Otthonának berendezési tárgyait, beleértve a bútorokat is, ki-ki maga választja meg. Aki teheti készen vásárolja meg, mások meg kényszerből, kedvtelésből, maguk készítik el. A készen vett bútordarabok érthetően nem mindig igazíthatók a helyiségek lehetőségeihez, különösen nem akkor, ha családi gardróbszekrényre gondolunk. Az exkluzív darabok csodaszépek, csak méretük szempontjából nem igazán kis szobákba valók, mások meg célszerűek ugyan, de jellegtelenek, és igazítanivalónk is mindegyiken akad. A bátrabbak ezért inkább gardróbszekrényeiket beépítve, saját kezűleg készítik el. Így a bútordarab garantáltan méretre szabott, raktere az igényeknek megfelelő elosztású, az egész bútor pedig lényegesen olcsóbb lesz, mint a készen vásárolt. Ám a költségek és az elvégzendő munka tartama attól függ, hogy a frontfelület mögött milyen lesz a szekrény váza. Ezek különféle kialakításához íme néhány minta.Sarokszekrény
Kis alapterületű lakásoknál mindig problémát okoz az ajtók közötti sarkok kihasználása. Tulajdonosai szűkében vannak a tárolóhelyeknek, ezért érthető, hogy az ilyen sarkokat is igyekeznek kihasználni. Közvetlenül az ajtó fölé felerősített magas polcon például elférnek az utazó táskák, e polc alá pedig annak szélességével azonos méretű rekeszes szekrény elkészítésével újabb jelentős rakodóteret létesíthetünk (1). Rekeszei lehetnek lenyitható ajtósak, csak arra ügyeljünk, hogy az ajtólapok egy része mellmagasságig lefelé, a többi viszont felfelé nyíljon. A rekeszeket behatároló polclapokat két oldallap közé köldökcsapozva erősítsük be, az ajtókat pedig a rekeszlapok élére és az ajtók belső lapjára süllyesztetten felcsavarozott pántokkal fogassuk fel. Az ajtólapok a kávaoldalak közé, felül ütközőlécre csukódjanak, rögzítésükre mágnes csappantyút használhatunk, túlnyitását pedig kitámasztó vasalattal akadályozzuk meg. 
A rakodóteret azonban kifordítható fiókokkal is megépíthetjük. Ez ugyan kissé több munkával jár, viszont megtakaríthatjuk a vasalatokat, zárakat. Az L-alakú fiókoknak ugyanis egy simapalástú köldökcsap-pár a tengelyük, amelyek a két oldallapba fúrt lyukakba illeszkednek. A kibillentett, illetve becsukott fiókok újabb facsap-párokba ütközve biztosítottak túlnyitás ellen (2). A fiókokat alkotó lapokat csapokkal megerősített él-lap kötésben célszerű összeerősítenünk, a sarkokat pedig esetenként utólag beragasztott háromszögű saroklécekkel erősítsük meg. A szekrényt 3 mm vastag rétegelt lemezből kiszabott hátlappal lefedve tehetjük kellően porvédetté, ám ha szorosan a falhoz erősítjük, akkor erre az alkatrészre sincs szükségünk. A csapfészkek pontos kifúrásához fémlemezből készített, az ajtóélre és az oldallapra illeszthető helyező sablont kell készítenünk, hogy a csapfészkek pontosan azonos helyre kerüljenek minden egyes fióknál. A kész szekrénykével ilyen módon kihasználhatóvá tehetjük ezt az egyébként holt teret, sötét zugot.
Beépített beugró
Sok lakásban akad olyan falmélyedés, ami szinte kínálja a beépítés lehetőségét. Esetünkben a beugróba szerelték fel a villanyórát és egy célszerűen kialakított szekrénnyel ezt a nem különösebben látványos mérőeszközt is eltakarhatjuk, egyúttal alatta és felette egyéb tárgyaink tárolására alkalmas helyet létesíthetünk (3).
Az adott esetben szerencsére a fal egyenes és függőleges is, a legegyszerűbb szekrényváz ezért faligazítás nélkül beépíthető. Ilyenkor 20x50 mm-es, hosszú lécekből állítsunk össze 20x30-40 mm-es hevederlécekkel összeerősített két oldalkeretet. 
A hevederléceket két-két facsavarral megerősítve ragasszuk a függőleges lécekre (4). A keretek olyan szélesek legyenek, hogy fal síkjánál 20 mm-rel mélyebbre kerüljön az élük.
A két keretet a hevederlécekre helyezett, 19 mm vastag laminált faforgácslapból leszabott polclapokkal fogjuk közre, ezek a keretek külső éléig érjenek. A polcok sarkaiba vágjunk fészkeket a keret számára, és ferdén a helyükre illesztve helyezzük a hevederlécekre. Oldalanként két-két facsavarral rögzítsük a tartólécek élére mindegyiket. A fedőlapot természetesen alulról beillesztve csavarozzuk fel. Az összeerősített vázat helyezzük a falmélyedésbe, majd alul-felül faékekkel, vagy néhány hosszú facsavarral szilárdan rögzítsük a helyére. A váz élére ragasszunk tokkeretet (5), amelynek darabjait néhány facsavarral is fogassuk a vázhoz. A beépített szekrényvázat elölről hornyolt bútorajtó keretlécből összeállított és vékony, áttetsző akrillemezzel beüvegezett (6), vagy 3 mm vastag, könnyű falemezzel lefedett ajtókkal fedjük le. Az ajtók a tokkeretre csukódjanak. Az ajtókat rugós kivetőpántokkal szereljük fel, mert ezek feleslegessé teszik a mágnescsappantyúk használatát. Ez a megoldás nagyon egyszerű és dekoratív, csak nem mindenhol célszerű alkalmazni.
