Zajszigetelés

Modern világunk egyik nagy veszedelme Földünk szennyezése. Szinte már felsorolni is lehetetlen, hogy mivel és milyen mértékben károsítjuk az élő világot, szinte már az önpusztítással felérő módon. Ugyanez mondható el az úgynevezett "zajszennyezéssel" kapcsolatban is. A civilizált földrészek lakosságának majdnem 60 százaléka szenved állandó és az egészségre kimutathatóan káros zajártalmaktól. Ez ellen lakásunk, környezetünk már nem nyújt megfelelő védelmet, a zaj mindenhová behatol és kifejti pusztító hatását (1). Riasztó a helyzet, ami ellen mindenképpen fel kell venni a harcot.

ZAJFORRÁSOK, ZAJTERJEDÉS

A zaj tulajdonképpen olyan energia, ami hanghullámok formájában terjed és káros mellékterméke, mondhatnánk szemete lehet bármilyen fizikai munkavégzésnek, erőkifejtésnek. Erőt fejt ki és munkát végez például a háztartási gépek villanymotorja, az autó benzinmotorja, a felvonó meghajtása, a fagyasztó kompresszora, a fűtés keringető szivattyúja, stb. vég nélkül sorolható az, hogy napjainkban hányféle lehetősége adódik a zajok keletkezésének. Lakókörnyezetünk esetenként szinte már az elviselhetetlenségig szennyezett a zajjal.
Korábban a zajosságot a városépítészeti tervezéseknél egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozott mértékben vették figyelembe. A technika előrehaladása ezt a nagyvonalú tévedést helyrehozhatatlan hibává alakította. Egy mai nagyváros zajtérképére tekintve kimagaslóan rossz terület a városközpont és a főközlekedési útvonalak környezete. Ezt egy átlagosan terhelt de egyenletes zajszintű szélesebb gyűrű övezi. Itt sem elfogadható a helyzet. A város peremén, a zöldövezetben váltakozik a szinte ideálisan csöndes, rendszerint mezőgazdasági terület és a károsan zajos ipari centrum, repülőtér, autópálya, vasúti csomópont, stb.

Felmérések szerint egy városi nagy forgalmú utca bérházának lakásaiban nappal a következő zajszintek adódnak:
Földszint 85 dB
I. emelet 80 dB
II. emelet 76 dB
III. emelet 66 dB
IV. emelet 60 dB

Ezeket az átlagos értékeket nyitott ablakoknál mérték. A zajszint a zárt ablakoknál átlagosan 10 dB-lel csökken. Nem is gondolnánk, hogy a lakóterek zajosságát némelyik építészetileg tetszetős és előnyös megoldás milyen károsan befolyásolja. Az egyik legjobb példa erre a legtöbb panelházon és emeletes városi épületen kialakított félig zárt erkélyek hatása. Az erkélyfödémek az utcai forgalom zaját szinte tükörként közvetítik a lakásokba.
Azért, hogy némiképpen érthető legyen, hogy miről van szó, milyen állandó zajterheléseknek vagyunk kitéve, a következőkben néhány jellemző zajforrás dB-ben megadott és hozzávetőleges nagyságú zajkeltő képessége ad támpontot az eligazodáshoz.

A zaj mértékét éppen úgy, mint az akusztikában más fogalmaknál használt mennyiségeket, szintén decibel-ben szokás meghatározni.
  110 dB Szellősusogás, halk neszek 
120 dB Suttogás, óraketyegés 
130 dB Erdei zajok, szélzúgás 
140 dB Vízcsobogás 
150 dB Csöndes beszéd 
160 dB Porszívógép 
170 dB Városi utcazaj 
180 dB Gyári üzemzaj 
190 dB Gépteremzaj (hajó, erőmű, stb.) 
100 dB Szimfonikus nagyzenekari forte 
110 dB Vízesés közeli dübörgése 
120 dB Kovácsműhely, repülőgép motor 
130 dB Fájdalom küszöb 
140 dB Villámcsapás kb. 1 km-ről 
160 dB Közeli villámcsapás, robbanás 
200 dB Légköri hangrobbanás

