Palántanevelési praktikák

A magról szaporítható, melegigényes növények, elsősorban az egynyári virágok és zöldségfélék hamarabb képesek kifejlődni és virágot, illetve termést is fejleszteni, ha a magvaik ból palántákat nevelünk. Ezeket ültetjük, palántázzuk el továbbnevelésre a virágoskertbe, veteményesbe.

Palántanevelő edény bármilyen lapos, közepes méretű, 10-12 cm átmérőjű, hagyományos égetett anyag vagy műanyag cserép éppen úgy lehet, mint alaposan kimosott kávés- vagy tejfölös pohár, kisebb-nagyobb tálka (1). Ehhez deszkából kis láda is összeállítható, de használt gyümölcsös rekesz is megfelel, ha kibéleljük papírral, esetleg sűrűn átlyuggatott fóliával, hogy a lécek közötti nagyobb részeken se hulljon ki a belekerülő föld. Beválhatnak a kemény PVC vagy polisztirol hab anyagú műanyag tartók is. Ha az aljukon még nem lenne egyetlen nyílás sem, ami a vízkivezetéshez szükséges, akkor lehetőleg több helyen ki kell lyukasztani, hogy kevésbé fenyegessen az eltömődés veszélye, a vízmegrekedés az edény aljában (1).
Komfortosítás az, amikor a használatba kerülő edény egyfajta fedőt is kap. Kiürült üdítőitalos, minél átlátszóbb, tisztára mosott műanyag flakon felső harmada vágható le erre a célra. Ha a flakonnak csak az alját vágjuk le, rajta még a zárókupak is fenntartható (2). Hasonló szerepe lehet a teljesen átlátszó műanyag tasakok anyagából készült borításnak illetve fóliapalástnak (3).
Palántanevelde kész formákban is kapható. Ez is rendszerint huzalvázas, műanyagbordás és egyszerű fóliapalást fedelű. Az alja pedig többnyire műanyag kartonból - kartonplasztból - készült, amiben méhsejtszerűen papírcellák helyezkednek el (4).
Papír palántatartóedény készülhet házilagosan is. Előnye, hogy a nevelkedő palánta akár tartóval együtt ültethető el végleges helyére. A papír ugyanis a továbbnevelés helyén lévő földbe kerülve idővel elbomlik. Ilyen célra a villanykörték csomagolásához használt kartonhüvelyek is jól megfelelnek. A sima felével befelé hajlított egyszerű hullámpapír, kartonlap, sőt több rétegben összehajtogatott újságpapír megfelelő széles csíkjaiból is formálhatók palánta-hüvelyek. A papírcsíkok formáláshoz szörpös üveg, szögletes műanyag flakon lehet a sablon (5). A papírcsíkok szélei ragasztással vagy tűzőgéppel rögzíthetők. A papírt felolvasztott padlóviaszba vagy gyertyaviaszba mártva, esetleg étolajjal, lenolajkencével bekenve lehet vízhatlanítani.
4-es ábraA palántaneveléshez megfelelő föld általában az egyharmad rész humuszos és gyommentes vakondtúrásföld és ugyanennyi durva homok, valamint tőzeg keveréke. A könnyű, gyommentes kertiföld is megfelel. A kötöttebb, agyagos talaj viszont legfeljebb feljavítva, lazító tőzeg bekeverésével, homokadagolással válhat palántaneveléshez használhatóvá. Természetesen megfelelnek a palántaneveléshez csomagoltan árusított földek is. Ezek ugyanis többnyire tőzeg vagy legalábbis jó komposzt és agyag, esetenként még valamilyen adalék finoman morzsalékos keverékei. Egyharmad rész homokkal, még inkább jó rostos tőzeggel érdemes kiegészíteni őket, hogy lazábbak, levegősebbek legyen. Készülhet hasonlóan jó keverék kerti föld, érett komposzt és homok összekeverésével is. A homok lazító feladatát pedig agyag-granulátum, még inkább az építőiparban ismeretes perlit is elláthatja.
A föld betöltése előtt az edény aljában lévő nyílásokra, az eltömődésük ellen helyezzünk cserépdarabkákat, majd ujjnyi vastagon homokot vagy sódert, vízelvezető rétegnek. A betöltött földet az edény pereménél körben, a tenyerünk élével nyomkodjuk végig, majd ujjainkkal a középső földrészt is tömörítsük. Ezután simítsuk el a földfelszínt, hogy az edény pereméig legalább fél cm-es víztér maradjon szabadon. Fontos, hogy a földdel megtöltött edény súlya ne legyen 10 kg-nál több. A legkisebb szükséges földréteg vastagság pedig 5 cm.
A magvetés a simára lelapogatott földfelszínre történhet. A céltól függően 1-8 cm határok között változó tőtávolság mellett 4-8 cm lehet a sortávolság. Cserepekbe, poharakba két-három szem magot is vethetünk, részben a kelés biztonsága, másrészt a korai termés növelése érdekében. Főképpen a tök- és uborkafélékből valamint a paprikából szokás együtt nevelni párban vagy többesével palántát. A takaró földréteget enyhén le kell lapogatni, hogy a magvakhoz nyomódjon, és szárító hatású légüregek ne maradhassanak vissza.
Földtakarás pótló lehet a vetés fölé helyezett üveglap is (6). Ennek az egyik végét támasszuk fel gyufaszállal, hogy a belső felületén lecsapódó vízcseppek ne a vetésre hulljanak, hanem lecsoroghassanak az alacsonyabb oldalon. A vetés beöntözésére legjobb a permetszerűen porlasztott langyos víz. Jó megoldás az is, ha a magvetés edényét beállítjuk egy nagyobb edénybe, amit azután megtöltünk vízzel, hogy így alulról nedvesedjen át a földje.
