Nagy növények kezelése

A szobai növények némelyike, különösen ha számára kedvező körülmények között van, előbb-utóbb igen tekintélyes méretet érhet el. Ezektől esetenként a legjobb megválni, de ha megtartjuk őket, akkor nagy méretüknek megfelelő legyen a gondozásuk is.

A nagy növényeknek, a szokásos tavaszi és nyár eleji átültetését is a legjobb elodázni, ameddig csak lehetséges, már csak növekedésük visszafogása érdekében is. Amíg ez csak komolyabb ártalmukra nincs, nem veszélyezteti életben maradásukat, vagyis akár két-három évig, vagy még tovább is elhalasztható az átültetésük.
Átültetés helyett elsősorban a tápanyagok megfelelő utánpótlásáról kell gondoskodni. A szokásosnál gyakoribb lehet a tápoldatozásuk, de ne tömény oldattal, mert ez gyökérégést okozhat. Nem szokott felesleges óvatosságnak bizonyulni az előzetes kismértékű beöntözés sem, a tápoldat miatt bekövetkező gyökérégés veszélyének csökkentése, illetve elkerülése érdekében. Sok esetben viszont télen is tápoldatozhatók, amikor ez egyébként más növényeknél nem szokás. Óvakodni kell azonban az ezzel együtt könnyen bekövetkező túlöntözéstől.
Hasznos lehet a tápanyagpótlás levélen keresztül is. Akár hetenként permetezhetők a levelek két ezrelékes töménységű wuxálos vagy egyéb lombtrágyaszerből megfelelő töménységben elkészített oldattal, ha ehhez egyébként kedvező a megvilágítottság és a hőmérséklet.
Ha a tartóedényben lévő ültetőanyag felső rétegét kis lapát vagy kés segítségével sikerül lehántani legalább pár centiméter vastagon úgy, hogy ettől a felső gyökerek sem sérülnek meg, hely nyerhető még friss, tápdús földkeverék számára (1). Ez a szokásosnál valamivel lazább legyen, hogy vízbeszivárgást minél kevésbé akadályozza. Még jobb, ha sikerül már földszerűvé érett tárgyát beszerezni és ezt terítjük a lehántott ültetőanyag helyébe. Rendszeres öntözés mellett, ebből kimosódnak a tápanyagok a gyökerekhez, ami még elég hosszú ideig képes kielégíteni a növény tápanyagigényét átültetés nélkül.
Alkalmanként megoldható az is, hogy kiemeljük a nagy növényt a tartóedényéből és éles késsel levágunk annyit a külső felületén, de még inkább az alján sűrűn összetekeredő gyökérrészekből, hogy visszatéve az eredeti tartóedényébe, jusson hely a gyökérlabda alatt és körülötte még némi friss, tápdús földnek, földkeveréknek (2). Az sem baj, ha emiatt kissé kiemelkedik a gyökérlabda a tartóedényből.
A megkurtított gyökérzetű növény viszont olyan helyre kerüljön, ahol a gyökerei több meleget kapnak, mint a levelei. A levelek párologtatását is csökkenteni kell, legalább az összekötésükkel, még inkább fóliaburkolat föléjük borításával, az újra begyökeresedésnek a megindulásáig. Legjobb működő fűtőtestre tett téglára állítani, vagy napos ablakba helyezni a növényt úgy, hogy csak a tartóedényét érje tűző napfény. Így várható a legkisebb fejlődészavar a gyökérkurtítás miatt például az erre kifejezetten érzékeny pozsgás és törékeny gyökérzetű növényeknél.
Nagy növényeknél a tartóedény alján lévő vízkivezető nyíláson előbújó egy-két gyökér egyszerűen visszahúzható a földlabda óvatos kiemelésével. A kibújt gyökerek számára helyet kell keresni a földlabda aljában, a többi gyökér között. Utána a vízkivezető nyílást az eddiginél is gondosabban fedjük le a megfelelő méretű cserépdarabbal és helyezzük vissza a gyökérlabdát a tartójába. Ha beszorulnak a gyökerek a vízkivezető nyílásba, de még nem nőttek ki túl hosszan, egyszerűen levághatók, hogy ezt követően kiemelhessük a gyökérlabdát az előbbivel megegyezhető módon megoldható visszaültetéshez. Ha olyan hosszan kinőttek a gyökerek, hogy már szinte több van a tartóedényen kívül, mint benne, szét kell szedni vagy törni az edényt. Ezután ültessük a növényt a megnövekedett gyökérzetének megfelelő méretű tartóba.
Ha a tartóedény peremrészén átbukva nyúlnak ki a gyökerek, legjobb késheggyel helyet mélyíteni számukra a tartóedény oldalfala mentén és egyszerűen betolni az ültetőanyagba. Ha ismételten és egyre több gyökér tűnik elő, akkor már csak az átültetés marad.