A felsorolásból kiderül, hogy például a nagyvárosi forgalmas útvonal melletti földszinti lakásban nyitott ablaknál akkora zaj van, mintha egy erőmű géptermében tartózkodnánk, vagy legalábbis egy gyár üzemcsarnokában élnénk. Nem elviselhető helyzet, ezt mindenki beláthatja. Már az eddigiekből is kiderült, hogy sokféle zajforrás létezik, az életünket azonban ezek nem mindegyike zavarja. A lakókörnyezetünkre káros zajforrások lényegében három nagy csoportba sorolhatók:

Közlekedési – külső eredetűek, utcai forgalom, villamos, autó, földalatti, metró stb.

Gépészeti – belső eredetűek, felvonó, klíma, kazánház, hidrofor, keringető szivattyúk stb.

Háztartási – otthoni tevékenységek, háztartási gépek, rádió, televízió stb.

Ez a felsorolás lényegében meghatározza azt a stratégiát, amit a zaj elleni küzdelemben kell kialakítani. Később majd látni fogjuk, hogy a zajszigetelés eszközei lényegében nem képesek egy mindenre kiterjeszthető és általános eredményt ígérő megoldást adni. A védekezést az egyes zajfajták szerint összetetten kell kialakítani.
 Mielőtt a megoldásokba kezdenénk ismerni kell a célt is. A statisztikai felmérések szerint egy mai átlagos városi lakóhelyiség nappali zajszintje 65-70 dB, az éjszakai pedig 45-50 dB. Ezzel szemben az ajánlott zajszint, tehát ami még nem okoz egészségkárosodást, nappal 30-35 dB, éjszaka pedig a nyugodt pihenéshez szükséges 20-25 dB.
A zaj olyan energia, ami hanghullámok formájában terjed. A terjedésre alkalmas közeg a levegő, és a legkülönfélébb anyagok. Ez utóbbiakat akusztikai viselkedésük szerint is osztályozzák, így vannak olyanok, amik a hangot jól vezetik és vannak olyanok amik jó hangelnyelő és csillapító tulajdonsággal rendelkeznek. Mintahogyan egyes anyagok illetve a belőlük készített felületek a hangot visszaverik, más felületek pedig elnyelik.
A hangelnyelés tulajdonképpen nem más, mint a bejutó hangenergia felemésztése. Például egy nagyobb kiterjedésű téglafalnál a hangenergia nagy része visszaverődik másik része behatol. A behatolt hangenergia egy része újra kilép, részben a beérkező hullámok oldalán, részben a másik oldalon. Bizonyos mennyiségű hangenergia a súrlódások következtében elemésztődik és tetemes mennyiség pedig a fal anyagában tovább halad. A behatolt hanghullámok ha a falban kedvező vezető közeget találnak, akkor ezen továbbhaladva szinte veszteségek nélkül jutnak a számtalan kilépési hely felé. Ilyen hangvezető képességgel rendelkeznek a beépített gépészeti szerelvények, víz, gáz, központi fűtés csővezetékek, szellőző csatornák stb.
A levegőből a falakba csupán a hangenergia 2-3% jut be. A téglafal hangvezető képessége azonban körülbelül 16 000-szeresen jobb mint a levegőé. Az acél 95 000-szeresen jobban vezeti a hanghullámokat mint a levegő. A nagy falfelületeken összegyűlt hanghullámok a "vázvezetés" következtében szinte vesztességek nélkül nagy távolságokra is eljutnak, ami a levegőben való terjedéssel soha nem lenne lehetséges.
Nézzünk az A. ábrára, ahol egy viszonylag egyszerű berendezésű, korszerű melegvizes fűtési rendszerrel és szinte minimális víz-, és csatorna hálózattal rendelkező épület átlátszó vázrajza látható. Szinte nincs az épületnek olyan része, ahová a rossz szigetelés miatt bejutó hangenergia a csőhálózaton ne lenne képes zavartalanul eljutni. A zajnak eleve van egy olyan tetemes mennyisége ami nem a kívülről bejutó hangokból ered, hanem magának a gépészeti rendszernek az üzemi zaja. Ilyen például a kazán égési és áramlási zaja, a keringető szivattyúk üzemi zaja, stb. Ezek szigetelése a rendszerbe épített megoldásokkal legalább olyan fontos, mint a külső hanggátlás. A nem megfelelő hangszigetelés elsősorban a régebben épített házaknál jelent nehézséget, de néha a korszerű technológiákkal készülő új épületeknél is előfordulnak hibák.
