Bokorrózsa

2008-08-07 23:26:22 | Módosítva: 2008-08-08 00:18:24

A méltán legkedveltebb bokorrózsákból egy-két tő még a legkisebb kertben is elfér. Jól ápolva, rendben tartva fejlődnek igazán szépen. A rózsabokrokból mindenekelőtt a belsejükben fejlődött, fölösleges, gyenge, virágzásra képtelen hajtásokat kell időről-időre kimetszeni. Fontos még az elágazások megritkítása is, hogy ne maradjanak vissza egymást keresztező vagy dörzsölő hajtásrészek. A láthatóan fertőzött, pusztulófélben lévő részeknek sem szabad visszamaradniuk. Az alulról kitörő, laza állományú, lédús hajtások viszont maradjanak meg, mert a leveleik hónaljában lévő rügyekből még virágban végződő oldalhajtásokat fejleszthetnek.

A többségében oltott bokorrózsákon úgynevezett vadhajtások is gyakran megjelennek. Ezek többnyire könnyen felismerhetők a nemestől eltérő, másféle tüskézetükről, és színük, valamint a rendszerint erős növésük alapján. Az nem elég, bár szokás, hogy az előtört kisebb-nagyobb hajtásokat a föld felszínén levágjuk. Ezután ugyanis a legfelső, alvó rügyeik újból kihajtanak, sokszor a korábbinál is nagyobb számban. Helyes eltávolításukhoz meg kell keresni az eredési helyüket.
A gyökérnyakból eredők töve könnyen megtalálható. Ezeket gyakran elegendő a földfelszínnél megragadni, hogy tövestől ki lehessen tépni őket. Ha ez nem sikerül, akkor kézi ásóval óvatosan kiszabadítva, gyökérsértés nélkül, a kiindulási helyüknél sima metszlappal kell őket levágni. A helytelen módon levágott, talajfelszínig visszanyúló csonk ellenben hamarosan elágazódik, majd megvastagszik, szinte eltávolíthatatlanná válik, így a nemes részt is veszélyezteti. Ebből a szempontból kétségtelenül előnyösebbek a nem oltványból, hanem dugványból nevelt, vagyis saját gyökerű rózsatövek, amelyeknél vadhajtások kifejlődésétől nem kell tartani.
A gyomirtó talajfelszíni vagy saraboló kapálás a rózsabokroknál szinte mindannyiszor újra szükséges, ahányszor a gyomok tömegesen megjelennek. A rózsa a kötöttebb talajt kedveli, ezért különösen laza, homokos talajon kerülendő a mély kapálása. Csupán a sekély, gyomirtó, talajfelszíni művelésre kerüljön rendszeresen sor.
A szép fejlődés és a dús virágzás feltétele a napos fekvés, a gondos talajápolás, a kielégítő tápanyagellátás mellett a jó vízellátottság. A nálunk nem egyszer előforduló tartós nyári szárazságot a folyton nyíló rózsafajták sínylik meg a leginkább. Hajtásnövekedésük szünetel, emiatt a virágzásuk is gyenge lesz, vagy elmarad. Kivétel az a néhány különösen edzett és erős teahibrid, amelyek képesek dacolni a nyári szárazsággal és a forrósággal is. A nemes kerti rózsafajták többsége igényli az öntözést az erőteljes növekedéshez, a gazdag virágzáshoz. Délután, este vagy a reggeli, illetve kora délelőtti órákban bőségesen öntözve remélhető, hogy a víz jól lejut a gyökérzetig.
A nyári vízellátás, a trágyázással egybekötve, a lisztharmat és a rozsdagomba fertőzés veszélyét is csökkenti. Elsősorban nitrogén és másfélszer több kálium műtrágya összekeverve, illetve hasonló összetételű és lehetőleg vízoldékony műtrágya adagolható, négyzetméterenként mintegy hat dekagramm mennyiségben. Meghálálja a rózsa a másfél-két hetenkénti félszázalékos töménységű wuxálos, vagy másféle lombtrágyázást is.
A rózsánál a vaselégtelenség miatti a klorózis a leggyakoribb tápanyaghiány tünet. A levelek ez esetben megsárgulnak, csupán a levélerek maradnak zöldek. A klorózist a talaj tényleges vashiánya okozza, vagy a nagy mésztartalom miatt a vas ionok felvehetetlensége. A kezelésére vaskelát tartalmú készítmények a legalkalmasabbak, amilyen a Sequcstren F és társai. A wuxálos lombtrágyázás szintén gyógyíthatja ezt a klorotikus sárgulást is. Az ugyancsak előforduló káliumhiány tünetei viszont a levélerek közötti sárguláson felül, a levelek, a levélszélek barna elhalásával járhatnak együtt. Éppen úgy, mint amikor növényvédőszer-ártalom vagy a meleg vált ki levélperzselődést. Ha valóban káliumhiány az ilyen tünet kiváltója, a kálium bőségesebb adagolásával rendszerint megszüntethető.
Még a sívó futóhomokon is szépen virul a rózsa bőséges tápanyagellátással, és a nyári bőségesebb öntözéssel. Itt a legtöbb rózsafajta levélzete viszont hamar elsárgul, és idő előtt lehullik. Emiatt azután a hajtásfejlődés is rendellenes vagy el is marad.
Ha egy-egy alkalommal kannából vagy tömlőből közvetlenül a tövekre jutó öntözővíztől jól átnedvesedik a talaj, jó ideig szükségtelen újabb öntözés. A körülárkolt rózsatövek vagy ágyások, illetve a kitányérozott csoportok árasztásos módszerrel is jól öntözhetők. Alkalmanként 25-30 mm, illetve négyzetméterenként 25-30 liter (két-három vizesvödörnyi) víz adható.
Megfelelő öntözési lehetőség hiányában különösen fontos a talaj árnyékolása. A rózsatövek között a talaj felszínét korhadó apró trágyával vagy komposzttal, esetleg kéregzúzalékkal, két-három ujjnyi vastagon jó befedni. Ez a takaróréteg meggátolja a talajnedvesség felesleges felszíni párolgását. Ilyen módon a talaj sokáig megőrzi kedvező nyirkosságát, üdeségét. Ugyanakkor mérséklődik a gyomosodás is. A trágyatakaró pedig a belőle kimosódó tápanyagokkal táplálja a rózsatövet. Mindezt a gondoskodást meg is hálálja a rózsa. Érdemes tehát ezekre időt és munkát áldozni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: bokorrózsa, rózsa

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Dísznövény újdonságok

Mint mindenben, a dísznövények piacán is nagy szerepet kap a divat, hiszen évről-évre jelennek meg új fajták, melyekkel a termesztők és a nemesítők próbálják meghódítani a növényeket szerető...


Szobanövénynek hinnénk

Sok olyan virágbolti cserepes növény van, melyek fagyálló kerti növények ugyan, de bizonyos jeles napokkor kaphatók a virágbolti kínálatban is. Ezek - miután elvirágoznak - általában a kukában...