Palántázás a gyakorlatban

1Májusban már időszerű az előzetesen szabad levegőhöz és a közvetlen napfényhez hozzászoktatott, vagyis megedzett (1) saját előállítású vagy vásárolt zöldség- és virágpalánták kiültetése állandó helyükre. Ez a szokásos palántázás, aminek helyes elvégzése a palánták tovább nevelkedésének az alapja.
A nem elég gazdag tápanyagtartalmú talajokon a kifejezetten tápanyagigényes zöldségnövények, mint a káposztafélék, a paprika, paradicsom, tök, palántázás előtt tápanyagfeltöltő trágyázást igényelnek. Egy négyzetméterre számítva fél-háromnegyed vizesvödörnyi vagy 5-8 kg érett szerves trágyát - istállótrágyát - szórjunk ki. 2,5-5 dkg szuperfoszfát vagy ugyanennyi kálisó, esetleg kénsavas káli és 1,5 dkg pétisó, valamivel kevesebb ammónium-nitrát műtrágya is megfelel, minél egyenletesebben elterítve a talajfelszínen. Még jobb, ha a műtrágya-adagolás kiegészül érett komposzt, négyzetméterenként ugyancsak mintegy jó vizesvödörnyi mennyiségének, elterítésével. A kiszórt trágyát lehetőleg 12-15 cm mélyen ásással, mély kapálással vagy gépi - rotációs kapával forgassuk a talajba.
A talajfertőtlenítés ugyancsak előzze meg a palántázást. Az előírt várakozási idő betartásával, a legmegfelelőbb, ha egy négyzetméterre számítva 3,5 g Basudin, 5 gr vagy kétszer ennyi Galation kerül kiszórásra a talajfelszínre. Szárazságban az öntözés nagyban fokozhatja a talajfertőtlenítő szerek hatékonyságát. A lótücsök kártétele ellen lótetű-irtószer is alkalmazható. Ez a csalétek a feltűnő járataik mentén a földbe süllyesztett sima falu kis edényekbe, műanyag tálkákban helyezhető el célszerűen. Vigyázni kell arra, hogy a szerhez se a gyerekek, se a háziállatok ne férhessenek hozzá.
A talaj porhanyós, sima felszínű és gyommentes legyen. Ehhez különösen jó a horoló, illetve saraboló, a csuklós kapa, a rögtörő húzókapa vagy a kultivátor. Nagy felületen a rotációs kapák a leghatékonyabbak.
Az előöntözés, palántázást megelőzően, akkor szükséges, ha a talaj száraz és omlós, az ültetőfával bele fúrt lyuk, a fa kihúzása után beomlik. Ilyenkor legalább a palántasorok helyét meg kell öntözni annyira, hogy a felső, száraz talajréteg nedves legyen. Ez a palántázást fél-egy órával előzze meg, hogy utána a föld ne ragadjon a palántázáshoz használt ültetőfára.
A helykijelölés sorvonalazással a legmegfelelőbb. A már jól előkészített talaj felszínén a sorvonalazás a sortávolságnyi térközökkel földbe vert cövekek között kifeszített erős zsineg segítségével, illetve ennek a mentén, kapa- vagy gereblyenyéllel, esetleg a gereblyének a fokával végezhető el. Gyorsabb a munkaművelet sorvonalzóval, ami fagereblyeszerű szerszám. A sorvonalzó készülhet kivehető vagy elmozdítható fogakkal, amelyek így az éppen megfelelő távolságokra állíthatók be (2). Többnyire elegendő csak hosszirányban meghúzni a sorokat. A sorokon belül a tőtávolságok már becsülhetők, szemmértékkel is elég jól betarthatók (3).
Májusban már minden zöldségfaj palántázható. Legkorábban a paradicsom, ami néhány fokos fagyot is átvészel, ha megeredt már, a levelei lefagyás után is újra kihajthatnak. Legkésőbbre maradjon a paprika, aminek a palántái biztonsággal csak május 15-e után kerülhetnek ki. Ugyanígy a paprikavirág, a dália, a petúnia és a többi, fokozottan fagyérzékeny virágpalánta. Június második felében és július elején palántázhatók a káposztafélék, közöttük a karalábé kései termesztéséhez nevelkedett palántái, a késői virágzásra szánt őszirózsa és más hasonló virágpalánták.
A jól kifejlett, már bimbós, kis terméses, de zömök, egészséges színű palánták a legjobbak. Fontos, hogy edzettek, vagyis már a szabad körülményekhez, a kinti levegőhöz és közvetlen napsütéshez szoktatottak legyenek. Az eredést segíti, ha a palántázás előtt egy-másfél héttel a földet késsel körülvágjuk (4) a tövek körül. Legalább 5-8 cm mélyen történjen meg ez a körbevágás. Utána néhány napig árnyékoljuk (akár burgonyás-zsák hálóanyagával), és a rendszeres öntözésre fordítsunk különös gondot. A túlnyúló gyökereket így elvágjuk, ugyanakkor a megmaradtak elágaznak, és jobban átszövik a körülvágott földhasábot. Ha a tervezettnél később kerülne sor a palántázásra, ez a körbevágás megismételhető.
