Belépés
 avatarja
2014. október 30., Csütörtök - Alfonz
Aktuális lapszám | Videó adatbázis | Előfizetés | Kapcsolat | Facebook | Mobil Oldal | Szakértő | Naptár | Herbáció | Gasztronóm

Az értékeléshez jelentkezz be!


Ezermester » 1998 » december » Aktuális

Solar elektronika

iwiw logotwitter logo
||

A jövő mindenképpen a természetes és az olcsó energiaforrásoké. A három legismertebb, amit már elérhető eszközökkel hasznosítani lehet: a víz, a szél és a napfény energiája. A vízi energia házi munkára fogása csak különleges körülményeket tartalmazó környezetben lehetséges, így ez az energia forrás gyakorlatilag kiesett. A szél energiáját elvileg bárhol igénybe lehet venni, legfeljebb a szélcsendes időkben ez az energiaforrás esetleg huzamosabb ideig nem működik. A harmadik, a napfény, illetve a fény már jobban kihasználható állandó energiaforrás lehet. A napfényt villamos energiára átalakító solar-cellák most még nem tartoznak az olcsó készülékek közé. Viszont az árukat nagyon gyorsan megtermelik, különösen akkor, ha az általuk szolgáltatott ingyenes villamos áramot különleges feladatok megoldásához használjuk.
Pontosabban a háztartási energiaszükségletekhez méretezett solar-cellás rendszerek költségei még olyan nagyok, hogy esetükben még a gazdaságosságukról nem lehet beszélni. Ellenben például egy magára hagyott épület őrzését egy solar-cellával táplált energiaforrásról működő rendszerre szinte százszázalékos biztonsággal rá lehet bízni. A néhány milliamperes állandó áramot szolgáltató energiaforrás költségei már simán beilleszthetők a felügyelőrendszer költségvetésébe. Jelenleg a legkorszerűbb őrző-, és riasztó rendszerek solar-cellával töltött akkumulátorral táplált rádióadókkal működnek. Az ilyen rendszerek szinte sebezhetetlenek.
Ha fellapozunk egy solar-cellákat is tartalmazó katalógust (például CONRAD), akkor tapasztalhatjuk, hogy a cellák ára a feszültségük és a teljesítményük növekedésével arányosan nő. Viszont a 3-6 V-os és 10-16 mA-es, kisebb cellák ára kevesebb, mint egy 6-12 V-os, 10-15 Aó-ás akkumulátoré. Elvileg egy rendszerbe kapcsolt akkumulátort feltöltött állapotban csatlakoztatnak az általa táplált áramkörökhöz. Az energiaellátást úgy kell méretezni, hogy az állandó fogyasztás nagyjából a solar-cella teljesítményének a 40 százaléka alatt maradjon. A fennmaradó energiahányad az akkumulátor készenléti töltésére és nem a teljes töltésére használódik. Akkor sincs baj, ha netán a fogyasztás megnő, és az akkumulátor lejjebb merül. Az említett energiafelhasználási arány mellett csupán idő kérdése és a cella az akkumulátort ismét teljes értékűvé tölti.

