A tapéta leszedése

A tapéta legalább olyan kedvelt falburkolat, mint a hagyományos falfestés. Van aki erre esküszik, van aki a másikra. Az igazság az, hogy mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A tapétázás tagadhatatlan előnye, hogy közel sem jár olyan piszokkal mint a falfestés, a papírtekercsekből levágott darabok könnyen a falra ragaszthatók, így az egész munkával igen gyorsan ekészülhetünk. A mintás tapéták pedig sokkal mutatósabbak, mint az egyszínű falak, s még az apróbb falhibákat is jótékonyan eltüntetik. Ennek azonban ára van, ugyanis a tapéták nem éppen olcsók.

A munkát szakemberrel is elvégeztethetjük, ám ezzel jelentősen megnőnek a költségeink. Ezért is vállalkoznak otthonuk kitapétázására sokan saját maguk, ekkor a mesterre sem kell várni, és csak anyagárba kerül az újratapétázás. E munkának azonban számos rejtett buktatója van, s ha nem körültekintően dolgozunk, akkor megtakarítás helyett újabb kiadásba verjük magunkat.
Mint mindenhez, úgy a tapétázáshoz is megfelelő alap szükséges. Ehhez természetesen a falak állapotát kell alaposan megvizsgálnunk. Szerencsés esetben a már előzőleg tapétázott falra is ráragaszthatjuk az új tapétát, ám csak akkor, ha az könnyű, sima papírtapéta volt, sehol nem vált fel, jelentősen nem sérült, s hólyagosodást sem tapasztalunk sehol. Ha a falakat már két réteg tapéta fedi, a szép felület érdekében ajánlatos ezektől megszabadulnunk. Hasonló a helyzet a dombornyomású vagy műanyag bevonatú tapétaburkolat esetében is, függetlenül attól, hogy csak egy rétegben fedi a falakat.

A tapétát azonban könynyebb a falra ragasztani, mint onnan leszedni. A könnyű papírtapétákat még viszonylag könnyen leáztathatjuk, ám a testesebb, műanyag bevonatúakkal igencsak meggyűlhet a bajunk. Az utóbbi időben divatossá vált rusztikus hatású durva, rostos, többször átfestett tapéták leszedése sem tartozik a könnyű feladatok közé. Ezek ugyanis alig, vagy egyáltalán nem engedik át anyagukon a vizet, és így csak nehezen áztathatók le.
Az ilyen tapéták felületét előbb sűrű perforálással, vagy bevagdosással kell a leáztatásra alkalmassá tenni. E célra különböző szerszámokat használhatunk, pl. cserélhető pengéjű marok kést, ezek pengéjéből saját kezűleg összeállított irdalót, ék alakúra köszörült fogú, kiselejtezett húsvillát stb.

Más országokban e feladatra ügyes célszerszámokat használnak, mint pl. lyuggatóhengert (1) vagy csillagkerekes "tapétatigrist" (2), amelyek forgó korongjaival könnyen és gyorsan átlyukasztható – kellő sűrűséggel – a régi tapéta.
Ejtsünk néhány szót a máshol már jól bevált, nálunk még alig ismert gőzölős tapétaleszedőkről (3) is. Az ügyes szerkezet gőzfejlesztő tartályból, hosszú, hajlékony tömlőből és egy viszonylag nagy felületű, gőzölő talpból – pajzs (4) – áll. A pajzsot röviden a falnak nyomva a talpból kiáramló gőz (5) nagyon hatásosan leáztatja a legvastagabb tapétát is, ám a padló száraz marad. Ekkor a tapéta már könnyen lehúzható a falról (6). Ha ez kézzel nem menne, spatulyával "rásegítve" már biztos a siker még műanyag tapéták esetében is (7). Szűk helyen a sugárfúvófej tiszta munkát végez az ablakkeret alatt, vagy a fűtőtestek mögött (8). Gőzölős tapétaleszedőt pl. a Bosch is gyárt, már nálunk is kapható.

