Egyszerű bútordarabok saját kezűleg

Az már szinte közhelynek mondható, hogy a bútorok drágák, de sajnos igaz. Különösen azok a szerény jövedelmű fiataloknak. Márpedig még a legparányibb szobába is kell egy ágy, ahol lepihenhetnek, nem árt, ha kerül oda egy asztal is, hogy az apró tárgyakat legyen hová letenni. Ezek pedig jelentős megtakarítással saját kezűleg is  elkészíthetők. Igaz, távolról sem "TuttoMobili" minőségben, de használható igényességgel. Leírásunkban ehhez adunk most képi és szövegbeli segítséget.

1-es kép

Ágy, két személyre

A mostanság divatos franciaágyhoz hasonlatos e puritán kettős fekhely (1), amely azonban nem alkalmas az ágynemű tárolására. Kettős ágybetét való bele, ez lehet huzattal ellátott sűrű struktúráltságú habszivacs is. Az ágy kávájához 2-es ábraválaszthatunk 19 mm vastag faforgácslapot, vagy olcsóbb laminált felületű bútorlapot is. Jó kiosztás mellett egy táblányi anyagból kijön az egész ágykáva. Rajzunk (2) alapján készítsük el - 1830´2500 mm-es táblaméret alapján - a szabástervet. Minden vágásra 5 mm-t hagyjunk rá. Vigyázzunk, mert a lábak darabjainak szélessége különböző! Ha laminált bútorlapot használunk, akkor ügyeljünk a darabok szál-, illetve a mintázatának irányára. Ezek mindig a darabok hosszabb élével azonos irányúak legyenek, ezt a kiosztási terv készítésekor is vegyük figyelembe. A hulladékkal is érdemes kezdeni valamit, ugyanis ezt is megfizettetik velünk.
Ha a bemutatott darabbal azonosan fekete, vagy más sötétebb színű lesz az ágy lába, akkor érdemesebb ezeket natúr faforgácslapból leszabatnunk, mert különben sok lesz a hulladék. Kis szerencsével azonban a lapszabászatok nagyobb táblamaradékaiból is levágathatjuk e darabokat, mert így olcsóbb. Az ágyfejet pl. kárpitozhatjuk is, akkor felesleges laminált lapból leszabatnunk, megfelel erre a célra a natúr faforgácslap is. A legolcsóbb természetesen a teljesen faforgácslapból készített ágykáva (3), viszont a felület kikészítése jelentős pluszmunkával jár. Azt is érdemes számításba vennünk, hogy a lapok élét a szokványos élfólia helyett domború felületű PVC-élszegő idomokkal is lefedhetjük. Ezek többsége mart horonyba rögzíthető, viszont igényesebbé teszi a bútordarabot. Horonymarásra már a 3-as képlegtöbb lapszabászatban lehetőség van, ám ez növeli a költségeket. Mindezek eldöntése, pontosítása után szabassuk le a káva darabjait, ezt követően fogjunk hozzá az ágy kávájának az összeállításához.
Először a leszabott darabokból (4) a lábakat formáljuk meg. A szélesebb trapéz alakú darabokat ragasszuk a keskenyebbek élére, a sarokkötéseket szegekkel is erősítsük meg (5). Laminált daraboknál köldökcsapokat használjunk szegek helyett. A kitüremlett diszperziós ragasztót azonnal nedves ronggyal töröljük le. A natúr lábak élét síkban csiszoljuk össze, nem árt hulladék anyagból kiszabott talplapokkal is megerősíteni mind a négy lábat. E lapokat a lábak oldalai közé helyezve rögzítsük.
