén szereljük újból össze. Ősszel pedig szétszerelve könnyebb a tárolása is.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: pad, kerék, kerekes

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Beltéri kerámia- és kőpadlók tisztítása

A kellemetlen, csatakos idő beköszöntésével a szokásosnál több szennyezőanyag kerül a lakásba. Ezen a lábtörlő használata és az utcai cipők papucsra cserélése ugyan sokat segít, ám ennek...


Minden házon van tető

Az sosem merül fel kérdésként, hogy rakunk-e a házra tetőt. Azzal kapcsolatban viszont eltérnek a vélemények, miért és hogyan kell azt a tetőt szigetelni. A lényeg azon van, hogy otthonunkat...