1. ábra

Egy solar-cellás áramforrás a következő részekből áll: solar-cella, szabályozó és töltő elektronika, akkumulátor. Gyakorlatilag mindhárom egységet a kereskedelemben árusítják. Közülük a cellát és az akkumulátort házilag képtelenség elkészíteni, az elektronikát viszont aránylag egyszerűen össze lehet állítani. A kereskedelmi rendszerek szabályozói az adott cellafeszültséghez és a szintén ekkora feszültségű akkumulátorhoz igazodnak. Ha ellenben az akkumulátornál kisebb, például fele feszültségű cellákat alkalmazunk, és a töltőfeszültséget elektronikus úton állítjuk elő, akkor a cellákra jutó költségek számottevően csökkenthetők. Oly annyira, hogy esetleg több cella összekapcsolásával nagyobb feszültséghez vagy nagyobb teljesítményhez juthatunk, továbbá a nagyobb felület a biztonságot is megsokszorozza. A solar-celláknál érdemes a feszültség elektronikus megduplázását alkalmazni. Ez egy olyan áramkör, aminek a kimenetéről a bemenetére kapcsolt egyenfeszültség kétszeresét lehet levenni.
Az 1. ábrán látható kapcsolás alkalmas a solar-cellák feszültségének megduplázására. Az átalakítás veszteségekkel jár. Ez azt jelenti, hogy az áramkör kimenetén soha nem pontosan a bemeneti feszültség kétszerese, hanem a terhelő áram nagyságától függően annál mindig valamivel kevesebb jelenik meg. Az 1. ábrán levő kapcsolást jellemző adatok a következő táblázatban vannak:
A fenti táblázatból a következőket lehet kiolvasni. A kimeneti feszültség a terhelő áram nagyságától függően mindig kevesebb a bemeneti feszültség kétszeresénél, ez a különbség 70 és 80 százalék között mozog. A solar-cellát terhelő áram legalább a kétszerese a kimeneti áramnak. Nézzünk egy példát. Adott egy 12 V-os 6,6 Ah-s Dryfit Solar akkumulátor (CONRAD 11 07 52-99), amihez solar-cellás töltőt kell készíteni.
Ehhez a következő összeállítást válasszuk: egy 6,4 V-os és egy 3,2 V-os (CONRAD 19 66 14-99 és 19 66 06-99) Panasonic solar-cellát amit sorba kapcsolunk. Az eredő feszültség így 9,6 V lesz. Ezt kétszerezi az 1. ábrán látható áramkör, azaz 2´9,6=19,2 V. A hatásfok körülbelül 75 százalékos, 19,2 V 75 százaléka 14,4 V, ami a 12 V-os akkumulátorok szabványos töltőfeszültsége.
A két solar-cella terhelhetősége nem egyforma. Ebben az esetben, mivel sorba vannak kapcsolva, a kisebb áramú cella lesz a mérvadó. A 6,4 V-os 42 mA-rel, a 3,2 V-os 32 mA-rel terhelhető. A töltés korlátozó ellenállását tehát ennek a felére kell méretezni, azaz 15 mA-re. Az eredmény tehát az, hogy a 12 V-os 6,6 Ah-s akkumulátor naponta 10-12 órás, 15 mA-es készenléti töltést fog a szükségnek megfelelő mértékben kapni.

TELEPES FÉNYCSŐ

A villamosenergiával való takarékosság az utóbbi időben szinte központi kérdés lett. Ezzel a legtöbb esetben érdemes és célszerű foglalkozni. Az irányzat egyik leglátványosabb eredménye a sokféle energiatakarékos izzó piacon való megjelenése. Ezek elsősorban a 230 voltos hálózati feszültségről működnek, magukban egy rejtélyes elektronikát tartalmazva. Ha a kezünkbe veszünk egy ilyen izzót, akkor tapasztaljuk, hogy a hagyományos izzólámpákhoz nagyon kevés közük van, tulajdonképpen különleges miniatűr fénycsövekről van szó. A foglalatukban rejtőző elektronika pedig nem más, mint egy átalakító.
Ott, ahol a 230 voltos hálózati feszültség rendelkezésre áll, nincs akadálya a takarékos és jó hatásfokú világítás kialakításának, csupán a hagyományos nagyfogyasztású izzókat kell ezekre a különleges fénycsöves lámpákra kicserélni. De mi a helyzet ott, ahol nincs hálózati feszültség? Ott a világítást rendszerint akkumulátor táplálja. Kempingezésnél, táborozásoknál, szükséghelyzetekben stb. rendszerint 12 voltos akkumulátort használnak, amiket napközben például solar-cellákkal töltenek. Az energiával való takarékosság ebben az esetben sokkal fontosabb, mint máskor. A kereskedelemben 12 voltos fénycsöves lámpa is kapható, azonban ezek a még mindig nem eléggé olcsó 230 voltos lámpáknál háromszor-négyszer drágábbak. A 12 voltos akkumulátorról táplált hagyományos fénycsöves világítás is energiatakarékos, csakhogy ezt egyszerű összekapcsolással nem lehet megoldani. A hozzá szükséges átalakító viszont házilag is elkészíthető, nem túl bonyolult áramkör.

