A színeknek jóval nagyobb a hatása életünkre, mint gondolnánk. A színek segítenek harmonikussá tenni azt a közeget, ahol élünk, dolgozunk, pihenünk. Ha kevés pénzzel gazdálkodunk, ügyes ötletekkel varázsolhatjuk újjá otthonunkat: egymással harmonizáló kép, váza, egy új terítő és mintha kicserélték volna. Alakítsuk ki lakásunkban a saját magunk örömére a kedves zugokat, és ne féljünk a színektől. Ha már megvan az a csodálatos adottságunk, hogy színesen látunk, ki kell használnunk! A természetben minden szín megtalálható, nekünk csak a végtelennek tűnő színskálából válogatnunk kell. Ez persze nem mindig és nem mindenkinek ilyen egyszerű. A harmonikus színkombináláshoz jó érzék, sok bátorság és némi szakismeret szükséges. Bárki elsajátíthatja, ha szán egy kis időt a színek tanulmányozására. Színes magazinok, kiállítások, plakátok segítenek megismernünk saját ízlésvilágunkat. Egy szép kirakat, vagy egy színházi díszlet láttán is rácsodálkozhatunk olyan színkombinációkra, amelyeket a lakberendezésben is felhasználhatunk. Színválasztásunkban tükröződik a minket körülvevő kultúrkörnyezet - a maga piaci szín és forma kínálatával, szokásvilágával, divatirányzataival -, egyéniségünk; visszafogottságunk, merészségünk, félelmeink, görcseink.
Külön tudományág foglalkozik az emberek által előnyben részesített színek vizsgálatával. Eltérő nemzetiségek, korosztályok, nemek, különböző színekre voksolnak. A gyerekek például az élénk, tiszta színeket kedvelik, a skandinávok a natúr, pasztell árnyalatokat, a latin-amerikaiak az égő, meleg, a férfiak a sötétebb, hidegebb színeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy magyar család ne alakíthatna ki mexikói hangulatú konyhát, vagy visszafogott, északi stílusú gyerekszobát. 
Valóban nehéz megtalálni az egyéniségünknek legmegfelelőbb stílust és színt. Hiába látunk zseniális külföldi példákat, ha a lábunkat lejárva sem kapunk megálmodott árnyalatú bútorhuzatot, vagy tapétát. Az az igazi művészet, ha egyes elemeket úgy válogatunk össze - esetünkben színük alapján -, hogy az meghökkentő, izgalmas, vagy egyszerűen harmonikus képet mutasson.
Egy kis színelmélet
A szín a fénysugár által megvilágított felületek visszatükröződése által jut el a szemünkig. Az emberi szem minimum 10 000, de gyakorlott szem akár 40 000 féle színt megkülönböztetésére is képes. A tiszta színek a következők: piros, sárga, zöld, kék, fekete és fehér. A sokak által bizonyosan ismert színkörön a fő színek (kék, piros, sárga) egyenlő távolságra vannak egymástól, és a mellékszínekkel (narancs, ibolya, zöld) egymásba mennek át egy önmagába visszatérő görbén (1). A színkör egyik oldalán találhatóak a meleg színek (vörös, narancs, sárga), a másik oldalon a hideg színek (zöld, kék, ibolya). A meleg színek élénkek és izgalmasak, a hideg színekkel nyugalmat, békét lehet kifejezni. Bármely szín legvilágosabb árnyalata a fehér, a legsötétebb a fekete, legszínesebb pedig az alapszín. Különböző tónusokat kapunk, ha az alapszínhez fekete, vagy fehér színt keverünk. A világosabb tónusok finom harmóniát eredményezhetnek, a sötétebb tónusokkal drámaibb hatást érhetünk el. Semlegesnek azokat a színeket nevezzük, amelyeknek nincs színezete, tehát a fehér, a fekete és a szürke. Ezekkel a színekkel igen finoman összeköthetjük az eltérő színkarakterű részleteket. Minden színnek van egy kiegészítő, komplementer színe, amely a színkörön vele szemben helyezkedik el (piros-zöld, sárga-kék, lilásvörös-sárgászöld, narancsvörös-kékeszöld, sárgásnarancs-liláskék).