A palánták kiemelésére csak közvetlenül a palántázás előtt kerüljön sor. Előtte való nap, vagy legalább pár órával korábban egy alapos beöntözés szükséges, hogy azután ültetőkanállal a gyökerek alá nyúlva, minél épebben és a lehető legtöbb földdel lehessen őket kiemelni a helyükről. A tejfölöspohárban és az egyéb egyszeri felhasználásra szánt, de földbe kerülve el nem bomló anyagú edényben nevelkedett palánták gyökérlabdájáról a nevelőedényük ollóval levágható. A cserepes növényeket átültetéskor úgy vegyük kézbe, hogy a mutató- és a nagyujjunk között legyen a tőrész (5). Ezután egy mozdulattal fordítsuk fejjel lefelé, és ebben a helyzetben a tartóedény peremét ütögessük az asztallap széléhez, amíg le nem emelhető a gyökérlabdáról, illetve ki nem csúszik belőle a gyökérlabda. Soha nem szabad a tövénél megfogva, egyszerűen kihúzni az edényből a palántát. A kiemelt földlabda felső vékony rétegét, ha már megkeményedett vagy zölden bemohosodott, a legjobb eltávolítani. Amennyire lehet, ne bolygassuk a gyökereket. Ha azonban a gyökerek már koszorúszerűen, sűrűn összetekeredtek, akkor ezt a gyökérkoszorút legalább kissé meg kell bontani, a jobb és gyorsabb begyökeresedés érdekében.
A palántatartó egy kis láda vagy kosár, de fóliával bélelt kartondoboz is lehet. A kiszedett palánták csomóit egymás mellé, szorosan kell betenni, hogy minél jobban fedjék egymást, a párologtatás ellen. Nyirkos zsákvászon vagy más textilanyag borítást is kaphatnak. Különösen jó, ha vödörben vagy puha földbe vájt gödörben laza, pépszerű sarat keverünk és a szabadgyökerű, illetve a szálas palánták csomóit a pépbe mártva, szedjük, választjuk szét egymástól az egyes palántákat. Így a gyökereket nedves iszap burkolja be, ami segíti a nedvességmegőrzést. Ültetéskor, amikor a földet a palánta gyökerei mellé kell nyomni, ez a folyós iszapréteg meggátolja, hogy a gyökerek között levegős üregek maradjanak.
A palánták tárolása hosszabb ideig is lehetséges, de ez sohase vízbe állítva történjen. A szakszerűen, nedves földdel kiszedett palántákat nyirkos újságpapírba és műanyag fóliába csavarjuk be. A befülledés elkerülése érdekében a csomagolás felül maradjon nyitott. Így rakjuk le pincébe vagy kamrába, esetleg más hűvös helyre. Ha időközben szükséges, csak a gyökeresen lévő földet nedvesítsük, öntözzük. A levelek lehetőleg ne legyenek vizesek a tárolás alatt sem, mert úgy rövid időn belül befüllednek, és a kiültetés után napégést kaphatnak. A nedves ronggyal becsomagolt gyökerű, illetve műanyag fóliába burkolt palánták viselik el a legjobban a szállítást is.
A kézi palántázás földlabda nélküli, vagyis szabad gyökerű, illetve szálas palánták esetében viszonylag egyszerű (6). A legkönnyebben megfelelő ültetőfával palántázhatók. A palántázófát szúrjuk a talajba olyan mélyen, amilyen hosszú a palánta gyökérzete. Forgatva szúrjuk le és húzzuk ki. Ezáltal a kialakított lyuk peremén a talajszemcsék rendeződnek, tömörödnek, és nem hullanak vissza a lyukba. A palánta gyökerei a keletkezett lyukba természetes helyzetükben álljanak, ne hajoljanak vissza. Az elegendő földdel felszedett palánta elhelyezése is könnyebb, mert gyökereit a rátapadó föld súlya lefelé húzza. A palánta elhelyezése után az ültetőfával ferdén mellé kell szúrni úgy, hogy az előző és a mostani szúrás hegye egybeessen. Az így ferdén leszúrt ültetőfával először alulról, majd felülről a földet a palánta felé, a gyökereihez kell nyomni, hogy közöttük nagyobb légüregek ne maradjanak. A visszamaradó kis lyukat pedig be kell ütni az ültetőfával, de csak annyira, hogy egy kis mélyedés még maradjon a palánta mellett, ami a benne meggyűlő vizet levezeti a gyökerekhez.