A zaj, az előbb említett okok miatt elsősorban úgynevezett "testhang" formájában terjed, ha az egyes épületrészek egymástól nincsenek hangtechnikailag elválasztva (2). Ami a tervezésnél, az építőanyag megválasztásánál, az építési módnál, a szakipari munkáknál kimaradt, azt nagyrészt utólag is kilehet javítani. Vagyis a hangszigetelést utólag is lehet a falaknál, a mennyezeteknél és a padlóknál javítani.
Nézzünk egy példát a lehetséges megoldások közül. A hangszigetelés és a fal súlya az úgynevezett "egyhéjú" építésmódnál hatással van egymásra. Ahhoz, hogy egy 50-55 dB hangszigetelésű elválasztó falat építsünk négyzetméterenként legalább 500 kg tömegű építőanyag szükséges. Ez pedig attól függően, hogy milyen tömörségű, körülbelül 35-50 centiméter széles falat jelent. Nem kell különösebben elemezni azt, hogy ekkora tömeg és súly egy födém teherbíró képességének mit jelent, a költségeket nem is említve.
Az új és régi építkezéseknél a belső válaszfalak esetében tehát egyértelmű a könnyű-szerkezetes száraz építési mód előnye a hang-, és hőszigetelés vonatkozásában. A régebbi meglévő "egyhéjú" építésű épületrészek hangszigetelését ezzel a technológiával, a "kéthéjú" szerkezet utólagos kialakításával lehet kijavítani. Könnyű és karcsú, olcsó szerkezetekkel házilag is kivitelezhető megoldásokkal. A kéthéjú szerkezet ekkor a régebbi tömör falból áll, amit utólag hőszigetelő ásványi üvegszálas paplannal vonnak be és gipszkarton építőlemezekkel burkolnak. Akusztikailag ez a tömör téglafal elé épített második héj mint "hajlékony lemez" viselkedik és ezzel a hangterjedést kellő mértékben gátolja. A falba belépő hangenergiát pedig felemészti.
Egy épület, lakóház, lakás építése alkalmával szinte lehetetlen a sok szempont egyeztetése. A legtöbbjük ráadásul korlátozza az amúgy is szűkös lehetőségeket. Azonban vannak olyan látszólag természetes szempontok, amik káros következményei csak sokkal később derülnek ki.
Nézzünk például a B. ábrára, ahol egy kellemesen harmonikus, egyensúlyban levő ablakfelületekkel tervezett kétszintes ház rajza látható. A probléma később abból eredhet, hogy a szerkezetet megszakító minden beavatkozás, ilyenek az ablakok, ajtók, szellőzök, közművek vezetékeinek áttörése, stb., az egyébként megfelelő hangszigetelést 10-15 dB-lel rontják. A hanggátlás mértéke függ a fal és a nyílászárók felületének arányától. Minél több ablak van a falba építve, a hanggátlást annál inkább az ablakok tulajdonságai határozzák meg. Sőt, a főfalak hangszigetelését számottevő többlet költséggel akkor már nem érdemes fokozni, amikor a hangszigetelés mértéke döntően a nyílászárók minőségétől függ. Tájékoztató adat lehet az, hogy ha a fal/ablak felületviszony átlagosan 3...5-szörös, akkor a fal eredeti hangszigetelése körülbelül 10 dB-lel romlik, illetve az eredő hangszigetelés úgy is adódhat, hogy összességében csupán 5 dB-lel lesz jobb, mint az ablakoké. Ráadásul ezek az adatok csak a korszerű termopán üvegezésre vonatkoznak, az ettől eltérő szerkezetű, gyengébb hő-, és hangszigetelő ablakoknál a helyzet sokkal rosszabb.
Meggondolandó tehát, hogy egy adott zajterhelésű környezetben megéri-e a sokablakos, világos nappali szoba építése, ha ott az élet esetleg a zajoktól ellehetetlenül. Továbbá a hangszigetelés és a hőszigetelés egymástól egyáltalán nem távoli terület, a nyílászárók pedig nem a legjobb hőszigetelők. Gyakorlatilag a jó hangszigetelés egyben kiváló hőszigetelés is de ugyanez fordítva már nem mindig igaz. Sok múlik ugyanis azon, hogy a kétféle feladatot milyen anyagokkal oldják meg. Az üveg rossz hővezető és nem jó hangszigetelő.