A színharmónia részben szubjektív, részben függ az adott kor kultúrájától. Számos színharmónia-elmélet kiindulópontja, hogy a huzamosabb ideig szemlélt zöld felület után vörös utókép keletkezik. Vagyis az emberi szem automatikusan kísérletet tesz a színhatások egyensúlyának létrehozására. A sötét-világos, a hideg-meleg, a komplementer színek párban ellentét (kontraszt)-harmóniát alkotnak. A hideg-meleg ellentét akkor érvényesül igazán, ha az egyik túlsúlyban van. Például egy hideg szürkéskékre festett szobában remekül mutathat egy meleg narancsszínű ülőgarnitúra. A nagyobb mennyiségben jelen lévő szín dominál, de a mellette szereplő kisebb mennyiségű ellenpár erősítheti a hatást, melegíthet, hűthet, világosíthat, sötétíthet. Ezt szemlélteti a 2. ábra. A sárga falakkal határolt tér visszafogottságát ez az erős telítettségű kék szín izgatóvá változtatja. Ugyanennél az ábránál elmondható, hogy kék-sárga komplementer színek harmóniája érvényesül. Több szín azonos világosságú-telítettségi sorát vagy egyetlen színnek különböző világosságú és telítettségi sorát "skálaszerű harmóniának" tekintjük. Ez utóbbira látunk egyszerűen kivitelezhető példát a 3. ábrán. A gyakorlottabb lakberendezők tudatosan használják a diszharmóniát is, ami szinte sohasem kelt közömbös hatást. A vibrálást, feszültséget a színkörön egymáshoz közelálló színek, például: lila-kék, vörös-sárga szín-párjai alkotják.
Milyen színű is a szín
Ha átalakítjuk otthonunkat, legelső lépés a színek kiválasztása legyen. Ekkor azonban számba kell venni a lakás adottságait. Különböző megítélés alá esik a földszinti, a tetőtéri lakás, illetve az, hogy nagy délre néző teraszablakai vannak-e, vagy szűk északi nyílászárói. Fontos az is, hogy milyen stílusú épületben lakunk, sőt a belmagasság, az alapterület, az egyes helységek összenyithatósága és átláthatósága sem elhanyagolható. Lényeges hogy honnan esik be a fény, mekkora felületet világít be, milyen árnyékok képződnek, illetve, hogy kiemeli-e vagy tompítja a szoba színét.
Figyelembe kell vennünk, hogy a lakásunk színei eltérőnek hatnak a napszaktól és az évszaktól függően. A színek erejét ugyanis befolyásolja a felületükre jutó fény mennyisége. A sötét színek elnyelik a fényt. A fehér hússzor nagyobb mennyiségű fénysugarat ver vissza, mint a fekete. Kicsi, sötét szobában a színek még sötétebbnek és színtelenebbnek tetszenek. A tetőtéri lakások ferde falai is bizonyos esetekben árnyékosak, alulvilágítottak. Érdemesebb ezeknél a felületeknél világos, fényvisszaverő, melegárnyalatú színeket alkalmazni, csakúgy, mint az északi fekvésű lakásokban, ahol a napfényt legegyszerűbb a sárga, vagy a vörös különböző árnyalataival pótolni. A nappal kellemes, déli fekvésű, nagy alapterületű, hideg színekkel berendezett szoba esténként az izzólámpa fényben szinte halottá válik, minden színe szürkének hat. Bár a fénytelenséget bizonyos mértékben ellensúlyozhatjuk több mesterséges fényforrás felszerelésével, gondolni kell arra, hogy az izzólámpa megváltoztatja színeinket. Érdemes estére is tartogatnunk valami meleget és meghittet. Például gondosan kitalált színes hangulatfényt, vagy sárgás, mályvás színű, éjszakára behúzott sötétítő függönyt.
A fény-árnyék hatások módosító szerepe nagyobb, mint gondolnánk. Az eltérő burkoló anyagok, különböző textúrája fény-árnyék hatásra rajzolódik ki. Ugyanaz a szín másképp mutat érdes és másképp sima felületen. A fényes felület visszaveri a fényt, világosabbnak, erőteljesebbnek tűnik a színük. Az érdes matt felület szétszórja a fényt, így az mélyebbnek, sötétebbnek hat. Az ugyanolyan színű selyem erőteljesebb színűnek látszik, mint a lenvászon, a plüss sötétebbnek, mint a bőr. A tapéták színét is áthangolja a tapéta alapanyaga. Textúrás tapéták több fényt nyelnek el, hasonlóan a szövetekhez.
Jól látható, hogy egy harmonikus belső tér kialakításakor nem elég papírra vetni az elképzelt színeket, mert rengeteg egyéb tényező befolyásolja a végleges hatást. Képzeljünk el egy magas fényű burkolólappal burkolt szobát, fémbútorokkal, fényesre festett falakkal. Erősen megvilágítva kellemetlen lehet a sok tükröződés, csillogás, viszont szürkületben kellemes szürke árnyalatok vehetnek körül minket. Ugyanez a szoba, süppedő, melegszínű szőnyegekkel, csipkefüggönnyel, kockás huzatos fa bútorral, vászontapétával, fény nélkül egy fekete helyiséggé válna, jól megvilágítva viszont élni kezd.