A további öntözésekkel biztosítsuk a folyamatos, enyhe nyirkosságot, a keléstől kezdve, a palánták növekedésének megfelelően növelt vízadagokkal, mindig a gyökérzóna mélységéig öntözve, de még túlöntözés nélkül.
Kelést követően már lehetőleg mindig a délelőtti időszakban kell öntözni, hogy éjszakára ne maradjon fenn a kórokozóknak kedvező párás, nyirkos állapot. Még a vízigényes növények, mint a káposztafélék és a paprika, sem szeretik az egyfolytában erősen nyirkos talajt. Ez esetben is érvényes az általános szabály, hogy ha öntözünk, alaposabban tegyük azt, utána szünet következzen, míg az alsóbb földrétegben van elegendő felvehető víz. Így a feleslegesnek bizonyuló víz szabadon kifolyhat az edényalji vízkivezető nyíláson. Jó szerkezetű földben nem is keletkezhet pangó víz. A palánták növekedésének szabályozása is a vízadagolással, illetve az öntözéssel lehetséges leginkább.
A fényellátás kezdetben az ablakon át beáramló fényből áll, ami nem északi fekvésű vagy beárnyékolt ablak esetében elég is. Ilyen módon még a fényigényesebb palánták is jól nevelkedhetnek ablakban, amíg a szabadba ki nem kerülhetnek.
A palánták csírázási hőigényéhez képest a lakás általában túl melegnek bizonyul. Közepesen fűtött, mérsékelten meleg, vagyis legfeljebb 20 °C körüli hőmérsékletű helyen viszont különösebb baj nem szokott adódni, bár az ilyen meleget kedvelő paradicsommal és paprikával ellentétben a káposztafélék és a saláták 12-15 °C-on fejlődnek jól. A túlmelegedést mindenképpen el is kell kerülni. Napos időben se emelkedjen a növények légterének hőmérséklete 25-30 °C fölé. Ha azonban tartósan alacsonyabb a hőmérséklet a kívánatosnál, akkor a palánták fejlődése lelassul, és különböző kórokozóknak, kártevőknek is könnyebben áldozatául eshetnek.
A napsugárzás melegét jól hasznosíthatjuk. A legegyszerűbben úgy, hogy négy darab, legalább egy arasznyi széles és 100-120 cm hosszú deszkaszálat keretszerűen, derékszögben összeszegelünk, amire rajzszegekkel vagy tűzőkapoccsal átlátszó műanyag - polietilén - fóliát rögzítünk (7).
A fólia alagút télen fészerben (8), garázsban, pincében tartható, összerakva, könnyen mozgatható. Felállítása igen egyszerű; könnyű fém vagy műanyag bordáit kellő íveléssel egyszerűen ledugdossuk a földbe, és ráfeszítjük a műanyag fóliát, amit a széleknél föld ráhúzásával rögzíthetünk.
A fólia takarás jobb, mint az üveg, mivel egyszerűbb résmentesen lezárni vele a légréteget. A túlmelegedés ellen napos időben különböző nagyságú nyílásokat kell nyitni szellőztetéshez, ami azonban lehetőleg állandó huzatot ne okozzon. Akkor kell visszacsukni a szellőzőnyílásokat, amikor a nap még süt, hogy éjjelre betároljunk kevés tartalék meleget. A napközben felmelegedett talaj és légtér éjszakai takarással is óvható a lehűléstől, de még biztosabb és kényelmesebb megoldás a fóliatakarás megduplázása úgy, hogy a két fólia között elegendő levegőréteg fejthesse ki a hőszigetelő hatását (15-30 cm-es térköztartással).
A sűrű kelés ritkítása is szükségessé válhat. A sűrű kelés miatti palántafelesleget tűzdeléssel hasznosíthatjuk. Ez eredményezheti a legjobban fejlett és különösen gyors kifejlődésre képes palántákat. Korábban beöntözött földjükből a gyökérrészükkel egyenként kiemelt kis palántákat két ujjal a levelüknél fogva (9) tartsuk a tűzdelőfával mélyített, megfelelő mélységű lyuk fölé, majd a tűzdelőfa végével nyomjuk a nyirkos földet a lyukba lógatott gyökérzethez.
Az edzés a palántanevelés befejező művelete. A zömök, erős palánták a legjobbak, amelyeket mértékelt öntözéssel és egyre bőségesebb szellőztetéssel, különösebb tápanyag-utánpótlás nélkül lehet nevelni. A kipalántázásuk előtt pedig még edzést is kell folytatni, vagyis fokozatosan hozzá kell szoktatni őket a végleges helyük eddigiénél mindenképpen mostohább körülményeihez. Ezt az edzést a kipalántázás tervezett ideje előtt tíz nappal kell kezdeni, csökkentve az öntözést, növelve a szellőztetést. A palántáknak ekkor már ki kell kerülniük a szabadba; először csak a kellemesebb napközi időszakra, majd éjszakára is. Az üveg- vagy fóliaborítást hasonló fokozatossággal, átmenettel vegyük le a növényekről. Ha szükséges, az erős nap ellen eleinte árnyékolással védjük őket.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: palánta, nevelés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hidrokultúra

Az üzemi termesztésben a hidrokultúrás kertészkedés az, ami atechnika csúcsát jelenti, hiszen itt minden szabályozott körülmények között történik. Avízellátás, atápanyagellátás, ahőmérséklet és...


Magvetés vagy palántázás?

Már egy 50 négyzetméteres konyhakert képes egy négytagú család zöldségellátását biztosítani. Egyre többen felismerik, hogy akár kis terület is elég ahhoz, hogy sok zöldséggel, fűszerrel tudjunk...