HATÉKONY ZAJSZIGETELÉS

Már az eddigiekből is kiderült, hogy a zaj rendkívül kellemetlen jelenség, ami ellen a védekezés egyre összetettebb és nehezebb feladat. Egy egyszintes vidéki épületnél, pláne ha abban nincs központi fűtés, víz és csatorna hálózat, stb. a zajszigetelés szinte semmiségnek tűnik egy nagyvárosi, többszintes, teljes közműves épülethez képest. A hangszigeteléssel minél korábban foglalkozunk, annál nagyobb az esélye a jó eredménynek. A hangszigetelés célja valószínűleg nagymértékben meghatározza majd a kivitelezés módozatait, a felhasznált anyagokat és technológiákat. Ezek lehetnek akár a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig sokfélék, esetleg már az alapvető építészeti konstrukciókat is érintő megoldások. Ezért ha még nem késő, új építkezéseknél vagy tetőtér beépítéseknél, nagyobb felújításoknál, feltétlenül alaposan gondoljuk végig, hogy a lakótereket milyen zajterhelések érhetik, azok honnan erednek és miként szüntethetők meg a jól megválasztott építési anyagokkal és technológiákkal.
Az utólagos hangszigetelés esetleg már nehezebb és költségesebb megoldásokat igényel. A jó megoldások sora mindenképpen az építésnél figyelembevett alapvető szempontokkal kezdődik. Azaz már a tervezésnél a zajszigetelési igényeket is fontosságuk szerint kell kezelni és emiatt az egyes szerkezeti részeket és építési technológiákat nem szabad, hogy csak más szempontok határozzák meg.
A leggyakoribb hangszigetelési probléma majd minden építésnél már a kezdeteknél felmerül. A födémek építésénél nem igazán fontos szempont az úgynevezett kopogó, lépés zaj ellenni védelem (3). Mellesleg ha a födém ez ellen szigetelt, akkor más jellegű és más forrásokból eredő zajok se jutnak keresztül rajta, továbbá a hőszigetelése is nagymértékben javul.

