PVC-padlóburkolatok

Az épületeken belüli padlókat sokféle burkolóanyaggal lehet lefedni. Hogy mikor melyiket válasszuk, azt különféle szempontok figyelembevételével mindenkor magunknak kell eldöntenünk. Először is át kell gondolnunk, hogy a burkolatot majd milyen hatások érik a használata közben, mi a helyiség funkciója, milyen lesz a berendezése, és nem utolsó sorban, hogy a végén mennyibe fog kerülni. Ez utóbbi természetesen nagyon is meghatározó szempont, ám fontos, hogy az adott árkategórián belül mindig a lehető legjobbat válasszuk. A PVC-padló általában a nem túl drága burkolatok közé sorolható, és az is előnye, hogy akár saját kezűleg is lefektethető. Ez jelentős megtakarítást jelent, feltéve, hogy megteremtjük az ilyen padlókhoz szükséges alapfeltételeket. Ez nem kíván különösebb szaktudást, csak a szokásosnál nagyobb figyelmet és körültekintést. E cikkünkben ezért most a PVC-padlók megfelelő lefektetéséhez adunk segítséget, és kiválasztásukhoz néhány padlótípust is bemutatunk.

A szép burkolat biztosítéka a sima aljzat

Mivel a PVC-padlók vékonyak és hajlékonyak, az aljzatnak teljesen síknak és simának kell lennie. A rücskös aljzat felületi hibái ugyanis már a padló lefektetését követő rövid időn belül kiütköznek, ami a koptatóréteg fokozott igénybevétele miatt gyors felületi kopást, majd idő előtti burkolatcserét eredményez. Az ilyen felületi hibák egyébként a padlón járást is kellemetlenné teszik. Ezért mindenképpen csak sima felületű, aljzatkiegyenlítővel felterített felületre ragaszthatók fel hiba nélkül a PVC-padlók.
1-es képAz aljzat felületének a kiegyenlítése nagyon fontos, és a korszerű aljzatkiegyenlítő anyagok használatával könnyen megteremtethetők a megfelelő felületsimasági alapfeltételek. A következőkben e munkákhoz mutatunk be néhány korszerű aljzatkiegyenlítőt és kiegészítő anyagot, tekintettel a padlókhoz ajánlott gyártmányokra és az aljzatkiegyenlítők jobb tapadását biztosító előkenő-anyagokra.
Az aljzatnak mindenkor azonos minőségi előírásoknak kell megfelelnie; tartós, száraz, tiszta és repedésmentesnek, továbbá megfelelő szilárdságúnak kell lennie. Az aljzat többnyire beton, de újabban anhidrit és öntött anhidritesztrich sem ritka. Felújítandó burkolatoknál azonban más anyagú aljzatok is szóba jöhetnek, mint például a kőpadló, járólap vagy a fapadló. Anyaguk tehát nedvszívó, illetve nem nedvszívó hatású, ami az ajzatkiegyenlítő tapadása szempontjából lényeges lehet, különösen a vékony rétegben felterítetteknél (1).
Az alap tapadását előkenők felhordásával segíthetjük elő, mégpedig nedvszívó hatásuknak megfelelőket használva. A Thomsit R 760 tunoprén előkenője nem nedvszívó, pl. kőpadló, míg az R 777 diszperziós szere a nedvszívó alapok, pl. betonpadló tapadását javítja. Ezek azonban csak tapadásjavítók (2), nedvesség ellen nem szigetelnek. Mindkettőt szivacshengerrel vékonyan kell az alapra felhordani, közben a helyiséget ajánlatos állandóan szellőztetni.
Hasonló adottságú a Padlopon alapozó és diszperziós tapadásjavító (3). Ez utóbbinál azonban az aljzatkiegyenlítő felterítését még az alapozó megszáradása, üvegesedése előtt meg kell kezdeni. A diszperziós Bostik alapozó, pl. bármilyen alap előkezelésére alkalmas, jó kötőhidat képez az aljzat és az aljzatkiegyenlítő között.
Bármilyen PVC-padlót is vásárolunk, az aljzat felületére vonatkozólag mindegyiküknél általánosan elfogadott kritérium, hogy 1 m-en maximum 2 mm a szintkülönbség megengedett mértéke.
Ez bizony elég szigorú követelmény, és a legtöbb padlóaljzat ennek nem felel meg. Még a látszólag egyenes kőlapburkolat sem, mert a fugák köze, vagy az alig kiálló lapszélek is hamar átnyomódnak a viszonylag vékony burkolólemezeken. A felületi hibák kiegyenlítésére az aljzatkiegyenlítők szolgálnak.
