A tapéta leszedése

A tapéta legalább olyan kedvelt falburkolat, mint a hagyományos falfestés. Van aki erre esküszik, van aki a másikra. Az igazság az, hogy mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A tapétázás tagadhatatlan előnye, hogy közel sem jár olyan piszokkal mint a falfestés, a papírtekercsekből levágott darabok könnyen a falra ragaszthatók, így az egész munkával igen gyorsan ekészülhetünk. A mintás tapéták pedig sokkal mutatósabbak, mint az egyszínű falak, s még az apróbb falhibákat is jótékonyan eltüntetik. Ennek azonban ára van, ugyanis a tapéták nem éppen olcsók.

A munkát szakemberrel is elvégeztethetjük, ám ezzel jelentősen megnőnek a költségeink. Ezért is vállalkoznak otthonuk kitapétázására sokan saját maguk, ekkor a mesterre sem kell várni, és csak anyagárba kerül az újratapétázás. E munkának azonban számos rejtett buktatója van, s ha nem körültekintően dolgozunk, akkor megtakarítás helyett újabb kiadásba verjük magunkat.
Mint mindenhez, úgy a tapétázáshoz is megfelelő alap szükséges. Ehhez természetesen a falak állapotát kell alaposan megvizsgálnunk. Szerencsés esetben a már előzőleg tapétázott falra is ráragaszthatjuk az új tapétát, ám csak akkor, ha az könnyű, sima papírtapéta volt, sehol nem vált fel, jelentősen nem sérült, s hólyagosodást sem tapasztalunk sehol. Ha a falakat már két réteg tapéta fedi, a szép felület érdekében ajánlatos ezektől megszabadulnunk. Hasonló a helyzet a dombornyomású vagy műanyag bevonatú tapétaburkolat esetében is, függetlenül attól, hogy csak egy rétegben fedi a falakat.

A tapétát azonban könynyebb a falra ragasztani, mint onnan leszedni. A könnyű papírtapétákat még viszonylag könnyen leáztathatjuk, ám a testesebb, műanyag bevonatúakkal igencsak meggyűlhet a bajunk. Az utóbbi időben divatossá vált rusztikus hatású durva, rostos, többször átfestett tapéták leszedése sem tartozik a könnyű feladatok közé. Ezek ugyanis alig, vagy egyáltalán nem engedik át anyagukon a vizet, és így csak nehezen áztathatók le.
Az ilyen tapéták felületét előbb sűrű perforálással, vagy bevagdosással kell a leáztatásra alkalmassá tenni. E célra különböző szerszámokat használhatunk, pl. cserélhető pengéjű marok kést, ezek pengéjéből saját kezűleg összeállított irdalót, ék alakúra köszörült fogú, kiselejtezett húsvillát stb.

Más országokban e feladatra ügyes célszerszámokat használnak, mint pl. lyuggatóhengert (1) vagy csillagkerekes "tapétatigrist" (2), amelyek forgó korongjaival könnyen és gyorsan átlyukasztható – kellő sűrűséggel – a régi tapéta.
Ejtsünk néhány szót a máshol már jól bevált, nálunk még alig ismert gőzölős tapétaleszedőkről (3) is. Az ügyes szerkezet gőzfejlesztő tartályból, hosszú, hajlékony tömlőből és egy viszonylag nagy felületű, gőzölő talpból – pajzs (4) – áll. A pajzsot röviden a falnak nyomva a talpból kiáramló gőz (5) nagyon hatásosan leáztatja a legvastagabb tapétát is, ám a padló száraz marad. Ekkor a tapéta már könnyen lehúzható a falról (6). Ha ez kézzel nem menne, spatulyával "rásegítve" már biztos a siker még műanyag tapéták esetében is (7). Szűk helyen a sugárfúvófej tiszta munkát végez az ablakkeret alatt, vagy a fűtőtestek mögött (8). Gőzölős tapétaleszedőt pl. a Bosch is gyárt, már nálunk is kapható.