Egyik leggyakoribb zajforrás az épületek "vizes blokk"-ja, egyszerűen kifejezve azok a helyiségek ahol víz és csatorna vezeték van, például fürdőszoba, konyha, WC, stb. A födém szokásos szerkezetét a C. ábra felső rajza mutatja. Gyakorlatilag semmi olyan szerkezeti réteg nincs, ami a kívülről bejutó hanghullámokat akár csak a legkisebb mértékig csillapítaná vagy a terjedésüket gátolná. Sőt a födémbe bejutó hangok kiválóan terjednek az akusztikailag jól vezető szerkezetben, a zajt akadálytalanul terjesztve az egész épületben.
Ezzel szemben ha a C. ábra alsó rajza szerinti födém szerkezetet választjuk, akkor a felső kőlap burkolat alatti kiegyenlítő aljzat beton réteg egy kiváló hang-, és hőszigetelő üveggyapot paplanon fekszik. Ez a minimum 1,5 centiméter vastag, de ennél lehet vastagabb is, üvegszálas kőzetgyapot szigetelő paplan gyakorlatilag szétválasztja a két jó hangvezető képességgel rendelkező szerkezeti részt. Ezért a széleken, ahol a burkolat az oldalfalakhoz ér, ezt a szigetelést fel kell hajtani. Úgy kell elképzelni, mintha a kiegyenlítő aljazat beton réteg és a burkolat ebben a hangszigetelő paplannal kibélelt teknőben "úszna". Ezzel a szinte minimális többletet jelentő megoldással a födém hang-, és hőszigetelési képessége már az általános szempontok szerint megfelelő. Hogy azután később ezt a szigetelést a közművezetékek képezte "hanghidakkal" miképpen rontjuk el, az egy teljesen más téma. Ezt a kőzetgyapot paplanos födém zajszigetelést utólag is be lehet építeni, sőt a burkolat cseréjénél ezt mindenképpen érdemes megtenni.
A D. ábrán egy szokásos födém szerkezetet látunk, ami a hang- és hőszigetelés szempontjából tulajdonképpen nem rossz megoldás. Itt az a lényeg, hogy az előre gyártott födém béléstestei fölött egy 6-7 centiméter vastag salak réteg nem engedi a padló kopogó lépés hangjait az épület szerkezetébe jutni. Sok esetben alkalmazzák azt az álmegoldást, amikor a lefektetett szalagparketta alá 1-2 milliméter vastag, eléggé rossz minőségű filcszőnyeget terítenek éppen a kopogó zajok csillapítása végett. Ezzel a vékony szigeteléssel eredmény nem érhető el.
A hatékony hang-, és hőszigeteléshez legalább 3-5 centiméter vastag kőzetgyapot paplan kell, ami a parketta "párnafái" alá kerül. A salakos szigetelés ma már nem gyakran alkalmazott megoldás, ehelyett inkább a különböző műanyag habok és üvegszálas kőzet gyapot paplanok a divatosak.
 A födémek jó hőszigetelése végett, különösen padlófűtésnél, szívesen alkalmazzák a Hungarocell vagy Nikecell lemezeket. Ezek valóban jó hőszigetelők, könnyen kezelhetők, stb. azonban pocsék hangszigetelők. Ellenben a lágyabb, kőzetgyapot paplanok legalább olyan jó hőszigetelők és emellett kiváló hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tehát ott, ahol csak lehet érdemes a hőszigetelést a hatékony hangszigeteléssel egybekapcsolni, az erre megfelelő anyagok használatával.
Hangszigeteléseket, egy-két kivételtől eltekintve, utólag is ahol szükséges be lehet építeni. Jobb eredményeket és kisebb költségeket lehet elérni akkor, ha a zajszigetelés már kezdettől fogva lényeges szempont.
Ma már szinte nem épül olyan ház, aminek tetőterét ne használnák, illetve a meglévő tetőterek beépítésére ne gondolnának. Amíg a ház teherhordó szerkezete viszonylag nehezebben alakítható, addig egy tetőtér szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Itt azonban a zajosság problémája sokkal jobban felmerül, mint az épület más szintjein. Ennek oka, hogy a tetőszerkezet egyáltalán nem a hangszigetelésre készült, arra tökéletesen alkalmatlan. Viszont vannak olyan úgynevezett szárazépítési megoldások, amik korszerű anyagokkal, könnyű-szerkezetes, házilag is kivitelezhető technológiákkal kiváló hang-, és hőszigetelő és nem utolsó sorban esztétikus burkolatokkal határolt lakótereket adnak, megfelelő mechanikai szilárdsággal (4). Az utólagos hang-, és hőszigetelések alapjai is tulajdonképpen ezek a szárazépítési technológiák.
Az E. ábrán egy gipszkarton építőlemezes, száraz építési technológiával kialakított átlagos tetőtér metszete látható.

1 – a szarugerendánként elhelyezett váztartó faoszlop (erre megfelelő térdfalnál nincs szükség),

2 – a legalább 16kg/m3 sűrűségű és 8-10 cm vastag üvegszálas ásványgyapot hőszigetelés a párazáró fóliával,

3 – a 40/60-as szerelőlécezés a = 40-42 cm maximális távolságban,

4 – a 12,5 cm vastag gipszkarton építőlemezek.

A gipszkarton építőlemez első látásra is kiváló megoldásnak látszik, hiszen a teljes szerkezet négyzetméterenként körülbelül 15-16 kilogrammot tesz ki, ami még a régebbi és gyengébb födémeknek sem jelent megterhelést.