11, 12-es képEzek már gyárilag bekevert anyagok, nekünk csak a szükséges vizet kell hozzákevernünk. Azt azonban nem árt tudni, hogy ezek többnyire vastagság függőek, már ami az egy munkamenetben történő felhordásukat illeti. Anyagukat csomómentesen kell összekeverni, és ez fúrógépbe fogott keverőlappal nem nehéz, ha a gép fordulatszámát a minimumra állítjuk. Mindegyik aljzatkiegyenlítő önterülő, általában gyorsan kötnek, és keménységük még a székgörgők igénybevételét is állja. A túl gyors kötést azonban kerülni kell, ezért a helyiségben ne legyen huzat.
Kiválasztásukkor nem árt, ha tudjuk, hogy milyen vastagságban kell majd felteríteni az alapra. Ezt úgy határozhatjuk meg, hogy az alapfelületre egyenes lécet fektetünk, majd az éle alatt megmérjük a legnagyobb hézagot. A vizsgálatot átlós irányban is ajánlatos megejteni, mert így az alapfelület enyhébb hullámosságát is ellenőrizhetjük. A felületkiegyenlítésnél ezt is figyelembe kell vennünk, hiszen a kiegyenlítő anyagok önterülők. A felületi egyenetlenségek ismeretében már könnyen kiválaszthatjuk a nekünk megfelelő aljzatkiegyenlítő anyagot, amelyek 25 kg-os kiszerelésben kaphatók.
A Thomsit aljzatkiegyenlítők közül a DD 0,5-5 mm, a DX 0,5-10 mm, a DH pedig 3-15 mm vastagságú réteg kialakítására alkalmas (4). A felülete 5 mm-es vastagságig 3, e felett pedig 5 nap múlva burkolható. A meghatározott mennyiségű vízzel bekevert massza olyan jól terül, hogy utólagos csiszolásra csak kivételes esetekben van szükség.
A Padlopon aljzatkiegyenlítők (5) közül az Ultra 0,5-10 mm, míg a másik 3-15 mm rétegvastagságban teríthető az aljzatra. A bekevert anyagot 20 percen belül fel kell használni. A híg anyagot folyamatosan öntsük a felületre, majd ezt követően glettvassal egyenletesen terítsük el a kívánt rétegvastagságban, amely azután majd magától kisimul. Az Ultra aljzatkiegyenlítő 3 óra múlva járható, 24 óra múlva burkolható, míg a vastagabb rétegben felhordható Padlopon csak 24 óra elteltével járható, burkolni pedig csak 3-5 nap elteltével lehet. A felsoroltakon kívül természetesen még számos más, pl. az Ibola aljzatkiegyenlítők ötféle változata, vagy a max. 5 mm vastagságig alkalmazható Niboplan S aljzatkiegyenlítő közül választhatjuk ki a nekünk megfelelőt, a minőségük ezeknek is kiváló.
Az új burkolattal szemben követelmény lehet az is, hogy kellően szigetelje a lépészajokat. A viszonylag vékony PVC-padlók alá ezért ajánlatos hangszigetelő alátétlemezt is felteríteni, amely kielégíti ezt az igényünket is. Erre kiválóan alkalmas, pl. a 3 mm vastag Thomsit-Floor alátét, melynek jó a lépéshang-csillapítása (6). A grafikonon látható, hogy az alátétlemez nélkül lefektetett 2 mm vastag PVC-padló szinte alig csillapítja a lépéshangokat, míg a TF 303-as alátéttel kialakított padló 18 dB-lel csillapítja a járás zajait. E hangszigetelő alátét poliuretán kötőanyagú speciális keverék, és az aljzatra ragasztása után közvetlenül leragaszthatjuk rá a PVC-padlót. Nagyon kényelmes járást biztosít, és még a székgörgőknek is ellenáll. Jól ragasztható, felületi tömörségének köszönhetően nem "nyeli" a ragasztót, és csekély a súlya. Mivel 1,25 m széles tekercsben kapható (7), felragasztása előtt csíkokban felszabva terítsük ki, majd beszabását követően következhet a felragasztása. Nem nedvszívó felületre ragasztásához csak Thomsil K 188 E használható, nedvszívó aljzatra az UK 4000 is megfelelő. Ragasztását úgy végezzük el, mint a PVC-padlókét, azaz félig visszahajtott része alá kenjük a ragasztót, mégpedig a megadott fogazatú kenőlapot használva.
A visszahajtott lapokat végül pontosan egymás mellé illesztve, erősen a ragasztórétegbe dörzsölve rögzítsük véglegesen. Ezt követően hozzáfoghatunk a padló burkolásához.

