Igényre szabható, és olcsóbb

Saját vízmű

2008-08-06 23:19:42 | Módosítva: 2008-08-07 00:33:02

A vezetékes vízellátás ma már természetes igény. Ott is, ahol még nem épült ki a vízközmű, ám attól függetlenül már van valamilyen vízvételi lehetőség. Ez vidékenként változó. Lehet ásott és rendszerint betongyűrűkkel kibélelt (régebben kővel, téglával kifalazott) kút, a folyó menti kavicsrétegekbe kézi erővel is leverhető Norton-kút, vagy szakszerűen, gépi erővel fúrt kút, amelyet fém, műanyag, vagy betoncsővel béleltek ki. A megvizsgáltan jó minőségű ivó vizet adó kútból a vizet kézi erővel lehet a vödörben felhúzni, esetleg kézi karral működtetett szivattyúval a felszínre hozni. Ha viszont a vizet a kút még szárazságban is bőven adja, érdemes arra házi vízmű szivattyúját kapcsolni. Az aztán vízközműhöz hasonlóan vizet juttat az épület szokványosan kiépített hálózatába, a csapokhoz, fürdőszobába, WC-be és persze a kerti csapokhoz is.

Ha még nincsen alkalmas kút az ingatlanon, a szomszédok kútjainak vizsgálatával lehet tájékozódni a talaj milyenségéről, a kúttelepítés esetleges akadályairól, a víz minőségéről, és az egyes kutak talajvízszintjének mérésével a talajvíz áramlási irányáról. Az ugyanis mindig a magasabb szintekről áramlik az alacsonyabb vízszintek felé. Az üdülőterületeken kutat tervezők figyelmébe ajánljuk a Műszaki Könyvkiadónál 1976-ban megjelent: Üdülőterületek vízbeszerzése c., sok talajtérképpel kiegészített könyvet, a néhai dr. Léczfalvy Sándor igen hasznos munkáját. S ha a kutat is maga kívánja építeni, vagy építettni a tulajdonos, ajánljuk az ugyancsak dr. Léczfalvy könyveként kiadott Kútépítés c. munkát, amelyből minden kútfajta és azok készítése is megismerhető. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy ma már a vízbeszerzést meglehetősen sokféle (vízjogi, környezetvédelmi, jogi és önkormányzati) előírás szabályozza, amelyeket tanácsos előre megismerni és betartani, mintsem bosszankodni, ha a félig kész munkát leállítják vagy a kész kutat lezárják.

A vízhálózat

A tervezése és kiépítése szakképzett közreműködőket kíván és azt cikkünk terjedelmi határa miatt sem ismertethetjük, hiszen a cél a kút meg a csapok közti víztermelő szerkezetek ismertetése. Lényegében háromfajta fő megoldás között lehet választani, amelyeket azonban bizonyos fizikai törvények eleve meghatároznak. Közülük a legfontosabb, hogy szívással, szivattyúzással a vizet gyakorlatilag 7-8 méter mélyről lehet felszívni. Elméletileg ugyan 10 méterről is elképzelhető, ám a szivattyúszerkezetek elháríthatatlan megmunkálási pontatlanságai miatt szép eredmény a 8 méter is. A fizika szerint a tengerszinten 1013 millibar-os vízoszloppal tart egyensúlyt a Föld légköre, (ami egyenlő 760 mm magas higanyoszlopéval, és a mértékrendszertől függően bárban, pascalban is kifejezhető). A köznyelvben azonban erre az értékre azt mondjuk; egy légkörnyi. Ha viszont nem szívjuk a vizet 0,8 légkörnyi vákuummal, úgy nyomással sokkal magasabbra, többtíz méterre is felemelhetjük, mert a folyadéksűrítők - kihasználva azt, hogy a folyadékok, így a víz is összenyomhatatlanok - jobb hatásfokkal dolgoznak. (Nyelvünk kis szegénysége, hogy a folyadékokat nyomással továbbító szerkezeteket is sokszor megtévesztően szivattyúnak mondjuk, holott a sűrítő lenne a helyes kifejezés.) Erre legalább három lehetőség van: a hidroforral, légüsttel működő, a vizet 7 m-nél nem mélyebbről villanymotoros cetrifugál-szivattyúval egy 80-200 literes, nyomásálló, zárt tartályba szívja a vizet. Ott a víz felett összeszoruló levegő nyomása arányosan növekszik, amit egy feszmérő folyamatosan mutat. A tartályra erősített nyomásérzékelő kapcsoló viszont egy beállított értéknél, általában 4 légkörnyi túlnyomásnál kikapcsolja a szivattyút hajtó villanymotort. Ezután a tartály aljáról a hálózat csapjának megnyitásakor a víz feletti levegő nyomása folyamatosan nyomja a vizet a hálózatba. Ám, ha a levegő nyomása a beállított alsó, 1,5 légkörnyi alá csökken, a nyomáskapcsoló ismét bekapcsolja a szivattyút. Előnye a rendszernek az aránylag kevésszeri kapcsolás, és hogy kis vízvételkor - pl. kézmosáskor - a motor- és a szivattyú nem indul el. Hátránya, hogy az 1,5-4 légkör közötti túlnyomástól függően hol fröcskölnek a csapok, hol meg épp hogy csordogálnak. Hátrány még, hogy a szerkezet nagy helyet igényel, és ha mondjuk 10 m mélyen van a vízszint, az egészet egy legalább 3 m mély akna fenekére kell telepíteni. Autoklávos rendszernek nevezik a manapság már szinte egyeduralkodó, az előbbihez nagyon hasonlóan működő kisméretű szerkezetet. A fő különbség az, hogy ennek a tartálya csak 10-20 literes és benne a víz felett csak egészen kevés levegőnek van hely. Épp csak annyinak, hogy a benne lévő nyomást a nagyon finom nyomáskapcsoló azonnal érzékelje, és bekapcsoljon, majd vízvétel végeztével leállítsa a motort. A rendszerben a levegőre feltétlenül szükség van, mert ha csak víz lenne a tartályban, annak nyomása - nem lévén összenyomható - nem változik, a nyomáskapcsolót nem lehetne működtetni. Hátránya, hogy már egészen kis víz vételekor bekapcsol a szivattyú, és szinte folyamatosan működik, azaz sokat fut és kissé többet fogyaszt. Előnye viszont, hogy állandóan egyenletes és magas nyomással adja a vizet, és hogy igen kis helyet igényel. Ezáltal a mélyebb, nagyátmérőjű kutakba, külön kis függőállványon, a vízszinthez 3-4 méternyire engedhető le, s onnan már jelentős nyomással juttatja a csőhálózatba a vizet. Szivattyúja ugyanis a szívóoldalán 7 m-ről képes felszívni a vizet, de azt tovább már 20-40 méterre képes felnyomni. A búvárszivattyúknak vagy merülőszivatytyúknak, mivel a vízben működnek, azt nem kell magukhoz szívniuk, csak magukból tovább nyomni, mihez rendszerint egy membránszerkezet a közvetítő-elem; a villamos rezgő-mágnes azt mozgatja, és pumpálja az összenyomhatatlan vízet. Az erősebbek motorja 1-5, egymás felett forgó sűrítő-kereket, rotort forgat, innen az 1, 2, 3, 4, vagy ötlépcsős elnevezés. Két változata is használatos. A szélesebbet, testesebbet a víznyerő hely fenekére eresztik. Ha a kút feneke nem sima, annak a falába képezhető ki a búvárszivattyú számára egy kis, peremes erkély. A másik változat karcsú rúdra emlékeztető, és kis átmérője révén szűk, csővel bélelt kutakba is leengedhető, ahol külön függesztő-kábelén lóghat, jóval a vízszint alatt.