A már kifejlett, termetessé vált növények földfeletti szárrészén megjelenő úgynevezett léggyökerek, növényfajonként valamint a nevelés körülményeitől is függően, nagyon eltérő számban és hosszúságban fejlődhetnek ki. Vízbefogadó és légáteresztő burkolószövetük révén a levegőben lévő vízpára és oxigén felvételével javíthatják a növény vízellátását és légcseréjét. Azokon a növényeken gyakrabban fejlődnek, melyek mocsaras, ingoványos, változó vízellátású területeken őshonosak. Itt a talajba hatoló léggyökerek elősegítik a növény erőteljesebb, a talaj és a víz mozgását követő rugalmas megtámasztását (3). Ezt a szerepet betölthetik tartóedényben nevelésnél is, a tartóedény földjébe vezetve és belenőve. Az ültetőanyagba hatolva jelentős a tápanyagfelvételük, mivel a léggyökerek több irányba továbbfejlődve tápanyagfeltárókká és felvevőkké is válnak. Ezért a hosszúra nyúlt léggyökereket legjobb a tartóedény földjébe vezetni. A tápanyaggal jól ellátott növényről tőből nyugodtan levágható egy részük. Így nem sűrűsödnek a növényt elcsúfító mértékben.
Öntözni is fokozott gondossággal kell a nagy növényeket. Amennyiben gyakran, de csak kevés öntözővizet kapnak, legfeljebb a gyökérlabdájuk felső része lesz nyirkos. Sőt előbb-utóbb túlzottan is vizes. Alul viszont teljesen kiszáradhat, úgy, hogy már teljes vízhiányban szenvedhetnek a többségükben pedig itt elhelyezkedő gyökerek. Ismételt jó átnedvesítésükhöz célszerű a gyökérlabdájuk alsó harmadáig lyukat mélyíteni, akár ujjnyi vastag fémcsővel vagy huzaldarabbal, egymástól négy-hat centiméterenként. Ezeket a lyukakat azután annyiszor kell vízzel feltölteni, ahányszor az még gyorsan elszivárog belőlük. Ezután pedig friss földdel vagy másmilyen ültetőanyaggal tölthetők fel a vízbevezető lyukak.
A bármilyen okból pusztulásnak indult vagy már el is száradt leveleket és másmilyen növényrészeket mielőbb el kell távolítani, már csak azért is, nehogy további pusztulást váltsanak ki. Sokunknak nincs bátorságunk a feltűnően elszáradt levélvégeket eltávolítani, amit az átlagos lakásviszonyok között szinte kivédhetetlen légszárazság okoz, és kiváltképpen a nagy növényeknél csúnyán szembetűnő. Márpedig a leszáradt levélvégek nyugodtan levághatók, akár éles ollóval, akár késsel úgy, hogy csak fél-egy centiméter széles sáv maradjon vissza belőlük. Ez már nem feltűnő és ugyanakkor elejét veszi a gyors továbbszáradásnak, amire akkor kellene számítani, ha a levelekről teljesen levágnánk az elszáradt részeket.
Csaknem valamennyi növényen fejlődhetnek olyan hajtások, amelyek csúnyán túlnyúlnak a többin, ugyanakkor a levélzetük beteg, sérült vagy igen hiányos, esetleg nagyobbrészt már el is veszett. Ezeket ugyancsak a legjobb visszametszeni, hogy ne bántsák a szemet. A vézna hajtások tőből is levághatók, hogy helyükbe új, egészséges hajtások fejlődjenek. A részben vagy egészen elszáradt és feltűnően levéltelenné vált hajtásrészeket szintén vissza kell metszeni, közvetlenül a legalsó elágazódás felett. A legfelső, még leveles üstök részük pedig az előzetes légbujtásukkal gyökereztethető meg nagy biztonsággal.
Az előbb-utóbb bekövetkező és természetesnek is tekinthető alsó levelek elvesztése és az ezzel járó törzsképzés, illetve faforma öltése sem mindig tetszetős. Ilyenkor ajánlható a csúnyán megkopaszodott rész "kozmetikázását" követően, valamely kúszónövény egy vagy több, szépen leveles hosszú hajtását ügyesen felvezetni a kopasz részre, annak eltakarására. Néhány kötéssel is megerősíthető az idegen hajtás. Ilyen módon szerencsésen társulhatnak egymással növények, a mutatósságuk érdekében.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Dr. Komiszár Lajos

Címkék: szobanövény

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Mini rózsák

A mini rózsa szép, rengeteg színváltozata van, így gyakori ajándék. Annak ellenére, hogy cserepes virágként adjuk-kapjuk, ez kerti növény, így a lakásban való életben tartása elég komoly kihívás.


Növényeink ifjítása

Előző számunkban már szó volt az évelő növények, valamint a fák, cserjék ifjításáról, most néhány speciális esetet emelnénk ki, kitérve a szobanövényekre is.