Mielőtt a gipszkarton építőlemezes megoldás mellett döntünk, néhány fontos feltétel meglétét ellenőrizni kell. Ez a hő-, és hangszigetelési mód csak kifogástalan tetőszerkezeteknél alkalmazható. Például új épületeknél, főleg ahol Lindab vagy hasonlóan korszerű könynyű-szerkezetes tető van. A legfontosabb követelmény, ami tulajdonképpen a tetőzet épségéről is képet ad az az, hogy a tetőtér teljesen száraz-e? Ebben foglaltatik a tető héjazat hibátlansága, a kéményeknél a tökéletes csapadék víz zárás, a fólia sértetlensége, stb. és nem utoljára a szellőzés. A párazáró fólia és a hőszigetelés közötti légréteg szellőztető hatása. Továbbá a tetőszerkezet faanyagának kezelése, féregtelenítése, gombátlanítása, penészgátlása, stb.
Egy lakótér burkolása, vagy az alapvető kialakítása mindig képvisel valamilyen építési technológiát. A hő-, és hangszigetelésekkel egybefüggő építéseknél a választottakon túl más, de fontos és az eredeti technológiához igazodó, abba szinte beépülő megoldásokat is alkalmazni kell. Ezek egymást kiegészítve adják a végső jó eredményt. Fontos tehát, hogy az akusztikusan csillapító, illetve elnyelő felület, réteg mindenütt folyamatos és megfelelően tömör legyen. Ez a követelmény tulajdonképpen a hőszigetelés szempontjából is alapvető lehet. Gyakorlatilag egy tetőtérnél ez azt jelenti, hogy egyrészt a szarufák, másrészt a fogópántok között a szigetelő ásványgyapot paplannak mindenütt hézagmentesen tömörnek kell lennie. Még a látszólag semminek tűnő legapróbb hézagok sem engedhetők meg, ezek tömítésére kiválóan alkalmas a poliuretán hab.
Különösen kényesek az egyes síkfelületek találkozási pontjai. Itt a megoldást azonban maga a gipszkarton építőlemezes technológia adja. A tetőterek gipszkarton építőlemezes burkolását mindig a mennyezettel kezdjük, ezt követi a tető esésszöge szerinti ferde felület, majd az oldalfalak következnek és végül ha van, akkor a válaszfalak építése zárja a sort.
Egy-két dologra már szinte a tervezéskor gondolni kell. Ilyen a villamos hálózat kiépítése. Tulajdonképpen ez sem jelenthet gondot, mert a gipszkarton építőlemezes technológiához minden elektromos szerelvény kapható, amit a hőszigeteléssel egy időben lehet a lemezek alá helyezni. Az elektromos vezetékek kiépítésénél számítsunk arra, hogy a gipszkarton lemezekbe süllyesztett dobozokhoz, az azokhoz kapcsolódó védőcsövek miatt, hozzáférhessünk. Célszerű – ha lehet – a kapcsolókat és konnektorokat a lemezek szélei mentén telepíteni, mert így az elektromos szerelvényeket tartó lemez végleges felszerelése után a mellette még nyitott helyről a szükséges szerelések elvégezhetők.
Az egyes felületek találkozási vonalainál a burkolatnak szinte légmentesen zárnia kell, de ugyanakkor az akusztikus kapcsolat a lehető legrosszabb legyen. Ez úgy érhető el, hogy a lemezek a találkozási vonalon nem nyomódnak egymáshoz, hanem 1-2 milliméteres hézaggal csatlakoznak.

A F. ábra két kapcsolási módot is tartalmaz, mindkettő tulajdonképpen az eredeti technológia szerinti megoldás.

A felső rajznál: 1 – a gipszkarton lap, 2 – a hézagkitöltő glettelés, 3 – a hajlított műanyag profil, 4 – glettelés, 5 – esetleg tapéta a műanyag profil éléig.

Az alsó rajznál: 1 – a gipszkarton lemez, 2 – a hézagkitöltő glettelés, 3 – az üvegszálas hézag erősítő csík, 4 – a hézagerősítő glettelés, 5 – esetleg tapéta, 6 – esetleg festhető színezhető akryl paszta.