Az öreg tapétarétegek eltávolítására érdemesebb olcsóbb, bár tagadhatatlanul fáradságosabb megoldást alkalmazni, ha takarékoskodni akarunk. Ennek legegyszerűbb módja a falak forró vizes "átfestése", azaz korongecsettel vagy sűrű szőrű kefével történő benedvesítése. Ezt szakaszonként érdemes megejteni, s ha kellően felázott már a tapéta, még azon melegében spatulyával alányúlva fejtsük le a falról. Spatulya helyett használhatunk ún. görgős hántolót is (9), amely szinte kizárja, hogy megsértsük vele a falat. Szerencsés esetben előfordulhat, hogy a jól feláztatott tapétát egyben lehúzhatjuk a falról. A felső részen kezdjük a leválasztást – mert itt könnyebben hozzáférünk –, és ha egybefüggően sikerül a leválasztás, akkor ferdén húzzuk a tapétát, miközben növénypermetezőből forró vízes nedvesítéssel segítsük elő leválását a falról. A munkát széles spatulyával folytassuk, ha ez nem mindenhol sikerül. A nehezebben engedő részeken ne sajnáljuk a forró vizet. Előbb-utóbb a makacs felületekről is maradék nélkül eltávolíthatjuk a régi tapéta maradványait. A mennyezetről sokkal fárasztóbb leszedni a régi tapétát, hiszen a fejünk felett és a létra tetején állva kell dolgoznunk. Ezért ha a régi réteg hibátlan, csak elszennyeződött, akkor meggondolandó, hogy leszedjük-e? Ha megtartása mellett döntünk, akkor az egymásra ragasztott széleket éles spatulyával vágjuk le, majd gipsszel simítsuk el nyomtalanul. Ezt természetesen az oldalfalakon is el kell végeznünk, ha alapként használjuk fel a régi tapétát. A háromrétegű, hazai Grabetta Luxor, Brill vagy a GÉTA CENTER által forgalmazott német, habtapétáknak csak a habmintás-, papírhátoldal felső rétegét kell eltávolítani; mégpedig alulról felfelé húzva. Ha sérül az alátétpapít, teljesen le kell szedni azt is.

A régi tapéta eltávolítása után következhet a felületi hibák kijavítása. A spatulya és más kaparóvasak még a legkörültekintőbb munka mellett is okozhatnak felületi hibákat. A vasak sarkainak nyomát, továbbá a különféle szegek és akasztóhorgok helyét is ajánlatos gipsszel eltüntetni. A mélyedések kikenése után következhet a javított részek szintbecsiszolása és az egész felület finom átcsiszolása. Még véletlenül se maradjon a falon maradék tapéta vagy szemcsés rész, ami a felragasztandó tapétán "átüthet", felületi hibákat okozhat. Az egyenetlenségek felderítésében jó segítség egy erős elemlámpa, melynek surló fénye a falhibákat árnyékfoltokkal jeleníti meg (10).
A falat a továbbiakban annak megfelelően kell előkészítenünk, hogy milyen tapétát kívánunk majd felragasztani. A könnyű papírtapéták általában nem jelentenek komolyabb igénybevételt a falak, ill. a vakolat számára, ezért a sima felületen kívül csak ragasztóval kell lehengerelni a leporolt falat. A középnehéz- és nehéz tapétához már szilárd alap szükséges.

A kiglettelt, ragasztóval alapozott falra már makulatúrát is kell ragasztani. Ennek illesztéseit gipszeléssel kell eltüntetnünk. Az esetleges épületmozgásból eredő falrepedésekre – kigipszelés után – 50 mm széles vászoncsíkot kell ragasztani.
Ilyen vászonszegélyt kell a felső szegélynél is felragasztani, hogy száradáskor megakadályozza a tapéta felválását. Ha a falat megfelelően előkészítjük, ezzel megfelelő alapot teremtünk az igényes és szép új falfelület kialakításához. Nem érdemes tessék-lássék munkát végezni, mert az a későbbiek folyamán megbosszulja magát.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tapéta, leszedés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Üvegfólia

Az üvegek fóliázása dekorációs-, biztonsági-, fény- vagy hőátbocsátási szempontok miatt is előnyös lehet. Üvegfólia bármilyen sima, nem mintázott felületre felvihető, így autóüvegeknél éppúgy...


Öntapadó műanyag tapéták

Az öntapadó réteggel ellátott műanyag tapétákat mindenki ismeri, ám sokan mégis ódzkodnak a használatuktól. Pedig könnyen tisztíthatók, szín- és mintaválasztékuk bőséges, elvben pedig gyorsan...