Cserépkályhák napjainkban

Előnyök, hátrányok és veszélyek

A számos előny mellett az egyetlen hátránya a cserépkályháknak, hogy míg a radiátoros központi fűtés egyenletes hőmérsékleten tartja a ház minden részét, addig a cserépkályha közelében melegebb van, távolabb hűvösebb, és időben is eltérő a csak ily módon fűtött lakás hőmérséklete. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a hűvösebb részeken párakicsapódások alakulhatnak ki. A csak cserépkályhával fűtött, és helytelenül szigetelt, rosszul szellőztetett lakásokban nagyon jelentős penészesedés indulhat meg a falakon. A gondot tovább tetézheti, ha a házban lakók mindegyike dolgozik, emiatt pedig csak északára fűtik fel az épületet. Tehát egy ilyen fűtéssel melegített ház jóval nagyobb odafigyelést, fegyelmet igényel. Sokan emiatt inkább kiegészítő fűtésként alkalmazzák. Így is jelentős megtakarítás érhető el vele.
A hátrány említése után következzenek az előnyök. A viszonylag olcsóbb működtetés mellett érdemes megemlíteni, hogy a cserépkályha egy elég jelentős tömegű berendezés. Emiatt a felmelegedése után hosszú ideig tartja a meleget, azaz jóval tovább fűt, mint ameddig ég benne a fa. Minél nagyobb a kályha tömege, annál tovább fogja tartani a meleget.
Sok kályha vesztét okozza a túlfűtés: a csempe nem bírja, ha állandóan nagy lángon ég a fa a tűztérben. A kályha tönkre-mentelének egy másik oka, amikor lezárják a még égő kályhát. Ilyenkor megszűnik a levegő utánpótlás, nincs huzathatás, és a kályhában lévő tüzelőanyag izzik. Huzat híján a meleg levegő nem tud mozogni, nem tudja a tűzteret elhagyni, ilyenkor következik be, hogy felrobban a kályha.
Ez annyit jelent, hogy amennyiben a kályha vízszintes járattal volt kiépítve, akkor oldalából valószínűleg kifordul pár csempe. Ha ez bekövetkezik, az egész cserépkályhát újra kell rakni. Amennyiben a kályha függőleges járattal volt elkészítve, és a tetején nem volt dupla takarással megerősítve, akkor a füstgáz (ami huzat híján nem tud a kéményen keresztül távozni), egyszerűen megemeli a cserépkályha tetejét.

A cserépkálya tisztítása, hibakeresés

A cserépkályha tisztítását száraz textillel vagy kefével oldjuk meg. A nedvesség - a máz porózussága miatt - a hajszálrepedéseken bekerül a csempébe, és ha kicsit is piszkos volt a tisztító víz, akkor a csempék elszíneződhetnek. A csempékre került makacsabb szennyeződést alkoholba mártott puha ronggyal távolítsuk el. Zsíros, olajos termékeket még véletlenül se használjunk a csempék fényesítésére, tisztítására!
Mivel nem egy bonyolult szerkezetről van szó, ezért hiba esetén mi is könnyen rájöhetünk annak az okára. Amikor törött csempéket találunk a fűtéstérben, azt okozhatja a túlfűtés, a helytelen szellőző használat, falazási-bélelési hibák vagy anyaghiba. A hibásan kiékelt hamuzó és tűztérajtó idővel elkezd lötyögni.
Amikor a csempék között a függőleges fúgák repednek, azt okozhatja a túlfűtés vagy hiányos a kályha kötözése.
Az esetben, ha a cserépkályha felmelegedve is füstöl, lehet, hogy kicsi átmérőjű, esetleg eldugult a füstjárat, a kéménybe is beszorulhatott valami, vagy a lerakódó korom leszűkítette azt.

Időnként szükséges az átrakás!

