Bokorrózsa

2008-08-07 23:26:22 | Módosítva: 2008-08-08 00:18:24

A méltán legkedveltebb bokorrózsákból egy-két tő még a legkisebb kertben is elfér. Jól ápolva, rendben tartva fejlődnek igazán szépen. A rózsabokrokból mindenekelőtt a belsejükben fejlődött, fölösleges, gyenge, virágzásra képtelen hajtásokat kell időről-időre kimetszeni. Fontos még az elágazások megritkítása is, hogy ne maradjanak vissza egymást keresztező vagy dörzsölő hajtásrészek. A láthatóan fertőzött, pusztulófélben lévő részeknek sem szabad visszamaradniuk. Az alulról kitörő, laza állományú, lédús hajtások viszont maradjanak meg, mert a leveleik hónaljában lévő rügyekből még virágban végződő oldalhajtásokat fejleszthetnek.

A többségében oltott bokorrózsákon úgynevezett vadhajtások is gyakran megjelennek. Ezek többnyire könnyen felismerhetők a nemestől eltérő, másféle tüskézetükről, és színük, valamint a rendszerint erős növésük alapján. Az nem elég, bár szokás, hogy az előtört kisebb-nagyobb hajtásokat a föld felszínén levágjuk. Ezután ugyanis a legfelső, alvó rügyeik újból kihajtanak, sokszor a korábbinál is nagyobb számban. Helyes eltávolításukhoz meg kell keresni az eredési helyüket.
A gyökérnyakból eredők töve könnyen megtalálható. Ezeket gyakran elegendő a földfelszínnél megragadni, hogy tövestől ki lehessen tépni őket. Ha ez nem sikerül, akkor kézi ásóval óvatosan kiszabadítva, gyökérsértés nélkül, a kiindulási helyüknél sima metszlappal kell őket levágni. A helytelen módon levágott, talajfelszínig visszanyúló csonk ellenben hamarosan elágazódik, majd megvastagszik, szinte eltávolíthatatlanná válik, így a nemes részt is veszélyezteti. Ebből a szempontból kétségtelenül előnyösebbek a nem oltványból, hanem dugványból nevelt, vagyis saját gyökerű rózsatövek, amelyeknél vadhajtások kifejlődésétől nem kell tartani.
A gyomirtó talajfelszíni vagy saraboló kapálás a rózsabokroknál szinte mindannyiszor újra szükséges, ahányszor a gyomok tömegesen megjelennek. A rózsa a kötöttebb talajt kedveli, ezért különösen laza, homokos talajon kerülendő a mély kapálása. Csupán a sekély, gyomirtó, talajfelszíni művelésre kerüljön rendszeresen sor.
A szép fejlődés és a dús virágzás feltétele a napos fekvés, a gondos talajápolás, a kielégítő tápanyagellátás mellett a jó vízellátottság. A nálunk nem egyszer előforduló tartós nyári szárazságot a folyton nyíló rózsafajták sínylik meg a leginkább. Hajtásnövekedésük szünetel, emiatt a virágzásuk is gyenge lesz, vagy elmarad. Kivétel az a néhány különösen edzett és erős teahibrid, amelyek képesek dacolni a nyári szárazsággal és a forrósággal is. A nemes kerti rózsafajták többsége igényli az öntözést az erőteljes növekedéshez, a gazdag virágzáshoz. Délután, este vagy a reggeli, illetve kora délelőtti órákban bőségesen öntözve remélhető, hogy a víz jól lejut a gyökérzetig.
A nyári vízellátás, a trágyázással egybekötve, a lisztharmat és a rozsdagomba fertőzés veszélyét is csökkenti. Elsősorban nitrogén és másfélszer több kálium műtrágya összekeverve, illetve hasonló összetételű és lehetőleg vízoldékony műtrágya adagolható, négyzetméterenként mintegy hat dekagramm mennyiségben. Meghálálja a rózsa a másfél-két hetenkénti félszázalékos töménységű wuxálos, vagy másféle lombtrágyázást is.
A rózsánál a vaselégtelenség miatti a klorózis a leggyakoribb tápanyaghiány tünet. A levelek ez esetben megsárgulnak, csupán a levélerek maradnak zöldek. A klorózist a talaj tényleges vashiánya okozza, vagy a nagy mésztartalom miatt a vas ionok felvehetetlensége. A kezelésére vaskelát tartalmú készítmények a legalkalmasabbak, amilyen a Sequcstren F és társai. A wuxálos lombtrágyázás szintén gyógyíthatja ezt a klorotikus sárgulást is. Az ugyancsak előforduló káliumhiány tünetei viszont a levélerek közötti sárguláson felül, a levelek, a levélszélek barna elhalásával járhatnak együtt. Éppen úgy, mint amikor növényvédőszer-ártalom vagy a meleg vált ki levélperzselődést. Ha valóban káliumhiány az ilyen tünet kiváltója, a kálium bőségesebb adagolásával rendszerint megszüntethető.
Még a sívó futóhomokon is szépen virul a rózsa bőséges tápanyagellátással, és a nyári bőségesebb öntözéssel. Itt a legtöbb rózsafajta levélzete viszont hamar elsárgul, és idő előtt lehullik. Emiatt azután a hajtásfejlődés is rendellenes vagy el is marad.
Ha egy-egy alkalommal kannából vagy tömlőből közvetlenül a tövekre jutó öntözővíztől jól átnedvesedik a talaj, jó ideig szükségtelen újabb öntözés. A körülárkolt rózsatövek vagy ágyások, illetve a kitányérozott csoportok árasztásos módszerrel is jól öntözhetők. Alkalmanként 25-30 mm, illetve négyzetméterenként 25-30 liter (két-három vizesvödörnyi) víz adható.
Megfelelő öntözési lehetőség hiányában különösen fontos a talaj árnyékolása. A rózsatövek között a talaj felszínét korhadó apró trágyával vagy komposzttal, esetleg kéregzúzalékkal, két-három ujjnyi vastagon jó befedni. Ez a takaróréteg meggátolja a talajnedvesség felesleges felszíni párolgását. Ilyen módon a talaj sokáig megőrzi kedvező nyirkosságát, üdeségét. Ugyanakkor mérséklődik a gyomosodás is. A trágyatakaró pedig a belőle kimosódó tápanyagokkal táplálja a rózsatövet. Mindezt a gondoskodást meg is hálálja a rózsa. Érdemes tehát ezekre időt és munkát áldozni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: bokorrózsa, rózsa

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Őszi virágok

Sok olyan virág van, amelyet kifejezetten ősszel érdemes elültetni.A krizantém különösen népszerű, hiszen sokféle formában, színben és méretben megtalálható. Bár csak novemberig nyílik, de a...


Rózsák szaporítása egyszerűen

A rózsa az egyik legkedveltebb vágott virág, de kertbe ültetve is sokféleképpen használható, sokféle fajtacsoportjának és fajtaválasztékának köszönhetően. Bár a köztudatban az van benne inkább,...