Az öreg tapétarétegek eltávolítására érdemesebb olcsóbb, bár tagadhatatlanul fáradságosabb megoldást alkalmazni, ha takarékoskodni akarunk. Ennek legegyszerűbb módja a falak forró vizes "átfestése", azaz korongecsettel vagy sűrű szőrű kefével történő benedvesítése. Ezt szakaszonként érdemes megejteni, s ha kellően felázott már a tapéta, még azon melegében spatulyával alányúlva fejtsük le a falról. Spatulya helyett használhatunk ún. görgős hántolót is (9), amely szinte kizárja, hogy megsértsük vele a falat. Szerencsés esetben előfordulhat, hogy a jól feláztatott tapétát egyben lehúzhatjuk a falról. A felső részen kezdjük a leválasztást – mert itt könnyebben hozzáférünk –, és ha egybefüggően sikerül a leválasztás, akkor ferdén húzzuk a tapétát, miközben növénypermetezőből forró vízes nedvesítéssel segítsük elő leválását a falról. A munkát széles spatulyával folytassuk, ha ez nem mindenhol sikerül. A nehezebben engedő részeken ne sajnáljuk a forró vizet. Előbb-utóbb a makacs felületekről is maradék nélkül eltávolíthatjuk a régi tapéta maradványait. A mennyezetről sokkal fárasztóbb leszedni a régi tapétát, hiszen a fejünk felett és a létra tetején állva kell dolgoznunk. Ezért ha a régi réteg hibátlan, csak elszennyeződött, akkor meggondolandó, hogy leszedjük-e? Ha megtartása mellett döntünk, akkor az egymásra ragasztott széleket éles spatulyával vágjuk le, majd gipsszel simítsuk el nyomtalanul. Ezt természetesen az oldalfalakon is el kell végeznünk, ha alapként használjuk fel a régi tapétát. A háromrétegű, hazai Grabetta Luxor, Brill vagy a GÉTA CENTER által forgalmazott német, habtapétáknak csak a habmintás-, papírhátoldal felső rétegét kell eltávolítani; mégpedig alulról felfelé húzva. Ha sérül az alátétpapít, teljesen le kell szedni azt is.

A régi tapéta eltávolítása után következhet a felületi hibák kijavítása. A spatulya és más kaparóvasak még a legkörültekintőbb munka mellett is okozhatnak felületi hibákat. A vasak sarkainak nyomát, továbbá a különféle szegek és akasztóhorgok helyét is ajánlatos gipsszel eltüntetni. A mélyedések kikenése után következhet a javított részek szintbecsiszolása és az egész felület finom átcsiszolása. Még véletlenül se maradjon a falon maradék tapéta vagy szemcsés rész, ami a felragasztandó tapétán "átüthet", felületi hibákat okozhat. Az egyenetlenségek felderítésében jó segítség egy erős elemlámpa, melynek surló fénye a falhibákat árnyékfoltokkal jeleníti meg (10).
A falat a továbbiakban annak megfelelően kell előkészítenünk, hogy milyen tapétát kívánunk majd felragasztani. A könnyű papírtapéták általában nem jelentenek komolyabb igénybevételt a falak, ill. a vakolat számára, ezért a sima felületen kívül csak ragasztóval kell lehengerelni a leporolt falat. A középnehéz- és nehéz tapétához már szilárd alap szükséges.

A kiglettelt, ragasztóval alapozott falra már makulatúrát is kell ragasztani. Ennek illesztéseit gipszeléssel kell eltüntetnünk. Az esetleges épületmozgásból eredő falrepedésekre – kigipszelés után – 50 mm széles vászoncsíkot kell ragasztani.
Ilyen vászonszegélyt kell a felső szegélynél is felragasztani, hogy száradáskor megakadályozza a tapéta felválását. Ha a falat megfelelően előkészítjük, ezzel megfelelő alapot teremtünk az igényes és szép új falfelület kialakításához. Nem érdemes tessék-lássék munkát végezni, mert az a későbbiek folyamán megbosszulja magát.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tapéta, leszedés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fal penészmentesítés

Praktikus kis füzet formájában Csanda József összeállítást készített a fal penészesedés problémáinak megelőzésére és elhárítására. A kiadványból néhány fontos gondolatot és tanácsot próbáltunk...


Üvegfólia

Az üvegek fóliázása dekorációs-, biztonsági-, fény- vagy hőátbocsátási szempontok miatt is előnyös lehet. Üvegfólia bármilyen sima, nem mintázott felületre felvihető, így autóüvegeknél éppúgy...