Semmi sem tart örökké. A cserépkályhát is néha át kell rakni, azaz újjá kell építeni. Vegyes tüzelésnél 6-8 év, fatüzelésnél 10-12 év is lehet a cserépkályha élettartama. A használati idő hosszát jelentősen befolyásolja a kályha használata (mekkora igénybevételnek van kitéve), és a felépítésének precizitása.
Az átrakásra azért van szükség, mert a kályhát összetartó anyagok az állandó hőingadozás miatt viszonylag gyorsan elöregednek, elgyengülnek. Az átrakás lényege, hogy a kályhát talpazatáig lebontják, a csempéket letakarítják, a régi bélésektől megtisztítják. Ezt követően újra elkezdik építeni a csempesorokat, közben beépítve új anyagból készült járatokat és béléseket. Amikor kályhába egyszer csak belepottyan egy tégla, vagy samottdarab, az azt jelzi, hogy az összekötő habarcs elöregedett. Ekkor eljött az ideje az átrakásnak is.
Egy cserépkályha nagyságától függően körülbelül 1-5 köbméternyi hulladékot tartalmaz. A bontás előtt célszerű a csempéket beszámozni, így visszarakáskor tényleg az eredeti állapot állítható vissza. Ez főleg a többféle színű cserepeket tartalmazó, mintás kályhák esetén lényeges.
Bontáskor ne feszegessük a csempéket, mert előfordulhat, hogy a rángatás következtében elrepednek. A tető levétele után érdemes vizet permetezni a kályha belsejébe és a füstjáratba, hogy az ott levő port megkössük, és ne kelljen feltétlenül meszelnünk is a cserépkályha átrakását követően a kijutó porfelhő miatt.
Ezután kell kiszedni a füstjárat tégláit, majd a cserepeket. A csempéket acélkapcsok fogják össze, ezeket is gondosan távolítsuk el. Ha ezzel megvagyunk, a csempe már kis mozgatás - tehát nem rángatás, vagy feszegetés - hatására is kiemelhető. Ha a bélések nagyon összeégtek, és nem tudjuk eltávolítani, akkor öntsük le vízzel, és várjunk egy kis ideig. Ha a vizet magába szívta, már egyszerűbben tudjuk kivenni a bélést.
Amennyiben a cserépkályhát nem egyből építjük vissza, akkor száraz és fagymentes helyen tároljuk.
A kályhacsempe egy porózus kerámia, ami a levegőben található nedvességet is képes magába szívni. Ha párás helyen tároljuk, ez meg is történik, és ha fagyás következik be az szétrepeszti a csempéket vagy ledobja a mázat.
A szárítófűtésről
A szárítófűtés arra szolgál, hogy a cserépkályha csempéiből és szerkezetéből a felépítése során felhasznált vizet eltávolítsuk. Szárításkor a cserépkályha ajtaját nyitva kell tartani tüzelés közben, és a tűz kialvását követően is nyitva kell hagyni. Emiatt erre az időre ne hagyjuk felügyelet nélkül az építményt!
Szárításkor naponta maximum 8-10 kilogramm fát égessünk el, ám egyszerre két kilogrammnál ne legyen több a tűztérben, mert akkor túl nagy lenne a hőhatás, ami nem kedvez az egyenletes szárításnak. Szárításkor tartsunk nyitva a szobaablakot, hogy a kályhából távozó vízgőz szabadon ki tudjon jutni a helyiségből. Ilyenkor kellemetlen szagot is tapasztalhatunk, ez azonban meg fog szűnni, amint megfelelően kiszáradt a cserépkályhánk. Ameddig a kéményen még fehér füst távozik, az azt jelzi, hogy az égéstermék sok vízgőzt tartalmaz, nincs még eléggé kiszáradva a cserépkályhánk. Ha nedves fával fűtünk, akkor is fehér a füst, ez ne tévesszen meg bennünket.

Begyújtás és tüzelés

Fűtésre száraz, karvastagságú hasogatott, lehetőleg keményfát használjunk. Ha nedves fával fűtünk, abból 2-3-szor annyi kell ugyanakkora hőmérséklet eléréséhez, mint szárazból - szóval ez elég nagy pazarlás. Nedves fával a felfűtés is tovább tart, valamint ez a kályha kormozódását, szagosodását okozhatja.
Először tegyünk két vastagabb fát hosszában a tűztér két oldalára, párhuzamosan. Erre rakjuk keresztbe a gyújtóst, majd rá további vastagabb fádarabokat. Az égő papírt toljuk a gyújtós alá. Begyújtáshoz gázolajat, benzint, egyéb lobbanó anyagot nem szabad használni, speciális begyújtó kockát viszont igen!
Amíg tüzelünk addig a kályhaajtónak minimum két ujjnyira nyitva kell lennie. A szellőztető karikán keresztül gyakorta kevés levegőt kap az égés. Maximum addig szabad fűteni a kályhát, míg az ajtó feletti második sor középső csempéi picit sütik a kezet. Ilyenkor van a cserépkályha maximumra felfűtve. Ekkor várjuk meg, míg teljesen leég a bent lévő fa, majd mikor csak izzó parázs és hamu van a tűztérben, zárjuk be a kályha ajtót. A helyesen begyújtott és felmelegített cserépkályha a méretétől és a helység nagyságától függően 8-10 óráig fogja melegíteni a szobát.

A weboldal egyes szövegrészei a www.cserepkalyha.net oldalról származnak.