"HOBBI" ZAJSZIGETELÉS

Felmerül a kérdés, hogy mi van olyankor, amikor mi magunk vagyunk a legnagyobb zajforrás? Vagyis olyan tevékenységet folytatunk, amivel akkora zajt csapunk, hogy ez a közvetlen és távolabbi környezetünk állandó haragját váltja ki. Vagy ha a szomszéd hobbija olyan hangos, hogy azt már nem lehet elviselni. Nos hát az íratlan szabályok szerint a "csendesítést" megoldani mindig annak a kötelessége, aki a zajt csapja. Pontosabban ha például a hangos zenehallgatás a hobbink és ezzel a szomszédok idegeit rendszeresen kikészítjük, akkor a hangszigetelésről nekünk kell gondoskodni. Ugyan ez a helyzet, ha a furás-faragással foglalkozva zajongunk. Ráadásul a hobbikat mindig abban az időben szokás űzni, esti órákban, hétvégeken, stb. amikor mindenki otthon van.
Az egyik legolcsóbb hangszigetelés, ami szinte ingyen van, hogy a hangoskodással járó tevékenységet lehetőleg az erre legalkalmasabb helyiségben kell folytatni. Azt nyilván tudjuk, hogy milyen jellegű zajokat keltünk majd, és már az is ismert, hogy ezek miképpen terjednek. Nyilván, amikor a sokemeletes panelház fürdőszobájában elkezdünk a kövön kalapálni, azt az egész házban, sőt még a szomszédos épületekben is idegesítő hangerővel fogják hallani. Pedig semmi mást nem kellene tenni, csak logikusan végig gondolni a folyamatokat és az eredménye nem maradna el. Sokszor a legádázabb ellentéteket is megoldja az erre alkalmas helyiségben a munkaasztal lábai alá elhelyezett egy-egy vastagabb nemez darab, vagy egy kisebb utólagos hangszigetelés.
Eltekintve néhány különleges esettől az már biztos, hogy a legolcsóbb és a leghatásosabb hangszigetelés az úgynevezett kéthéjú szerkezetekkel oldható meg. Ez azt jelenti, hogy az eredeti egyhéjú falat utólag kéthéjúvá kell alakítani, például az erre kiválóan alkalmas szárazépítési gipszkarton építőlemezes technológiával vagy ehhez hasonló módon. A szigetelést lambéria vagy más faburkolat fedheti.
 A hobbival járó zajok szinte kivétel nélkül a levegőből jutnak az épület szerkezetébe és így válnak testhangokká. Az 5. képen látható, hogy a hanghullámok az egyhéjú szerkezeten minden irányban zavartalanul áthatolnak. A hangforrás felöli kéthéjú szerkezet csillapító hatása jól érvényesül, azonban az oldalfalakról a szerkezetbe behatoló hanghullámok a szomszédos helyiségekbe jutnak.
A kéthéjú szerkezet nem csak a belépő, hanem a kilépő hanghullámokat is gátolja. A hangszigetelésnek a helyiség mindegyik felületére ki kell terjednie akkor, ha a levegőből a szerkezetbe behatoló hangokat akarjuk csillapítani. A 6. képen az látható amikor csak a födém szigetelt és amikor a szigetelés az oldalfalakra is kiterjed. A képek a folyamatokat csak elnagyolva mutatják, arra azonban kiválóan alkalmasak, hogy a hangszigetelés alapvető problémáit megismerjük.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Mocsáry Gábor

Címkék: zajszigetelés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kerítések a zaj ellen

Különösen az állandó közúti forgalom keltette zajterhelés, ami mindenkit nagyon zavar és igénybe vesz, ehhez nem lehet hozzászokni. Legtöbbször sajnos nem lehet megszüntetni, ám intenzitását...


Ajtók utólagos hangszigetelése

Erre akkor van szükség, ha csukott ajtó mellett a folyosóról, vagy a másik szobából túlságosan kellemetlen és zavaró zajok, hangok hallatszanak át a szomszédos helyiségbe. Ez többnyire az olcsó,...