A PVC-padlók beszabása

26-os képMivel a PVC-padlókat általában 2, 3, 4 m széles tekercsekben gyártják, e szélességi méret a kiválasztott anyag esetében lényeges. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a padlót egy darabban vagy toldva tudjuk majd felragasztani. A toldás mindig meg fog látszani, ezért olyan helyen a legkevésbé zavaró, ahol a berendezés többé-kevésbé takarja, pl. szekrénysorok alatt vagy a falak mentén. Ha ez nem megoldható, és mégis két lemezt kell egymás mellé fektetnünk, akkor az összevágás vonala a helyiség rövidebb oldalával párhuzamosan fusson. Ettől csak akkor érdemes eltérni, ha a tekercsszélességek alapján a fektetési hosszban csak elenyésző hulladék keletkezik. A padlóburkoló anyag mennyiségének a meghatározásakor mindig vegyük figyelembe, hogy - különösen a mintázott padlóknál - ezeket illesztve kell egymás mellé fektetnünk, tehát legalább egy mintányi ráhagyást is számoljunk a szükséges tekercshosszra. Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy külön szegélyt használunk-e majd, vagy a padlóból leszabott csíkot használjuk majd szegélyként, ugyanis ezek mennyisége is számottevő, és e célra ritkán elegendőek az esetleges toldáskor, beszabáskor leeső hulladékdarabok. A szükséges padlómennyiség kiszámítását nagyban megkönnyíti egy léptékhelyes fektetési vázlat, amely alapján a leeső darabok szélessége és hossza már előre kiszámítható.
A megvásárolt padlóburkoló-lemezből előbb szabjuk le a helyiség hosszának megfelelő, 5 cm ráhagyással megnövelt darabot, majd terítsük ki az aljzaton. Némi pihentetés után a tekercsben tárolt anyag meglágyul, közben kisimul, így könnyebb vele dolgozni. A kondicionálás után az első, nagyobb darabját illesszük a sarokba, a fal mellé (8), majd a hosszabb, a fal mellett felhajló végét a sarokba nyomkodva törjük meg, és így nyomkodjuk a helyére. A felesleges anyagrészt éles pengéjű marokkéssel vágjuk le a lemez végéről (9). Ha tehetjük, ehhez a művelethez használjunk acélvonalzót (10). Ha nagyobb felületű részt kell levágnunk, a levágandó rész bejelöléséhez használhatunk csapózsinórt is (11), a felesleges anyagot egy éles ollóval is levághatjuk (12). A már beillesztett darab mellé fektessük le a másik PVC-padló darabot, amely az illesztés vonalában fedje le az előző darabot, tehát hosszában ezt is a fal mellé illesztve fektessük le. Az esetleges minták összeillesztéséről ne feledkezzünk el, majd ezt követően acélvonalzó mellett éles késsel mindkét anyagot vágjuk össze (13). A felesleges anyagdarabokat távolítsuk el, majd az utóbb lefektetett padló végét is vágjuk méretre.
Minden helyiségben akadnak kiszögellések, csőáttörések, amelyek némileg megnehezítik a dolgunkat. Falkiszögelléseknél előbb a hosszabb oldalon hasítsuk be az anyagot (14), majd a fal éle alapján erre keresztben is vágjuk be a padlódarabot (15). Ezt végezhetjük úgy is, hogy a kiszögellés élvonalába vágjuk be az anyagot, majd a széleket a sarokba nyomva szabjuk be pontosan a padlószéleket (16). Sarokbeszögelléseknél hasonlóan járjunk el, csak ebben az esetben a felesleges anyagot előbb magunk felé hajlítva nyomjuk össze, majd a csúcs felé átlósan hasítsuk fel a PVC-t (17). A padlószéleket ezután már könnyen egyenesre és a falhoz illeszkedőre vághatjuk. Csőáttöréseknél előbb a lyuk helyét határozzuk meg, majd vágjuk ki a megfelelő méretű nyílást, amelyet azután a fal felől egyenes vágással nyissunk ki (18). Így könnyen a cső köré és a fal mellé illeszthető a PVC-padló széle. Következhet a padlólapok aljzatra rögzítése. 

