Begónia

A színes levelű királybegóniák tartósan csak gondos ápolással és jó adottságok között – leginkább szobai üvegházban, növényvitrinben – őrizhetők meg. Olyan világos hely bizonyul jónak számukra, ahol nem kapnak közvetlen tűző napfényt. Mivel kifejezetten páraigényes – természetes környezetükben árnyékban élő – növények, a rendszerint száraz szobalevegő és az erős napfény fokozott párologtatásra készteti őket, ami égésfoltokat okozhat rajtuk. A túl meleg, páraszegény helyiségben levelei károsodhatnak. Hasonló következményekkel jár, ha a szükségesnél kevesebb fényhez jutnak. A kevés öntözővíz hatására a levélszélek kiszáradnak, emiatt el is pusztulhatnak. Ugyanilyen káros a túlöntözés is. A leveleken sem páralecsapódásból, sem a permetezés után visszamaradó víznek nem szabad hosszabb ideig állni, mert ez is foltosodásukat, pusztulásukat idézheti elő.
Az esetek többségében a földön kúszó, vastag, rövid szár nem pusztul el a levéllel együtt. A továbbiakban mérsékelt öntözéssel a növény megőrizhető. Ha tartási viszonya kedvezőbbre fordul, új levelek képződésével ismét szépen díszlő növénnyé válik.
A begónia levelei a fény felé fordulnak, ezért féloldalasan fejlődik, amit forgatással nem tanácsos gátolni. A cserépben már jól begyökeresedett és átültetésre nem kerülő példányok fejlődése a nyári időszakban egy-két hetenkénti, néhány ezrelékes töménységű wolldüngeres vagy másféle tápoldatozással serkenthető. Átültetés legfeljebb egy-két évenként szükséges, amire nyár elején kerüljön sor. Erre laza szerkezetű, enyhén savanyú kémhatású tápdús föld, illetve földkeverék a legalkalmasabb, amilyen a Florasca A típusföld.
A királybegóniák érdekes sajátossága, hogy az érvonalak mentén apróra feldarabolt levél minden egyes része képes gyökér és hajtás fejlesztésére. Új, önálló növény fejlődik kedvezően párás, meleg körülmények között nyirkos homok vagy tőzeges homok közegben. A kertészek ezt hasznosítják is szaporításhoz. Otthon azonban még a kevésbé kockázatos törzsdarabolásos dugványozással sem érdemes kísérletezni. Érjük be azzal, hogy a hozzánk került növény szépségét legalább egy ideig próbáljuk megőrizni otthonunkban szobai körülmények között.
Mutatósabb a legújabban feltűnt dél-mexikói "bover" begónia újdonság. A levelek zöld alapszíne sötétbarnán foltos, ennek megfelelően a fonák vöröslő, ráadásul mélyen karéjozott. Alul az erek mentén, a felületen pedig elszórtan találhatók feltűnően erős, egyenes szőrszálak, amik a széleket szinte már szempillaszerűen szegélyezik. Ezek a valóságos levélköltemények a talaj felszínén húzódó, szerteágazó, vaskos gyökértörzsből – a rizómából – nőnek ki. Kis arasznyinál is hosszabbra nyúló, ugyancsak vaskos, pattanva törő, piros foltos, szőrökkel is borított levélnyélen helyezkednek el a levelek. A begóniák rendszeresen megörvendeztetnek jellegzetes virágformájú, rózsaszínű virágok csoportjával is.
Szórt fény formájában igényli a fényt és nem közvetlenül tűző napként. Keleti vagy nyugati fekvésű ablakban, illetve annak közelében részesülhet a legkedvezőbb fényellátásban. Délre tájolt ablak esetén, különösen tűző napfény ellen fontos rolettával, zsalugáterrel, fényvisszaverő üvegborító fóliával, de legalább a függöny elhúzásával védeni, különben levelei valósággal leperzselődhetnek. Hőigénye mérsékelt, beéri a 18 °C körüli hőmérséklettel. Éjjelre csökkenhet alacsonyabbra, napközben akár 25 °C vagy még magasabb hőmérsékleten is lehet. A kiszáradástól, túlöntözéstől egyaránt óvni kell! Sajátosan finom, szövedékszerű gyökérzete van. A nedvességet egyenletesen jól őrző, egyúttal levegősen is maradó, közömbös föld vagy földkeverék a legmegfelelőbb számára.
Szaporítása hasonmásai mintájára lehetséges. Levéldugványozáshoz egy-egy teljesen érett – növekedést befejezett – levele vágható le centiméteres levélnyéllel. Ezt kell az érelágazódásoknál szintén centiméternyi hosszan történő bemetszések után keményre nyomkodott folyami homok, perlit vagy más szaporítóközeg felszínére helyezett kavicsszemekkel "lehorgonyozni". Fóliaburkolat vagy üveg alatt a melegben meggyökeresedik. Ha már több tövű, mód nyílik a tőosztásra is. Szaporítása törzsdarabolással is eredménnyel járhat. A begónia levelét egyszerűen vízbe állítva megkísérelhetjük a gyökereztetést. A továbbnevelés azután földben vagy tápoldatos – hidro – kultúrában is lehetséges. Ilyenkor öntözés helyett csak tápoldat adagolás, esetenkénti tiszta vizes öntözés szükséges. Tápoldatozni a földben nevelt növényt is lehet, főleg a fejlődéséhez kedvező nyári időszakban. Levéltrágyázásra viszont – csakúgy mint permetezésre – szőrözöttsége miatt csak nagy körültekintéssel kerülhet sor. A tartósan visszamaradó folyadékcseppek levélfoltosodást okozhatnak.
Esetleges megbetegedése, akárcsak a többi díszes levélbegóniáé, többnyire levélfoltosság formájában tűnhet fel. Ha ennek nem vízcsepp-visszamaradás az oka, akkor leggyakrabban gombabetegségre kell gyanakodni. Ez esetben indokolt hetenként 2 ezrelékes Zinebbel vagy gombaölő szerrel permetezni az egyébként szükséges ápolási, gondozási feladatok mellett.