A szobai és kerti növényeink megfelelő tápanyagellátásával akár 20-25 százalékos termésnövekedést érhetünk el, emellett dísznövényeink jobban fejlődnek, magasabb díszítő-értékük lesz, és a kórokozókkal szemben is ellenállóbbak lesznek. A tápanyagok helyes mennyiségének kikalkulálása nagyon fontos, mert a túl sok műtrágya éppúgy hátrányos lehet, mint a túl kevés tápanyag-visszapótlás.A tápanyagok visszajuttatása.
Növényeinknek számos módon juttathatunk a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen tápanyagokból. Legtermészetesebb módja ennek a szerves trágyázás, ami nagyobb területen a kijuttatás gépigénye, módja miatt elég költséges, valamint az intenzív állattartás elterjedésével a jó minőségű szerves trágya mennyisége is jelentősen csökkent, így nehéz hozzáférni.
Műtrágyákkal is pótolhatjuk a talajból elhasznált tápanyagokat, aminek sok formája van, kényelmesebbé és célzottabbá téve a folyamatot. Vannak szilárd halmazállapotú, és granulált készítmények, amelyeket csak a föld felszínére kell szórni. Ezeket a csapadék, vagy az öntözővíz oldja majd fel és mossa be a talajba a gyökerekhez.
Főként dísznövények részére készítenek táprudakat, melyeket a tő mellett a földbe kell szúrni. Ezeket is az öntözővíz oldja majd fel, ám az előbbihez képest annyival előnyösebb használatuk, hogy - mivel egyedileg adjuk a növényeknek - tápanyagtartalmuk közvetlenül a gyökérzónába jut, így jobban hasznosul. Kevesebb megy kárba, mint a felszínre szórtaknál, ahol a kijuttatott mennyiség egy része a gyökerektől távolabb kerül.
Tápoldattal is elláthatjuk növényeinket. Ennek a tápanyag-utánpótlási módszernek az előnye, hogy itt vízben oldva, azonnal felvehető formában jut a növény a tápanyagokhoz, míg az előbb említett megoldásoknál meg kell várni a csapadékot, vagy öntözni kell ahhoz, hogy a tápanyagok oldott, a növény számára felvehető formába kerüljenek, és elérjék a gyökérzónát.
A levéltrágyázás pedig a tápoldatozásnak egy speciális formája, hiszen itt a tápoldatot nem a gyökerekhez, hanem a levelekre juttatjuk, tehát egy olyan szervére a növénynek, mely eredetileg nem a tápanyag-felvevő funkciót látja el.
A levélre juttatott tápoldat, ezért mindig jóval kisebb koncentrációjú, hígabb, mint az, amit a talajba öntözve adunk a növénynek. Lombtrágya oldat készítésekor ezért fokozottan lényeges, hogy betartsuk a készítmény használati utasításában leírt dózist, mivel a töményebb oldat könnyen leperzselheti a leveleket. A perzselés megakadályozása érdekében a lombtrágyázást mindig kora reggel, vagy késő este végezzük el, amikor még a Nap nem melegítette fel a levelek felületét.
A lombtrágyázás előnye, hogy nagyon hamar hat, hiszen lerövidül az út: a tápanyagokat a növénynek nem kell elszállítania a levelekig, hiszen a lombtrágya egyből ott szívódik fel. Hátránya, hogy inkább csak tüneti kezelésre alkalmas, akkor, amikor valamilyen, pl. tápanyaghiány okozta sárgulást, gyorsan akarunk orvosolni. A lombtrágyázás tehát nem helyettesíti a gyökérzethez kijuttatott tápanyagokat.
Lehet koktélban is
A kertünkben elvégzendő növényvédő-szeres permetezések általában elég nagy előkészületet jelentenek. A vegyszert akkor kell kijuttatni, amikor a kártevők, kórokozók nem szaporodtak el túlzottan. Továbbá lényeges, hogy ne nagy melegben permetezzünk a perzselésveszély miatt, szélcsend legyen, hogy a szer ne sodródjon el, és a hatékonyság szempontjából az is fontos, hogy minél később hulljon csapadék a kezelést követően. Nem könnyű olyan időpontot találni, amely maradéktalanul teljesíti ezeket a feltételeket, ezért is érdemes - amit csak lehet - egy permetezéssel megoldani az arra alkalmas időpontban: erre jók a permetkoktélok.
Ezek lényege, hogy egy permetezéssel juttatunk ki mindent: kezdve a rovarölő szertől a gomba-, és baktériumölőn át a lombtrágyáig, és egyéb adalékokig. Koktél összeállításakor lényeges, hogy a kiválasztott szerek keverhetők legyenek, ne lépjenek egymással kémiai reakcióba. Az egymással reagáló szerek az oldatban kicsapódnak: egyrészt hatásuk csökken, másrészt a kicsapódó részek eltömíthetik a permetező-készülék fúvókáját.
A szerek keverhetőségéről vagy a használati utasításukból, vagy az évente megjelenő növényvédőszer-katalógusból tájékozódhatunk, ám ha egyik esetben sem járunk sikerrel, akkor még mindig végezhetünk kis mennyiségű szerekkel keverési próbát, melynek során magunk tapasztaljuk meg a kiválasztott szerek keverhetőségét.
Koktélban kijuttatott növényvédő szerrel egy menetben adhatunk lombtrágyát is a növénynek. Mivel az egyszerre kijuttatott többféle szer azt a kockázatot is hordozza a külön-külön vegyszerekkel történő permetezéshez képest, hogy ha jön egy eső, akkor gyakorlatilag semmit nem csináltunk, ezért érdemes tapadásfokozó adalékot is keverni az oldatba, ami a gazdaboltokban beszerezhető. Ez csökkenti a kockázatát annak, hogy ha egyszerre permetezünk ki mindent, akkor mindent egyszerre moshat le a csapadék.
Háti-gépes permetezésnél is érdemes olyan fúvókát választanunk, amely minél apróbb részekre bontja a cseppeket, hiszen főleg növényvédő szerek esetén annál jobb lesz a hatás, minél egyenletesebben teríti be a leveleket a szer. A kockázat persze ebben is benne rejlik: a nagyon apró, szinte ködszerű cseppeket a legkisebb légmozgás is elsodorhatja. Ezért már enyhe légmozgás esetén is inkább válasszuk mégis a nagyobb cseppméretben történő kijuttatást, mert még mindig jobb, ha kevésbé egyenletes a levélen a szer fedése, mintha az apróra bontott permetet a szél elsodorja, és egyáltalán nem jut a növényre.
A leírtakból látható, hogy sok apró, de fontos részlet és tényező együttes hatása nagymértékben képes befolyásolni a növényvédő szerek és a növényeknek juttatott tápanyagok hatékonyságát. Érdemes ezért a számos lehetőség közül mindig kiválasztani az adott esetben leginkább megfelelő műtrágyát, növényvédő szert vagy szerkoktélt és a permetezési időpontot.