Ereszcsatornák

A háztető fontos kiegészítője az esővizet, hóolvadékot biztonságosan elvezető ereszcsatorna. Az eresz állapota nem pusztán esztétikai kérdés, a ház egészére kihat.

Az ereszcsatornákat évtizedekkel ezelőtt még épületbádogosok készítették. Szelvényük és az elhelyezésük szerint megkülönböztettek félkör- és négyszögszelvényű függő ereszcsatornákat, párkányon ülő csatornákat, fekvő-, párkányba süllyesztett-, béléses- és attika csatornákat. Ma már a legtöbbjüket csak ritkán, főként műemlék épületeken, különleges építészeti megoldások kivitelezésekor (pl. eredeti állapotban való felújítás) alkalmazzák.
A függő ereszcsatornák szinte egyeduralkodókká lettek a házakon. Érthető módon, hiszen ezek anyagszükséglete a legkedvezőbb, egyszerű a felszerelésük és karbantartásuk, cseréjük is gyorsan elvégezhető. Ez a típus az eresz alá szerelt, csatornatartókon nyugvó, vályú alakú rendszer. A korszerű ereszcsatornák elemekből állíthatók össze. A műanyagból vagy fémlemezből készített gyári termékek beépítése a leggazdaságosabb.
Az ereszcsatorna-rendszert még a tető lefedése előtt kell összeszerelni, gyakorta mégis megfordul a sorrend: a tetőfedőt követi a bádogos. Ilyenkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a fedés kellően takarjon az eresz szélére, a víz ne juthasson a tető alá, és ne folyjon túl az ereszen. Az ereszt tartó kampókkal állítják be a szükséges lejtést, ami általában 2-3%-os a lefolyócső irányába. Ez nem lehet se kisebb, se nagyobb, mert akkor nem vagy éppen túl gyorsan folyik le a víz, és a lefolyók esetleg nem képesek azt elvezetni.

Milyen fajtát válasszunk?

Esőcsatornából igen széles a választék, könnyen megtalálhatjuk a házunk stílusához, színvilágához leginkább illő fajtát. A nevesebb gyártók teljes rendszereket kínálnak fémből (horganyzott acélból, cinkből, natúr és festett alumíniumból, rézből), és napfényálló műanyagból. Az esőelvezetők különböznek anyagukban, színükben és profiljukban (szögletes, félgömbölyű, párkányszerű stb.), de keresztmetszetükben, hosszméreteikben, összeszerelési módjukban hasonlóak.

Horganyzott acél ereszcsatorna

A legolcsóbb csatornarendszer. A cinkbevonatokat elsősorban vidéki, városi és nem sok kén-dioxidot tartalmazó ipari környezet hatásának kitett acél csatornák felületének védelmére alkalmazzák. A cinkbevonatok díszítési célra általában nem alkalmasak, mert a légkör hatására képződő só vegyületek a felület fémes színét és fényét teljesen elfedik. A vízzel tartósan érintkező cinkfelületen ugyancsak hamar kialakul az ún. cinkrozsda. Savaknak, lúgoknak a cink csak igen gyengén, vagy egyáltalán nem áll ellen. A horganyzott acél hátránya, hogy sérülés esetén viszonylag gyorsan korrodálódik. Az elemek összeillesztése keményforrasztással történik.

Horgany ereszcsatorna

A horgany ereszcsatornák nem horganyzott acéllemezből készülnek, hanem 99,995 % tisztaságú elektrolit horganyból, kis mennyiségű réz és titán hozzáadásával. Ennek köszönhetően élettartamuk viszonylag magas, kb. 60 év.

PVC ereszcsatorna

PVC ereszcsatornákat régebben csak rossz minőségű alapanyagból gyártottak. Kifakultak, melegben megnyúltak, hullámosodtak, hidegben megrepedeztek, eltörtek. A bizalmatlanság ezért ma is él a műanyaggal szemben, pedig a napjainkban gyártott műanyag ereszcsatornák szélsőséges körülményeknek is ellenálló, kitűnő termékek. Az anyagukban színezett PVC-csatornák színtartóak, rugalmasak, elviselik a hó nyomását, nem támadja meg őket a korrózió, a savas eső; könnyen tisztán tarthatók, házilag is felszerelhetők. Akadnak országok a nagyvilágban, ahol a műanyagból készült gyártmányok a teljes ereszcsatorna-forgalomnak több mint nyolcvan százalékát adják. Döntően a változatos színük miatt futottak be nagy karriert.

Kombinált ereszcsatorna

A jelenlegi legkorszerűbb kombinált csatornarendszerek acél alapanyagból készülnek. Hosszú élettartamát a horganyréteg és a korrózióállóságról gondoskodó, több rétegű műanyagfesték bevonat garantálja, így a csatorna színe is állandó, feleslegessé téve az utólagos csatornafestést. A horganyrétegnek köszönhetően bármilyen karcolás, vágás automatikusan "öngyógyul", ugyanis a cinkionok a kémiai folyamat során újra bevonják a felületet.

Alumínium ereszcsatorna

A nehézfémek - mint pl. a réz, a cink vagy az ólom - a szennyezett esővízen keresztül a talajba jutva erősen károsítják környezetünket. Néhány országban egyre inkább korlátozzák ezen anyagok tetőfedésben és esővíz-elvezetésben való alkalmazását. Mivel az alumínium könnyűfém, használatával környezetünk szennyezése elkerülhető. Az alumínium nem rozsdásodik, ennek köszönhetően értékálló és nem igényel karbantartást sem. Az alumínium ereszcsatorna alapjául szolgáló szalagok úgynevezett Coil Coating eljárással nemes felületet kapnak. A szalagok eközben akár 20 megmunkálási fázison is átmennek. Az előkezelést követően mindkét oldalon alapozó felületet visznek fel az anyagra, és ráégetik. Az alumínium ereszcsatorna összeillesztése popszegeccsel és szilikon tömítővel történik.

Réz ereszcsatorna

A vörösréz felhasználása az építőiparban nagy múltra tekint vissza. Az építőmesterek már évszázadokkal ezelőtt is nagyra becsülték ezt a nyersanyagot, kiváló műszaki tulajdonságai, egyedülálló tartóssága miatt. A réz az idő folyamán fényes zöld patinát képez. A patina kialakulása a réz azon tulajdonságán alapszik, hogy felületén a légköri hatások következtében ellenálló, tartós és környezetünkre ártalmatlan védőréteg alakul ki. Az először fényes felületen egyre sötétebb barna oxidréteg képződik, majd néhány év után a rézre jellemző nemes zöld patinává alakul, ami különleges megjelenést kölcsönöz házunknak.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2430/Ereszcsatornak