2. ábra

A teljes kapcsolás a 2. ábrán látható. Azonnal szembeötlik, hogy az egész átalakítás lényege a transzformátor. A primer oldalon a tekercsek egy körülbelül 35 kilohertzes oszcillátor részét képezik. A transzformátor szekunder tekercsében a magasabb frekvencia miatti szapora fluxusváltozás következtében körülbelül 1,5-2,5 kilovoltos feszültség indukálódik. A primer oldalon az oszcillátor nagyfeszültségű MJE15030-as tranzisztorát három 47 voltos, 1,3 wattos Zener-dióda védi, pontosabban azt akadályozzák meg, hogy a tranzisztor kollektor-emitter feszültsége 150 voltnál nagyobb legyen. A tranzisztort szigetelten hűteni kell. A szekunder oldali 150 nanofarádos kondenzátor 1200 voltos. Az átalakító 18-40 wattos fénycsöveket képes 12 voltról táplálni. A fénycsövekhez nem kell gyújtókat kapcsolni, az erre szolgáló kivezetéseik szabadon maradnak.
Az átalakító kapcsolás elkészítésében a legnehezebb feladat a transzformátor tekercselése. Ennek a transzformátornak a benne fellépő feszültségek miatt különleges szigetelést kell adni. A vasmag szabványos EB29-es lemez csomag. Az L1-es tekercs 20 menetes, 1 milliméter átmérőjű CuZ huzalból egy sorba tekercselve. Az L2-es tekercs szintén 20 menetes, 0,5 milliméteres CuZ huzalból egy sorba tekercselve. Az L3-as tekercs 370 menetes, 0,3 milliméteres CuZ huzalból legalább hét sorba tekercselve. A vasmagra jól szigetelő műanyagból (prespán lemez vagy textilbakelit) készítsünk tekercstestet. A tekercstest hézagmentes legyen és az első tekercs alá is tegyünk szigetelő fóliát. Szigetelő fólia régebbi tv sorkimenő transzformátorokból termelhető ki. Az egyes tekercsek közé több réteg fóliát tegyünk, különösen a szekunder tekercset kell jól elszigetelni. A sorok közül se sajnáljuk a fóliát.


3. ábra

A tekercseket mindig egy irányba csévéljük a magra. A menetekkel túlzottan ne menjünk ki a széleknél. A kivezetéseket szigetelő csőben egymástól távolabb helyezzük el. A primer és a szekunder oldali kivezetések egymástól ellentétes oldalon legyenek. A transzformátor vasa légrést tartalmaz, ennek helyét a 3. ábra mutatja. A 0,8 milliméteres légrést műanyag fóliával lehet kialakítani egyszerűen úgy, hogy a fóliát a megfelelő vastagságban a lemezcsomagok közé helyezzük és csak ezután szorítjuk össze a vasat. A tekercs kezdeteket a rajzon pontok jelölik, a transzformátor bekötésénél erre ügyeljünk.

MASTER-SLAVE KAPCSOLÓ

A címet olvasva sokakban felmerül a kérdés, vajon ez a szerkezet mire való. A "Mester-szolga" elnevezés a műszaki kifejezések között egy olyan kapcsolatot jelöl, ahol a két berendezés között függő viszony van. Pontosabban az egyik készülék működése mindig a másik állapotától függ, azaz a "Szolga" mindig követi a "Mester"-t. Erre a legjobb példa a számítógépekhez kapcsolt monitor. Mivel a monitor hálózati vezetéke a géphez csatlakozik, és ez feszültséget csak akkor kap, ha a gép is be van kapcsolva, ezért a monitort nem kell külön kapcsolgatni. Ebben az esetben a számítógép a "Mester" és a monitor a "Szolga". A monitorokon ettől függetlenül van hálózati kapcsoló, ezt azonban nem kell használni. A "Master-Slave" függőség miatt a monitor még véletlenül sem marad bekapcsolva ha a gépet kikapcsoljuk. Ezt a kapcsolót tehát biztonsági célokra használják főleg feledékeny emberek számára.
A 4. ábrán egy "Master-Slave" kapcsoló rajzát találjuk. Ez az egyszerű áramkör azt biztosítja, hogy ha a "Master" dugaszolóaljzathoz csatlakozó készülék nincs bekapcsolva, akkor a "Slave" "dugaljon" nincs hálózati feszültség, ennek következtében az ide csatlakozó készülék sincs bekapcsolva. Ellenben ha a "Master" készüléket bekapcsoljuk, akkor a "Slave" készülék is automatikusan feszültséget kap, vagyis ez is bekapcsolódik. Az aljzatokat maximálisan 500-500 wattal lehet terhelni.

