Tusoló paraván felszerelése

Mivel a legtöbb fürdőszobában kád van felszerelve, és ennek kiegészítéseként van szükség a tusparavánra, célszerű a többszárnyas, kihajtható változatot választani (1). Ezt ugyanis használaton kívül a fal mellé lehet hajtani, így szinte egyáltalán nem foglal helyet. De csak akkor, ha nincs az útjába semmi. Ha a kézitusoló tartó konzolja a paraván összehajtott, és fal mellé fordított szárnyai mögé kerülne, akkor vagy szereljük kissé odébb, vagy a mellette levő falra csavarozzuk fel. A szárnyak alsó éle hajlékony gumiszegéllyel ellátott. Ennek a kád peremére kell simulnia, hogy a lefolyó víz a kádba, és ne azon kívülre follyon. Ez a körülmény egyben kijelöli a paravánt tartó idom helyét is a falon. Azonban vigyázzunk, mert lehet hogy a fal burkolata nem pont függőleges. Ezt előbb a kád peremére állított, és kihajtott szárnyú paraván falhoz illesztésével ellenőrizzük. Ez könnyebb, ha a felső élére állítva helyezzük a kád szélére. Ha a falhoz nyomva felül, vagy alul jelentős, a gumiszegély magasságánál nagyobb eltérést észlelnénk, akkor méretre gyalult hézagoló lécre, és hosszabb felerősítő csavarokra lesz majd szükségünk. A kisebb eltéréseket alátét lapocskákkal korrigálhatjuk majd, ám ezek szélessége mindig azonos legyen a tartóidoméval. Esetünkben a tusparaván szárnyai kifelé hajthatók, így azután a tartóidomot vízmértékkel pontosan függőlegesbe állítva azonnal a falra jelölhettük a felerősítéséhez szükséges lyukakat (2).
A vízmérték helyett egy hosszú zsinegre kötött nagyobb anya, vagy csavar is megteszi. A septében készített függőónt azonban ne pont az idom mellé, hanem attól 20 mm-re lógassuk le, és csak mozdulatlan állapotában állítsuk hozzá a tartóidomot. A lyukak átjelölésekor gondoljunk a szárnyak alsó élére erősített gumiszélekre is, ezek kb. 2/3 magasságával magasabbra emeljük a tartóidomot. Célszerű ezt előbb a falon bejelölni. A tartóidomot e vonalra helyezve, vagy léccel alátámasztva, már könnyű a furatok helyét meghatározni.
A lyukak kifúrásához élezett vídiabetétes fúrókat használjuk. Előtte azonban pontozóval óvatosan megütve pattintsuk le a kemény csempemázt, különben a fúró hegye elcsúszhat a középpontból. A lyukakat közepes fordulaton fúrjuk ki (3), és lehetőleg használjunk mélységmérő pálcát, vagy a fúró szárára tekerjünk a műanyag tipli hosszával megegyező távolságba szigetelőszalag gyűrűt. Megeshet, hogy némelyik furat a téglák közötti fugákba kerül. A tipliket ilyenkor híg gipszbe mártva, és híg gipsszel kibélelt lyukba nyomjuk bele. Így biztosak lehetünk abban, hogy a téglák közé került tipli is tartani fog.
A tartóidom hátoldalára nyomjunk fehér színű szilikonos tömítőmasszát (4), majd egyenletesen terítsük el az egész felfekvő felületen. Ezt benedvesített spatulával végezzük el. Ha hézagoló léccel vagy alátét lapokkal voltunk kénytelenek a tartót függőlegesbe állítani, akkor ezeket is tömítőmasszába ágyazva szereljük fel, az esetleges hézagokat pedig a tartó felcsavarozását követően töltsük ki tömítőanyaggal. A csempeburkolatot acetonnal tisztítsuk meg, majd a tartóidomot a helyére nyomva csavarokkal rögzítsük a falra (5). A kinyomódott tömítőanyagot viszont csak megszilárdulása után távolítsuk el, mert különben a még képlékeny anyagot rákenhetjük a tartóidomra is. Ezt jobb elkerülni. Az esetleges hézagok kitöltésekor pisztolyból nyomjunk anyagot a tartó alá, és beszappanozott ujjunkkal tömörítve nyomjuk alaposan a résekbe. A megszilárdult tömítőanyagot éles késsel vágjuk át, majd a felesleges részét egyszerűen húzzuk le a csempéről. Így a tömítés is tökéletes lesz, és az idom felülete is tiszta marad.
Ezután már csak a paravánszárny pántolt idomát kell a  tartóidomba csavaroznunk (6), és a munkát ezzel befejezettnek tekinthetjük, mehetünk tusolni.