A PVC-padlólapok leragasztása

32-es képKét megoldás, a könnyen eltávolítható ragasztószalagos padlórögzítés, vagy a teljes felületen történő ragasztás között választhatunk. A vékonyabb és főként kisebb felületű padlólemezeket kétoldalas ragasztószalaggal is az aljzatra rögzíthetjük, de az igényesebb, és főként nagyobb felületű padlóknál a teljes felületű ragasztás a tökéletes megoldás. A ragasztószalagos rögzítés gyorsan megoldható, a padlószéleket csak fel kell hajtani, és a ragasztószalagot - a védőpapír egyik oldaláról történő eltávolítása közben - simítsuk körben az aljzatra és az illesztések alá (19). E helyre azonban nem árt egymás mellé két szalagot ragasztanunk (20). Ezt követően már nincs más dolgunk, mint a felső védőpapír eltávolítása, és a padlószélek alapos lenyomkodása. Közben azonban ügyeljünk arra, hogy a padlólemezek ne mozduljanak el.
A PVC-padló teljes felületével történő leragasztása sem nehezebb, csak időigényesebb. E célra használhatunk vizes diszperziós, pl. a több gyártó és forgalmazó által javasolt Thomsit UK 4000 univerzális, vagy a K 188 E extra minőségű, vagy a Muraplast, esetleg Adesilex V4 (21), Bostik Nibofloor S 800 Multi diszperziós és Palmafix, Emfix vagy Rollcoll oldószeres ragasztókat (22) egyaránt. Sőt, ha meg kívánjuk könnyíteni a már kopott padlólapok felszedését, akkor a leragasztásukhoz a Thomsit TK 199 speciális rögzítő ragasztóját kenjük fel, mert ez könnyen feltéphető, maradványai pedig Pril mosogatószeres melegvízzel teljesen eltávolíthatók az aljzatról. Hasonló tulajdonságú a Mapetack diszperziós ragasztója is. A ragasztók felhordásánál mindig vegyük figyelembe a gyártó cég ajánlásait, különösen a felkenéséhez használt kenőlap és a szellőzési idők tekintetében, mert ez alapvetően befolyásolja a ragasztás tartósságát. A szükséges ragasztó mennyisége általában 250-450 gr/m2 között van.
A ragasztást a következő módon végezzük el. Hajtsuk vissza félig az egyik padlólemezt, majd az aljzatra egyenletesen kenjük fel a ragasztót. Míg a már felkent felület szikkad, a mellette levő padlólapot is hajtsuk fel, és kenjünk alá ragasztót. Vigyázzunk, mert oldószeres ragasztóknál a PVC-padló hátoldalát is be kell vonni ragasztóval. A szellőztető idő múltán a lemezeket egymás után simítsuk az aljzatra, majd erős nyomással dörzsöljük rá, mégpedig a szélek felé haladva. Ezáltal kipréseljük a burkolólapok alól a légbuborékokat is, és közben az anyag hátoldalát jól a ragasztóba nyomva, hozunk létre erős kötést. A padlóburkoló-lapokat a másik oldal felől felhajtva is ragasszuk le, majd a felületüket nedves ruhával töröljük tisztára.

Padlószegélyek

A már leragasztott PVC-padlókat más padlóburkolatokhoz hasonlóan szegéllyel szokás ellátni. E célra használhatjuk a különféle műanyag vagy fóliázott felületű MDF-szegélyidomokat is, de megfelelnek a PVC-padlóburkoló-anyagból levágott felragasztott szegélycsíkok is. Az előbbieket a falakra és a padlóra, az utóbbiakat pedig a falra ragasztva erősíthetjük fel. Az ilyen PVC-csíkokat lehetőleg úgy szabjuk ki, hogy esetleges fugamintái illeszkedjenek a padlón levőkhöz, és szélességük legalább 80 mm legyen. Felső élüket pedig egy keskeny, falra ragasztott takaróléccel fedjük le (23). A sarkokra élre hajlított csíkokat ragasszunk fel, és a lábazati csíkokat csak sík felületeken, illesztetten összevágott élekkel, toldva alakítsuk ki.