4. ábra

Az áramkör működése az előzőekből következtetve egyszerű. Ha a "Master" készüléket bekapcsoljuk, akkor a négy diódán áram fog átfolyni, rajtuk kb. 1,2-1,3 voltos feszültség esik. Ez a feszültség a TIC226D triak A1 és G elektródái közé, a 10 ohmos ellenállással korlátozva, gyújtó feszültséget ad. A triak már körülbelül 0,6 voltos feszültségtől begyújt és a "Slave" készüléket bekapcsolja. Amikor a "Master" készüléket kikapcsoljuk, a diódákon nem folyik tovább áram és a triak A1 és G elektródái azonos potenciálra kerülnek, a triak a következő hálózati nullátmenetnél kikapcsol, ennek eredményeképpen a "Slave" készülék is a hálózatról lekapcsolódik.
Fontos, hogy az áramkört - mivel közvetlenül a 230 voltos hálózathoz csatlakozik - szabványosan szereljük. Csak az érintésvédelmi előírásoknak megfelelő alkatrészeket, szigetelt aljzatokat, vezetékeket, csatlakozókat stb. használjunk. A kapcsoló áramkört erre megfelelő dobozba szereljük, a doboz egyben a dugaszoló aljzatokat is tartalmazza. Pontosabban a kettős szigetelés szabályai szerint járjunk el. Az áramkör nem tartalmaz védőföldelést, emiatt a 4. ábrán látható kapcsolást csak a kettősszigetelésű készülékekhez használjuk. A védőföldelés a kapcsoló harmadik csatlakozójára szükség esetén beköthető, ezt a vezetéket a dobozon belül nem szabad megszakítani!

HÁZI VÉSZVILÁGÍTÁS

Nem egyszer előfordult már velem és gyanítom, hogy másokkal is megtörténik, amikor este a biztosíték leold, a sötétben elkezdődik a kálvária. Nem is elsősorban a biztosíték helyének keresése okoz problémát, hiszen a helyismeret megvan. A baj az útba eső székekkel, a békésen heverésző kutyával, és a legkülönfélébb tárgyakkal van. Ezeken rendszerint átesünk, rátaposunk, lesodorjuk stb. A teljes sötétségben még a legkisebb fényforrás is nagy segítséget jelent. Erre szolgál a biztonsági világítás, ami csak az biztosító leoldásakor bekövetkező áramszünet idejére kapcsol be. Egy ilyen vészvilágítás elkészítése nem egy költséges és nehéz feladat. Sokszor jobb mint az elemes lámpa, mivel ez utóbbi éppen akkor nincs a kéznél, amikor a legnagyobb szükség van rá.
A legtöbb biztosítéktáblán van csengőreduktor, ahol nincs ilyen 8 voltos kis transzformátor, oda utólag is fel lehet helyezni egyet. Az 5. ábrán látható kapcsolás a csengőreduktorra épül. Lényegében úgy működik, hogy a reduktor 8 voltos egyenirányított feszültségével a BF245B FET, a P potenciométer és a piros LED egy állandó áramú töltőt képezve táplálja a 9 voltos 100 milliamperórás NiCd akkumulátort. A P potenciométerrel beállított töltés mértéke a NiCd akkumulátor névleges kapacitásának 1/20-ad része, azaz 5 milliamper. Normális esetben, amikor van hálózati feszültség, a NiCd akkumulátor állandó 5 milliamperes töltést kap. Ez elegendő ahhoz, hogy az akkumulátor állandóan friss, feltöltött állapotban legyen. A BC557B tranzisztor emittere az akkumulátor pozitív pólusához kapcsolódik, a bázisa egy feszültségosztón keresztül az emitternél pozitívabb potenciálon van. A pnp tranzisztor emiatt most zárva van, a feszültség a kollektorán nulla és a TIC106D tirisztor nem kap gyújtófeszültséget. A tirisztor az izzót nem kapcsolja az akkumulátorra.
Nézzük mi történik akkor, amikor a hálózati feszültség kimarad. A csengőreduktor és az egyenirányító dióda híd szolgáltatta egyenfeszültség megszűnik. A BC557B tranzisztor bázisánál levő 1N4148-as dióda lezár és a bázis a feszültségosztó alsó ellenállásán keresztül negatív feszültségre kerül. A eddig zárt pnp tranzisztor emiatt kinyit, és kollektorán a tirisztort begyújtó feszültség jelenik meg. A vezető tirisztor az izzót az akkumulátorra kapcsolja. Miután a hálózati feszültség ismét megjelenik, következtében az eredeti helyzet áll vissza azzal a különbséggel, hogy a tirisztor begyújtva marad és a lámpa tovább világít.