Következő lépésben az ágybetét keretét készítsük elő az összeállításhoz. Alapok élétől 80 mm-re csavarozzuk fel a tartóléceket (6). A csavarok egymástól 200 mm távolságra legyenek. Ezt követően a három keretdarabot hosszú panelcsavarokkal, előfúrt lyukakba hajtva, él-lap kötésben rögzítsük egymáshoz, ugyanígy erősítsük helyére az ágyfejet is. A sarokkötésekhez természetesen ragasztót is használjunk. Az ágybetét keretének négy sarkára ragasztva és facsavarokkal megerősítve szereljük fel a négyzetes saroklapokat (7). A káva azonban így még nem elég szilárd, ezért két egymásba eresztetten összeerősített átlós kereszthevederrel (8) is feltétlenül erősítsük meg (9). Most már helyére illeszthetjük az ágybetétet tartó lapokat, amelyeket a támlécekre ragasztva, facsavarokkal lefogatva erősítsünk a kávalapok közé és a kereszthevederekre is csavarokkal rögzítsük. (Ez az alkatrész jobb, ha egy darabból van, csak sajnos így kissé nehézkes a hazaszállítása.) Próbaképpen tegyük helyére a négy lábat, ha minden pontosan illeszkedik, akkor hozzáfoghatunk az ágy felületének kikészítéséhez.
Ha teljesen natúr faforgácslapból készült, akkor első feladatunk, hogy a felületi egyenetlenségeket kissé felhígított fatapasszal tüntessük el. Száradás után csiszoljuk simára a felületeket, majd portalanítás után szivacshengerrel terítsük fel az alapozófestéket. Teljes száradása után a felületeket megint csiszoljuk simára, ezt követően még legalább három rétegben hengerelve vonjuk be selymes felületű színes zománcfestékkel. Felületét minden egyes új réteg felhengerlése előtt nagyon finom csiszolópapírral koptassuk simára, hogy a végén egyenletes és teljesen sima felületeket kapjunk. A testes bevonat így kellemes tapintású és kellően ellenálló is lesz. A csiszoláskor és a festéskor is ügyeljünk az élekre, mert itt a legkönnyebb a festékrétegeket elvékonyítani. A lábakat is az előzőkhöz hasonlóan fessük be, ám ezekhez sötét színű festéket használjunk. Ha már megszáradt rajtuk a festék, akkor az ágybetét-káva saroklapjait ragasztóval bekenve rögzítsük a lábak belsejébe, majd a belső oldalak felől behajtott néhány facsavarral a ferde részeiket is szilárdan fogassuk az ágykávához.
A laminált bútorlapokból készített káva esetében nincs szükség felületkikészítésre, viszont az alkatrészek élét mindenképpen le kell fednünk. E célra használhatunk felvasalható élfóliát is, ám korszerűbb, igényesebb megjelenést ad a bútordarabnak, ha a látható éleket domború műanyag élszegő idomokkal fedjük le. Ezeket pontosan, a sarkoknál szögben összevágva szabjuk méretre, majd posztóval beborított léc segítségével fokozatosan üssük a lapok élébe már előzőleg bemart hornyokba. A lábaknál csak a külső, trapéz alakú darabok élére célszerű felütni. Nagyon fontos, hogy az élfedő idomok a sarkoknál pontosan összecsiszolva illeszkedjenek egymáshoz. Az ágykeret kávájának csak a felső éleit kell lefedni. A sarkoknál az idomokat gérbe vágva csatlakoztassuk egymáshoz. Az ágyfejnél az élborítás csak a hátsó lábak csúcsáig érjen. A lecsapott felső sarkoknál természetesen pontosan összecsiszolva csatlakoztassuk egymáshoz az idomdarabok végét.
A lábak aljára ragasszunk vékony filclapokat, majd az ágyat a helyére állítva a szivacsbetétet is a kávába tehetjük. Huzatául lehetőleg a lábakkal azonos színű textíliát válasszunk, a párnák pedig a káva színével harmonizáljanak. A huzattal ellátott műanyag paplan egyben az ágytakaró szerepét is betölti, így fel sem tűnik, hogy az ágy nincs bevetve.