PVC-padlók tekercsben és lapra vágva

A PVC-padlók mintaválasztéka és minősége gyártónként változó. A hazai gyártók is számos új mintavariációval és kiváló minőségű padlókkal gazdagítják a bőséges választékot. Ezek közül ízelítőként néhány termékcsaládot mutatunk be.
A Graboflex Terrana padlók 1,3-3 mm vastagok, és 2 m széles tekercsekben gyártják őket. Koptatórétegük a padlók vastagságával arányosan nő; a 13/s, "Harmony" család esetében 0,12 mm, a 16/s Stone és Parkett típusoknál már 0,15 mm, míg a "Comfort" padlóké 0,25 mm. Mintázatuk megejtően valóságos és változatos, különösen a márvány- és járólap-mintásak nagyon meggyőzőek (24, 25). Akinek pedig az intarziás parketta a vágya, a Terrana 16/s PVC-padlókkal ezt is olcsón kielégítheti (26). A mintaválaszték igen változatos, nem könnyű közülük választani. A kőmintás padlólemezek mintakollekciója még változatosabb, és a természetes hatást esetenként kémiai préseléssel kialakított felületi struktúra teszi attraktívvá (27, 28). A Graboflex Terrana padlók szerkezeti felépítése többrétegű, ettől méret-stabilak a padlólemezek, a préselt felületű tömör koptatóréteg pedig kiváló kopásállóságot ad a Terrana PVC-padlóknak.
A különleges és kreatív megoldások iránt érdeklődőknek pedig a Domestic Karndean padlóburkolókat ajánljuk a figyelmükbe. Ez egy különleges minőségű PVC-lapburkolat, amely megjelenésében megtévesztésig hasonlít a természetes anyagú burkolatokhoz (29), az anyag- és gyártmánytechnológia minden vívmányát egyesíti magában. Mivel lapburkolat, így a különböző négyzet, téglalap vagy fríz elemek egymással kombinálhatók (30, 31), ezáltal meghökkentő, de azonos kopásállóságú, "anyagkombinációjú" padlóburkolatok hozhatók létre. Az anyag és mintázati variációk száma szinte korlátlan. Bármely beltéri helyiségben lerakható, de különleges kopásállósága nagy forgalmú helyiségek burkolására is alkalmassá teszi. Lerakása csak annyiban nehezebb, mint a szokványos PVC-padlóké, hogy laponként kell leragasztani, és a padlóminta kialakítása során hagynunk kell érvényesülni a burkolat variációs előnyeit. Ehhez pedig előzetes tervezés, fektetési terv szükséges. Felragasztásához oldószermentes diszperziós ragasztó használható, amit fogazott kenőlappal kell a teljesen sima és sík aljzatra felkenni. Az aljzat síktól való eltérése m2-ként 3 mm lehet. A fautánzatú lapok 102x914, a különféle kő és márványutánzatú elemek pedig 305x305 mm nagyságúak. A burkolólapok egységesen 2 mm vastagok. Az 5 mm széles, hat színben gyártott fugacsíkok alkalmazásával tovább növelhető a burkolat tagoltsága (29), míg az egységesen 102 mm széles bordűr elemekkel (32) egészen különleges padlómintázatok kialakítására is mód nyílik (32). E különleges PVC-padló kopásállóságát polimerdiszperziós filmbevonattal kell megerősíteni. A selyemfényt adó bevonathoz Secura Seidenmatt, a fényeshez pedig Bodenglanz 2000 folyadékot kell töményen felvitt rétegben felkenni. A bevonat 2 évenként felújítandó, az újbóli kezelés előtt azonban a padló felületéről Fuszbodenreiniger R 1000 általános tisztítószerrel kell eltávolítani a szennyeződést, fellazítani, majd vízzel lemosni.

PVC-padlók karbantartása

E padlók különösebb karbantartást, a felületük nedves ruhával történő áttörlésén kívül nem igényelnek, de időközönként ajánlatos a szennyeződés megtapadását viasztartalmú padlóápoló szerek felkenésével megakadályozni. Az esetleges gumilábak okozta elszíneződések, festékfoltok eltüntetéséhez szerves oldószereket, festékhígítókat soha ne használjunk. Az előbbiekben említett R 1000 tisztítószert és a Bodenglanc 2000 filmképzőt azonban bármilyen PVC-padlóra felkenhetjük tisztításkor, felületük felújításakor, de gyakori használatuk nem célszerű.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: PVC, padló, burkolat

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2110/PVC_padloburkolatok