5. ábra

A lámpát az N nyomógombbal lehet kikapcsolni. A tirisztor ebben a kapcsolásban úgy működik, mint egy öntartó jelfogó. A nyomógomb az áramkörét megszakítja, és mivel nem kap gyújtófeszültséget, az újabb áramszünetig kikapcsolt állapotban marad. Ez a kapcsolás eredetileg a leoldó biztosíték ismételt bekapcsolásáig tartó rövid áramszünetre szolgáltat némiképpen gyenge helyi világítást. Erre alkalmas a beépített, mindössze 100 milliamperórás NiCd akkumulátor és a hozzá beállított 5 milliamperes töltőáram.
A tirisztor viselkedése miatt az áramkör felhasználható arra is, hogy a távollétünkben beálló áramszüneteket jelezze. Ezt egyébként akkor is megteszi, ha erre külön nem alakítottuk át. Csakhogy az akkumulátor az izzót legfeljebb 1-2 óráig képes működtetni. Ez az idő az eredeti célra bőven elegendő, azonban hosszabb áramkimaradás, vagy annak tartósabb jelzésére már kevés. Ezt mindenképpen vegyük figyelembe.

MODELLVASÚT MOZDONYTÁPEGYSÉG

A modellvasút mozdonyok elektromos motorjait, néhány kivételtől eltekintve mindig a síneken keresztül táplálják. Ez egyáltalán nem újdonság, mint ahogy az sem, hogy sokféle tápegység létezik. Az átlagos, egyszerűbb megoldások hátránya, hogy a tápfeszültség szabályozása nem követi a mozdony és a vonat fizikai törvényeit, azaz kicsiben a szerelvény egyáltalán nem úgy viselkedik, mint ahogyan az igazi nagy. Ha mozdony mögött kevés kocsi van, vagy csak önmagában áll, akkor a feszültség rákapcsolásakor szinte megugrik. Ha viszont nagy a szerelvény, akkor a mozdony kerekei kipörögnek. Ez csak az egyik illúziót rontó hatás. A hatásfokkal is általában probléma van. A felesleges feszültséget rendszerint egy ellenálláson vagy huzalpotenciométeren hő formájában eldisszipáltatják. Fölöslegesen nagy transzformátor és nagyméretű, melegedő alkatrészek az egyszerűség ára. Az egyetlen előnye ezeknek a megoldásoknak, hogy a hibalehetőségek erősen leszűkülnek. Ez az érvelés azonban már nem mindig állja meg a helyét. A korszerű és megbízható félvezetőkkel, alkatrészekkel ma már akár bonyolultabb és modernebb áramköröket is nagy biztonsággal meg lehet építeni.