A földlabdás palántázás kétféleképpen oldható meg. Ha nagyobb térállásra palántázunk, a földlabdás palánták mindegyikének külön-külön készítsünk a földlabdájuk méreténél valamivel nagyobb ültetőgödröt, kapával, ültetőkanállal (7). A gödörbe elhelyezett palánta földlabdája köré kézzel nyomkodjuk oda a földet. A virághagymák és gumók ültetéséhez bevált a hagymaültető kéziszerszám, ami a palánta helyén, a földbenyomását követő felemeléskor, földlabda méretű és formájú talajt emel ki a földből.
A palántaültetés mélysége, földlabdás palánták esetében olyan legyen, hogy a földlabdájukat legalább egy centiméter vastagon takarja föld. Egyébként a palántákat általában a legalsó, ún. sziklalevélig kell a földbe süllyeszteni. Az ennél mélyebb ültetésre, a zelleren kívül, különösen érzékeny a saláta. Ezért ezeknek mindig csak gyökérzete kerüljön földbe, különben nem fejlődnek, berohadnak. A kiültetett salátapalánta pedig inkább az oldalán feküdjön, és a szél lengesse, semhogy a föld alá kerüljön a szívlevele, vagyis a legkisebb belső levélkéje.
Mélyen palántázható viszont a szárukon meggyökeresedő paradicsom és uborka. A mélyen palántázás akkor hasznos, ha a palánták már felnyurgultak. Ilyenkor ásót legjobb benyomni a talajba a palánta helyén, és az ide-oda mozgatásával képezhető vele ék alakú nyílás. Abba függőlegesen, vagy ha nagyon megnyúlt inkább ferdén kerüljön a hosszú, szabadgyökerű vagy a földlabdás paradicsompalánta úgy, hogy még a szár, illetve a levelek egy része is a talajba kerüljön (8). Ezt követően, az ék alakú nyílástól egy kis arasznyi távolságban újra leszúrt ásóval nyomjuk szorosan a földet a palánta gyökeréhez és szárához.
A palántázás utáni beöntözés még a palánták meglankadása előtt történjen meg úgy, hogy az öntözővíz a gyökerekhez iszapolja a talajt, kellően bő vízsugárban. Legjobb minden egyes tőhöz külön-külön juttatni vizet, öntözőkanna rózsa nélküli csövéből vagy tömlőből. Jó beöntözéskor a kizúduló vízsugár odatoccsan a palánta tövéhez, és ütésszerűen bemossa a talajrészecskéket a gyökerekhez (9). Kannával, folyamatosan haladva, a palánták locsolgatása nem sokat ér. Még kevésbé jó a kikerült palántákat kannarózsán keresztül öntözgetni. A szükséges vízadag három-öt deciliter palántánként.
A tápoldatos beöntözés az eredés és a további fejlődés szempontjából kedvező. Egy százalékos töménységű szuperfoszfátos oldat jól megfelel erre a célra. A tápoldatozással a palánták levelére került oldatot rózsával ellátott kannával vagy tömlő porlasztott vízsugarával mossuk le. Arra ügyeljünk, hogy egy négyzetméterre öt-hét liternél több műtrágyaoldat ne kerüljön.
A palántázás próbája, hogy az elültetett palántát az egyik levelének felső csücskénél megfogva (10), óvatosan megpróbáljuk kihúzni. A jól kiültetett palánta így megfogva nem húzható ki a földből, inkább a levele szakad le. A túlságosan kemény ültetés pedig az igen nehéz, kötött agyagtalajoknál adódó hiba.
A vízvesztés ellen - mindenekelőtt a felületi cserepesedésre, a kiszáradásra hajlamos talajon - az elültetett palánták tövéhez vékony rétegben húzzunk száraz földet. Föld helyett kisebb-nagyobb műanyagfólia-darabok is elteríthetők a talajfelszínen, gallérszerűen, a palánták töve körül. Még jobb, a palánták töve köré, vagy az egész felületre elteríteni összegyűjtött lombot vagy lekaszált füvet (10), mert így csökkentjük a talaj vízvesztését.
A palánták pótlása céljából érdemes a többiekkel együtt néhánnyal többet kiültetni, majd szükség esetén, ezek földlabdás áthelyezésével és alapos beöntözésével, ebből a tartalékból pótolni a kipusztultakat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: palántázás, palánta

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Indul a balkon-növények szezonja

Május közepétől már talaj menti fagyokra sem kell számítani, így a fagyérzékeny egynyári növények szezonja is beindul, és benépesülhetnek a balkonládák. A jó növényválasztásnak és a helyes...


Vetést segítő eszközök

A kereskedelemben számos olyan vetést segítő eszköz – ablaküvegház, tőzegcserép és más hasonló – jelent meg, melyek nagyban megkönnyítik munkánkat, ésjavítják a leendő palánták minőségét.