Veszélyforrások és elkerülésük

Előzzük meg a szénmonoxid mérgezést

2008-12-27 22:04:55 | Módosítva: 2014-02-11 12:19:48

A fűtési idény kezdetekor sajnos rendszeresen megtörténnek az első balesetek, sőt tragédiák is. Talán ez az időszak még veszélyesebb, mint amikor már beállt a fűtésrendszerünk egyensúlya, berendezéseinket beüzemeltük, és szokásainkat is újra a téli életkörülményekhez igazítottuk.

A megelőzés érdekében először is vegyük sorra, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint milyen fűtési módok a fokozottan veszélyeztetettek, milyen esetekben fordulnak elő a balesetek.
A gázfűtéses lakásoknál elsősorban a belső térben elhelyezett régebbi, nyílt égésterű kazánokra kell fokozottan figyelnünk, mert ezek égéstere közvetlen összefüggésben van a lakás légterével, és ha a kéményben vagy az égéstérben probléma adódik, akkor az égéstermékek (a széndioxid és szénmonoxid is) visszaáramolnak a lakásba. Ugyanez vonatkozik a kéménybe kötött konvektorokra is.
A parapet konvektoroknál elvben ilyen probléma nem adódhat, de mégsem minősíthetjük őket minden szempontból veszélytelennek. Ilyen konvektorokat gyakran olyan lakásokban találunk, ahol a nyílászárók már nem túl jó állapotúak, az ablakok bizony rosszul záródnak. Ezeknél sajnos előfordul, hogy az ablakréseken keresztül az égéstermékek kis mennyiségben, de folyamatosan visszaáramolnak a lakás légterébe. A parapet konvektoroknál tehát fokozottan figyelni kell az ablakok állapotára és a szellőztetésre (szellőztetéskor kapcsoljuk le a konvektort.
Az újra divatba jött kandallók és cserépkályhák ugyancsak a kéményre, a kéményhuzatra érzékenyek. A fűtés megkezdése előtt kötelező a kéményhuzatot ellenőrizni, szükség esetén a kéményt tisztítani. A nyár és az ősz után az eddig használatlan kéménybe beesett tégla, madártetem szűkítheti le az átáramlási keresztmetszetet, ami az első befűtéskor nagy bajt okozhat.
Ezeknél a hagyományos fűtési módoknál a fűtési technikákra is figyelmet kell fordítani. A gyakorlott fűtőknek bizonyára nem szükséges tanácsokat adni, de azért hagy hangsúlyozzuk ki, hogy a túlságosan hamar lefojtott cserépkályhában vagy zárt kandallóban könnyen kialakulhat a tökéletlen égés, vagyis a szénmonoxid termelés, ami az erős fojtás következtében visszaáramolhat a belső térbe. A szellőző és légbevezető nyílásokat csak a tűz teljes leégése után szabad teljesen lezárni.
Hasonló figyelemmel kell gondozni a ma már elavultnak számító régi vaskályhákat, konyhai sparhelteket is. Sok helyen használnak még ilyeneket.
Nem először tesszük, de külön kell beszélnünk a nyílászáró cserékből adódó veszélyekről. A régi, rosszul záródó nyílászáróknak - az energia veszteségtől eltekintve - volt egy pozitív tulajdonsága; állandó légcserét biztosított a lakásban. A korszerű, igen jól záródó nyílászárók beszerelése után a lakástulajdonosok gyakran panaszkodnak a falak penészedésére, ami azt jelzi, hogy a korábbi, természetes légcsere megszűnt. De ez csak a kisebbik baj! A nagyobb az, hogy a nyílt égésterű gázkazán, gázbojler és kéménybe kötött gázkonvektor nem kap elég levegő utánpótlást. A kéménynek nincs honnan szívnia a levegőt, és megfordulhat benne az áramlás iránya; a mérgező égéstermékek visszaáramolnak a lakásba.
Még fokozza a veszélyt, ha egy jól működő, kivezetéssel beszerelt szagelszívót is beindítunk a konyhában. Ekkor már szinte vákuum keletkezik a lakásban, és az elszívó a kéményből fogja visszaszívni a füstöt. Jó néhány tragikus baleset ilyen módon következett be. Figyelnünk kell tehát nem csak a szagelszívó megfontolt működtetésére, hanem arra is, hogy ha lakásunkban nyílászárókat cseréltünk, akkor a megfelelő és folyamatos légcseréről is külön gondoskodnunk kel - pl. az új nyílászárókba épített légbevezető elemekkel, vagy korszerűbb szellőzőrendszerekkel.
Adódhatnak olyan veszélyforrások is, amiket sokkal nehezebb előre látni, és felkészülni a kivédésükre. Egy korábban jól működő kéménynek megváltozhatnak az áramlási tulajdonságai, mert pl. valami megváltozott a környezetében. Építhettek egy magas falat, új magas épületet a mi kéményünk mellé, ami megváltoztatta a korábbi áramlási viszonyokat (volt rá eset), de sajnos az is előfordult az elmúlt évek szélviharos időszakaiban, hogy a szélorkán fújta vissza a kéményben a füstgázokat. Az előbbire talán még lehet gondolni, de az utóbbira nagyon nehéz felkészülni.
Azaz hogy valamennyire mégiscsak lehet. A költségesebb, de biztosabb és hosszú távon talán gazdaságosabb megoldás, ha a régi, ma már amúgy is energiapazarló kazánt zárt égésterűre cseréljük ki. Ennél már elvben kizárható az ilyen kéménybaleset. Ha erre nincs módunk, akkor mindenképpen ajánlatos a lakásban szénmonoxid (CO) érzékelőt felszerelni, hogy ha probléma adódik, akkor időben - még éjszakai álmunkban is - figyelmeztetést kapjunk róla.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szén-monoxid vészjelzők

Minden évben sokan meghalnak szén-monoxid mérgezés miatt, pedig ez elkerülhető lenne. Egy jól működő, és megfelelő helyre felszerelt szén-monoxid riasztó telepítésével még azelőtt tudomás...


Veszélyesek a szén-monoxid-riasztók?

Egy-két évtizeddel ezelőtt, a nyílt égésterű gázkészülékek hőskorában a lakások, házak nyílászárói általában beengedtek annyi levegőt, amire a kazánnak szüksége volt. Ma, a légmentesen lezárt...