6.ábra

A 6. ábrán egy impulzusüzemű modellvasúti mozdony tápegység kapcsolási rajza látható. Ez már minden vonatkozásban a korszerű áramkörök közé sorolható. A mozdony vontató feszültségét úgy szabályozza, hogy az követi a fizikát. Energia takarékos, védett és megbízható. Kényelmes sokoldalú, akár automatizálható vezérlést is lehetővé tesz. A tápegység működését a feladatán keresztül két részre lehet bontani: a menetirány váltás és a sebességszabályozás. A két feladat azonban a P szabályozó potenciométeren keresztül automatikusan összekapcsolódik. A P potenciométer két vége és egyben a hozzájuk kapcsolódó komparátorként működő műveleti erősítő invertáló és nem invertáló bemente, egy-egy 820 ohmos ellenállással a 20 voltos pozitív feszültséghez csatlakozik. Ugyanakkor a potenciométer csúszkája szintén egy 820 ohmos ellenálláson keresztül a negatív feszültségoldalra kerül.
Összességükben egy olyan feszültségosztót alkotnak, ahol az osztási arányt a potenciométer a saját két oldala felé képes változtatni. Ennek egyenes következménye hogy ha például a P potenciométert középállásból jobbra csavarjuk, akkor a műveleti erősítő nem invertáló bemente, az IC 12-es kivezetése, pozitívabb lesz a másik, invertáló bemenetnél, az IC 13-as kivezetésénél. Ha a nem invertáló bemenet pozitív, akkor a műveleti erősítő kimenete, az IC 14-es kivezetése is pozitívba billen. Ebben az esetben a npn BC337-es tranzisztor kinyit és a kollektorához csatlakozó jelfogó meghúz.
Fordított helyzetben, amikor a potenciométert középhelyzettől balra csavarjuk, akkor az invertáló műveleti erősítő bemenete lesz pozitívabb, és a kimenet negatív feszültségre vált. Negatív feszültség hatására az npn tranzisztor lezár, a jelfogó elenged és a sínre kerülő vontató egyenfeszültség polaritását megfordítja. A polaritás váltással a mozdony menetiránya is megfordul.
A tápegység másik része a vontatófeszültséget impulzus modulációval szabályozza. A TL074-es IC A-jelű műveleti erősítője egy négyszög alakú jeleket előállító oszcillátort alkot. Periódusonként a C, 47 nanofarádos kondenzátor feltöltődik és kisül, egy aszimmetrikus háromszög feszültséget állít elő. Ez a háromszög feszültség kerül a B műveleti erősítő nem invertáló bemenetére. Az invertáló bemenetére a P potenciométerről szabályozó egyenfeszültség érkezik.
Amikor ez a szabályozó egyenfeszültség a potenciométer középállásától jobbra-balra minél pozitívabbá válik, akkor a B műveleti erősítő kimenetén, IC 7-es kivezetésén, az invertálás hatására a háromszögek negatívabb oldalaiból egyre nagyobb részek fognak "kiemelkedni". Ezek a negatív impulzusok, illetve a folyamatosan változtatható szélességű impulzus sorozat, a TIP147-es pnp darlington teljesítmény tranzisztort rövidebb-hosszabb ideig nyitják, zárják, azaz kapcsolgatják. A P potenciométer középállásában a B műveleti erősítő kimenete pozitívban marad, a TIP147-es zárva van. A darlington tranzisztor feszültség impulzusait a mozdony motorja átlagolja.
A sínpályán a kisiklások vagy más okokból előforduló zárlatok a tápegységet veszélyesen megterhelnék. Ez ellen védekezni kell. A TIP147-es tranzisztor emitterénél levő 0,5 ohmos, 5 wattos ellenálláson zárlat vagy túlterhelés esetén akkora feszültség esik, hogy ez a rákapcsolt BC557B tranzisztort kinyitja. Ha ez a tranzisztor kinyit, akkor a TIP147-es darlingtonra azonnal pozitív zárófeszültséget kapcsol. A tranzisztor mindaddig zárva marad, amíg a túlterhelési ok megszűnésével a BC557B ismét képes lesz lezárni. Ez a folyamat a tápegységnek automatikus túláram és zárlatvédelmet biztosít.
A tápegység, illetve a TIP147-es a túlmelegedés ellen nincs védve, ezért ezt a tranzisztort szabványos hűtőbordával alaposan hűteni kell. Tulajdonképpen maga az impulzus üzemű vezérlés eleve kisebb melegedésekkel jár, hiszen a jobb hatásfok ebben is rejlik. Azonban az eseti túlterhelések, zárlatok a lekapcsolásig a megfelelő hűtés nélkül kockáztatnák a tranzisztort.
A TL074-es IC utolsó, C jelű műveleti erősítője szintén egy négyszög alakú jeleket előállító oszcillátort alkot. Ugyanolyat, mint az A-jelű műveleti erősítő. Ennek az a feladata, hogy amikor kicsi a sínekre menő vontató feszültség, akkor erre az egyenfeszültségre "ülve" javítsa az impulzus moduláció minőségét. A K kapcsoló amolyan "vészfék", mivel a mozdony azonnali leállítására szolgál. Ezen a ponton automatika is közbeavatkozhat, például térköz védelem, hibás váltó állítás stb.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha "lájkolod" az Ezermester Facebook oldalát, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Mocsáry Gábor

Címkék: elektronika


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kapcsolódó cikkek
Kapcsolódó fórum témák