A buktatók

A hidroforos, illetve autoklávos rendszerű szerkezeteknek fontos eleme a talpszelep, ami a vizet felvezető acél, műanyag, vagy vászonbetétes gumicső végére erősítendő. Kis csapószelepe a víz felszívásakor megemelkedik és utat ad a beáramló víznek. Leálláskor azonban a lengő- vagy súlyszelepet a csőben felette lévő vízoszlop súlya visszanyomja a helyére, és az lezár. Így, még ha kis tömítetlenségek vannak is rendszerben, a szivattyú centrifugál kerekének, rotorjának a házából nem ereszkedhet le kútba a víz, a házban nem keletkezhet légbuborék. Mert ha igen, a kerék már nem az összenyomhatatlan vizet továbbítja felfelé, hanem az összenyomható levegőbuborékot préseli össze. "Levegős" lesz a szivattyú, csak jár, de nem továbbít vizet. Ajánlatos a szivattyút elhagyó csővezetékbe is egy (esetleg ferde ülékű) visszacsapó, azaz a visszafolyást meggátló szelepet is beépíteni, ami tovább gátolja a víz visszacsorgását, a szivattyú leállását. Mindhárom rendszerben nagy gondot kell fordítani a 230 V-os áram elemeinek és vezetékeinek szigetelésére és a csővezetékek tökéletes víztömítettségére. Ajánlatos a vásárlás előtt felkeresni a választott rendszert már hosszabb ideje használó szomszédot, ismerőst. Olyat, aki már túl van néhány üzemzavaron és újraindításon is. A képesített villany- és vízszerelőket meg kell kérni, hogy az üzembe helyezéskor a tennivalókat - és azok okait - a háziak által érthetően végezzék és mutassák-magyarázzák el. Végezetül olyasmi, ami már mindenkinek a könyökén jön ki, s mégsem mindig veszik figyelembe. A kútkar tekergetését, a gémeskút huzigálást, a csőkút karjának nyomogatását, a vödrök cipelgetését átveszi tőlünk a saját kisvízmű. Merthogy ő nagyon erős, olyannyira, hogy ölni is tud. Valamennyi itt felsorolt készüléket 230 V-os áram működtet. Ráadásul víz jelenlétében, nedves helyeken, kitűnő áramvezető fémek közelségében már a legkisebb figyelmetlenség is halálos áramütéssel járhat. Ezért bármit is szerelni, állítani csak a hálózattól biztosan elválasztott (kikapcsolt, kivett biztosítékú) szerkezeten szabad. Azt is egy figyelő-segítő jelenlétében. Különösen egy mély, szűk aknában, nedves pincében, vagy esős időben, a szabadban.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: vízmű

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Ne hagyja pénzét elfolyni!

Egy szépen gondozott kert ápolása a nyári, száraz időszakban sok vizet igényel, de locsolási mellékvízmérővel, azaz locsolómérővel az öntözés során felmerülő közüzemi költségek egyszerűen...


Locsolunk vagy inkább pocsolunk?

Jelenleg 11 fővárosi és Budapest környéki kerttulajdonosból átlagosan mindössze egy tudna arra a kérdésre pontos választ adni, hogy havonta hány köbméter vizet használ el kertöntözésre. A mintegy...