Átfestett tapéták

A papírtapéták olcsóságuk és változatos díszítésük miatt kedveltek. A fűrészporos tapétákat az olcsóságuk mellett sokan a felületi strukturáltságuk miatt választják. Hátrányuk, hogy ezeket a falra ragasztásuk után mindenképpen át kell festeni. Ám ezt más tapétákkal is megtehetjük, ha meguntuk, és felújításukat festéssel szeretnénk a lecserélésüknél olcsóbban, gyorsabban és viszonylag egyszerűbben megoldani.

Az átfestéssel történő felújításra nem minden tapéta alkalmas. Természetesen nem mindegy a festéssel felújítható burkolatoknak az állapota sem. A festék ugyanis többé-kevésbé "megviseli" a falra ragasztott tapétákat, és a nem kellőképen feltárt hibáikat növelheti. Ezért ilyen döntés előtt alaposan át kell vizsgálni a tapétaburkolat egész felületét, hogy a faltól elvált, lebegő felületeket, a felváló széleket szilárdan vissza tudjuk ragasztani a falra. Ha sok ilyen hibát találunk, jobb, ha festés helyett a tapéta teljes eltávolítása mellett döntünk, különben a hibák kiterjedtebbek lehetnek. Ezt pedig jobb elkerülni.
A legtöbb tapéta feláztatás, gőzölés után könnyen lehúzható a falakról. Van néhány kétrétegű tapétafajta, ami szárazon is eltávolítható, ezeket átfestéssel többnyire nem is érdemes felújítani. A felváló széleket, nagyobb kiterjedésű hólyagos részeket alámetszés után célszerű alaposabban a falra ragasztani, és az átfestés előtt újból megvizsgálni a tapadásuk szilárdságát.
Jelentősen befolyásolja az egyes tapétafajták átfesthetőségét a felületi bevonatuk milyensége. Az átfestéshez általában az olcsóbb, vizes diszperziós festéket szokás használni, ami a tapéta műanyag felületére rosszul tapad, és ezért a fedése sem lesz kielégítő. Erre vonatkozó konkrét tanácsot a tapétakereskedésekben és a festékszaküzletekben kaphatunk. Azt sem árt megvizsgálni, hogy a festés kontra tapétacsere árkülönbözete mekkora összeget tesz ki. Az biztos, hogy festésnél ideális esetben a tapéta alapként szolgál, és ezzel egy fáradságos munkafázist mellőzhetünk.

Papír tapéták

Az egyszerű és sérülésmentes felületű könnyű- és középnehéz papírtapéták bármilyen diszperziós festékkel bevonhatók. A kisebb sérüléseket azonban célszerű glett foltozással teljesen besimítva eltüntetni. Csiszolni tilos, mert az felborzolhatja az ép felületet, amit a festék nem tüntet el. A felváló szélű, sérült sarkú részeket is így célszerű kijavítani, lesimítani, mert festés után ezek a hibák is jobban fognak látszani.
Festeni csak a glettfoltok kiszáradása után ajánlott, és ezek nedvszívását érdemes hígított falfestékkel bekenve csökkenteni. Átfestéshez használhatunk bármilyen diszperziós festéket, mert ezek színtartóak és kopásállók, ám célszerűbb nagy fedőképességű, ún. egyrétegű festékeket használni, mert ezek vékony rétegben felhordva is homogén felületet képeznek. Az ilyen festékkel később többször is átvonhatók a tapétázott falfelületek, és fantáziadúsan díszíthetők is, pl. bármilyen struktúra hengert, mintázó szivacsot és más színű-, esetleg speciális pigment szemcséket tartalmazó deco festéket használva. Akár strukturált felület látszatát is imitálhatjuk.

Az erőteljes színű tapéta mintázatokat, vagy ilyen alapszínű tapétát csak több jól fedő festékréteggel lehet megváltoztatni. Ez több munkát és festéket is igényel, így már nem biztos, hogy megéri a falak átfestését választani.
A festéshez finom velúr hengert célszerű használni, ami csökkenti a felhordott festék mennyiségét, és ezáltal sokkal többször lehet a falakat alapszínre festeni. Különlegesebb hatások, pl. antikolt felületek azonban többnyire plusz műveletekkel érhetők el. A speciális deco festékekben levő és más színű szemcsék elsimításával ugyan hasonló hatású felületeket hozhatunk létre, ám ehhez az alapfestékbe kevert festékszemcséket speciális lapkával kell besimítani, mintává alakítani, ami ugyancsak újabb műveletet igényel.

Fűrészporos tapéták

A nagyon gyakori rauhfaser, azaz a fűrészporos tapétákat illetően is hasonló a helyzet, ám a felületi sérülések kijavítása ezeknél a tapétáknál kissé körülményesebb a felületi strukturáltság miatt. Ezeket mindenképen át kell festeni, mivel a felületüket a festék teszi ellenállóvá. Akár ötször is átfesthetők, ám a festék felhordásához a felület érdességének függvényében inkább a 12 mm szálhosszúságú festőhengerek az ideálisak. Bármelyik diszperziós falfesték használható, ám a nagy szárazanyag tartalmúakkal könnyű egy rétegben is jó fedést elérni. E tapéták különösen alkalmasak a mostanság divatos antikolt hatás kialakítására, amennyiben az alapszín felfestését követően csak a kiemelkedő szemcsék felületét alig érintve hengereljük át eltérő színű, jól megválasztott diszperziós falfestékkel és szivacsos flock hengerrel. Ezt azonban ajánlatos egy félreeső, nem szem előtt levő falrészen kipróbálni, ahol még könnyen visszaállítható a homogén bevonat.
Természetesen az ilyen díszítő változtatásokat nem árt alaposan átgondolva alkalmazni, mert a rossz választás nyoma ugyan eltüntethető, de csak jelentős munka és kiadás árán. Azt is vegyük számításba, hogy csak egy nagyobb, összefüggő falrészt díszítünk ilyen módon, a többi egyszínű marad. A felületi strukturáltság még ezeken a részeken is érzékelhető marad.

Üvegszövet tapéták

Az üvegszövet tapéták kimondottan átfestést igénylő bevonatok, amelyeket főként latex festékekkel célszerű átfesteni. Mivel ezek a tapéták szövött üvegszálból készülnek, a polimerizált lakkanyagú, kis viszkozitású, nagy pigment tartalmú festékek kiválóan tapadnak a felületükre. A latex festékek matt és selymes-fényű változata között lehet választani. Ez utóbbi különösen a finom szövésmintájúaknál előnyös, és akár 30-szor is átfesthetők anélkül, hogy az ilyen tapéták felületi strukturáltságának finomságát jelentősen tompítaná. A festék felterítéséhez a finom velúrhenger a megfelelő szerszám, ami kellő vékonyságban és egyenletesen teríti el a tapéta mélyebben levő részeibe is a festéket.

Más tapétákat, pl. a gyapjúrost-, habosított felületű-, vagy vinil tapétákat viszont nem érdemes átfesteni, mert ezek vagy könnyen lehúzhatók a falról, vagy a festés nem lenne előnyös megoldás. Átfestésre ugyanis csak akkor érdemes vállalkozni, ha a régi tapéta már nagyon elkoszolódott vagy nehezen eltávolítható, és ezt szeretnénk elkerülni, pontosabban elodázni. Azzal viszont számoljunk, hogy a többször lefestett tapétákat később a szokásosnál már sokkal nehezebb lesz eltávolítani a falakról, ami akkor újabb és fogós feladat elé állítja az e munkára kényszerülteket.