10-es képÜveglapos dohányzó asztal

Igencsak méretes darab az üveglapos asztal (10), lábai az ágyéval azonos méretűek és így összehangolt együttest képezhetnek. Ha valaki nagynak találná, az asztal és a polclap méretét csökkentheti is. Ez azonban nem haladhatja meg a 300 mm-t, mert akkor túl vaskossá válnának a lábak. Ha már meglevő berendezéshez kiegészítő darabként kívánjuk elkészíteni, akkor ajánlatos az asztal lapját gérbe vágott darabokból köldökcsapozva összeállítani, mert így mutatósabb, az üveglaptartó aljazást is könnyebb kialakítani. Az alapanyag mintázatát és színtónusát is a már meglevő bútorokhoz igazodva érdemes kiválasztani. Ha nem találnánk a bőséges bútorlap kínálatban közel azonosat, válasszunk attól teljesen eltérő, pl. kő-, vagy márvány mintázatút az asztal- és a polclaphoz, és más, sötét színű anyagot a lábakhoz. Az asztalhoz is nagyon előnyös a domború élfedő idomok használata, különösen a vízszintes lapokat tehetjük ezzel attraktívvá. Továbbá azt is érdemes meggondolni, hogy e darabokat egy-egy vak-kerettel megvastagítva nemcsak szilárdabb lesz az asztal, hanem testesebb is. Ez lényeges szempont, mert az asztallap egyébként leemelhető, csak négy fémcsap biztosítja elmozdulás ellen. Magától értetődik, hogy minél igényesebb anyagokat használunk fel, annál többe kerül majd az asztalunk. A legolcsóbb ez esetben is az, ha natúr faforgácslapból szabatjuk le az alkatrészeit, majd a magunk összeállította nyers asztalt (11) az előbb ismertetett felületkezeléssel tesszük használhatóvá.
11-es képAz üveglapos betét - amely egyébként az asztal érdekessége - bizonyos kockázatot is jelent. Anyaga 6 mm-nél vékonyabb ne legyen. Az asztallap méretének meghatározása után az üveglap méretét is döntsük el. Ha csökkentjük az alapterületet, akkor ennek arányában legyen kisebb az üveglap is. Ha pl. 900´900 mm lenne csak az asztal lapja, akkor ehhez 600´600 mm-es üveglap a megfelelő, ezt 150 mm széles faanyag veszi majd körül. A lapba vágandó "ablak" 3-5 mm-rel legyen nagyobb az üveg méreténél, az üveglap megfogását pedig bízzuk 10´10 mm-es, a kivágott nyílás élére erősített léckeretre. Az üveglap alá ajánlatos 3 mm vastag öntapadó réstömítő gumiidomot ragasztani. Az üveglap lehetőleg az asztallappal egy síkba kerüljön, élét méretre vágása után csiszoltassuk simára, vagy legalább az éleit vizes fenőkővel magunk tompítsuk le.
Az előzők figyelembevételével kialakítandó asztal darabjait (12) szabassuk le, ne feledkezzünk meg a lábakhoz szükséges darabokról sem. Ezeket állítsuk össze előbb az előzőkben elmondottak szerint, majd a polclap sarkaira csavarozzuk fel a helyezőlapokat (13).
12-es ábraKövetkezhet az üveglap nyílásának a kivágása lyukfűrészgéppel (14). A gép talpát ajánlatos egy léccel megvezetni, hogy biztosan egyenes legyen a vágás vonala. Ha laminált felületű, faerezetű darabokból állítjuk össze az asztallap keretét, akkor lényeges, hogy a darabok erezetmintája hosszirányú legyen. Ez esetben a darabokat a sarkokon legalább két, 20 mm mélyen beeresztett köldökcsappal megerősítve ragasszuk össze. A nyílás belső élére erősítsük fel az üvegfogó lécet, külső szélére pedig az esetleges, 40 mm széles vastagító betétet. Ezek két párhuzamos oldalon teljesen a lap széléig fussanak ki, majd a másik kettőt e darabok közé szabva erősítsük fel. A lábak végébe fúrjunk lyukat a lágyacél helyezőcsapok számára, majd ezeket fúrógépbe fogva reszeljük kúposra. A csapokat hegyes végükkel felfelé üssük a helyükre, majd a polclappal beállított lábakra helyezzük fel az asztallapot, pontos beállítása után enyhén megütve jelöljük át a csapok fészkének a középpontját. A zsákfuratokat 15, illetve 25 mm mélyre fúrva készítsük el, majd próbaként újból tegyük helyére az asztallapot.
A szükséges apró javítások elvégzése és a fémcsapok beragasztása után már csak az élek lefedését, illetve a felületkikészítést kell elvégeznünk, asztalunk ezzel készen is van. Ha pontosan dolgoztunk, akkor szilárdan áll a négy lábán, ha pedig kissé labilisnak bizonyulna, akkor a lábak belsejébe utólag erősítsünk négyzetes lapokat, két-két facsavar behajtásával fogassuk szilárdan rájuk a polcot.
Az asztallap csapokra húzásával az asztal már kellően szilárd lesz, továbbra is szétszedhető marad, ami esetenként, pl. festéskor nem is lebecsülendő előny. A bútordarabot állítsuk a helyére, majd végül tegyük helyére az üveglapot is. Használata közben azonban arra mindig ügyeljünk, hogy az asztalt a lábaknál fogva mozdítsuk el, mert az asztal lapja erre nem alkalmas, hiszen leemelhető!

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: ágy, asztal, dohányzó

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Törvény a kéményseprésről

Az Országgyűlés idén nyáron módosította a 2015-ös a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényt, és kibővítette az ingyenes sormunkára jogosultak körét. A korábbi törvény a magántulajdonú...


Étkező

A konyha és az étkező a lakások legfontosabb részei, hiszen ennie még annak is kell, aki nem vezet nagy háztartást. Sok lakásban a nappali szerepe is leszűkül, egy jól kialakított konyha-étkező...