Gardrób faltól-falig
A ruhásszekrény, különösen ha az szinte az egész falat elfoglalja, igényesebb kialakítást igényel. Ezeknél is alkalmazhatunk vázelemként léckereteket (7), de ezeket igényesebben, lapos csapokkal összeeresztve kell kialakítanunk. E keretek anyaga 30x70 mm-es, csiszolt, lakkozott léc legyen. A szekrénybe célszerű fiókos részt is kialakítanunk, a felette levő helyet pl. vállfára akasztott öltönyök, rövid kabátok tárolására használhatjuk. A fiókok vezetőléceit, közbenső tartókeretét pedig polclapokkal köthetjük össze (8). A polclapokat lemezvasalatokkal ajánlatos a léckeretek közé erősítenünk.
Ha a helyiség magas, akkor sem kell a váznak 2500 mm-nél magasabbnak lennie, és a mélysége se legyen 460 mm-nél több. A szekrényváz és a mennyezet közötti részt utazótáskák, bőröndök, egyéb terjedelmes holmik tárolására hasznosíthatjuk. A keretelemek távolságát az is befolyásolhatja, hogy pántolt ajtólapokkal, vagy tolóajtókkal szeretnénk a 
szekrényt lezárni. A pántolt ajtókat ugyanis az osztókeretekre, a tolóajtókat pedig szerencsés esetben a mennyezetre kell felszerelnünk, így nincs közvetlen kapcsolatuk a szekrényvázzal. Nagy belmagasságú helyiségekben a tolóajtók sem "nőhetnek" a mennyezetig, mert nehéz lenne a kezelésük. Ilyen esetekben viszont a szekrénykávát tetőlappal is le kell fednünk, és függesztett tolóajtók helyett alsó görgőkön futó ajtókat (9) kell készítenünk, hogy az ajtók súlya ne a tetőlapot terhelje. A szekrény hátlapot nem igényel, legfeljebb a beépítés előtt tapétázzuk le a falat. Ha pedig beépített szekrényünk rövidebb lesz majd mint a szoba fala, akkor a szélső lécvázat az ajtókkal azonos anyagból leszabott oldallappal fedjük le teljesen.
Tetőtéri ruhásszekrény
A tetőtérbe épített lakások legtöbbjének oldalfalai ferdén megtörtek a tetőszerkezet miatt. Az ilyen helyiségekbe bizony szinte csak méretre szabott bútorokat lehet elhelyezni, amelyek követik és egyben el is rejtik - legalábbis részben - a ferde falsíkokat. Ha pedig igényes berendezés részeként elegáns beépített szekrényt szeretnénk készíteni, akkor vagy laminált faforgácslapokból vágassuk ki a szekrénytestek oldallapjait, vagy ezeket szilárd, 3 mm vastag rétegelt lemezzel burkolt léckeretekből alakítsuk ki (10).
E célra azonban használhatunk furnérral borított faforgácslapot is (11). Ezek az oldallapok a viszonylag keskeny fedő- és teljes szélességű fenéklappal szilárdan összecsapozva alkotják a szekrénykávákat. Alul 100 mm magas lábkeret (12) emeli meg a fenéklap szintjét és fogja össze az esetleg különálló vázelemeket szekrénysorrá. A darab persze akkor mutat a legjobban, ha a felülete azonos faanyaggal borított. Ezt pedig csak akkor biztosíthatjuk teljességgel, ha az oldallapokat a polclapokat és a hátlapokat 3 mm-es, szép erezetű rétegeltlemezzel burkoljuk be. Az így kialakított darabok látható éléit pedig valódi furnércsíkokkal fedjük le. A hátlapokat a vékony anyag és a ferdén történő összeerősítés miatt háromszögű léccel megerősítve fogassuk egymáshoz. Belülről ez nem fog látszani, de a ferde illesztési vonal ennek ellenére szilárd lesz. A nyers fafelületeket ezt követően felületkezelésként fújjuk be kétszer színtelen lakkal. 
Az elkészült és helyére erősített szekrénytestek fölé jelöljük fel a tolóajtók sínkonzoljainak vonalát (13), majd az erre felhelyezett görgők alapján függőónnal jelöljük ki az alsó vezetősín helyét is (14). Az ilyen szekrények elé ugyanis felső görgős tolóajtókat érdemes felszerelnünk. Az ajtók mindig olyan szélesek legyenek, mint amilyen széles a szekrény egy-egy vázeleme, magasságukat pedig a padló szintjétől mérve állapítsuk meg. Ha az ajtók színe fehér, ez látszólag tágasabbá teszi a helyiséget, a kinyitott ajtók pedig szép, valódi fából készített szekrénybe (16) engednek bepillantani.